-
Title:
A hiteles bocsánatkérés felszabadító ereje
-
Description:
Eve Ensler legendás drámaíró szerint a hiteles bocsánatkérés több a megbánásnál. Őszinte, szívszorító beszédében elárulja, hogyan sikerült bántalmazással kapcsolatos élményeit tudássá alakítania, megértve, mit is tehetnek és mondhatnak a bántalmazók, hogy megbocsájtást nyerjenek – a folyamat megkezdéséhez pedig négy lépésből álló útmutatást kínál. (Ez az előadás felnőtteknek ajánlott!)
-
Speaker:
Eve Ensler
-
Az utóbbi években
harcba szálltunk a férfiak ellen.
-
Elkerülhetetlen volt.
-
-
De mostanában azon gondolkozom,
hogy van egy ennél fontosabb feladatunk.
¶
-
Ahogyan Tony Porter jó barátom mondaná,
-
meg kell találnunk a módját,
hogy békejobbot nyújtsunk a férfiaknak.
-
Ötéves voltam, mikor apám
elkezdett szexuálisan zaklatni.
¶
-
Az éjszaka közepén bejött a szobámba.
-
Úgy tűnt, mintha transzban lenne.
-
Tízéves koromig bántalmazott.
-
Amikor megpróbáltam ellenállni,
-
amikor végre képes voltam nemet mondani,
-
elkezdett ütlegelni.
-
Ostobának hívott.
-
Hazugnak nevezett.
-
A szexuális bántalmazás
tízéves koromban véget ért,
¶
-
ám valójában sosem múlt el.
-
Gyökeresen megváltoztatott.
-
Állandóan tele voltam szorongással,
bűntudattal, szégyenérzettel,
-
és nem tudtam, miért.
-
Gyűlöltem a testem, megvetettem önmagamat,
-
sűrűn betegeskedtem,
-
nem tudtam tisztán gondolkozni,
-
elfelejtettem dolgokat.
-
Vonzottak a veszélyes férfiak és nők,
-
akiknek megengedtem – sőt felkínáltam –,
hogy rosszul bánjanak velem,
-
mert apám arra tanított, ez a szeretet.
-
Egész életemben vártam arra,
hogy apám bocsánatot kérjen tőlem.
¶
-
Nem tette.
-
Hajlandóságot se mutatott.
-
Most, hogy híres férfiakról
derültek ki botrányok,
-
és egymás után leplezik le őket,
-
rájöttem valamire:
-
sosem hallottam még, hogy egy férfi,
-
aki erőszakot vagy fizikai
bántalmazást követett el,
-
valaha is nyilvánosan
elnézést kért volna az áldozatától.
-
Azon tűnődtem,
-
vajon milyen lenne egy hiteles,
szívből jövő bocsánatkérés?
-
Ezután valami furcsa dolog történt.
¶
-
Írni kezdtem,
-
és apám hangja szólt hozzám.
-
Elmondta, mit tett,
-
és miért.
-
Elnézést kért.
-
Apám lassan 31 éve halott,
-
mégis a nevében írt bocsánatkérésem által
-
ráeszméltem, mekkora ereje van
-
ennek a tettnek,
-
és rájöttem, ez kiutat kínálhat
-
a férfiak és az általuk bántalmazott nők
-
válságából.
-
A bocsánatkérés szent elhatározás.
¶
-
Teljes őszinteséget igényel.
-
Alapos önvizsgálatot és időt követel.
-
Nem lehet siettetni.
-
Felfedeztem, hogy a bocsánatkérés
négy lépésből áll,
-
és ha megengeditek, bemutatnám őket.
-
Először is el kell mondanod
részletesen, hogy mit tettél.
¶
-
A számadásod nem lehet felszínes.
-
Az "elnézést, ha megbántottalak",
-
vagy "sajnálom,
ha szexuálisan zaklattalak"
-
nem elég.
-
Meg kell fogalmaznod,
mi történt valójában.
-
"Bejöttem a szobádba az éjszaka közepén,
-
és lehúztam a bugyidat."
-
"Megaláztalak, mert féltékeny voltam rád,
-
és azt akartam, kevésnek érezd magad."
-
A felszabadítás a részletekben rejlik.
-
A bocsánatkérés emlékezés is egyben.
-
Összeköti a múltat a jelennel.
-
Kijelenti, hogy ami történt,
valóban megtörtént.
-
Másodszor, tedd fel magadnak
a kérdést: miért?
¶
-
A túlélőket kísértik a miértek.
