Tényleg demokráciában élünk? | Joaquín Marcano | TEDxHECParis

Joaquín Marcano egyszerű kísérlettel rombolja le a modern demokráciáról alkotott elképzelésünket, és felkér, hogy legyünk kreatívak, mikor képviseleti kormányt alakítunk.

Joaquín Marcano termelési mérnök Venezuelából, a Simón Bolívar Egyetemen és a belgiumi Louvain School Vezetőképzőn végzett. Kíváncsi, érdeklődő természetű. Szeret YouTube-ot nézni, már szinte függő. Joaquín számos hobbija között szerepel a foci és az írás, amikor épp nem szociális vállalkozásáról álmodozik. Lelkesen vág bele új üzletbe, egészséges mértékben figyelmen kívül hagyja a hagyományos gondolkozást, és előnyben részesíti a kreativitást s az újítást. Joaquín szeretné mindenki számára elérhetővé tenni az oktatást.

2010–2015 között Joaquín civil szervezetnél dolgozott, amelyik a demokratikus értékeket népszerűsítette, és fiatalokat biztatott szavazásra. Meggyőződése, hogy a megbízhatóság és a képviselet kérdését kell megoldani, hogy kezelje a mai problémákat. Joaquín szerint a politika tanulhat a kereskedelemtől és fordítva.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Játsszuk a következőt:

a résztvevők csak
fel kell emeljék a kezüket,

mikor arra kerül a sor.

Szavazósdit játszunk,

ki kéri az A doboz tartalmát és ki a B-t.

Ki szavaz az A dobozra?

Emelje fel a kezét!

Magasan látok

egypár kart itt-ott, rendben.

Most a B dobozra?

Nagyszerű! Tehát a B doboz a nyerő,
ami elég fura, nem igaz?

Önöknek fogalmuk sincs, mi van a dobozban,

mégis rászavaztak.

Akár kígyókra vagy akármire
szavazhattak volna.

Inkább próbáljuk meg újra!

Ezennel elmondom, mi van a dobozban,

hogy tudják, mire szavaznak.

Az A dobozban egy csokor menta van,

a B dobozban csokoládé.

Próbáljuk meg újra!

Ki kéri az A-t? Emelje fel a kezét!

Rendben, és B-t? Mi a helyzet a B-vel?

Természetesen, igen! (Nevetés)

B a nyerő.

Mi lett volna akkor, ha megemlítem,

hogy nem kapják meg a csokoládét?

Egészen mást kapnak,

csokoládé kinézetű valamit,

remélem, értik, mire utalok.

Elfogadják? Becsületesnek tartják?

Természetesen, nem!

Tény, hogy a B mindenáron győzni akart.

Ezért hazudott.

Adjunk neki még egy esélyt!

Ismét az A dobozban van a csokor menta,

és most a B dobozban

nyalóka van, komolyan az van.

Van belőle egy köteg.

Ismét szavazzunk: ki kéri az A-t?

Ki szavaz a B-re?

Egészen biztosak?

Még mindig a B-re szavaznak?

De elmondtam, hogy hazug,
és mindenre képes a győzelemért.

Miért szavaznak még mindig rá?

Közben észrevettem, hogy volt,
aki most nem szavazott.

Mi történt?

Belefáradtak a kézemelésbe?

Megunták a szavazást?

Álljunk meg egy pillanatra,
nem ismerős ez valahonnan?

Nincs mai demokráciánkra utaló hangzása?

Úgy szavaznak, azt sem tudják,
mi a tartalma,

és végül kígyóra szavaznak.

A politikusok hazudnak,
mert úgyis rájuk szavaznak.

Egyre többen beleunnak a felhajtásba,

és többé nem szavaznak.

Természetesen, ez figyelmeztető jel!

Önök közül, akik szavaztak, ki érzi úgy,

hogy befolyásoltam a választását?

Mi lenne, ha elismerném, hogy megtettem:
a jelölteket én választottam önöknek.

Eldöntöttem, hogy A és B
közül válasszanak.

Lehetett volna A, B, C és D is,
nem ez a lényeg.

De ha a jelölteket én választom ki,
akkor lényegtelen, kire szavaznak közülük.

Ha lehetőséget biztosítunk,
hogy válasszanak A és B közül,

akkor azt az érzést keltjük,

hogy a nép A-t vagy B-t akarja.

