Vegyük szemügyre újra az elítélteket | Maren Jopen | TEDxMünchen

Maren Jopen vállalkozó Németország egyik legsötétebb sarkában: a börtönben. Üzemgazdász végzettséggel rendelkezik, és évekig dolgozott vezető beosztásban egy telekommunikációs nagyvállalatnál. Jól lehet ötletét többen is ellenezték környezetében, ő mégis hirtelen feladta karrierjét, és édesapjával megalapította a "Leonhard – Unternehmertum für Strafgefangene" nevű programot.
A program olyan tudással látja el a résztvevőket, amely segít nekik egy kisvállalkozás felépítésében, vagy hogy vállalkozói képességeikkel alkalmazottként sikeresek legyenek.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx-rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

Jól látják, több hónapos terhes vagyok.

Talán kézenfekvőbb lenne, ha gyerekekkel,
és az ő jövőjükkel foglalkoznék,

hiszen végül is
a gyerekek jelentik a jövőt.

Ehelyett legtöbbször
ezt a kilátást élvezem.

Életem nagy részét börtönben töltöm.

Négy évvel ezelőtt édesapám
és én megalapítottuk

a "Leonhard – Unternehmertum
für Gefangene" nevű programot.

A fogvatartottak nálunk
vállalkozói minősítést szerezhetnek.

Tehát büntetésük lejárta után
vagy magánvállalkozásba kezdhetnek,

vagy a szabadulást követően
könnyebben szereznek állást,

amelyet meg is tudnak tartani.

Miért foglalkozom éppen elítéltekkel,

tehát azokkal, akik már elbuktak,
vagy nagy hibákat vétettek?

A mi programunkat
nem olyan egyszerű megérteni,

mint azokat a programokat,
amelyek gyerekekkel foglalkoznak.

És őszintén szólva azt gondoltam,

hogy a börtön az utolsó hely
az univerzumban, ahol dolgoznék.

Mit gondolnak,
melyik az a legfőbb tényező,

ami azoknak az embereknek a gyerekkorából
hiányzik, akikkel együtt dolgozunk?

Úgy találtuk, hogy a pozitív példakép,

többnyire egy férfi pozitív példaképe.

És ha belegondolnak, hogy miért van
bizonyos környezetekben

olyan sok nevelési és iskolai probléma,

sokszor az az oka, hogy az apának
nincs értelmes munkája,

hogy iszik, drogozik,
vagy maga is börtönben ül.

És amikor egy hétéves fiú
elgondolkodik azon,

hogy mihez szeretne kezdeni az életével,

talán nem is tudja elképzelni,
milyen lehet egy másmilyen élet,

mivel nincsenek előtte jobb példaképek.

Ezért édesapja útját követi.

Szeretném bemutatni Martint.

Martin elvégezte a programunkat.

Édesapja alkoholista volt,
és az egész család életét pokollá tette.

12 éves volt, amikor édesanyja meghalt,

és ő testvéreivel együtt
nevelőotthonba került.

A nagyok kiszúrták maguknak.

Szégyenlős volt és csenevész,
így tökéletes áldozat.

Addig a napig, amikor kistestvérét
focizás közben úgy fellökték,

hogy nem tudott egyedül felkelni.

Ekkor vesztette el Martin
először az önuralmát.

Leterítette az ellenfelét, és ütött.

Attól a naptól kezdve tisztelték.

Így kezdődött.

Az erőszak onnantól kezdve élete részévé
vált, ahogy édesapja esetében is.

Hogy alakul később azok élete,
akiket az előbb leírtam?

Gyermek- illetve fiatalkoruk után
sokan munkanélküliek lesznek,

vagy alkalmi munkából élnek.

Az illegális tevékenységeken
és problémákkal teli környezetükön kívül

mást nem igazán ismernek.

És amikor egy nap
olyan emberekkel zárják őket össze,

akiknek ugyanez a sors jutott,

akiknek ugyanazok
a gondolatok járnak a fejében,

akik szintén nem jobb példaképek,

önök szerint min gondolkodhatnak
közösen ezek az emberek,

mikor együtt ülnek a börtönben?

Többnyire semmi jón.

Így válnak "jobb" bűnözőkké a börtönben.

Hozzáértőbb drogárusokká válnak,

és még a börtönben megtervezik,
hová fognak szabadulásuk után betörni.

Ez pedig Németországban
46%-os visszaesési arányhoz vezet.

Ami azt jelenti, hogy Németországban

minden második elítélt bűnöző visszaeső.

