Return to Video

Mit taníthat a csend a hangokról?

  • 0:01 - 0:06
    Jelenleg sokunk élete
    csendesebb az átlagosnál.
  • 0:06 - 0:09
    És a csend nyugtalanító lehet.
  • 0:09 - 0:11
    Magányosnak érezhetjük magunkat tőle,
  • 0:11 - 0:14
    vagy tudatosítja mindazt,
    amiből kimaradunk.
  • 0:14 - 0:17
    Én mindig a hangokra gondolok.
  • 0:17 - 0:18
    Hangdizájner vagyok,
  • 0:18 - 0:21
    és a "Twenty Thousand Hertz"
    podcast házigazdája,
  • 0:21 - 0:25
    ami a világ legfelismerhetőbb
    és legérdekesebb hangjairól szól.
  • 0:25 - 0:29
    De úgy gondolom, most annak van itt
    az ideje, hogy a csendről beszéljünk,
  • 0:29 - 0:31
    mert rájöttem,
  • 0:31 - 0:35
    hogy csend nem létezik.
  • 0:35 - 0:38
    És az, aki felnyitotta a szemem
    erre a gondolatra,
  • 0:38 - 0:41
    a történelem egyik
    legmeghatározóbb zeneszerzője.
  • 0:41 - 0:43
    (Zongoraszó)
  • 0:43 - 0:47
    John Cage sok különféle műfajban alkotó
    zenészre volt hatással,
  • 0:47 - 0:51
    az avantgárdtól kezdve
    a kortárs táncon át a popzenéig.
  • 0:51 - 0:53
    Most egy 1948-ban írt darabját hallhatjuk,
  • 0:53 - 0:55
    melynek címe "In a Landscape".
  • 0:55 - 0:58
    Ezt a változatot 1994-ben
    Stephen Drury rögzítette.
  • 0:58 - 1:01
    (Zongoraszó)
  • 1:05 - 1:09
    Ez a mű tulajdonképpen nem jellemző
    John Cage stílusára.
  • 1:09 - 1:12
    Sokkal ismertebb újításairól
    és avantgárd technikájáról.
  • 1:12 - 1:14
    Hírhedtsége ellenére
  • 1:14 - 1:18
    senki nem volt felkészülve arra,
    amit 1952-ben tett,
  • 1:19 - 1:22
    amikor megalkotta karrierje
    legmerészebb művét
  • 1:23 - 1:26
    4 perc 33 másodperc címmel.
  • 1:26 - 1:31
    A darabot néhány kritikus
    nem is volt hajlandó zenének nevezni,
  • 1:31 - 1:34
    mert az egész produkció alatt
  • 1:34 - 1:35
    az előadó
  • 1:36 - 1:38
    semmit sem játszik.
  • 1:38 - 1:42
    Nos, hogy szakszerűek legyünk,
    az előadó szüneteket játszik.
  • 1:42 - 1:45
    De a hallgatóságnak úgy tűnik,
    mintha semmi sem történne.
  • 1:46 - 1:48
    John Cage 4'33" c. művét
  • 1:48 - 1:50
    először 1952 nyarán
  • 1:50 - 1:53
    az ismert zongorista,
    David Tudor mutatta be
  • 1:53 - 1:55
    New York államban a woodstocki
    Maverick zenecsarnokban,
  • 1:56 - 2:00
    ami egy lenyűgöző faépület
    hatalmas, nyitott erdei terekkel.
  • 2:00 - 2:02
    Tehát, David Tudor felsétált a színpadra,
  • 2:02 - 2:03
    leült a zongorához,
  • 2:04 - 2:05
    és lezárta a billentyűzetfedelet.
  • 2:06 - 2:07
    Csendben ült,
  • 2:07 - 2:09
    és csak akkor mozdult meg,
  • 2:09 - 2:10
    mikor a három tétel között
  • 2:10 - 2:12
    kinyitotta és becsukta
    a billentyűzet fedelét.
  • 2:12 - 2:14
    Amikor lejárt az idő,
  • 2:14 - 2:15
    felállt,
  • 2:15 - 2:17
    és lesétált a színpadról.
  • 2:18 - 2:19
    (Zongoraszó)
  • 2:19 - 2:22
    A közönség nem tudta,
    mit is jelentsen ez.
