Sam Richards: Egy radikális empátiakísérlet

Miközben lépésről-lépésre vezeti végig gondolatsorán a TEDxPSU amerikai közönségét Sam Richards szociológus, rendkívüli kihívást állít fel: meg tudják-e érteni -- nem egyetérteni, pusztán megérteni -- egy iraki felkelő motivációját? És ezt továbbgördítve, lehetséges-e egyáltalán a másik iránti, őszinte empátia?

A diákjaim gyakran megkérdezik

"Mi a szociológia?"

Azt mondom nekik: "Annak tanulmányozása,

hogy az embereket hogyan alakítják

azok a dolgok, amiket nem látnak."

És azt kérdezik, "Hogyan lehetek szociológus?

Hogyan tudom megérteni azokat a láthatatlan erőket?"

És azt mondom: "Empátia.

Kezdd empátiával!

Az egész empátiával kezdődik.

Szállj ki a kis világodból

és képzeld magad a másik helyébe."

Mutatok egy példát.

Elképzelem az életem,

mintha száz évvel ezelőtt Kína

lett volna a világ legerősebb országa,

és az Egyesült Államokba jöttek

szént keresni,

és találtak rengeteget, éppen itt.

És hamarosan elkezdték a szenet elszállítani

tonnáról tonnára,

vasúti kocsikkal, hajókkal,

vissza Kínába és a világ más részeibe.

És ebből mesésen meggazdagodtak.

És csodás városokat építettek,

mindet ezzel a szénnel fűtve.

Közben mi itt az Egyesült Államokban,

csak a nélkülözést láttuk.

Ez az, amit láttam.

Embereket láttam küzdeni a fennmaradásért,

nem tudva, mi volt és mi jöhet még.

És akkor azt kérdeztem magamtól:

"Hogy lehet, hogy mi olyan szegények vagyunk itt az USA-ban,

miközben a szén gazdagságot jelent,

rengeteg pénzt?"

És rájöttem,

hogy a kínaiak lekötelezték maguknak

az USA kicsi de uralkodó rétegét,

akik aztán ellopták az összes vagyont és megtartották maguknak.

És mi, a túlnyomó többség,

küzdünk a megélhetésért.

És a kínaiak ennek a kis vezető elitnek

fegyvereket és kifinomult technológiát adtak,

hogy biztosítsák, hogy az emberek, mint én,

nem szólalhassanak fel ez ellen a kapcsolat ellen.

Ismerősen hangzik?

És kiképeztek amerikaiakat,

hogy megvédjék a szenet.

És mindenütt ott voltak a kínaiak jelei,

mindenütt, mint egy állandó emlékeztető.

És Kínában,

mit mondanak Kínában?

Semmit. Nem beszélnek rólunk. Nem beszélnek a szénről.

Ha megkérdezzük őket,

azt mondják, "Ja, a szén. Hát, kell nekünk a szén.

Na ne már, nem fogom lejjebb venni a fűtést!

Ezt nem várhatod el. "

És így begurulok,

és sok átlagember is.

És erőszakosak leszünk és a dolgok eldurvulnak.

És a kínaiak drasztikusan reagálnak.

És mielőtt észrevesszük, már jönnek is a tankok,

a katonák,

és sok ember meghal,

és ez egy nagyon, nagyon nehéz helyzet.

El tudod képzelni, mit éreznél

a helyemben?

El tudod képzelni: kisétálsz az épületből

és ott egy tank, veled szemben,

vagy egy teherautó, tele katonákkal?

Képzeld csak el, milyen érzés lenne!

Mert tudod miért vannak itt, és mit akarnak.

És teli vagy haraggal és félelemmel.

Ha el tudod, akkor ez az empátia -- ez az empátia.

Kiléptél magadból, és a helyembe képzelted magad.

És ezt érezned kell.

Oké, ez volt a bemelegítés.

Ez volt a bemelegítés.

És most elkezdjük

az igazi radikális kísérletet.

És így a fennmaradó időre szeretném ha

beleképzelnéd magad

egy átlagos arab muszlim helyébe

aki a Közel-Keleten él,

egészen pontosan Irakban.

És hogy segítsek, talán

ebbe a középosztálybeli családba tartozol, Bagdadban,

és a legjobbat akarod a gyerekeidnek.

Szeretnéd, hogy a gyerekeidnek jobb életük legyen.

És nézel híreket, odafigyelsz,

olvasol újságot, kávézóba jársz a barátaiddal,

és olvasol a világ minden tájáról származó újságokat.

És néha még műholdas csatornát is nézel,

a CNN-t az USA-ból.