De olyan emberek is ülnek börtönben,
akik tényleg meg szeretnének változni.

De ezeknek az embereknek is
a homlokára van sütve a megbélyegzés,

amelyen ez áll: "börtöntöltelék".

És akárhová mennek, ez az első,
amit látnak bennük az emberek.

Legyen szó munkahely-
vagy lakáskeresésről,

vagy új kapcsolatok kialakításáról,

mindenhol ezzel az identitással, ezzel
a megbélyegzéssel kell szembenézniük,

ami végtelenül megnehezíti
a társadalomba való integrálódásukat.

Ezzel a problémával állunk szemben.

Hogyan próbáljuk megoldani
ezt a problémát?

Mit gondolnak, melyik az a tulajdonság,
amellyel sok elítélt rendelkezik?

Meg fognak lepődni:
a vállalkozói képességek.

Aki egy droghálózatot felépített,
az igenis tud valamit

marketing stratégiákról,
értékesítési csatornákról,

és ért az alkalmazottak vezetéséhez.
(Nevetés)

Egyedül a rizikókezeléssel
akadtak gondjaik,

máskülönben nem a börtönben
kötöttek volna ki.

Ezeket a tulajdonságokat szeretnénk
pozitív módon hasznosítani.

A programunk egy 20 hetes képzéssel
kezdődik a börtönben,

és három blokkból áll.

Vállalkozási és gazdasági
alapismereteket adunk át.

Minden résztvevő megírja
a saját üzlettervét.

És mindenki részt vesz egy átfogó
személyiségfejlesztő tréningen.

Aztán a börtön után is figyelemmel
kísérjük és támogatjuk őket:

a lakás- és munkahelykeresésnél,
személyes kapcsolataik stabilizálásánál,

és egy lehetséges vállalkozásalapításnál.

Milyen vállalkozásokba kezdenek
a program résztvevői?

Széles a skála.

ECDL-oktatótól kezdve
a keresőgép-optimalizálási ügynökségig.

Van egy tetoválónk
és egy házigondozónk is –

nagyon széles a skála.

Szeretném bemutatni önöknek Philippet.

Phillip vállalkozói tehetsége

és a gyors pénzről alkotott
illúziója miatt

már korán a kokainkereskedelem
útjára tévedt.

Mindig is élvezte az üzletelgetést.

2008-ban tartóztatták le először.

És a börtön nem igazán nyűgőzte le,
épp ellenkezőleg.

Ma azt mondja, hogy akkoriban ő maga
készítette elő a második letartóztatását.

2011-ben másodjára is elítélték.

Először egy terápián vett részt,
aztán a Leonhard programban.

Ott tanulta meg, hogyan tudná
vállalkozói tehetségét

legális tevékenységekhez használni.

2013 szeptemberében engedték ki,

és 2013 októberében alapította meg
keresőgép-optimalizálási ügynökségét.

Az ügynökség remekül megy,
időközben már meg tud élni belőle.

Nagyon jó referenciákat szerzett.
Ma itt van velem.

Aki meg szeretné őt ismerni,
nyugodtan menjen oda hozzá.

Térjünk vissza Martinhoz,
akiről az elején meséltem.

Martin gyerekkora után
szakácsvégzettséget szerzett,

és szabadidejét a müncheni
huligánszíntéren töltötte.

És mivel ott az alkohol és a drogok
napirenden szerepelnek,

egy ördögi körbe lépett.

Párhuzamosan DJ-ként
és kidobóemberként dolgozott.

Húsz évig élte ezt az életet.

Ma azt mondja, hogy akkoriban
ezzel az életstílussal

önbizalomhiányát kompenzálta.

Egy nap olyan súlyosan megvert valakit,

hogy el is ítélték.

Részt vett a Leonhard programban.

Az ottani személyiségfejlesztő tréning
tényleg megváltoztatta az életét.

Megtanulta, hogyan tud
több erőre, több sikerre szert tenni,

és magasabb életminőséget elérni anélkül,
hogy az ökleit használná,

vagy drogokat szedne.

Felismerései nyomán
úgy fellelkesült, hogy elhatározta,

szívesen továbbadná őket másoknak is.

A Leonhard csapat tagjává akart válni.

Ez össze is jött.

Már két éve dolgozik nálunk,

és résztvevőinket kíséri
a szabadság felé vezető úton.

Hiszen ő maga is tudja, hogy ha valaki
tényleg meg akar változni,

és megkapja a helyes eszközöket,

akkor sokkal több lehetséges,
mint azt sokszor gondolnánk.