-
Miért? Miért akarta volna apám
szexuálisan zaklatni a legidősebb lányát?
-
Miért fogta meg a fejem és zúzta a falhoz?
-
Ami apám esetét illeti:
-
jóval a testvérei után született.
-
Véletlenül fogant gyermek volt,
akiből csoda lett.
-
Imádták és kedvencként kezelték.
-
De a rajongás, mint kiderült,
nem szeretet.
-
Az imádat a vágy kivetülése,
-
amikor valaki azt akarja,
-
hogy tökéletes légy.
-
Apámnak meg kellett felelnie
ennek az elérhetetlen ideálnak,
-
így soha nem engedték, hogy önmaga legyen.
-
Sosem fejezhette ki gyengédségét,
-
sebezhetőségét, kíváncsiságát
vagy kételyeit.
-
Sose volt szabad sírnia.
-
Kénytelen volt ezeket
az érzéseket mélyen elásni,
-
míg végül felszínre törtek.
-
Az elnyomott érzések
árnyékként követték apámat,
-
aki elvesztette az irányítást,
-
és végül rám zúdította minden dühét.
-
Harmadik lépésként
meg kell nyitnod a szíved,
¶
-
és érezned kell, amit az áldozatod
érzett bántalmazás közben.
-
Hagynod kell, hogy összetörjön a szíved.
-
Érezned kell a borzalmat, az árulást,
-
a bántalmazásodnak az áldozatra gyakorolt
hosszú távú hatásait.
-
Emésztgesd a szenvedést, amit okoztál.
-
És természetesen a negyedik lépés az,
¶
-
hogy felelősséget vállalj
azért, amit tettél,
-
és jó útra térj.
-
Ugyan miért menne keresztül bárki is
ezen a kimerítő és megalázó folyamaton?
¶
-
Miért akarná valaki
felszakítani a sebeket?
-
Mert csakis így tudod
felszabadítani magadat,
-
és ez az egyetlen módja,
hogy felszabadítsd az áldozatod.
-
Nem csupán őt tetted tönkre,
-
magadat is elpusztítottad.
-
Nincs olyan ember,
aki miután bántott valakit,
-
ne szenvedne maga is tetteinek hatásától.
-
Az erőszak beszennyezi
és megfertőzi a lelket,
-
majd az ember egész életét.
-
Amikor megírtam a bocsánatkérést,
megtanultam valamit:
¶
-
más szemszögből kell vizsgálódnunk,
-
ha meg akarjuk érteni
a férfiak erőszakosságát,
-
amit én és rajtam kívül
még egymilliárd nő túlélt.
-
Sokszor a büntetés jut
legelőször eszünkbe.
-
Ösztönös válasz ez, de valójában –
-
bár a büntetés néha hatásos –
-
önmagában nem elég.
-
Apám büntetett engem.
-
Én pedig bezárkóztam
-
és összetörtem.
-
Úgy vélem, a büntetés megkeményít minket,
de nem tanít meg semmire.
-
A megszégyenítés nem válasz.
-
Inkább egy folyamatot kéne kialakítani,
amelynek része lehet a büntetés is,
-
de ami által kinyitunk egy kaput,
-
hogy a férfiak tényleg
valami és valaki mássá válhassanak.
-
Sok-sok éven keresztül gyűlöltem apámat.
¶
-
A halálát kívántam.
Azt akartam, hogy börtönbe kerüljön.
-
De ez a düh tulajdonképpen csak
összekapcsolt engem apám történetével.
-
Valójában nemcsak azt akartam,
hogy apámat megállítsák.
-
Azt akartam, hogy megváltozzon.
-
Azt akartam, hogy bocsánatot kérjen.
-
Mind ezt akarjuk.
-
Nem kívánjuk elpusztítani a férfiakat,
-
és nem csak azt akarjuk,
hogy megbüntessék őket.
-
Azt akarjuk, hogy lássanak minket,
az áldozatokat, akiknek ártottak;
-
azt akarjuk, hogy megbánást tanúsítsanak,
-
és változzanak.
-
És én őszintén hiszem, hogy ez lehetséges.
-
És tényleg úgy gondolom,
hogy ez a továbblépés útja.
-
De szeretnénk, ha a férfiak
csatlakoznának hozzánk.
-
Szeretnénk, ha a férfiak bátrak lennének,
és részt vennének ebben a változásban.
-
Életem nagy részét azzal töltöttem,
hogy harcot vívtam a férfiak ellen,
-
de itt
-
és most
-
békejobbot nyújtok nektek.
-
-
-
-
-
-