Szóval van róla fogalmad, mit gondolnak az amerikaiak.

De tényleg, csak egy jobb életet akarsz magadnak.

Ez az amit akarsz.

Egy arab muszlim vagy, aki Irakban él.

Egy jobb életet akarsz magadnak.

Tessék, hadd segítsek!

Hadd segítsek néhány dologgal,

mi mindenen gondolkodhatsz.

Először: ezek a háborúk

az elmúlt 20 évben, és azelőtt,

az ok amiért bárkit is érdekel ez a föld, pláne az USA-t

az olaj.

Minden az olajról szól. Te tudod, és mindenki tudja.

Az emberek itthon az USA-ban tudják, hogy az olajról szól.

Ez azért van, mert valaki másnak

tervei vannak az erőforrásaiddal.

Ez az erőforrás a tiéd, nem másé.

Ez a te földed, a te erőforrásod.

Valaki másnak tervei vannak vele.

És tudod miért vannak tervei vele?

Tudod, hogy miért nézték ki maguknak?

Mert az egész gazdasági rendszerük

ettől az olajtól függ --

a külföldi olajtól,

a világ többi részén lévő olajtól, ami nem az övék.

És mit gondolsz még ezekről az emberekről?

Az amerikaiak gazdagok.

Ugyan már, nagy házakban élnek, nagy autójuk van!

Mindenki szőke, kék szemű, mindenki boldog.

Ezt gondolod. Ez nem igaz persze,

de ez jön a médiából, ez az ami eljut hozzád.

És nagy városaik vannak,

és ezek a városok mind az olajtól függnek.

És otthon, mit látsz?

Szegénység, kétségbeesés, küzdelem.

Nézd, nem élsz gazdag országban.

Ez itt Irak.

Ez az, amit látsz.

Látod az embereket küzdeni a fennmaradásért.

Ez nem könnyű. Szegénység mindenütt.

És ebben valami nem tetszik.

Nekik terveik vannak az erőforrásaiddal,

és ez az, amit látsz?

Még valami, amiről beszélnek --

az amerikaiak nem beszélnek erről, de te igen.

Ez a dolog: a világ militarizálása,

és ennek a közepe pont az USA.

És az USA

költi el közel a felét

a világ katonai kiadásainak --

a világ népességének négy százaléka.

Ebben élsz, ezt látod minden nap.

Ez része az életednek.

És erről beszélsz a barátaiddal.

Erről olvasol.

És amikor még Szaddám Huszein volt hatalmon,

az amerikaiak nem foglalkoztak a bűneivel.

Amikor elgázosította a kurdokat vagy Iránt,

nem érdekelte őket.

Amikor az olaj volt a tét,

valahogy hirtelen, minden számítani kezdett.

És látsz még valamit:

az USA,

a demokratikus világ központja,

nem tűnik úgy, hogy valóban

a világ demokratikus országait támogatja.

Sok ország -- olajtermelő országok --

nem túl demokratikus, de az USA támogatja.

Ez furcsa.

Ó, ez a két háború,

a 10 évnyi szankciók,

a nyolc év megszállás,

a felkelés, amit a népedre szabadítottak,

a több százezer

civil áldozat,

mindez az olajért.

Másra nem is tudsz gondolni.

Beszélsz róla.

Mindig a fejedben van.

Azt mondod, "Hogyan lehetséges ez?"

És ez az ember, ő minden ember --

nagyapád, a nagybátyád,

az apád, a fiad,

a szomszédod, a tanárod, a diákjaid.

Egykor öröm és boldog élet,

aztán hirtelen fájdalom és szomorúság.

Mindenkinek

kijutott az erőszakból,

a vérontásból, a fájdalomból,

a horrorból. Mindenkinek.

Senki sincs a hazádban,

akit nem érintett.

De van még valami.

Van valami más is ezekről az emberekről,

ezekről az amerikaiakról, akik ott vannak.

Mást is látsz rajtuk -- amit ők nem látnak.

És mit látsz? Ők keresztények.

Keresztények.

A keresztény istent imádják, keresztjeik vannak és Bibliájuk.

A Bibliájukon egy kis jelvény

azt mondja: "U. S. Army".

És a vezetőik, a vezetőik:

mielőtt elküldik fiaikat és leányaikat

háborúzni az országodba

-- és tudod az okot --

mielőtt elküldik őket,

a keresztény istenhez imádkoznak, keresztény templomban,

védelemért és útmutatásért.

Miért?

Mert nyilván, az emberek akik meghalnak a háborúban,

azok muszlimok, azok irakiak,

nem az amerikaiak.

Amerikaiak nem hallhatnak meg. Védjük meg katonáinkat.