De az is lehet, hogy mégsem.

Nem ezt érzik, mikor szavazni mennek,

hogy csupa olyan jelölt van,
akiket nem kedvelnek?

A kevésbé ellenszenvesre kell szavazzanak?

Most tisztáztuk, miért.

Feltételezik, hogy a szavazatuk
megegyezik az akaratukkal,

a népakarattal.

Az akaratukat kellene képviselje.

De ez történik-e?

Ez történik, mert helyettünk
mások választják ki a jelölteket.

Mondhatják, jogosan,

hogy nincs idejük
megtalálni a jelöltjüket,

és megismerni a terveit.

Igazuk van ebben!

De saját gondjaikat ismerik.

Határozottan tudják,
min akarnak változtatni.

Mi lenne, ha direktben
megszavazhatnánk a közpolitikát,

amely megoldja a gondunkat?

Álljunk meg egy pillanatra:

nem ez a képviselői demokrácia dolga?

Megválasztok valakit, aki képvisel,
és cselekszik helyettem?

Mélyedjünk el benne!

Gilens és Paige princetoni kutatók

több mint húsz év adatait elemezték,

hogy megválaszolják a kérdést:

a kormány valóban képviseli a népet?

Íme az eredmény:

vízszintesen a támogatottságot

függőlegesen a törvénybe
iktatás esélyét ábrázoljuk.

Gondoljanak valamire,

valami dédelgetett elképzelésükre,

amelyet törvénybe szeretnének foglalni.

Lehet gazdasági, bevándorlási,
vallási, bármilyen ügy.

Megmutatom,

ezek az elképzelések
hogyan néznek ki a grafikonon.

Így

vízszintes vonal 30%-nál.

Ez azt jelenti, hogy ha senkinek
sem tetszik az ötlet,

akkor is van 30% esélye,
hogy törvénnyé váljon.

Ha mindenkinek tetszik,

akkor is 30% a valószínűsége.

Észbontó!

Nem tudom, hogy nevezzem,
de ez biztosan nem demokrácia!

Hogy lehet ez?

Úgy, hogy másik érdekcsoport is létezik,

a nagyon gazdagoké, a hatalmasoké
és a befolyásosoké,

akiket elitnek nevezünk.

Másra törekszenek.

Amikor valamit törvényben
akarnak viszontlátni,

valószínűleg ezt el is érik.

És ennek ellenkezője is igaz:

ha nem akarják, akkor
valószínűleg nem valósul meg,

még ha mindenki más támogatja is.

A nép akarata akkor valósul meg,

ha megegyezik az elit akaratával.

A probléma nem magával az elittel van,

vagy a hazudós politikusokkal,

hanem a rendszerrel,
amelyik úgy van kialakítva,

hogy az effajta viselkedést
táplálja és jutalmazza.

Egyesek azzal érvelnek, hogy csak úgy
javítható meg ez a rossz rendszer,

ha nem veszünk részt benne.

De igazuk van-e?

A politikából való kiábrándulás
és az életképes megoldások hiánya

már a görögök óta létezik.

Ez csak kifogás a problémamegoldás
elodázására,

mondván, hogy túl bonyolult.

Ehelyett mindenki zavarban van.

Miként lehetséges,

hogy az emberiség soha nem volt
képes megoldani ezt a problémát?

Ötven éve a Holdra juttattuk az embert,

tavaly villanyautót lőttünk fel az űrbe,

mely most a Nap körül kering.

A szállítórakétája visszatért,
és önállóan leszállt.

És mégis azt állítják,

hogy nincs jobb ötletünk a demokráciára?

Szerintem meg sem próbáljuk.

De miért nem?

Persze, a pénz az oka!

Az USA 700-szor többet költ védelemre,

mint a választási folyamatokra.

Hát persze,

egy rakéta sokkal drágább,
mint a szavazólap.

De hát erről szól a választás?

Szavazólapokról?

A választásoknak a népakaratot
kellene tükrözniük.

Tisztán látszik: nem költünk eleget,
hogy erről meggyőződjünk.

Mit szólnának a kutatáshoz,
hogy jobb dolgokat csináljunk

vagy új technológiákat alkalmazzunk?

Nem a szavazólapot helyettesítő

gépekre gondolok.

