A plankton titkos élete

A legújabb filmezési technikák feltárják az óceánok mikroszkopikus ökoszisztémáját, ami egyrészt lenyűgözően gyönyörű, másrészt hihetetlenül bonyolult. Tierney Thys tengerbiológus egy úttörő projektből válogatott felvételeket, és olyan filmet alkotott, amely rácsodálkozásra és kíváncsiságra késztet eziránt a rejtett világ iránt, ami a táplálékláncunk alapját képezi.

Mesék a tengerből

Halmese -- Titokban plankton voltam

Hogy kerültem ide?

Nos, ennek története furcsább, mint gondolnád.

Úszkáló lények világából származom.

Olyan helyről, amit csak kevés ember láthatott eddig.

A planktonok világából.

Milliónyi ikrák sokaságából származom,
de legtöbbünk hamar elpusztult.

Amikor lárva lettem, a többi úszkáló lény között sodródtam.

A plankton a görög planktos szóból ered, ami vándorlást jelent.

Planktontársaim mindenféle méretben előfordultak

apró algáktól és baktériumoktól kezdve

a kék bálnánál is hosszabb állatokig.

Bölcsőmet megosztottam más embriókkal és ifjakkal,

akik között voltak kagylók, rákok, tengeri sünök és tengerirózsák is.

Minket sodródó állatokat zooplanktonnak hívnak.

A leggyakoribb állatok itt az evezőlábú rákok és a krillek.

Átkutathatod az egész világot, de soha nem fogsz a gyerekkori otthonomnál változatosabb helyre bukkanni.

Egy teáskanálnyi tengervízben egymilliónál is több élőlény lehet.

Az élet ennek ellenére nem mindig könnyű errefelé.

Billiónyi egyed születik itt,

de közülük csak kevesen érik meg a felnőttkort.

Lehet, hogy nem nagyobb egy gombostű fejénél,

de ez a ráklárva a nyílféreg legszörnyűbb rémálma.

Az ehhez hasonló hősies küzdelmek a ragadozók között a táplálékszerzésnek csak az egyik fajtáját jelentik.

Ennek a helynek az igazi vonzerejét azonban a fitoplankton adja.

Ezek egysejtű élőlények, amik a napfényt és a szén-dioxidot ehető arannyá változtatják.

A fitoplankton az alapja a világ legnagyobb táplálékláncának.

Az éjszaka folyamán sok hozzám hasonló állat

felemelkedik a mélységből, hogy ebből a napérlelte csemegéből lakmározzon.

Része voltam a földi élet legnagyobb napi vándorlásának.

Napközben visszatértem a sötétségbe, ahol csatlakoztam bizarr társaimhoz.

Kannibálokhoz, mint amilyen ez a tengeri pillangó is,

amely saját rokonaival táplálkozik,

vagy mint a bordásmedúzák, amik szivárványos szempillákhoz hasonló

csillókkal eveznek.

Közülük egyesek ragadós csápokkal csalják kelepcébe áldozatukat,

míg mások egyszerűen csak kiharapnak egy darabot az unokatestvérükből.

Aztán itt vannak a hólyagos medúzák, amik mérgező csalival fogják meg prédájukat.

A kedvencem azonban a hordólakó bolharák.

Az irtózatos külseje ihlette A nyolcadik utas: a Halál című filmet.

A sörtéivel el tud kapni apró dolgokat, de inkább nagyobb zsákmányra vadászik,

például szalpákra.

Ez a nőstény két pár szemmel portyázik a mélyebb vizekben.

Zsákmányával a kezében az egész állatvilág egyik legfurcsább viselkedésmódját mutatja be.

Áldozatainak testrészeiből nagy műgonddal egy hordószerű lakhelyet eszkábál,

amiben utódait táplálja mindaddig, amíg azok el nem költöznek és egyedül is életben maradnak.

A legjobb az egészben, hogy ők tökéletes harapnivalók egy olyan kis halnak, mint én.

Itt a planktonok világában a tápláléklánc annyira kesze-kusza és bonyolult,

hogy még a kutatók sem mindig tudják, ki kire vadászik.

- Én viszont tudom.

Most már egy kicsit jobban ismered a történetemet.

Sokkal több vagyok egy ízletes fogásnál.

Fordította: Menyhárt Norbert