És ebben valami nem tetszik neked --

hát persze, hogy nem.

És csodálatos dolgokat csinálnak.

Olvasol róla, hallasz róla.

Iskolákat építenek, és segítenek az embereknek, és ezt önként teszik.

Csodálatos dolgokat csinálnak, de gonosz dolgokat is,

és nem tudod megállapítani a különbséget.

És ez a fickó, itt van például William Boykin tábornok.

Itt egy ember aki azt mondja, hogy a te istened hamis isten.

A te istened egy bálvány, az ő istene az igaz Isten.

Szerinte a megoldás a közel-keleti problémára az,

hogy mindenkiből keresztényt kell faragni --

csak dobd el a vallásod.

És te tudod ezt. Az amerikaiak nem olvasnak róla.

Semmit sem tudnak róla, de te igen.

Elmondod másoknak is, hogy miről beszélt.

Úgy értem, ez komoly!

Ő volt az egyik vezető parancsnok a második iraki invázióban.

És azt gondolod: "Istenem, ha ez a fickó ezt mondja,

akkor minden katona ezt mondja."

És itt ez a szó, aminek

George Bush hívta a háborút: keresztes hadjárat.

Ember, az amerikaiakat ez nem érdekli. "Áh, keresztes hadjárat.

Tök mindegy. Fogalmam sincs."

Te tudod mit jelent.

Ez szent háború a muszlimok ellen.

Hajtsd igába őket, és vedd el ami az övék!

Ha nem hagyják magukat, öld meg őket!

Ez az, amiről itt szó van.

És azt gondolod: "Istenem, ezek a keresztények azért jönnek, hogy megöljenek minket."

Ez rémisztő.

Rémült vagy. Persze, hogy rémült vagy.

És ez az ember, Terry Jones:

aki Koránokat akar égetni.

És az amerikaiak: "Ugyan már, egy fafejű.

Nyugdíjas szállodaigazgató;

csak három tucatnyi híve van."

Kinevetik. Te nem neveted ki.

Mert minden más kontextusában,

minden darab illeszkedik.

Persze, az amerikaiak mindig így reagálnak,

ezért aztán az egész Közel-Keleten,

nem csak a te hazádban, rengetegen tiltakoznak.

"Koránokat akar égetni, a mi szent könyvünket.

Ezek a keresztények, kik ezek a keresztények?

Annyira gonoszok, annyira aljasak --

ez az amit akarnak."

Ez az amit gondolsz, mint arab muszlim,

mint iraki.

Hát persze, hogy ezt fogod gondolni!

És akkor az unokatestvéred szól,

"Hé kuzin, nézd meg ezt a honlapot!

Ezt látnod kell! -- Bibliai Kiképző Tábor.

Ezek a keresztények őrültek.

Kiképzik a kisgyerekeiket, hogy Jézus katonái legyenek.

Fogják a kisgyerekeket és ezt csináltatják velük

míg megtanulják, hogy "Igenis uram!"

meg a gránátdobálást meg a fegyvertisztítást.

És menj fel a honlapra!

Azt mondja: "U. S. Army", itt van rajta.

Ezek a keresztények őrültek. Hogyan csinálhatnak ilyet a kisgyerekeikkel?"

És te olvasod ezt a honlapot.

És persze, a keresztények otthon az USÁ-ban vagy bárhol

azt mondják: "Ugyan, ez egy aprócska templom, a semmi közepén."

Te nem tudod ezt.

Számodra minden keresztény ugyanilyen.

Mindenütt ott van a weben, Bibliai Kiképző Tábor.

És nézd meg ezt:

ugyanúgy tanítják a gyerekeiket,

ugyanúgy képzik ki őket, mint az amerikai tengerészgyalogságot.

Hát nem érdekes?

És félsz, és ez megrémít.

Mint ezek a srácok akiket látsz.

Látod, én, Sam Richards, tudom, hogy kik ezek a srácok.

Ők a tanítványaim, a barátaim.

Én tudom, mire gondolnak. Te nem.

Amikor látod őket,

neked, valami mást jelentenek. Valami mást.

Ez az, amit neked jelentenek.

Mi nem így látjuk az USA-ban,

de te így látod.

Tessék.

Persze tévedsz.

Általánosítasz. Ez rossz.

Nem érted az amerikaiakat.

Ez nem egy keresztény invázió.

Nem az olaj miatt vagyunk ott; sok minden miatt.

Rosszul látod. Nem értetted meg.

És persze, a legtöbbetek nem támogatja a lázadást;

nem támogatja az amerikaiak gyilkolását;

nem támogatja a terroristákat.

