Obama elnök beszéde Nelson Mandela megemlékezésén

Obama elnök beszédet mondott az egykori dél-afrikai elnök, Nelson Mandela nemzeti megemlékező szertartásán 2013. december 10-én.

[tetszésnyilvánítás]

Köszönöm!

[tetszésnyilvánítás]

Köszönöm!

[tetszésnyilvánítás]

Nagyon köszönöm!

[tetszésnyilvánítás]

Köszönöm szépen!

[a tetszésnyilvánítás nem akar szűnni]

Graça Machelnek és a Mandela családnak;

Zuma elnök úrnak és a kormány tagjainak;

a jelenlegi és a egykori

állami és kormányzati vezetőknek

megbecsült vendégeinknek.

Egyedülálló megtiszteltetés Önökkel lenni a mai napon,

hogy megünnepeljünk egy életet, amelyhez hasonló nincs másik.

A dél-afrikai népnek most

[tetszésnyilvánítás]

világszerte különböző csoportokba tartozó emberek milliói

mondanak köszönetet, hogy megosztották velünk Nelson Mandelát.

Az ő küzdelme az Önök küzdelme volt,

az ő győzelme az Önök győzelme.

Az Önök méltósága és reménye

talált kifejeződést az ő életében és az Önök szabadságában.

Az Önök demokráciája

az ő dédelgetett álma volt.

Nem könnyű bármely embert magasztalni,

szavakkal megragadni

nem csak az életét jelentő puszta tényeket és dátumokat,

hanem egy ember valódi lényét,

személyes örömeit és bánatát,

a csendes pillanatokat és azt az egyedülálló minőséget,

mely beragyogja valakinek a lelkét.

Mennyivel nehezebb hát ezt megtenni a történelem egy óriásával,

aki egy nemzetet indított el az igazságosság felé,

és ezzel a tettével milliárdokat mozgatott meg világszerte.

Az első világháború idején született,

a hatalom bíróságának kereszttüzében

egy tehénpásztornak szánt fiú,

akit a Mambu törzs nevelt fel.

Madiba úgy fog megmaradni a világ emlékezetében, mint az 20. század egyik utolsó nagy felszabadítója.

Mint Gandhi, egy ellenállási mozgalmat vezetett.

Egy mozgalmat, mely kezdetben kevés sikerrel kecsegtetett.

Mint Dr. Martin Luther King, ő adott erős hangot

az elnyomottak követeléseinek

és az etnikai igazságosság erkölcsi szükségszerűségének.

Elviselte a brutális bebörtönöztetést,

mely Kennedy és Hruscsov idején kezdődött

és a Hidegháború utolsó napjaiig tartott

Börtönéből kiszabadulva erőszak nélkül,

mint Abraham Lincoln,

egybentartotta a nemzetét,

amikor azt a szétszakadás veszélye fenyegette.

És mint Amerika alapító atyái, felállított

egy alkotmányos rendet, hogy megőrizze a szabadságot a jövő nemzedékei számára.

A demokrácia és a jogállamiság iránti elkötelezettségét

nemcsak a megválasztása ratifikálta,

hanem a saját személyes eltökéltsége is, hogy lemondjon hatalmáról mindössze egyetlen ciklus után.

Ismeretében életművének,

teljesítménye mértékének,

és az őt körülvevő rajongásnak, melyet maximálisan kiérdemelt,

úgy gondolom, kísértésbe ejtő, hogy Nelson Mandeláról mint egy ikonról emlékezzünk meg,

aki mindig mosolyog és derűs,

és kihagyjuk az ember sokszínű konfrontációit.

De maga Madiba is erősen ellenállt

egy efajta élettelen portré kialakításának.

[tetszésnyilvánítás]

Ehelyett

Madiba megosztotta velünk a kételyeit és félelmeit

és győzelmei mellett a kudarcait is.

"Nem vagyok szent", mondta.

"Kivéve, ha egy szentre úgy gondoltok, mint egy bűnösre, aki nem adja fel."