Ennek a sikernek az alapját egyébként
az önökhöz hasonló emberek képezik.

Emberek, akik eljönnek velünk a börtönbe.

Akik eljönnek velünk
külsős rendezvényekre,

hogy részvevőinket tanácsokkal lássák el
üzleti és személyes terveik kapcsán.

Ők az előadóink,

akik önkéntes előadásokat
tartanak az oktatás során.

Tanulók, akik piackutatásokat végeznek,

vállalják az üzleti tervek
szövegjavítását,

és mentoraink, akik figyelemmel kísérik
részvevőinket szabadulásuk után.

Ezeknek az embereknek úgyszintén
tanulságos lehet a programunk.

Például a rendezvényeinken
mindig elvégzünk egy feladatot,

amit úgy hívunk, hogy: "Lépj a vonalra".

A terem közepén lerögzítünk
egy nagy ragasztószalagot.

A résztvevőink a szalag egyik oldalára
állnak, a vendégeink a másik oldalra.

Aztán különböző kérdéseket teszek fel,
és minden alkalommal,

amikor valaki egy kérdést igennel
válaszol meg, közelebb lép a vonalhoz.

Így mutatkozik meg, mi minden
közös bennünk attól függetlenül,

hogy börtönben ülünk-e vagy sem,

de az is, hogy miben különbözünk.

A következő kérdések például
azt szemléltetik, miben különbözünk:

Szociálisan nehéz körülmények
között nőttem fel.

Vagy: van egy családtagom,
aki már ült börtönben.

Ilyenkor általában a részvevőink közül
sokan lépnek a vonal irányába,

és csak kevesen a vendégek közül.

Van egy kérdés, amit szívesen teszek fel,
ami mindannyiunkat összeköt,

ezt önöknek is szeretném feltenni.

Kérem, álljanak fel!

Talán kaphatunk egy kis fényt a nézőtérre.

Látom önöket.

Mindenki felállt.

Nagyszerű, köszönöm szépen.

Most felteszek egy kérdést,

és ha ezt a kérdést
igennel válaszolják meg,

üljenek le ismét,
máskülönben maradjanak állva.

Most úgymond ez az a vonal, amit húzunk.

Követtem el illegális dolgokat életemben,

amelyekért megbüntethettek
volna, de megúsztam.

Ha erre a kérdésre igen a válasz,
üljenek le kérem.

Ide tartozik például az alkohol
befolyása alatti vezetés.

(Nevetés)

Vagy talán egy csekély mennyiségű
marihuána birtoklása.

Vagy ha nem teljes pontossággal
számoltunk el az adónkkal.

Rendben.

Az is ide számít, ha nem minden
alkalmazottunkat jelentettünk be

teljesen korrekt módon.

Rendben.

(Nevetés)

A legtöbben ülnek.

Van néhány angyal is a teremben.

Csodás, örülök.

Köszönöm, újra leülhetnek.

Köszönöm szépen.

(Taps)

Mikor feltesszük ezt a kérdést
rendezvényeinken,

a vendégeink nagyon gyakran eltöprengenek.

És sokuk számára válik világossá,
milyen nagy szerencséjük volt eddig.

Szerencséjük volt a szüleikkel,
a környezetükkel, amelyben felnőttek,

a barátaikkal,

de szerencséjük volt abban is,

hogy talán nem mindig kapták el őket,

mikor közel voltak az illegalitás
határához, vagy akár át is lépték azt.

Milyen eredményeket tudunk felmutatni?

Végzőseink 60%-a
szabadlábra helyezése után

25 napon belül talál munkahelyet.

Ez nagyon gyors.

19%-uk időközben már magánvállalkozó.

Tavaly adakozóink egyharmada
a Leonhard program végzőse volt.

És a visszaesési arányunk 7%-os.

De ezt már mondtam.

(Taps)

A 7%-os visszaesési arány

a németországi
46%-os aránnyal áll szemben.

Üzemgazdász vagyok –
Bajorországban egy fogvatartott

évente 30 000 eurójába kerül
az adófizetőknek.

Szép kis feladat kiszámolni,

hogy a 7%-os visszaesési arány

a 46%-os arányhoz képest
óriási megtakarítást jelent.

Amikor édesapámmal bevezettük
a Leonhard Programot,

őszintén szólva

sokan eléggé őrültnek tartottak minket.

Egy jól fizető marketinges munkát
adtam fel egy nagyvállalatnál.

