Mivel járhat, ha egy amerikai elnökjelölt nem ismeri el a választás eredményét?

Ha a 2020-as elnökválasztás szoros eredménnyel zárul, a versengés még hosszú idővel a szavazatok megszámlálása után is folytatódhat a bíróságokon és a kongresszus termeiben, legalábbis ezt állítja Van Jones jogász és politikai kommentátor. Elmagyarázza azt is, hogy a vesztes elnökjelölt szokásos beszéde miért az amerikai demokrácia egyik legfontosabb védelmezője, továbbá olyan sokkoló jogi kiskapukra is rámutat, amelyek lehetővé teszik, hogy egy jelölt akkor is magához ragadja a hatalmat, ha veszít a választás során, és nem bírja az elektorok támogatását sem. Van Jones arról is beszél, mit tehet az átlagpolgár, ha a hatalomátadás nem zajlik békésen.

Ügyvédként, politikai kommentátorként,

és őszintén, a Fehér Ház
egykori tisztségviselőjeként úgy véltem,

sokat tudok arról,

hogyan választanak az amerikaiak elnököt.

Tévedtem. Fogalmam sem volt róla.

Idén végeztem némi kutatást

az apróbetűs részekben,

továbbá alkotmányunk azon részeiben,

amelyekről sosem beszélünk,

és felfedeztem néhány jogi kiskaput,

amely megdöbbentett,

és garantáltan önök is
meg fognak döbbenni,

ugyanis ezek meghatározhatják

a 2020-as elnökválasztás végkimenetelét.

Tudták-e például, hogy alkotmányunk
szerint megtörténhet,

hogy egy elnökjelölt
elveszíti a szavazást,

nem birtokolja
az elektori szavazatok többségét,

nem fogadja el a vereséget,

manipulálja kormányunk
rejtett mechanizmusait,

és mégis felesketik
az Amerikai Egyesült Államok elnökeként?

Ez az igazság.

Tudom, úgy hangzik,
mint a Kártyavár egy őrült epizódja,

és bár az lenne,

mert akkor egyszerűen elkapcsolhatnánk,

ám az imént egy valós lehetőséget
mutattam be önöknek,

amely idén, most, amikor beszélek,
2020-ban is megeshet,

vagy akár máskor is,

ha nem szüntetünk meg néhányat
e rendszerhibák közül.

De ha tényleg azt hiszik,

hogy az elnökválasztáson
az amerikaiak által megszavazott jelöltet

kellene az Egyesült Államok
elnökévé felesketni,

kérem, hallgassanak figyelmesen.

Megtanítom önöknek, hogyan
akadályozhatnak meg egy puccsot, jó?

Hol is kezdjük...

Nos, mit szólnak ehhez:

Kiderül, hogy az amerikai demokrácia
egyik legnagyobb védelmezője

nem is az alkotmány.

Egyáltalán nem a törvények.

Csupán egy apró hagyomány,
egy aprócska szokás.

Mégis, ez az önkéntes gesztus

az egyik legfőbb oka,

hogy az amerikai választásokat
szinte soha nem követi

lázongás, vérontás és harc.

Amire utalok, az a vesztes
elnökjelölt beszéde.

Ironikus, tudom,

hogy egy elnökjelölt sem akarna
ilyesfajta beszédet mondani,

ám a nyilvánosság megszólítása

a legfontosabb

nemzetünk egészsége
és jóléte szempontjából.

Ez az a beszéd, tudják,
amit az elnökjelölt akkor mond el,

amikor a tanácsadói és a média közlik,

hogy nem fog elegendő szavazatot kapni,

esélytelen, hogy megszerezzen
270 elektori szavazatot,

képtelenség, hogy sikerüljön.

Abban a pillanatban...

önök nyilván nem gondolnak bele,

ám az egész köztársaság sorsa

egyetlen politikus kezében van,

és az illető hajlandóságán,
hogy kisétáljon,

majd a családja és a kamerák elé állva,

az egész nemzet elé kiállva azt mondja:

"Önként elismerem a vereséget.

Köszönöm, hogy támogattak.

Az ellenfelem nyert, gratulálok neki,

egyesüljünk mögötte,
lépjünk tovább, legyünk egy ország.

Isten áldja Amerikát."

Ezerszer láttak már hasonlót.

Félre ne értsék,

ez országunk igen jelentős hagyománya.

Ugyanis abban a pillanatban

a jelölt még egy egész országnyi

kampányaktivistának,

keményvonalas támogatónak,

több tízezer embernek adhat utasítást.

Könnyedén fegyvert foghatnának,

eláraszthatnák az utcákat,

megtehetnének bármit.

Ám a vesztes elnökjelölt beszéde
azonnal feloszlatja a tömegeket.