  • 2:22 - 2:26
    Az emberek elgondolkodtak azon,
    hogy Cage komolyan veszi-e a karrierjét.
  • 2:26 - 2:28
    Egy közeli barátja még írt is neki,
  • 2:28 - 2:31
    könyörgött, hogy ne tegye
    a művészetét nevetség tárgyává.
  • 2:31 - 2:34
    John Cage, ha nevezhetjük így,
  • 2:34 - 2:35
    egy olyan zeneművet alkotott,
  • 2:35 - 2:37
    ami kétségbe vonta
  • 2:37 - 2:40
    a zeneszerzés néhány alaptételét.
  • 2:40 - 2:43
    Zenei körökben ez még ma is vita tárgya.
  • 2:44 - 2:47
    Hogy megértsük, mit gondolt John Cage,
  • 2:47 - 2:49
    menjünk vissza az 1940-es évekbe.
  • 2:49 - 2:50
    Akkoriban
  • 2:50 - 2:54
    John Cage zongorára szerzett darabjaival
    alapozta meg hírnevét.
  • 2:54 - 2:55
    (Zongoraszó)
  • 2:55 - 2:56
    Hogy ilyen zenét alkothasson,
  • 2:56 - 2:59
    John Cage különböző tárgyakat
    tett a zongora belsejébe
  • 2:59 - 3:01
    a húrok közé.
  • 3:01 - 3:03
    Bármit, ami a kezünk ügyébe akadhat:
  • 3:03 - 3:06
    például csavart,
    ragasztószalagot és radírt.
  • 3:06 - 3:08
    Így alakította át a zongorát
  • 3:08 - 3:11
    magas és mély hangok
    kiadására képes hangszerből
  • 3:11 - 3:13
    egyedi hangzású hangszerré.
  • 3:14 - 3:17
    A zene, amit hallunk, Cage 5. szonátája
  • 3:17 - 3:19
    a Szonáták és interlúdiumok c.
    zongoraciklusból.
  • 3:19 - 3:22
    A 4'33" mellett valószínűleg
    ez a legismertebb munkája.
  • 3:23 - 3:25
    Ezt a változatot Boris Berman adja elő.
  • 3:26 - 3:29
    John Cage hihetetlenül részletes
    utasításokat adott arra vonatkozóan,
  • 3:29 - 3:32
    hogy hol helyezzük el
    a tárgyakat a zongorában.
  • 3:32 - 3:36
    De lehetetlen, hogy minden előadó pontosan
    ugyanolyan tárgyakat szerezzen be,
  • 3:36 - 3:38
    így a hangzás mindig más.
  • 3:38 - 3:41
    Alapvetően minden a véletlenen múlik.
  • 3:41 - 3:44
    Tiszta őrültség volt, ráadásul szokatlan,
  • 3:44 - 3:48
    ahhoz képest, amit a legtöbb zeneszerző
    és zenész tanult.
  • 3:49 - 3:51
    John Cage egyre érdekesebbnek találta
  • 3:51 - 3:54
    a sorsszerűséget és a véletlenszerűséget,
  • 3:54 - 3:56
    és hagyta, hogy az univerzum
    válaszolja meg a kérdést:
  • 3:57 - 3:59
    "Milyen hangot játsszak legközelebb?"
  • 3:59 - 4:01
    Hogy megtudhassuk a kérdésre a választ,
  • 4:01 - 4:03
    először figyelnünk kell.
  • 4:04 - 4:05
    Az 1940-es években
  • 4:05 - 4:08
    az univerzumra hallgatni
    egyre nehezebb volt.
  • 4:08 - 4:10
    (Háttérzene)
  • 4:10 - 4:13
    A Muzak cég a 30-as években jött létre.
  • 4:13 - 4:14
    Egyre népszerűbb lett,
  • 4:14 - 4:17
    és hamarosan mindenhol
    háttérzene szólt.
  • 4:18 - 4:20
    Szinte lehetetlen volt elkerülni.
  • 4:21 - 4:24
    John Cage rájött, hogy az emberek
    már nem dönthetnek úgy,
  • 4:24 - 4:26
    hogy kizárják a világ háttérzajait.
  • 4:26 - 4:30
    Aggódott, hogy a Muzak megakadályozza
    az embereket, hogy hallhassák a csendet.
