Hogyan változtatják meg az érzelmek a szív alakját?

"Érzelmi életünk fel van jegyezve szívünkbe," mondja a szívgyógyász és könyvszerző Sandeep Jauhar. Egy lenyűgöző előadásban feltárja a rejtélyt, érzelmeink hogyan vannak hatással szívünk egészségére -- a gyászra és félelemre adott válaszként megváltoztatják szívünk alakját, és szó szerint összetörik érzelmi törés hatására -- és Sandeep jelzi, hogy szükség van egy szemléletváltásra abban a tekintetben, ahogyan életfontosságú szervünknek gondját viseljük

Semmilyen más szervhez,

talán az ember életében
semmilyen más tárgyhoz

nem kapcsolódik annyi metafora
és jelentés, mint az emberi szívhez.

A történelem során

a szív az érzelmi élet jelképévé vált.

Sokan úgy gondolták,
hogy itt található a lélek,

az érzelmek tárháza.

Maga a szó "emóció" a francia "émouvoir",

magyarul "felkavar" szóból ered.

És talán logikus is, hogy az érzelmek
egy olyan szervhez köthetők,

amelynek jellemzője a heves mozgás.

De mi ez a kapcsolat?

Ez valóságos vagy csupán metaforikus?

Szívspecialistaként

ma azért vagyok itt, hogy elmondjam,
ez a kapcsolat valóságos.

Az érzelmeknek, ahogy majd látni fogják,

lehet közvetlen fizikai hatása
az emberi szívre.

De mielőtt belevágnánk,

beszéljünk egy kicsit
a metaforikus szívről.

Az érzelmi szív jelképes ábrázolása
a mai napig változatlan.

Ha megkérdezzük az embereket,
milyen képet kapcsolnak a szerelemhez,

nem kérdés, hogy a Valentin-szív lesz
az első, ami eszükbe jut.

A szív forma, más néven kardioid,

gyakori a természetben.

Számos növény levelének, virágának,
magjának van ilyen formája,

beleértve a csészekórót,
(szilfium),

melyet a középkorban
fogamzásgátlásra használtak,

és lehet, hogy ez az oka,
hogy a szív összefüggésbe került

a szexszel és a romantikus szerelemmel.

Bármi is legyen az ok,

a szív a 13. századtól kezdett megjelenni
a szerelmeseket ábrázoló festményeken.

Idővel az ábrázolás piros színt kapott,

a vér színét,

a szenvedély jelképét.

A római katolikus egyházban

a szív forma Jézus Szent Szíveként
vált ismertté.

Tövisekkel és éteri fénnyel feldíszítve

a megváltó szeretet jelképévé vált.

Ez az asszociáció a szív és a szerelem
között kiállta a modernitás próbáját is.

Amikor Barney Clark, nyugalmazott fogorvos
vég stádiumú szívelégtelenséggel

megkapta az első állandó műszívet
Utahban 1982-ben,

39 éves felesége állítólag
azt kérdezte az orvosoktól:

"Tud majd még ezután is szeretni engem?"

Ma már tudjuk, hogy a szív
nem a szerelem forrása

vagy bármely más érzelemé, önmagában;

a régiek tévedtek.

És mégis, egyre inkább arra jutunk,

hogy a szív és az érzelmek
közötti kapcsolat nagyon szoros.

Lehet, hogy érzéseink
nem a szívünkből erednek,

mégis erőteljesen érzékeny rájuk.

Bizonyos értelemben
érzelmi életünk nyilvántartása

a szívünkben van vezetve.

Például a félelem és bánat
komoly sérüléseket tud okozni a szíven.

A nem akaratlagos folyamatokat,
így pl. a szívverést szabályozó idegek

érzékelik a szenvedést,

és elindítanak egy nem odaillő
"üss vagy fuss" választ,

amely beindítja a véredények
összeszűkülését,

heves szívverést okoz,

és megemeli a vérnyomást

károsodást eredményezve.