Így: "Hé, fiúk, álljatok le.

Emberek, vége."

Mi több, a búcsúbeszéd segít abban,

hogy az illetőre szavazó
több tízmillió ember

elfogadhassa az eredményt.

Kelletlenül ugyan,
de elismerni a győztest,

majd másnap felkelni,

dolgozni, iskolába menni,

ha csalódottan is,

ám az amerikai kormányhoz nem hűtlenül.

Ami még ennél is fontosabb,

a vesztes jelölt beszéde
technikai funkcióval is bír:

utat nyit olyan, az alkotmány
szerinti teendőknek,

amelyekre a választás
után kell sor kerüljön.

Tucatnyi ilyen lépés van, például:

találkozó az elektorokkal,

kongresszusi jóváhagyás erre az egészre,

beiktatási szertartás,

mindezek automata üzemmódban lezajlanak,

mert a búcsúbeszéd után
következő lépések

tulajdonképp csak hivatalos pecsétek,

amelyek vagy visszahelyezik
az aktuális elnököt,

vagy megerősítik az újat pozíciójában.

Az alkotmány előírja,
ám ez csak formai helybenhagyás.

Ám időnként elfeledkezünk róla: a jelölt
nem kell, hogy elfogadja a vereséget.

Semmi nem kényszeríti őt erre.

Ez csupán egyfajta norma olyankor,
amikor semmi nem normális.

Mi történik akkor, ha a vesztes jelölt
egyszerűen visszautasítja a vereséget?

Mi történik, ha nem tart beszédet?

Nos, ez ijesztő lehet az önök számára.

Ijesztőnek kellene lennie.

Tisztázzunk előbb pár alapdolgot,

hogy biztosan egy oldalon álljunk.

Hadd éljek egy hasonlattal.

Fogják fel az elnökválasztást úgy,
mint egy baseballmeccs.

A 9. kör a játék vége,

és bárki áll az első helyen: nyer,
aki mögötte végez: veszít.

Ez a baseball.

El tudnának képzelni egy olyan világot,

ahol a baseballban

nemcsak kilenc, hanem 13,
sőt 14 játékrész van?

Ám nálunk ez a furcsa szokás él.

Ha a kilencedik játékrészben
kevesebb pontjuk van,

kiállnak és beismerik vereségüket.

Tiszta?

Az összes többi játékrész nem számít.

Így működik az amerikai elnökválasztás is,

ugyanis az alkotmány

két különböző játékrészt határoz meg.

Először is ott van az elnökválasztás,
amire mindenki figyel.

Ezt követi a politikai elit
szavazási procedúrája,

az elektoroké, amelyről általában
mindenki megfeledkezik.

Ám ha szoros a választás,

ha senki nem ismeri be vereségét,

ez a második, láthatatlan folyamat,

az extra játékrész, ha úgy tetszik,

igen sokat nyom a latban.

Hadd magyarázzam el.

Az elnökválasztás kapcsán

az első játékrészek,

vagyis a szavazás az, ami eszünkbe jut:

az előválasztások, a gyűlések, a viták,

a jelölőgyűlések, a választás éjszakája,

minden ehhez hasonló.

Legtöbbször a vesztes
a választás éjszakáján

egyszerűen elismeri vereségét.

Miért?
"Szólott az amerikai nép."

Ez minden.

Ám az alkotmány értelmében a játszma
technikai értelemben még nem ért véget.

Miután eltűntek a kamerák,

felseperték a konfettit,

az alkotmány egy teljesen
más játékrészt igényel.

A politikai elit szavazása
zárt ajtók mögött,

a kormányzati tisztségviselők
bevonásával zajlik.

Ez a folyamat a novemberi
szavazatszámlálással kezdődik,

és decemberben és januárban is tart.

Sosem jut eszükbe,

mivel az extra játékrész

nem igazán számított,

hiszen a választás éjszakáján
a vesztes simán elismerte vereségét.

Így minden más csak formalitás.

Még 2000-ben is,

amikor Al Gore alelnök feladta,

amint a Legfelsőbb Bíróság
elrendelte a szavazatszámlálás végét,

Gore nem folytatta a harcot
az állami törvényhozásban,

sem az elektori gyűlésen

vagy a kongresszusban,

nem próbálta az eredmények
hitelét venni a sajtóban.

Nem küldte támogatóit az utcákra

tiltakozó táblákkal,

vasvillákkal vagy puskákkal.

Amint a bíróság közölte,
hogy vége a szavazatszámlálásnak,

Gore egyszerűen beismerte
vereségét George W. Bushnak.

Ezt tesszük ugyanis,

így működnek a dolgok errefelé.

Az extra játékrészekben
már nem harcolunk.