Éppen azért, mert képes volt bevallani a tökéletlenségét,

és mert tele volt humorral

még a bajban is, dacára az általa cipelt nehéz terheknek,

éppen ezért szerettük ennyire.

Nem egy márvány mellszobor volt, hanem egy hús-vér ember,

fiú és férj,

apa és barát,

ezért tanulhattunk tőle ennyit,

és ezért tanulhatunk még mindig tőle.

Semmi, amit elért, nem volt magától értetődő.

Egy olyan ember életét látjuk

aki kiérdemelte a maga helyét a történelemben a küzdelme

és ravaszsága és kitartása és hite révén.

Megmutatta nekünk, hogy ami lehetséges,

az nemcsak a történelemkönyvek lapjain,

de a saját életünkben is elérhető.

Mandela megmutatta nekünk a tett erejét

és a kockázatvállalás erejét egy fontos gondolat érdekében.

Talán Mandelának igaza volt, hogy "örökölte a büszke lázadó hajlamát

és tántoríthatatlan igazságérzetét" az édesapjától.

És tudjuk, hogy fekete és színesbőrű délafrikaiak millióival osztotta meg

"a dühöt, amely ezer sértésből,

ezer megaláztatásból,

és ezer elfeledett pillanatból született";

és a vágyát, hogy harcoljon a rendszer ellen, mely "bebörtönözte

a népemet", ahogy ő mondta.

De mint más korai óriásai az ANC-nek,

a Zuluknak és a Tambóknak,...

[tetszésnyilvánítás]

...Madiba kordában tartotta a dühét,

és közvetítette a vágyát, hogy hogy harcoljanak szervezetek

és platformok és cselekvési tervek mentén.

Így a férfiak és nők egyaránt kiállhattak

az istenadta emberi méltóságuk érdekében.

Sőt! Elfogadta tetteinek következményeit

tudván, hogy kiállásának a hatalom érdekeivel és az igazságtalansággal szemben ára lesz.

"Harcoltam a fehér domincancia ellen, és harcoltam a fekete dominancia ellen."

[tetszésnyilvánítás]

"Egy demokratikus és szabad társadalom ideálját dédelgettem,

amelynek minden tagja harmóniában és egyenlő lehetőséggekkel együtt élhet.

Ez egy olyan ideál, amelyért élek és és amit megvalósítok reményeim szerint,

de amelyért, ha szükséges, kész vagyok meghalni is."

[tetszésnyilvánítás]

Mandela megtanította nekünk a tettek erejét,

de éppen úgy az gondolat erejét,

az indoklás és a viták fontosságát,

azt, hogy nem csak azokat az érveket kell figyelembe venni, amelyekkel egyetértünk

hanem azokat is, amelyekkel nem.

Megértette, hogy az eszméket nem lehet bebörtönözni

vagy bérgyilkost fogadni ellene.

Bírósági tárgyalását az aparheid elleni vádirattá változtatta

nemcsak ékesszólása és szenvedélye által

hanem jogi jártassága segítségével is.

A börtönben töltött évtizedek alatt tovább csiszolta érveit,

és tudás iránti olthatatlan kíváncsiságával a mozgalom más tagjait is beoltotta

Megtanulta a nyelvét és szokásait az elnyomóinak,

hogy egy napon képes legyen meggyőzni őket arról,

hogy az ő szabadságuk függ az övétől.

[tetszésnyilvánítás]

Mandela megmutatta,hogy a tettek és az eszmék nem elegendőek,

bármennyire is igazak

szükséges törvények és intézmények révén biztosítani őket.

Gyakorlatias volt, és mindig ellenőrizte a hitét

a nehéz körülmények és a történelem viharában is.

Az alapelveket illetően azonban hajthatatlan maradt

ezért volt képes visszautasítani a feltétel nélküli szabadonbocsátását

emlékeztetve az apartheid rezsimet arra,

hogy "a fogvatartottak nem köthetnek szerződéseket."