Az egész rendszert kellene áttervezni.

Nem azt mondom, hogy költsünk
kevesebbet a védelemre,

de változtathatunk kissé a rangsoron.

De katonaságra ennyit költeni

és nem törődni vele,
hogy hallatszik-e a szavunk,

annyit tesz, mint Ferrarit venni,
melyet azért nem vezetünk,

mert nincs hozzá kulcsunk.

Ez a statisztika nem csak
az USA-ra érvényes.

Ausztráliában pl. az arány kb. 100:1-hez,

Franciaországban 50:1-hez.

Ez nem elszigetelt eset,
hanem világjárvány.

Adófizetőként mind
fizetünk a választásokért,

de nem követelünk nagyobb értéket.

Ez óriási probléma,

mert ha akarunk valamit a kormánytól,

nem kapjuk meg mindaddig,
amíg meg nem oldjuk a demokrácia kérdését.

Ha azt szeretnénk, hogy a kormány
megoldja a klímaváltozás ügyét,

szociális biztonságot, az oktatást,
az egészségvédelmet,

ezek nem válnak törvénnyé mindaddig,

amíg elsőként meg nem oldjuk
a demokrácia kérdését.

A demokratikus rendszerünk lényegét,

a választásokat kellene megreformálni.

De mit tehetünk?

Kezdjük valami őrült
változat javaslatával!

Például,

mi lenne, ha minden jelölt neve alatt

feltüntetnénk a legfontosabb ígéreteit.

Tudják, azt, amiről feltételezünk,
hogy benne van a dobozban, mint a csoki.

És önöknek fel kellene tüntetniük,
mi okból azt a jelöltet választották.

Fontos lenne a politikusoknak,
hogy tudják, miért választották meg őket,

és mit várnak tőlük,
amennyiben hatalomra kerülnek?

Miért szavazzunk csomagra?

Kiemelhetünk valamit innen-onnan,

és azokat szavazzuk meg.

Összeállíthatunk valami egyedit,
pl. a mentolos csokit.

De mi történik, ha saját igényeinkkel
sem vagyunk tisztában,

de van egy kérdőívünk a szükségleteinkről,

mely pontosan megmondja,

melyik irányvonal hogyan hat életünkre?

Igen, a szavazás tovább tarthat,
eltarthat egy darabig,

de miért kellene
egy nap alatt lebonyolódjon?

Ha ez a demokráciánk lényege,

miért csak ily kevés időt szentelünk neki?

Lehet, hogy ezek őrült ötletek,

de vajon őrültebbek-e, mint az a rendszer,

amelyiknek nem számít, hányan
értünk egyet valamilyen intézkedéssel,

mégis ugyanolyan valószínűséggel
lesz belőle törvény?

El kell kezdenünk jobb szolgáltatást
követelni kormányainktól,

és hinnünk kell egy jobb demokrácia,

az igazi demokrácia lehetőségében,

a kiállást értékelő rendszerben,

abban, hogy az ügyekben való
részvétel jelenti a megoldást.

Eljött az idő,
hogy felvessük ezt a kérdést,

és világszerte elkezdjük
csiholni az ötleteket.

Csak ennyit kérek.

Már adtam egypár ötletet,

ezért támaszkodjanak rájuk, kezdjék
megvitatni a témát ismerőseikkel,

és mondják el azoknak is,
akiket nem ismernek.

Hasznosítsák közös tudásuk hatalmát,

gondolkozzanak közösen a megoldásokról,

kiegyenlítve a különbségeket.

Másként fogalmazva:

használják a valódi demokrácia hatalmát,

hogy megoldásra jussanak
e csalót illetően.

Gondoljanak bele:

ha többet költenek katonaságra,
mint választásokra,

és csak kevesen befolyásolják
a döntéshozatalt,

akkor nem számít,
hogy a többiek mit akarnak.

Ez lenne a demokrácia?

Nekem inkább diktatúrának hangzik.

Ha nem kezdünk vele valamit,
mi is részesei vagyunk.

A megoldás nem lesz könnyű,

de szükségünk van egymásra,
hogy értékeljük különbözőségünket,

és összefogjunk egyszer s mindenkorra,
hogy demokratizáljuk a demokráciát.

Köszönöm szépen.

(Taps) (Ujjongás)