  • 4:31 - 4:33
    1948-ban,
  • 4:33 - 4:35
    négy évvel azelőtt,
    hogy megírta a 4'33"-et,
  • 4:35 - 4:37
    John Cage megemlítette,
  • 4:37 - 4:40
    hogy egy 4 perc 33 másodperces
    művet akar írni a csendről,
  • 4:40 - 4:42
    hogy eladja a Muzaknak.
  • 4:42 - 4:45
    Az egész tehát úgy kezdődött,
    mint egy politikai állásfoglalás
  • 4:45 - 4:47
    vagy egy spontán megjegyzés,
  • 4:47 - 4:50
    de a gondolat figyelemfelkeltő volt,
    és hamarosan formát is öltött.
  • 4:50 - 4:53
    John Cage komolyan
    elgondolkodott a csenden.
  • 4:54 - 4:57
    És amikor elment
    egy igazán csendes helyre,
  • 4:57 - 4:59
    meglepő felfedezést tett.
  • 5:00 - 5:04
    Cage ellátogatott egy visszhangmentes
    kamrába a Harvardon.
  • 5:04 - 5:06
    A visszhangmentes kamra olyan terem,
  • 5:06 - 5:10
    mely akusztikailag közel nullára
    csökkenti a hangokat.
  • 5:10 - 5:12
    Az ilyen termekben nincsenek hangok,
  • 5:12 - 5:15
    így John Cage nem számított rá,
    hogy bármit is hallani fog.
  • 5:15 - 5:18
    De hallotta a vérkeringését.
  • 5:18 - 5:20
    (Szívverés hangja)
  • 5:20 - 5:23
    Személyesen is megtapasztaltam,
    milyen egy visszhangmentes kamra,
  • 5:23 - 5:24
    és igazán vad élmény volt,
  • 5:24 - 5:27
    ami teljesen megváltoztathatja
    az ember felfogását
  • 5:27 - 5:29
    a hangokkal és a csenddel kapcsolatban.
  • 5:29 - 5:32
    Olyan érzés volt, mintha az agyam
    feltekert volna egy erősítőt,
  • 5:32 - 5:34
    hogy befoghasson bármi hallhatót.
  • 5:35 - 5:36
    Csakúgy, mint John Cage,
  • 5:36 - 5:40
    nagyon tisztán hallottam,
    ahogy a vérem a testemben áramlik.
  • 5:40 - 5:42
    John Cage abban a pillanatban rájött,
  • 5:42 - 5:46
    hogy nem számít, hol vagyunk,
    még a testünk is hangokat generál.
  • 5:47 - 5:51
    Nincs teljes némaság.
  • 5:51 - 5:53
    Amíg élsz,
  • 5:53 - 5:55
    mindig hallasz valamit.
  • 5:56 - 5:59
    Ez volt az a pont, ahol John Cage
    érdeklődése a véletlenszerűség iránt
  • 5:59 - 6:01
    egybefonódott a csend
    iránti érdeklődésével.
  • 6:01 - 6:05
    Rájött, hogy egy zavaró hatásoktól mentes
    környezet megteremtése,
  • 6:05 - 6:07
    nem a csendről szól,
  • 6:07 - 6:10
    de még csak nem is a zaj tompításáról,
  • 6:10 - 6:13
    hanem azokról a hangokról,
    melyek addig is ott voltak,
  • 6:13 - 6:16
    de csak akkor halljuk meg őket,
  • 6:16 - 6:18
    ha tényleg figyelünk.
  • 6:19 - 6:22
    Ez az, ami miatt gyakran
    félreértik a 4'33"-et.
  • 6:22 - 6:24
    Az emberek, azt hiszik, ez valami vicc,
  • 6:24 - 6:27
    de ez nem is állhatna
    távolabb a valóságtól.
  • 6:27 - 6:29
    A darab mindenhol máshogyan szól.
  • 6:29 - 6:31
    Ez a lényege.
  • 6:31 - 6:33
    John Cage azt akarta,
  • 6:34 - 6:37
    hogy halljuk magunk körül
    a világ csodálatos hangjait.