A hatalomátvétel mindenre kiterjedő tárgyalásai során

bemutatta és kidolgozta az új törvényeket.

Nem félt a nagyobb cél érdekében kompromisszumokat kötni,

és mert nemcsak egy mozgalom vezetője volt, hanem tehetséges politikus is,

működőképes alkotmányt hozott létre, méltót ehhez a sokszínű, vegyes demokráciához.

Mindezt elképzeléseihez hűen, hogy megóvja a kisebbségi

a többségi jogokat egyaránt, és minden délafrikai értékes szabadságát.

És végül Mandela megértette

a köteléket, amely az emberi szellemet összeköti.

Létezik egy délafrikai szó

Ubuntu

[tetszésnyilvánítás]

Egy szó, amely megragadja Mandela legnagyobb ajándékát:

ez annak a felismerése, hogy mind sokféleképpen kapcsolódunk egymáshoz

és ez a kapcsolat láthatatlan az emberi szemnek.

Hogy emberiség egysége

elérhető, ha megosztjuk magunkat másokkal,

és törődünk azokkal, akik körülvesznek bennünket.

Soha nem tudjuk meg, hogy az érzékenysége vele született-e,

vagy a sötét és magányos cellájában töltött órák formálták-e ilyenre.

De nem feledjük a gesztusait - sem kicsiket, sem nagyokat -

ahogy fogvatartóit, mint megbecsült vendégeit fogadta beiktatásakor,

egyenlő térfélen, egyenlőséget kifejező öltözékben;

ahogy családja szívfájdalmát a HIV elleni küzdelemmé fordítva,

tett tanúbizonyságot együttérzése és megértése mélységéről.

Nem csak elkötelezte magát az ubuntu irányába, hanem milliókat tanított meg rá,

hogy megtalálják az igazságot a szívük mélyén.

Időbe telik egy embernek, mint Madiba, hogy felszabadítsa

nemcsak a rabot, de a fogvatartót szintúgy.

[tetszésnyilvánítás]

Hogy megmutassa, előbb bíznod kell másokban,

hogy ők is megbízhassanak benned;

hogy megtanítsa, hogy a megbékélés a kegyetlen múlt figyelmen kívül hagyásával egyenlő,

inkább szembe kell szállni vele, de befogadóan, nagylelkűen és igazságosan.

Megváltoztatta a törvényeket,

de megváltoztatta a szíveket is.

Dél-Afrika népének

és azoknak, akiket világszerte inspirált,

Madiba távozása méltán a gyász ideje,

egyben egy hősies élet ünneplésének ideje is.

Azt hiszem, hogy itt az ideje mindannyiunk számára

egy becsületes önvizsgálatnak.

Tekintet nélkül helyzetünkre és körülményeinkre

tegyük fel a kérdést magunknak: "Milyen jól alkalmaztam

az ő tanításait a saját életemben?"

Ezt a kérdést magamnak is meg kell válaszolnom

mint ember és mint elnök is.

Tudjuk, hogy a fehér Dél-Afrika

és az Egyesült Államok évszázados faji leigázást küzdött le

És itt is igaz, nagy áldozatot követelt,

számtalan ember áldozatait

- ismertekét és ismeretlenekét -

hogy meglássuk egy új nap hajnalát.

Michelle és én ennek a küzdelemnek vagyunk kedvezményezettei.

[tetszésnyilvánítás]

De Amerikában és Dél-Afrikában és számos országban világszerte

nem engedhetjük meg, hogy az elért fejlődésünk elhalványítsa a tényt,

hogy még mindig van mi tennünk!

A küzdelmek, amelyek az egyenlőség eszméjének győzelmével jártak,

vagy az egyetemes választójog elérése nem jár drámai és erkölcsi tisztasággal,

ahogy azok sem, amelyek elé került,

de ettől még nem kevésbé fontos!

Az egész világon ma is

még mindig láthatunk éhségtől és betegségektől szenvedő gyermekeket;

még mindig látunk rossz állapotban lévő iskolákat;

és még mindig látunk fiatal embereket bármilyen jövőkilátás nélkül.