Más szóval,

mindinkább egyértelmű,

hogy a szívünk különösen
érzékeny érzelmi rendszerünkre,

ha úgy tetszik, metaforikus szívünkre.

Van egy szívrendellenesség, melyet először
két évtizeddel ezelőtt ismertek fel,

amelyet "takotsubo kardiomiopátiának"
vagy "megtörtszív-szindrómának" hívnak,

amikor is a szív erős stressz
vagy bánat hatására hirtelen meggyengül,

így például egy szakítás
vagy egy szerettünk halála után.

Ahogy a képek mutatják,
a középsőn a gyászoló szív

másként néz ki, mint a baloldalin,
a normál szív.

Érzéketlennek mutatkozik,

és gyakran a takotsubohoz
hasonló formára fúvódik,

ahogy a jobboldalon látható,

ami egy japán edény széles hassal
és szűk nyakkal.

Nem tudjuk pontosan,
hogy ez miért történik,

és a tünet általában
pár héten belül elmúlik.

Azonban az akut időtartamban

szívelégtelenséget,

életveszélyes szabálytalan szívműködést,

vagy éppen halált okozhat.

Például egy idősebb betegem férje

nem régiben halt meg.

Szomorú volt, természetesen,
de elfogadta.

Talán egy kicsit meg is könnyebbült.

Hosszan tartó betegsége
volt a férjének; demencia.

De egy héttel a temetés után
ránézett férje képére

és könnyekben tört ki.

És akkor mellkasi fájdalom jelentkezett
nála, valamint ezzel együtt, légszomj,

nyaki erei kitágultak, homloka megizzadt,

észrevehetően zihált, ahogy ült a széken.

A szívelégtelenség
összes tünete megjelent.

Felvették a kórházba,

ahol egy ultrahangos vizsgálat igazolta,
amit gyanítottunk:

szíve le volt gyengülve
a normál kapacitás kevesebb mint felére,

és a takotsubo jellegzetes
alakjára fúvódott.

De semmilyen más eredménye
nem volt rossz,

sehol semmi jele nem volt
elzáródott artériának.

Két héttel később érzelmi állapota
visszatért a normál állapotba,

és ahogy egy ultrahangos
vizsgálat igazolta,

a szíve is.

A takotsubo kardiomiopátia sokféle
stresszhelyzettel összefüggésbe hozható,

beleértve a nyilvánosság előtti beszédet,

(Nevetés)

(Taps)

otthoni vitát, veszíteni szerencsejátékon,

még egy meglepetés szülinapi bulit is.

(Nevetés)

Összefüggésben lehet még a társadalmat
széles körben érintő eseményekkel is,

mint pl. egy természeti katasztrófával.

Például 2004-ben

egy erőteljes földrengés sújtotta
Japán legnagyobb szigetének egy térségét.

Több, mint 60 ember halt meg
és ezrek sérültek meg.

A katasztrófa tetőpontján

a kutatók azt találták,
hogy a takotsubo kardiomiopátia

huszonnégyszeresére nőtt a térségben
egy hónappal a földrengés után,

összehasonlítva az előző év
hasonló időszakával.

Az eseteknél szoros összefüggés volt

a lakóhely és az azt érintő
rengés erőssége között.

Majdnem minden esetben
a páciens közel lakott az epicentrumhoz.

Érdekes módon a takotsubo kardiomiopátia
örömteli események után is megjelenik,

de a szív úgy tűnik, másként viselkedik,

például középtájon fúvódik fel,
nem a szívcsúcson.

Különböző érzelmi okok miért eredményeznek
különböző változásokat a szívben,

rejtély.

De ma, mintegy ókori filozófusainkat is
elismerve elmondhatjuk

hogy még ha az érzelmek
nem is a szívünkben lakoznak,

az érzelmi szív meglepő és rejtélyes módon

átfedésben van

biológiai párjával.

A szív tüneteiről,
beleértve a hirtelen halált is,

régóta úgy tartják, akkor jelentkeznek,
ha az egyén intenzív érzelmi zavart

vagy felfordulást él meg
metaforikus szívben.

