-
Title:
Mit taníthat a csend a hangokról?
-
Description:
Mit hallunk a csendben? A hangok felfedezésében a "Twenty Thousand Hertz" podcast házigazdája, Dallas Taylor segít, aki elmeséli korunk legvitatottabb zenei művének, John Cage 4'33" c. darabjának történetét, és arra biztat, hogy vegyük észre a minket körülvevő hangokat. Az előadás végén magát a művet is meghallgathatjuk.
-
Speaker:
Dallas Taylor
-
Jelenleg sokunk élete
csendesebb az átlagosnál.
-
És a csend nyugtalanító lehet.
-
Magányosnak érezhetjük magunkat tőle,
-
vagy tudatosítja mindazt,
amiből kimaradunk.
-
Én mindig a hangokra gondolok.
¶
-
Hangdizájner vagyok,
-
és a "Twenty Thousand Hertz"
podcast házigazdája,
-
ami a világ legfelismerhetőbb
és legérdekesebb hangjairól szól.
-
De úgy gondolom, most annak van itt
az ideje, hogy a csendről beszéljünk,
-
mert rájöttem,
-
hogy csend nem létezik.
-
És az, aki felnyitotta a szemem
erre a gondolatra,
-
a történelem egyik
legmeghatározóbb zeneszerzője.
-
-
John Cage sok különféle műfajban alkotó
zenészre volt hatással,
¶
-
az avantgárdtól kezdve
a kortárs táncon át a popzenéig.
-
Most egy 1948-ban írt darabját hallhatjuk,
-
melynek címe "In a Landscape".
-
Ezt a változatot 1994-ben
Stephen Drury rögzítette.
-
-
Ez a mű tulajdonképpen nem jellemző
John Cage stílusára.
¶
-
Sokkal ismertebb újításairól
és avantgárd technikájáról.
-
Hírhedtsége ellenére
-
senki nem volt felkészülve arra,
amit 1952-ben tett,
-
amikor megalkotta karrierje
legmerészebb művét
-
4 perc 33 másodperc címmel.
-
A darabot néhány kritikus
nem is volt hajlandó zenének nevezni,
-
mert az egész produkció alatt
-
az előadó
-
semmit sem játszik.
-
Nos, hogy szakszerűek legyünk,
az előadó szüneteket játszik.
-
De a hallgatóságnak úgy tűnik,
mintha semmi sem történne.
-
John Cage 4'33" c. művét
¶
-
először 1952 nyarán
-
az ismert zongorista,
David Tudor mutatta be
-
New York államban a woodstocki
Maverick zenecsarnokban,
-
ami egy lenyűgöző faépület
hatalmas, nyitott erdei terekkel.
-
Tehát, David Tudor felsétált a színpadra,
-
leült a zongorához,
-
és lezárta a billentyűzetfedelet.
-
Csendben ült,
-
és csak akkor mozdult meg,
-
mikor a három tétel között
-
kinyitotta és becsukta
a billentyűzet fedelét.
-
Amikor lejárt az idő,
-
felállt,
-
és lesétált a színpadról.
-
-
A közönség nem tudta,
mit is jelentsen ez.
¶
-
Az emberek elgondolkodtak azon,
hogy Cage komolyan veszi-e a karrierjét.
-
Egy közeli barátja még írt is neki,
-
könyörgött, hogy ne tegye
a művészetét nevetség tárgyává.
-
John Cage, ha nevezhetjük így,
-
egy olyan zeneművet alkotott,
-
ami kétségbe vonta
-
a zeneszerzés néhány alaptételét.
-
Zenei körökben ez még ma is vita tárgya.
-
Hogy megértsük, mit gondolt John Cage,
¶
-
menjünk vissza az 1940-es évekbe.
-
Akkoriban
-
John Cage zongorára szerzett darabjaival
alapozta meg hírnevét.
-
-
Hogy ilyen zenét alkothasson,
¶
-
John Cage különböző tárgyakat
tett a zongora belsejébe
-
a húrok közé.
-
Bármit, ami a kezünk ügyébe akadhat:
-
például csavart,
ragasztószalagot és radírt.
-
Így alakította át a zongorát
-
magas és mély hangok
kiadására képes hangszerből
-
egyedi hangzású hangszerré.
-
A zene, amit hallunk, Cage 5. szonátája
-
a Szonáták és interlúdiumok c.
zongoraciklusból.
-
A 4'33" mellett valószínűleg
ez a legismertebb munkája.
-
Ezt a változatot Boris Berman adja elő.
-
John Cage hihetetlenül részletes
utasításokat adott arra vonatkozóan,
-
hogy hol helyezzük el
a tárgyakat a zongorában.
-
De lehetetlen, hogy minden előadó pontosan
ugyanolyan tárgyakat szerezzen be,
-
így a hangzás mindig más.
-
Alapvetően minden a véletlenen múlik.
-
Tiszta őrültség volt, ráadásul szokatlan,
-
ahhoz képest, amit a legtöbb zeneszerző
és zenész tanult.
-
John Cage egyre érdekesebbnek találta
¶
-
a sorsszerűséget és a véletlenszerűséget,
-
és hagyta, hogy az univerzum
válaszolja meg a kérdést:
-
"Milyen hangot játsszak legközelebb?"
-
Hogy megtudhassuk a kérdésre a választ,
-
először figyelnünk kell.