A világon ma is

férfiak és nők vannak még bebörtönözve politikai elkötelezettségük miatt,

és még mindig üldözik őket kinézetük miatt

és azért, ahogy imádkoznak, vagy amiatt, hogy kit szeretnek,

és ez ma történik!

[tetszésnyilvánítás]

Éppen ezért kell nekünk is a tövény nevében cselekednünk!

Nekünk is a béke nevében kell cselekednünk!

Még mindig túl sok ember van, akik boldogan magukévá teszik

Madiba örökségét a faji megbékélésről,

de szenvedélyesen ellenállnak a legenyhébb változtatásoknak is,

amely változtatna a tartós szegénységen és a növekvő egyenlőtlenségeken.

Még mindig túl sok vezető van, akik azt állítja, hogy a szolidáris

Madiba szabadságharcával,

de nem adják meg ugyanazt a saját népüknek.

[tetszésnyilvánítás]

És még sokan vannak közülünk,

túl sokan küzülünk, akik a partvonalon állnak

elkényelmesedve önelégültségben vagy cinizmusban,

amikor a hangunkat kellene hallatni.

A kérdések, amelyekkel ma szembenézünk,

hogy hogyan támogassuk az egyenlőséget és az igazságosságot;

hogy hogyan tudjuk fenntartani a szabadságot és az emberi jogok elismerését;

hogy hogyan vessünk véget egy konfliktusnak és a vallásháborúnak.

Ezekre a dolgokra nem könnyű válaszolni.

De nem volt könnyű válaszolni

annak a gyermeknek se, aki az első világháborúban született.

Nelson Mandela emlékeztet minket arra,

hogy csak addig tűnik lehetetlennek, amíg nem tesszük meg.

Dél-Afrika megmutatja, hogy ez igaz.

Dél-Afrika megmutatja, hogy képesek vagyunk a változásra,

hogy választhatunk egy világot, amely nem a különbözőségünkön alapul,

hanem a közös reményeinken.

Választhatunk egy világot, ami nem a konfliktusra épül,

hanem békén, igazságosságon és lehetőségeken.

[tetszésnyilvánítás]

Soha nem fogjuk látni

Nelson Mandelát többé.

De engedjék meg, hogy azt mondjam, Afrika fiatal emberei

és fiatal emberek szerte a világon,

Ti is képesek vagytok arra, hogy az életműve a ti életetek is legyen.

30 éve, még diákként

Nelson Mandeláról tanultam

és a küzdelméről, melynek helyszíne ez a gyönyörű ország volt.

És ez felkavart valamit bennem,

ráébresztett a felelősségemere

- másokért és magamért -

és elindított egy valószínűtlen úton,

amelynek végén, most itt állok Önök előtt ma.

És bár én mindig lemaradva követem Madiba példáját,

én miatta vágyok jobb ember lenni.

[tetszésnyilvánítás]

Mandela arról beszél,

hogy mi a legjobb bennünk.

Miután a nagy felszabadító békében nyugszik,

és mi visszatérünk városainkba és falvainkba,

és felvesszük a megszokott napi rutinjainkat,

keressük meg az ő erejét,

keressük meg az ő szellemi nagyságát

a saját bensőnkben.

És amikor az éjszaka sötétje növekszik,

amikor az igazságtalanság súlya nyomja a szívünket,

amikor dédelgetett terveink elérhetetlennek tűnnek,

gondoljunk Madibára

és a szavakra, amely megnyugvást hozott számára

börtönének négy fala között:

"Nem számít, milyen szűk a kapu,

hogy hogyan telik a büntetés,

a végzetem ura én vagyok,

és én vagyok a lelkem kapitánya."

Milyen nagyszerű lélek volt!

Nagyon fog hiányozni nekünk!

Isten áldja Nelson Mandela emlékét!

Isten áldja Dél-Afrika népét!

[tetszésnyilvánítás]