1942-ben

Walter Cannon, a Harvard pszichológusa
"Vudu halál" címmel publikált egy cikket,

melyben félelem okozta
haláleseteket ír le azoknál,

akik elhitték, hogy elátkozták őket,

például boszorkány doktorok,
vagy tiltott gyümölcsöt ettek.

Sok esetben az áldozatok reményüket
vesztve, holtan estek össze a helyszínen.

Ami közös ezekben az esetekben,
az az áldozatok meggyőződése,

hogy van egy külső erő,
amely képes a halálukat okozni,

és amely ellen küzdeni erőtlenek.

Az irányítás hiányának érzete,
Cannon feltételezése szerint,

valóságos fizikai tüneteket eredményez,

melyben a véredények olyan mértékben
húzódnak össze,

hogy a vér térfogata súlyosan lecsökken,

a vérnyomás leesik,

a szív súlyosan legyengül,

és az oxigénhiány jelentős
szervi károsodást okoz.

Cannon úgy gondolta, hogy a vuduhalál

csak a bennszülött vagy "primitív"
emberekre korlátozódik.

De az évek során ilyen elhalálozások

a modern embernél is megjelentek.

Jelen korunkban megfigyelhetőek házastárs
vagy testvér gyásza miatti halálesetek.

Az összetört szív szó szerint
és jelképesen is halálos.

Ezek az összefüggések igazak
akár még az állatokra is.

1980-ban a Science-ben közreadott
nagyon érdekes tanulmány arról szól,

hogy kutatók magas koleszterin tartalmú
étrenden tartottak nyulakat ketrecben,

hogy megvizsgálják annak kardiovaszkuláris
betegségekre gyakorolt hatását.

Meglepő módon azt találták, hogy egyes
nyulakban több betegség alakult ki,

mint másokban, de nem tudták
megmagyarázni, hogy miért.

A nyulaknak nagyon hasonló étrendjük,
környezetük és genetikai felépítésük volt.

Úgy gondolták, hogy valamilyen
összefüggés lehet azzal,

milyen gyakran foglalkoznak
velük a laboránsok.

Így tehát a nyulakat két csoportra osztva

folytatták a vizsgálatot.

Mindkét csoportot magas
koleszterintartalmú étrenden tartották.

De az egyik csoportban a nyulakat
kivették a ketrecből,

kézben tartották, simogatták, beszéltek
hozzájuk, játszottak velük,

a másik csoportban pedig a nyulak
a ketrecben maradtak,

és magukra voltak hagyva.

Egy év múlva a boncolások kimutatták,

hogy az első csoportból,

akiknek részük volt emberi interakcióban,

60 százalékkal kevesebb aorta megbetegedés
alakult ki, mint a másik csoportnál,

annak ellenére, hogy hasonló koleszterin-
szintjük, vérnyomásuk és pulzusuk volt.

Manapság a törődés a szívvel
egyre kevésbé a filozófusok területe,

akik hosszasan időznek a szív
metaforikus jelentésén,

hanem mindinkább a hozzám
hasonló orvosok szakterülete,

akik technológiai vívmányokat használnak,
még ha csak egy évszázada is,

mert a szívnek az emberi kultúrában
kiemelkedő státusza volt,

tabuként kezelték.

Idővel, a szív átalakult

metaforákkal és értelemmel átitatott
majdnem természetfeletti tárgyból

egy szerkezetté, amelyet manipulálni
és irányítani lehet.

De itt a kulcs:

ezeket a manipulációkat, most már értjük,

ki kell egészíteni az érzelmi
életre való odafigyeléssel,

melyet több ezer éve gondolnak úgy,
hogy a szívben lakozik.

Vegyük például a Életmód-szív kísérletet,
(Lifestyle Heart Trial),

melyet a Britt lapban, a The Lancetben
adtak közre 1990-ben.

Negyvennyolc páciens enyhe vagy
komoly koszorúér betegséggel

véletlenszerűen lett beutalva
szokásos kezelésre

vagy alapos életmódváltásra, alacsony
zsírtartalmú vegetáriánus étrenddel,

egyszerű aerobik gyakorlatokkal,

pszichológusi csoportterápiával

és stressz-kezelő tanácsokkal.