-
Az 1940-es években
-
az univerzumra hallgatni
egyre nehezebb volt.
-
-
A Muzak cég a 30-as években jött létre.
¶
-
Egyre népszerűbb lett,
-
és hamarosan mindenhol
háttérzene szólt.
-
Szinte lehetetlen volt elkerülni.
-
John Cage rájött, hogy az emberek
már nem dönthetnek úgy,
-
hogy kizárják a világ háttérzajait.
-
Aggódott, hogy a Muzak megakadályozza
az embereket, hogy hallhassák a csendet.
-
-
négy évvel azelőtt,
hogy megírta a 4'33"-et,
-
John Cage megemlítette,
-
hogy egy 4 perc 33 másodperces
művet akar írni a csendről,
-
hogy eladja a Muzaknak.
-
Az egész tehát úgy kezdődött,
mint egy politikai állásfoglalás
-
vagy egy spontán megjegyzés,
-
de a gondolat figyelemfelkeltő volt,
és hamarosan formát is öltött.
-
John Cage komolyan
elgondolkodott a csenden.
-
És amikor elment
egy igazán csendes helyre,
-
meglepő felfedezést tett.
-
Cage ellátogatott egy visszhangmentes
kamrába a Harvardon.
¶
-
A visszhangmentes kamra olyan terem,
-
mely akusztikailag közel nullára
csökkenti a hangokat.
-
Az ilyen termekben nincsenek hangok,
-
így John Cage nem számított rá,
hogy bármit is hallani fog.
-
De hallotta a vérkeringését.
-
-
Személyesen is megtapasztaltam,
milyen egy visszhangmentes kamra,
¶
-
és igazán vad élmény volt,
-
ami teljesen megváltoztathatja
az ember felfogását
-
a hangokkal és a csenddel kapcsolatban.
-
Olyan érzés volt, mintha az agyam
feltekert volna egy erősítőt,
-
hogy befoghasson bármi hallhatót.
-
Csakúgy, mint John Cage,
-
nagyon tisztán hallottam,
ahogy a vérem a testemben áramlik.
-
John Cage abban a pillanatban rájött,
¶
-
hogy nem számít, hol vagyunk,
még a testünk is hangokat generál.
-
Nincs teljes némaság.
-
Amíg élsz,
-
mindig hallasz valamit.
-
Ez volt az a pont, ahol John Cage
érdeklődése a véletlenszerűség iránt
¶
-
egybefonódott a csend
iránti érdeklődésével.
-
Rájött, hogy egy zavaró hatásoktól mentes
környezet megteremtése,
-
nem a csendről szól,
-
de még csak nem is a zaj tompításáról,
-
hanem azokról a hangokról,
melyek addig is ott voltak,
-
de csak akkor halljuk meg őket,
-
ha tényleg figyelünk.
-
Ez az, ami miatt gyakran
félreértik a 4'33"-et.
¶
-
Az emberek, azt hiszik, ez valami vicc,
-
de ez nem is állhatna
távolabb a valóságtól.
-
A darab mindenhol máshogyan szól.
-
Ez a lényege.
-
John Cage azt akarta,
-
hogy halljuk magunk körül
a világ csodálatos hangjait.
-
-
-
-
(Tücsökciripelés és bagolyhuhogás)
¶
-
A 4'33" tudatos élmény kell legyen,
¶
-
amely segít abban,
hogy elfogadóbbak legyünk.
-
Nem mondhatja meg más,
hogy hogyan érezz.
-
Ez mélyen személyes.
-
Meghatározó kérdéseket tesz fel
-
környezetünk hangjaival kapcsolatban.
-
A 4'33" zene, vagy hang,
-
vagy hangokból álló zene?
-
Van egyáltalán különbség?
-
John Cage emlékeztet minket arra,
-
hogy a zene nem az egyetlen hang,
amit érdemes hallanunk.
-
Minden hang érdemes arra,
hogy elgondolkodjunk rajta.
-
Egyedülálló lehetőség ez arra,
¶
-
hogy a fülünket újrahangoljuk.
-
Ha tudatosabban hallgatunk,
-
jobban halljuk a minket
körülvevő világ hangjait is.
-
A csend nem akkor következik be,
amikor nem akarjuk hallani a hangokat,
-
hanem amikor figyelünk,
-
és meghalljuk a világot
és annak zenei szépségét.
-
Tehát ebben a szellemben
¶
-
adjuk elő együtt a 4'33"-et,
-
mindannyian ott, ahol vagyunk.
-
Három tételből áll,
-
szólok, melyik mikor kezdődik.
-
Figyeljetek a benneteket körülölelő hangok
milyenségére és ritmusára.
-
Halljátok meg a hangosat és lágyat,
-
a harmóniát és a diszharmóniát,
-
minden apró részletet,
ami a hangokat egyedivé teszi.
-
Figyeljétek meg tudatosan
az élet hangjait.
-
Élvezzétek a hallgatás és hallás
nagyszerűségét.
-
Most következik az első tétel.
-
És...
-
most.
-
-
-
Következik a második tétel.
¶
-
2 perc 23 másodpercig fog tartani.
-
-
-
-
1 perc 40 másodpercig fog tartani.
-
-
-
-
Megcsináltuk.
-
Köszönöm, hogy itt voltatok.