Ez így volt talán 2020-ig,

amikor az egyik jelölt
már most azt mondogatja,

lehetséges, hogy nem fogadja el
a szavazatszámlálás eredményét.

Légy átkozott, 2020.

Mi történhet ebben az esetben?

A vesztésre álló jelölt
veresége elismerése helyett

kegyetlen harccal
megszerezheti a hatalmat,

vagy egyszerűen csak megtartja.

A bíróságon, igen.

Továbbá a parlamentben, az elektori
gyűlésen, még a kongresszusban is.

Elkezdhetnek például perelni,

hogy meggátolják, mondjuk, a levélben
érkező szavazatok számlálást,

követelve, hogy mind kerüljön
kidobásra, mint csalás.

Kérhetik azt is,

hogy az állam ne hitelesítse a szavazást

lehetséges csalás

vagy külföldi erők beavatkozása miatt.

A vesztes pártja küldhet
rivális elektorokat is

az elektori kollégiumba
vagy a kongresszusba,

hogy ők az igazi elektorok,

ami jó kis galibát okozna.

Ezen helyzetek közül bármelyik
olyan káoszt okozna

az elektori kollégiumban
és kongresszusban,

hogy az egész ügy az Egyesült Államok
képviselőháza előtt végezné,

először az 1800-as évek óta.

Itt szabadul el igazán az őrület.

Ha az elnökválasztás eredménye
a képviselőház előtt végzi,

nem kell figyelembe venniük
sem az emberek,

sem az elektorok szavazatait.

Olyan, mintha a választásra
sor sem került volna.

Még bonyolultabbá válik a helyzet.

A végeredmény ebben az esetben
nem küldöttektől,

hanem egy küldöttségtől függ.

Vagyis

nem a kongresszus tagjai
kapnak szavazati jogot,

hanem az államok.

Gondoljanak csak bele.

2020-ban az amerikaiak többsége
demokrata államokban él,

ám több republikánus állam van.

Tehát van rá esély,

hogy a képviselőház republikánusai

egyszerűen csak elnökké
teszik jelöltjüket anélkül,

hogy az emberek szavaztak volna róla,

vagy az elektori kollégium
többsége támogatná.

Megtörténhet.

Páran ezt teljesen törvényes

végkimenetelnek,

az alkotmánynak teljesen megfelelő
puccsnak gondolnák,

bár az Egyesült Államok
többségi döntése ellen megy.

Alkotmányunk ezt lehetővé teszi,

és idén sor is kerülhet rá.

Mit tehetünk ez ellen?

Ne feledjük,

ha jelentős különbséggel győz a jelölt,

ha igazán jelentőssel,

a vesztes jelölt pártja
egyszerűen odébbáll,

és hagyja elbukni vezetőjét.

Senki nem fog alkotmányos
válságot kockáztatni valakiért,

aki egyáltalán nem népszerű.

Ám ha a verseny szoros,

bármi megeshet.

Ekkor a harc jóval
a választás után is folytatódhat.

Megpróbálhatják befolyásolni
ezt a folyamatot,

amiről nem is hallottak korábban.

Lobbizni kell majd, tiltakozni,

felszólalni, kapcsolatba lépni
a törvényhozókkal,

teljesen más folyamatot,
amit sosem csináltak azelőtt.

Egy ilyen teljesen ismeretlen
helyzetben találva magukat,

mit tehetnének?

Mik az elvárások felénk?

Mit várnak, mit tegyünk e helyzetben?

Alapvetően három dolog számít.

Az első: informálódjanak.

Számos progresszív szervezet
máris keményen dolgozik azon,

hogy figyelmeztesse az amerikaikat
a demokráciánkra leselkedő veszélyekre.

Néhány szervezet honlapja,
ahol maguk is körbenézhetnek:

choosedemocracy.us,

electiontaskforce.org,

protectdemocracy.org,

mobilize.us,

allamericans.org,

civicalliance.com

és a Fight Back Table a demos.org-on.

E szervezetek mind ezen munkálkodnak.

Ha a jog a műfajuk,

megnézhetik a The Heritage Foundation-t,

a Government Accountability Institute-ot.

Ezek választási csalásokra fókuszálnak.

Bármelyik oldalon állnak is,
információkra van szükségük.

A második:

Hallassák a hangjukat.

Szólaljanak fel.

Manapság mindenki ott van a médiában.

Önök is.

Használják a hangjukat.

Ha így tesznek, azt tanácsolom:

az általános amerikai értékeket
szólítsák meg, ne a szélsőségeket:

az amerikai értékeket, amelyeket
minden amerikainak támogatnia kellene,

függetlenül a nézeteitől.

Minden szavazó számít,

és minden szavazatnak számítania kell –

ez egy amerikai érték, és pont.

