Hogyan változtassuk meg szokásainkat és érjük el céljainkat? | Sabine Doebel | TEDxMileHigh

A kutatások azt mutatják, hogy a végrehajtó funkció jelentős hatást gyakorol az életünkre – összefüggésben áll a szellemi teljesítménnyel, a mentális és fizikai egészséggel, a pénzkereséssel és pénzmegtakarítással. Az emberek agyi tréning alkalmazásokat és számítógépes játékokat használnak a végrehajtó funkciók fejlesztésére, de Sabine Doebel pszichológus elmagyarázza, hogy miért nem működik, és hogy mit tehetünk ehelyett céljaink elérése érdekében. Sabine Doebel posztdoktori kutató a Colorado Boulderi Egyetemen a Pszichológiai és Idegtudományi Tanszéken. Doktorátusát a Minnesota Gyermekfejlesztési Intézetében szerezte. Kutatása a végrehajtó funkció fejlesztésére összpontosít.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

Nos, egy vallomással tartozom.

Csak mostanában
tanultam meg autót vezetni.

Igen nehéz volt.

Ez nem az öregebb agy problémája volt.

Emlékeznek, milyen volt,
amikor elkezdtek vezetni?

Amikor minden döntésük
tudatos és szándékos volt?

Az óráimról mentálisan mindig
teljesen kifacsarva érkeztem haza.

Kognitív tudósként tudom,

hogy ez azért volt, mert sokat használtam

az úgy nevezett "végrehajtó funkció"-t.

A végrehajtó funkció
a mi csodálatos képességünk

tudatosan irányítani gondolatainkat,
érzelmeinket és cselekedeteinket

céljaink elérése érdekében,

mint amilyen az autóvezetés is.

Ezt használjuk, amikor meg kell
szabadulnunk szokásainktól,

gátat vetni ösztöneinknek
és előretervezni.

De a legtisztábban akkor látjuk ezt,
amikor a dolgok rosszul mennek.

Például öntöttek már véletlenül
narancsdzsúszt a gabonapelyhükre?

(Nevetés)

Vagy döbbentek-e rá
Facebook-görgetés közben,

hogy kihagytak egy találkozót?

Vagy ez ismerősebb talán:

előfordult-e, hogy tervezték,
megállnak hazafelé egy üzletnél,

de ehelyett automatikusan hazavezettek?

(Nevetés)

Ezek a dolgok mindenkivel megesnek.

Rendszerint szórakozottságnak hívjuk.

De igazából az történik,

hogy a végrehajtó funkció
kihagyását tapasztaljuk meg.

A végrehajtó funkciót nap mint nap
használjuk életünk minden helyzetében.

Az elmúlt 30 évben

a kutatók úgy találták, hogy ez
csupa jó dolgot vetít előre

a gyermekkorban és utána is,

mint a szociális képességek, tanulmányi
eredmények, mentális és fizikai egészség,

a pénzkereset, a megtakarítás,
és hogy nem kerülünk börtönbe.

Nagyszerűen hangzik, nemde?

Így nem meglepő, ha a hozzám
hasonló kutatókat

annyira érdekli a megértése,
és fejlesztésének módjai.

De mostanában a végrehajtó funkció
nagy önfejlesztő szlogenné vált.

Az emberek fejleszthetőnek vélik

intellektuális iPhone-alkalmazásokkal
és számítógépjátékokkal,

vagy egyedi edzéssel, például sakkozással.

A kutatók is folytatnak
laboratóriumi kísérleteket,

remélve, hogy fejleszthetik

a hozzá kapcsolódó dolgokkal –
például az intelligenciával – együtt.

Nos, azért vagyok itt, hogy elmondjam,

ez a gondolkodásmód a végrehajtó
funkcióról teljesen téves.

Az agy edzése nem fogja általánosan
fejleszteni a végrehajtó funkciót,

mivel csupán egy speciális módon
gyakorlatoztatja azt,

kiragadva a való világból,
amelyikben tulajdonképpen használjuk.

Lehetnek kiválóak a telefonos
végrehajtó funkció alkalmazásban,

de ez nem segíti önöket abban,

hogy ne öntsenek többé hetente kétszer
narancsdzsúszt a gabonapelyhükre.

(Nevetés)

Ha igazán fejleszteni akarják
végrehajtó funkciójukat,

az életben is hasznosítható módon,

meg kell érteniük, hogyan
befolyásolja azt a környezet.

Hadd mutassam meg, mire gondolok.

Egy nagyszerű feladatot használunk
a laboratóriumban

a végrehajtó funkció mérésére
kisgyerekeknél:

az úgynevezett Dimenzióváltó
kártyaszortírozó teszt.

Ebben a feladatban a gyerekeknek
egy szempont alapján kell

kártyákat válogatniuk,
pl. alak szerint újra meg újra,

mígnem szokásukká válik.

Aztán megkérik, hogy váltsanak, és másképp
rendezzék ugyanazokat a kártyákat,

például szín szerint.

A kisgyerekek küszködnek ezzel.

A 3-4 évesek rendszerint a régi módon
válogatják ki a kártyákat,

nem számít, hányszor emlékeztetjük
őket arra, mit kéne tenniük.

(Video) Oktató: Ha kék, tedd ide.
Ha piros, tedd ide.

Itt egy kék.

Rendben, akkor most
egy másik játékot játszunk.

Már nem a színek játékát játsszuk.

Most a formák játékát játsszuk.

A formák játékában

minden csillag idejön,
és minden teherautó odamegy.

Rendben?

Csillagok ide, teherautók oda.

Hova kerülnek a csillagok?

És hova kerülnek a teherautók?

Kiváló. Rendben.

Csillagok ide, teherautók oda.