Persze hogy nem. Nagyon kevés ember teszi.

De néhányan közületek igen.

És ez egy perspektíva.

Oké, itt van mit fogunk most csinálni.

Felejtsd el egy kicsit,

azt hogy te ki voltál most

és térj vissza saját magadhoz.

Szóval mindenki visszatért ide a terembe.

Na, most jön a radikális kísérlet.

Szóval mindannyian itt vagyunk, itthon.

Ez a kép: ez az asszony,

ember, érzem őt.

Érzem őt.

Ő a húgom,

a feleségem, az unokatestvérem, a szomszédom.

Ő valaki nekem.

Ezek a srácok itt, mindenki a fotón.

Érzem ezt a fotót, ember.

Tehát, amit szeretnék az az, hogy

menjünk vissza az első, kínai példához.

Szóval menj vissza.

Tehát ez az egész a szénről szól, és a kínaik itt vannak az USA-ban.

Képzeld el ezt a nőt, mint

egy kínai nőt, aki egy kínai zászlót kap,

mert a kedvese meghalt Amerikában

a szénlázadásban.

És a katonák kínaiak,

és mindenki más is kínai.

Mint amerikai, mit érzel ezt a képet látva?

Mit gondolsz arról a jelenetről?

Oké, próbáld meg ezt. Hozd vissza.

Ez a jelenet itt.

Ez egy amerikai, amerikai katonák,

amerikai nő, aki elvesztette a kedvesét

a Közel-Keleten -- Irakban vagy Afganisztánban.

Most képzeld magad,

megint,

egy iraki arab muszlim helyébe.

Mit érzel, mit gondolsz

erről ez a fotóról,

erről a nőről?

Oké.

Most próbálj követni,

mert most nagyot kockáztatok.

És most velem együtt kockáztathatsz.

Ezek az urak itt, lázadók.

Amerikai katonák fogták el őket,

miközben amerikaiakat próbáltak megölni.

És talán sikerült. Lehet, hogy sikerült.

Képzeld magad

az amerikaiak helyébe, akik elkapták őket.

Érzed a dühöt?

Érzed, hogy legszívesebben

kitekernéd a nyakukat?

Bele tudod magad élni?

Nem lehet olyan nehéz.

Te csak -- ó, ember.

Most képzeld magad az ő helyükbe.

Ezek brutális gyilkosok

vagy hazafias védők?

Melyik?

Érzed a haragjukat,

a félelmüket,

a dühöt attól,

ami történt az országukban?

El tudod képzelni

hogy talán egyikük reggel

lehajolt a gyermekéhez, megölelte a gyermeket

és így szólt: "Kedvesem, később visszajövök.

Megyek, hogy megvédjem a szabadságodat, az életeteket.

Megyek, hogy gondoskodjak magunkról,

a hazánk jövőjéről."

El tudod ezt képzelni?

El tudod képzelni, ahogy ezt mondod?

Bele tudod élni magad?

Mit gondolsz, mit éreznek?

Látod, ez az empátia.

Ez megértés is.

Most persze kérdezheted:

"Oké, Sam, miért csinálod ezt?

Miért használod pont ezt a példát?"

És én azt mondom, azért... mert...

nyugodtan utálhatod ezeket az embereket.

Gyűlölheted őket,

minden egyes idegszáladdal.

És ha rá tudlak venni

hogy a helyükbe képzeld magad

és lépj egyet előre

egy apró centiméternyit,

akkor képzeld el, hogy milyen szociológiai elemzést

tudsz csinálni az életed más területein.

Egy egész kilométernyit mehetsz

amikor meg akarod érteni

miért tötyög előtted valaki 60-nal

a belső sávban,

vagy a tinédzser fiadat,

vagy a bosszantó szomszédodat aki,

vasárnap reggel nyírja a füvet.

Bármi is legyen, messzire juthatsz.

És ez az, amit a diákjaimnak mondok:

lépj ki az apró kis világodból.

Lépj be valaki más

apró, kis világába.

Aztán megint és megint és megint.

És hirtelen, ezek az apró, kis világok

összeállnak egy komplex hálóvá.

És egy nagy, komplex világot építenek.

És mielőtt észrevennéd,

egészen máshogy nézel a világra.

Minden megváltozott.

Minden más lett az életedben.

És pontosan erről van itt szó.

Vegyél részt mások életében,

mások elképzeléseiben.

Hallgasd meg az embereket,

világosítsuk fel magunkat.

Nem azt mondom, hogy

támogatom a terroristákat Irakban,

de mint szociológus,

azt mondom,

megértem őket.

És most talán -- talán -- te is.

Köszönöm.

(Taps)