Miért jobbak a finn iskolák

Finland has an economy and a population about the fifth the size of Australia's. But its schools consistently outperform ours and most others across the developed world.

Children in Finland don't begin school until the age of seven and they're only in classrooms half the time of their Australian counterparts.

For more from ABC News, click here: https://ab.co/2kxYCZY
You can watch more ABC News content on iview: https://ab.co/2mge4KH

Subscribe to us on YouTube: http://ab.co/1svxLVE
Go deeper on our ABC News In-depth channel: https://ab.co/2lNeBn2
You can also like us on Facebook: http://facebook.com/abcnews.au
Or follow us on Instagram: http://instagram.com/abcnews_au
Or even on Twitter: http://twitter.com/abcnews

Narrátor: Reggel nyolc óra.

Egy hideg reggelen Helsinki
egy külső kerületében

ezek az általános iskolások
az órájukra készülnek.

A mai első óra történelem,
és az ókorról fognak tanulni.

Tanár: A gyerekek szövegeket
olvasnak el párban az ókori Egyiptomról.

Mikor végeznek, kérdéseket teszek fel.

Mit tudtak meg a könyvből?

(A háttérben) Gondolom,
mindannyian készen állunk.

Narrátor: A finn iskolarendszer évek óta
a világ élvonalában áll.

Tanár: És ez az arany színű? Igen, Minttu?

(Minttu finnül válaszol)

Narrátor: Pedig ezek a gyerekek

fele annyi időt töltenek
az osztályteremben,

mint az ausztrál gyerekek.

Aija Rinkinen: Az elsősöknek,
akik ekkor hétévesek,

20 órájuk van egy héten.

Ez a minimum.

Ahogy idősebbek lesznek,

magasabb lesz az óraszám is,

de ez még így is kevesebb,
mint sok más országban

Európában vagy a világ más részein.

Narrátor: Finnországban
a tanár maga dönti el,

hogyan kívánja megtanítani
az adott tananyagot,

és azt is, hogy ehhez milyen mértékben
használ fel digitális eszközöket.

Minttu: (finnül)
Egy piramis projekten dolgozunk.

Most például hieroglifákkal írjuk el
a nevünket egy lapra.

Aztán pedig egy Classroomba
feltöltött feladatot oldunk majd meg.

Narrátor: A 11 éves Minttu
Latimarki engedélyt kér,

hogy kimehessen az óráról,

és felvehesse a munkát az iskolai büfében,
amit diákok vezetnek.

Tanár: Persze, mehetsz nyugodtan.
Rendben van.

Linton Besser: Szia. Szeretnék kérni
egy sütit az operatőrnek,

egyet magamnak és két kávét.

Mennyi lesz ez?

Két euró 60 cent.

Mennyi is lesz a visszajáró?

Minttu: Két euró 40 cent.

LB: (finnül) Köszönöm.

Hagyhatok borravalót?
Fogadtok el borravalót?

Minttu: Nem.
Férfi: Nincs borravaló. Értem.

Narrátor: Finnországban
az iskolai étkezés,

csakúgy mint a tankönyvek
és az osztálykirándulás, ingyenes.

A gyerekek választhatnak, mit szeretnének,

együtt esznek a társaikkal
és a tanáraikkal,

majd rendet is tesznek maguk után.

Később jó melegen felöltöznek,
és kimennek játszani.

Vannak, akik lelkesen fociznak,

vannak, akik kosárlabdáznak,

és vannak, akik megvárják,
míg kinyit a hokipálya.

Rossz időben is számos
egyéb lehetőség várja a gyerekeket.

LB: Elképesztő dolgok
vannak ebben a suliban.

Ahogy láttuk, kint van korcsolyapálya,

de itt bent is játszhatnak
a gyerekek ebédidőben.

Van pingpongasztal, billiárdasztal,

és a hideg téli napokra
van egy külön szoba

tele babzsákfotelekkel, kanapékkal –

a sarokban még Play Station is van.

LB: Nagyon gazdagnak tűnik az iskola.

Gondolom, több pénzt kapnak,
mint más iskolák.

Igazgató: Nem. Minden iskola
egyforma összeget kap.

A könyveket ...

Narrátor: Finnországban az iskolák
nem működhetnek alapítványi formában,

és a szülőktől sem kérhetnek tandíjat.

A befolyt adókból minden iskolát
egyformán finanszíroznak.

Igazgató: Ebben a rendszerben
a diákok számára minden ingyenes.

Semmire nem kérünk pénzt a szülőktől.

AR: Azt szeretnénk, hogy az iskolák
egyelőek lennének,

és egyenlő esélyekkel biztosíthatnák
a szükséges oktatást.

Ezért a finanszírozásnak is
egyformának kell lennie,

minden iskolát egyformán kell elbírálnunk.

(Matematika finnül)

Narrátor: Minttu Latimarki bátyja,
Levi hetedikes.

Ezen a délutánon épp matematikaórája van.

Oona Arnez: Most nézzük át az utolsó
fejezetet a következő vizsga előtt.

Narrátor: A finn diákok
rendszeresen írnak teszteket,

de a tesztek eredményeit
nem hozzák nyilvánosságra,

nem osztják meg.

Igazgató: Vannak országos mérések is,

A különbség az, hogy nálunk
nem hasonlítgatják össze az iskolákat:

ez nem jó iskola, ez rossz iskola.

Az eredményeket arra használjuk,
hogy a saját teljesítményünket értékeljük.

Narrátor: A finn oktatás talán legnagyobb
előnye az oktatás minőségében rejlik.

Levi matematikatanára, Oona Arnez
öt nyelvet beszél,

és tudományos fokozattal is rendelkezik.

OA: Mindenkinek, aki tanítani szeretne
mesterdiplomát kell szereznie.

Én például matematika, kémia és fizika
szakos tanár vagyok.

Finnországban a tanári pálya
nagyon elismert.

OA: A tanár szakokra
bekerülni is nagyon nehéz.

A jelentkezők mindössze
kb. 10 százalékát veszik fel.

Ha az ember tényleg tanítani akar,

ez nem lehet a második, vagy harmadik,
vagy sokadik cél.

Ez kell álljon az első helyen.

Szülő: Hiszek abban, hogy itt tudják,
mi a legjobb a gyerekeinknek.

Nem vagyok tanár.
Nincs ilyen végzettségem.

Ezért nem is avatkozom bele
a tanárok munkájába.

Narrátor: Finnországban nem okoz
különösebb gondot,

hogy jó iskolát találjunk
a gyermekeinknek.

Szülő 1: Tudjuk,
hogy az iskolák nagyon jók,

ezért nem kell kutatómunkát végezni.

Szülő 2: Szerintem
ez Finnországban nem is kérdés.

Narrátor: Finnország nagyon más,

a népesség alacsony, a társadalom homogén.

Az oktatási rendszer viszont Ausztrália
és más országok számára is tanulságos.

Igazgató: Azt mondanám,
hogy olyan rendszert kell kiépítenünk,

ami bizalomra épül.

Narrátor: A legegyértelműbb
kiindulópont az,

hogy az ország a tanárképzést
jó befektetésnek tartja.

OA: A társadalom elismeri a pedagógusokat,

a szülők is tisztelik a tanárokat,

nem kérdőjelezik meg a munkájukat,

és ez Finnországban nagyon sokat jelent.