De el kell mondanom,
hogy eddigi életem során

még nem végeztem
ilyen értékteremtő munkát.

Bátorítjuk résztvevőinket,
hogy vállaljanak felelősséget,

felelősséget azért,
ami történt az életükben,

és mindenek előtt vállaljanak
felelősséget azért,

ami még történni fog az életükben.

Hogy ne bújjanak el,
ne szépítsenek semmit se.

Hiszen ez egészen új öntudathoz vezet,

és ez másoknak is segít abban,
hogy újra bizalommal viseltessen irántuk.

Boldogsággal és büszkeséggel tölt el,

mikor résztvevőink őszintén
beszámolnak életútjukról.

Hoztam önöknek egy kis videót: lássuk hát!

(Videó) "Két év nyolc hónapra ítéltek el

súlyos testi sértésért."

"Kábítószerrel való visszaélés miatt

három év hét hónapra ítéltek el.

Marihuánával kereskedtem."

"Két évnyi fogságra ítéltek

súlyos testi sértésért."

"Testi sértésért

és kábítószerek illegális
kereskedelméért ítéltek el."

"Miután részt vettem
a Leonhard Programban,

tulajdonképpen
az egész életem megváltozott.

Ami fontos volt számomra,

az a személyiségfejlesztés,
ez szintén a program része.

Mert ezen a téren volt
a legnagyobb hiányosságom.

Szinte azt mondanám, hogy nem voltam
képes a társadalmi életre."

"Ismét célok fogalmazódtak meg előttem."

"Újra megnyílt előttem egy perspektíva,
ismét előre tudtam tekinteni."

"Egy teljesen más tudattal és öntudattal

hagyjuk el a börtönt."

"Addig minden kilátástalanabb lett
konkrét célok nélkül."

"Aztán mindig belefolytam valamibe,

rossz emberek társaságába keveredtem.

De ma már nem így van.

Az a probléma, hogy sok embernek
nincs kiindulási pontja, mikor kikerül.

Ez a legnagyobb probléma.

Így előre meg van írva, hogy újra
a régi kerékvágásba térnek vissza.

Hiszen mást nem ismernek."

"A személyiségfejlesztő tréning,

egyéni tanácsadás hatására –

legyen bármi is a neve –

teljesen megváltozott a saját magamról
és másokról alkotott képem,

az, ahogy kezelem a problémákat,

és ahogy viszonyulok a társadalomhoz.

Az én esetemben egyszerűen

húsz hét teljes fordulathoz vezetett."

"1995-ben váltam el az első feleségemtől.

És kb. hat hónapja újra együtt vagyunk.

Tehát új kapcsolatot kezdtünk.

Mivel többek között
az értékekről szóló oktatás

és sok más dolog miatt megváltoztam."

"Már sok mindent elértem,
újra jól kijövök a családommal,

belekezdtem egy képzésbe."

"Azt mondanám, hogy ma
az álommunkámat végzem."

"Jelenleg informatikai rendszerek
értékesítését célzó

továbbképzésben veszek részt."

"Tényleg el kell ismerni,
hogy nagyon-nagyon sok ember van,

mint például a mentorom is, akik rengeteg
időt fektetnek be a programon túl is,

és rendkívüli elkötelezettséggel
támogatják az embereket."

"Hálás vagyok azért, hogy egyáltalán
az az ötletük támadt,

hogy ilyesmit csináljanak.

Hálás vagyok, hogy a biztosan fellépő
nehézségek ellenére ezt véghez vitték,

és borzasztóan hálás vagyok,
hogy ennek a részese lehettem."

"Természetesen mindazoknak is,
akik támogattak, akik ott voltak.

Ahogy említettem, sok emberrel
beszélgettem a rendezvényeken.

És újra és újra biztattak,
hogy ez így jó, csináljam tovább.

Hát akkor fogom is. És ezért szeretnék
köszönetet mondani."

(Taps)

Maren Jopen: Jöjjenek velünk a börtönbe!

Mindenkinek van valamije,
amire szükségünk lehet.

Legyen szó arról, hogy tanácsokkal
látják el résztvevőink üzleti terveit,

vagy előadóként jönnek hozzánk.

Akár pénzügyileg szeretnének
minket támogatni,

akár a programot szeretnék
egy másik tartományban megvalósítani –

egészen sürgős téma –
vegyék fel velünk a kapcsolatot.

Martin, Philipp és én ma itt vagyunk,
és szívesen beszélgetünk önökkel.

Nagyon köszönöm! Köszönöm.

(Taps)