  • 6:37 - 6:40
    (Madárcsicsergés)
  • 6:41 - 6:44
    (Vásárlás zajai)
  • 6:45 - 6:48
    (Harangszó)
  • 6:49 - 6:52
    (Tücsökciripelés és bagolyhuhogás)
  • 6:54 - 6:56
    A 4'33" tudatos élmény kell legyen,
  • 6:56 - 7:00
    amely segít abban,
    hogy elfogadóbbak legyünk.
  • 7:01 - 7:04
    Nem mondhatja meg más,
    hogy hogyan érezz.
  • 7:05 - 7:06
    Ez mélyen személyes.
  • 7:07 - 7:09
    Meghatározó kérdéseket tesz fel
  • 7:09 - 7:11
    környezetünk hangjaival kapcsolatban.
  • 7:11 - 7:13
    A 4'33" zene, vagy hang,
  • 7:13 - 7:15
    vagy hangokból álló zene?
  • 7:15 - 7:17
    Van egyáltalán különbség?
  • 7:17 - 7:18
    John Cage emlékeztet minket arra,
  • 7:19 - 7:22
    hogy a zene nem az egyetlen hang,
    amit érdemes hallanunk.
  • 7:23 - 7:25
    Minden hang érdemes arra,
    hogy elgondolkodjunk rajta.
  • 7:25 - 7:28
    Egyedülálló lehetőség ez arra,
  • 7:28 - 7:30
    hogy a fülünket újrahangoljuk.
  • 7:30 - 7:33
    Ha tudatosabban hallgatunk,
  • 7:33 - 7:36
    jobban halljuk a minket
    körülvevő világ hangjait is.
  • 7:36 - 7:40
    A csend nem akkor következik be,
    amikor nem akarjuk hallani a hangokat,
  • 7:41 - 7:43
    hanem amikor figyelünk,
  • 7:43 - 7:46
    és meghalljuk a világot
    és annak zenei szépségét.
  • 7:46 - 7:48
    Tehát ebben a szellemben
  • 7:48 - 7:50
    adjuk elő együtt a 4'33"-et,
  • 7:50 - 7:52
    mindannyian ott, ahol vagyunk.
  • 7:52 - 7:53
    Három tételből áll,
  • 7:53 - 7:55
    szólok, melyik mikor kezdődik.
  • 7:55 - 7:59
    Figyeljetek a benneteket körülölelő hangok
    milyenségére és ritmusára.
  • 7:59 - 8:01
    Halljátok meg a hangosat és lágyat,
  • 8:01 - 8:02
    a harmóniát és a diszharmóniát,
  • 8:03 - 8:06
    minden apró részletet,
    ami a hangokat egyedivé teszi.
  • 8:07 - 8:12
    Figyeljétek meg tudatosan
    az élet hangjait.
  • 8:12 - 8:16
    Élvezzétek a hallgatás és hallás
    nagyszerűségét.
  • 8:16 - 8:18
    Most következik az első tétel.
  • 8:18 - 8:19
    És...
  • 8:20 - 8:21
    most.
  • 8:21 - 8:22
    [I. szünet]
  • 8:22 - 8:25
    (Csend)
  • 8:50 - 8:52
    Következik a második tétel.
  • 8:52 - 8:54
    2 perc 23 másodpercig fog tartani.
  • 8:55 - 8:56
    [II. szünet]
  • 8:56 - 8:59
    (Csend)
  • 11:18 - 11:20
    Az utolsó tétel
  • 11:20 - 11:22
    1 perc 40 másodpercig fog tartani.
  • 11:23 - 11:24
    [III. szünet]
  • 11:24 - 11:27
    (Csend)
  • 13:03 - 13:04
    Ennyi volt.
  • 13:04 - 13:06
    Megcsináltuk.
  • 13:06 - 13:08
    Köszönöm, hogy itt voltatok.
Title:
Mit taníthat a csend a hangokról?
Speaker:
Dallas Taylor
Description:

Mit hallunk a csendben? A hangok felfedezésében a "Twenty Thousand Hertz" podcast házigazdája, Dallas Taylor segít, aki elmeséli korunk legvitatottabb zenei művének, John Cage 4'33" c. darabjának történetét, és arra biztat, hogy vegyük észre a minket körülvevő hangokat. Az előadás végén magát a művet is meghallgathatjuk.
more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
13:22

Hungarian subtitles

Revisions

Our website uses cookies for analysis purposes.