A kutatók azt találták,
hogy az életmód pácienseknél

közel öt százalékos koszorúér-lerakódás
csökkenés volt megfigyelhető.

Másrészről a kontroll pácienseknél

öt százalékkal több koszorúér-lerakódás
volt egy év múlva,

és 28 százalékkal több öt év múlva.

Náluk megduplázódott a szívvel
kapcsolatos események aránya is,

mint például a szívroham,
koszorúér bájpassz műtét

és a szívvel összefüggő halálesetek.

És akkor itt egy érdekes tény:

néhány beteg az első csoportból
alkalmazta az étrendet és az edzéstervet,

amely majdnem olyan intenzív volt,
mint az intenzív életmód csoportban.

Szívbetegségük ennek ellenére is
továbbfejlődött.

Csak az étrend és az edzés nem volt elég
a koszorúér betegség visszaszorításához.

Mind az egy- és ötéves nyomon követésnél

a stresszkezelés erősebb
befolyást mutatott

a koszorúér betegség visszafordításánál,

mint az edzés.

Nem kétség, hogy ez és a hasonló
vizsgálatok csekélyek,

és persze az összefüggés nem bizonyítja
az ok-okozatiságot.

Minden bizonnyal lehetséges, hogy
a stressz egészségtelen szokásokhoz vezet,

és ez a valódi ok a megnövekedett
keringési kockázatokban.

De ahogy a dohányzás és a tüdőrák
közötti összefüggés esetén,

amikor annyi tanulmány ugyanazt mutatja,

és amikor vannak olyan folyamtok, amelyek
magyarázzák az ok-okozatiságot,

önfejűségnek tűnik tagadni,
hogy a kapcsolat létezik.

Amire sok más doktor is következtet,

és én is rájöttem szívspecialistaként
majd' két évtized alatt:

az érzelmi szív meglepő és rejtélyes módon

kereszteződik biológiai párjával.

Mégis az orvostudomány ma is
úgy tekint a szívre, mint egy gépre.

Ennek a felfogásnak sok előnye van.

A kardiológia, a szakterületem,

kétségkívül az egyik legnagyobb
sikertörténet a tudomány világában

az elmúlt 100 évben.

Sztent (speciális drótháló),
szívritmus-szabályozó, defibrillátor,

bájpassz műtét, szívátültetés --

mindezek a dolgok a II. világháború után
fejlődtek ki vagy lettek feltalálva.

Azonban lehetséges,

hogy a megközelítésünk behatárolja,
amire a tudományos orvoslás képes lenne,

hogy legyőzzük a szívbetegségeket.

Tény, hogy a keringéssel összefüggő
elhalálozás csökkenésének aránya

jelentősen lassult az elmúlt évtizedben.

Egy új tudományos
szemléletre kell váltani,

hogy folytatni tudjuk azt a fejlődést,
amelyhez hozzászoktunk.

Eszerint a pszichoszociális tényezőknek
előtérben és központban kell lenniük

a szívproblémákról való gondolkodásunkban.

Nem vagyunk könnyített pályán,

és ez jócskán felfedezetlen terület.

Az Amerikai Szív Szövetség még nem tette
listájára az érzelmi stresszt,

mint kulcsfontosságú kockázati
tényezőt a szívbetegségek szempontjából,

talán részben, mert a koleszterinszint
sokkal egyszerűbben csökkenthető

mint az érzelmi vagy társadalmi törés.

Van egy jobb mód, talán,

ha felismerjük, amikor azt mondjuk
"összetört szív",

néha tényleg összetört szívről beszélünk.

Kell, kell, hogy több figyelmet szánjunk
az érzelmek erejére és fontosságára,

amikor a szívünk egészségéről
gondolkodunk.

Az érzelmi stressz, ahogy ráébredtem,

gyakran élet-halál kérdése.

Köszönöm.

(Taps)