Az az elképzelés, hogy Amerikában
a többség uralkodjon –

ez egy amerikai érték.

Az, hogy a hivatalban lévő elnök

becsületesen és kegyesen
elismeri vereségét,

és gondoskodik a hatalom
békés átadásáról ahelyett,

hogy mindenféle trükkel megpróbálja

megtartani a hatalmat,

ez is amerikai érték.

Ha ragaszkodnak ezen értékekhez,

sokkal többen hallják meg önöket,

és segítenek összehozni az országot.

Végül, sajnálom, emberek,
de a szavazás nem elég.

Aktív közreműködésre,
részvételre van szükség.

Beszállhatnak pénzzel a támogatásba.

Néhány meglévő szervezet, erős csoport,

mint a Leadership Conference
on Civil Rights,

az ACLU,

a NAACP, a Legal Defense Fund,

az Indivisible, a ColorOfChange.org,

ezek a csoportok fognak
harcolni a bíróságokon,

a kongresszusban,

hogy biztosítsák az igazságos eredményt.

E csoportoknak szükségük van
az önök segítségére és adományaira.

Ám eljöhet egy pont,

ahol úgy érzik,

az utcára kell vonulniuk,

ki kell menniük

és tüntetni, menetelni és tiltakozni,

kérem, tegyék azt békésen.

Ez nem filozófiai vagy erkölcsi aspektus.

Sok tanulmány szerint

a békés tüntetések

sokkal eredményesebben
szállnak szembe a leendő diktátorokkal

és puccskísérletekkel.

Hogy miért a békések?

Mert ha egy tüntetés erőszakba fordul,

a káosz és a vérfürdő
szétkergeti az ügy támogatóit.

Így a demonstrációk és a tüntetések

nemhogy gyarapodnának,

egyre kevesebb lesz belőlük.

Ha ilyenkor beavatkozik a kormány,
az még jogosnak is tűnik.

Tehát sokkal jobb követni

a néhai, nagyszerű Gene Sharp útmutatását.

Szépen és jól írt arról,

hogyan lehet stratégiailag
megakadályozni egy puccsot azzal,

hogy igen okos és fegyelmezett, abszolút
nem erőszakos tüntetőket vetünk be.

Sok kiváló, sokakat befolyásoló
ötlete érhető el

egy új kézikönyvben,

címe: "Tartsd a frontot"

Nézzenek utána,

"Tartsd a frontot,
útmutató a demokrácia megóvásához."

Elérhető a holdthelineguide.com-on.

Igazán jól bemutatja,

hogyan léphetünk tovább
okosan, békésen akkor,

ha úgy érezzük, az utcára kell vonuljunk.

Na most,

tudom, ez igen nyomasztóan hat,

s be kell valljam, e lépések
néha nem feltétlenül elégségesek.

Egy igazán zsivány elnök

magánhadsereget is bevethet,

hogy a törvényhozókat megfélemlítve
hatalmon tartsa magát.

Vészhelyzeti jogkörével is visszaélhet,

hogy korlátlanul hivatalában maradjon.

Akad tehát néhány valós probléma
a rendszerünkkel.

Egy puccs megállításának legjobb módja,

ha felfrissítjük és megerősítjük
demokráciánkat,

amint a választásnak vége.

Lehet, hogy át kell alakítsuk az elektori
kollégiumot, ezt az extra játékrészt,

vagy megszabadulni tőle.

Biztosan tudom,

sokkal jobban kell védjük
a szavazók jogait,

üldözni a szavazók megfélemlítőit,

és olyan technológiát biztosítanunk,

hogy senkinek ne kelljen tartania
választási csalástól.

Ezen lépéseket kell megtennünk,

hogy demokráciánkat biztosítsuk,
és az ki is tartson.

Mert ne feledjük:

az emberiség történelme során

a demokratikus köztársaság

az egyik legritkább
kormányzási típus a világon.

A demokráciák törékenyek.

A demokráciák elbukhatnak.

Krízis esetén a polgárok cselekedetei
vagy épp tétlenségük

meghatározhatják

a kormányzat végső sorsát.

Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt,

ám ezúttal maradjunk
éberek és aktívak azután is,

hogy a szavazatokat megszámlálták.

Egészen a beiktatás napjáig

aktívnak kell maradnunk.

Azt is elmondanám önöknek,

nem számít, ki nyer, ha azt szabad
és igazságos választás keretében teszi,

támogatni fogom,

és szembe fogok szállni
az ún. győztessel, akárki is az,

aki úgy győz, hogy a felismerhetetlenségig
kifacsarja a folyamatokat.

Ugyanis minden amerikai kötelessége
elismerni egy választás eredményét,

ám egy amerikainak
sem lenne szabad lemondania

a demokrácia alapvető alapelveiről.

Köszönöm.