Itt van egy teherautó.

Csillagok ide, teherautók oda.

Itt van egy csillag.

(Nevetés)

Szóval, ez igazán kényszerítő erejű,

és tényleg nyilvánvaló, amikor képtelen
végrehajtó funkciója használatára.

De van egy bökkenő:

Képezhetjük őt és másokat
erre a feladatra,

és végül fejlődne.

De azt jelenti-e, hogy fejlődne
a végrehajtó funkciója a laboron kívül is?

Nem, mert a valódi világban
végrehajtó funkcióját

sokkal többre kell használnia,
mint az alak és szín közti váltásra.

Váltania kell összeadásról szorzásra,

vagy játékról takarításra,

avagy saját érzéseiről
a barátjával kapcsolatos érzésekre.

És a siker a valódi világban

olyan dolgoktól függ,
mint a motiváltságunk,

vagy hogy mit csinálnak a társaink.

Az általunk követett
stratégiáktól is függ,

amikor a végrehajtó funkciót
egy bizonyos helyzetben használjuk.

Szóval, azt akarom ezzel mondani,
hogy a körülmények számítanak.

Hadd említsek egy példát a kutatásaimból:

Mostanában egy csapat gyerekkel
mályvacukor-tesztet csináltattam,

ami a jutalom késleltetésének mérése,

ez is vélhetőleg számos
végrehajtó funkciót igényel.

Talán hallottak erről a tesztről,

de alapvetően a gyerekek
választás előtt állnak:

megehetnek egy mályvacukrot azonnal,

vagy ha tudnak várni rám,

amíg átmegyek a másik szobába
további mályvacukrokért,

kettőt kapnak helyette.

A gyerekek tényleg szeretnék
azt a második mályvacukrot.

De a kulcskérdés,

meddig tudnak várni?

(Nevetés)

Megcsavartam egy kicsit a dolgot,
hogy lássam a körülmények hatását.

Mindegyik gyereknek azt mondtam,
hogy egy zöld csoportban vannak,

és még egy zöld pólót is viselhettek.

És ezt mondtam:

"A csoportod várt a két mályvacukorra,

és ez a másik csoport,
a narancssárga csoport nem."

Vagy az ellentétét mondtam:

"A csoportod nem várt a két mályvacukorra,

de ez a másik igen."

Aztán egyedül hagytam
a gyerekeket a szobában,

és webkamerán figyeltem, meddig vártak.

(Nevetés)

Azt találtam,

hogy azok a gyerekek, akik azt hitték,
hogy csoportjuk várt a két málycvacukorra,

maguk is inkább vártak.

Tehát hatással voltak rájuk a társaik,
akikkel sohasem találkoztak.

Elképesztő, ugye?

De ezzel az eredménnyel

még mindig nem tudtam,
hogy csupán másolják a csoportjukat,

vagy ez ennél mélyebb.

Ezért még több gyereket hoztam be.

És a mályvacukor teszt után

képeket mutattam nekik gyerekpárokról,

és azt mondtam nekik, hogy az egyik gyerek
azonnal szereti megkapni a dolgokat,

mint a sütik és a matricák,

a másik szeret várni,

hogy több lehessen neki ezekből.

Aztán megkérdeztem őket:

"Melyik gyereket kedveled jobban?

Kivel szeretnél játszani?"

És azt találtam, hogy azok a gyerekek,
akik azt hitték, a csoportjuk várt,

rendre előnyben részesítették
azt a gyereket, aki várt a dolgokra.

Annak megtanulása, mit tett a csoportjuk,
felértékelte a várakozást.

És nem csupán ennyi,

ezek a gyerekek valószínűleg
használják a végrehajtó funkciót

várakozást elősegítő
stratégiák létrehozására:

pl. ráültek a kezükre,
vagy elfordultak a mályvacukortól,

vagy énekeltek,
hogy eltereljék a figyelmüket.

(Nevetés)

Szóval mindez azt mutatja,
hogy a körülmények számítanak.

Nem csupán arról van szó, hogy a gyerekek
végrehajtó funkciója jó vagy rossz;

a körülmények segítették őket,
hogy jobban használják.

Mit jelent ez az önök
és gyermekeik számára?

Mondjuk, spanyolul akarnak tanulni.

Megpróbálhatják megváltoztatni
a körülményeket,

és körülvenni magukat olyanokkal,
akik szintén akarnak tanulni,

még jobb, ha ezek olyanok,
akiket igazán kedvelnek,

így motiváltabbak lesznek
végrehajtó funkciójuk használatára.

Vagy segíteni akarnak gyermeküknek,
hogy jobb legyen a matek házi feladat.

Taníthatnak neki stratégiákat

a végrehajtó funkció használatára
abban a sajátos környezetben,

mint például, hogy tegye el
a telefonját tanulás előtt,

vagy tervezze meg jutalmát
egy óra tanulásért.

Nem szeretném, ha ez úgy hangozna,
hogy csupán a körülmények számítanak.

A végrehajtó funkció igazán összetett,
és számos tényező befolyásolja.

De szeretném, ha emlékeznének arra,

hogy ha fejleszteni kívánják
végrehajtó funkcióikat

életük némely vonatkozásában,

ne keressenek gyors megoldásokat.

Gondoljanak a körülményekre,
hogy tehetik céljaikat fontosabbá,

és hogy milyen stratégiákat használhatnak
abban az egyedi helyzetben.

Azt gondolom, az ősi görögök fogalmazták
meg ezt a legjobban, amikor ezt mondták:

"Ismerd meg önmagad."

Ebben kulcskérdés tudni a körülmények
hatását viselkedésünkre,

és hogyan használhatjuk
ezt a tudást a javunkra.

Köszönöm.

(Taps)