A fényszennyezés, és a megoldás öt nevetségesen egyszerű módja

Fölnéztek már az éjszakai csillagos égre? E pompás látványt az eltűnés fenyegeti, hacsak tüstént nem teszünk ellene – mondja Kelsey Johnson asztrofizikus. Megkapó és váratlanul humoros előadásában föltárja, hogyan hat a fényszennyezés a Föld majdnem minden élőlényére, az embert is beleértve. Elmondja azt is, mely öt "nevetségesen egyszerű" dolog, amely elősegíti az ügy megoldását.

Hacsak valaki nem töltött jó sok időt
a Nemzetközi Űrállomásom,

bizonyára nem ismerős neki ez a látkép.

Ez az USA keleti partja.

Jobbra alul New York látszik,

e fénysáv pedig Washington DC-ig terjed.

Ezek a városok ékszerként ragyognak,

az autópályákat fényfüzérek rajzolják ki.

A fény elképesztően fotogén.

De baj van vele.

A fény arra való, hogy bevilágítsa

járdáinkat, utcáinkat, házainkat.

De helyette az égre tör

és a világmindenségbe,

ahol egyáltalán nincs hasznunkra.

A Földről készült ilyen fényképekben

én környezeti katasztrófát látok.

Nem ékszereket látok,

hanem daganatokat.

Csillagász vagyok,

így nyilván senkit nem lep meg,

hogy mindig szerettem az éjszakai eget.

Két lábon járó közhely vagyok.

De mikor Minnesotában cseperedtem,

kedvenc nyáréjszakai foglalatosságom volt,

hogy hálózsákommal

kihurcolkodtam a házunk mögötti mezőre,

ahol aztán órákat töltöttem
az éjszakai égbolt szemlélésével.

Ehhez nemcsak a sötéttel,

hanem a szúnyograjokkal
is dacolnom kellett.

A hálózsákomnak sem volt rózsaillata.

(Nevetés)

De volt egy bizonyos csillag,

amelyet minden éjszaka megkerestem.

Aztán örökké azt játszottam,

hogy olyan erősen meresztgettem
a szemem arra a csillagra,

hogy minden más eltűnt a látóteremből,

s csupán azt az egyetlen csillagot láttam.

Csak néhány röpke pillanatig

voltam képes farkasszemet nézni vele.

De olyankor

mélyen átéreztem
a világmindenséghez való kötődésem.

Majdnem beleszédültem,

olyan volt, mintha az űrbe zuhannék.

Amikor ez történt, –

tudom, hogy nevetségesnek hangzik, –

de egyúttal mérhetetlenül jelentéktelennek

és furcsán fontosnak éreztem magam.

Azt a csillagot, melyet éjszakánként
bámultam, Vegának hívják.

A Vega a Lant csillagkép
legfényesebb csillaga,

és nem véletlenül hívják
így az egyik kutyámat.

(Nevetés)

De ennek az élménynek mára vége.

Kedvenc csillagképem, a Lant,

ilyen lenne Manhattanből nézve.

Városban vagy külvárosban lakók,

ha éjszaka a szabadból fölnéznek,

a világmindenség megkapó látványa helyett

jóformán semmit sem látnak.

Azért olyan semmitmondó
és teljesen üres az éjszakai égbolt,

mert éjjel rengeteg fényt keltünk.

E fényeket látjuk az űrből,

ezek ragyogják be a légkört,

ahol cikáznak, és létrehozzák
ezt a jellegtelen fényszmogot.

Neve is van e jellegtelen fényszmognak:

fényszennyezés.

Csillagászként elmondhatom,

milyen káros a fényszennyezés

a vizsgált csillagok
fényessége szempontjából.

Kiderül,

hogy mikor igyekszünk
a kozmosz titkait megfejteni,

kell, hogy lássuk a kozmoszt.

És...

(Nevetés)

Igaz!

A megfigyelendő fény

sok-sok milliónyi vagy milliárd
fényévnyi távolságból érkezik,

ezért általában igen halvány.

Csillagászként

ezzel kerülök szembe nap mint nap,

és hangsúlyozom,
hogy ez óriási nehézséget okoz.

De a nehézség nemcsak abból áll,

hogy elveszítjük valami hóbortos
képességünket csillagok bámulására.

A helyzet rosszabb,

mert számtalan növény-
és állatfaj létére hat a jelenség.

Említhetjük a tengeri teknősöket

vagy a beporzókat

vagy bármelyiket
e nagyon fontos fajok közül,

amelyek még aranyosak is.

Inkább beszélek

a csendes, igénytelen tüskéscsigákról.

Tán már látták őket,

de nem fordítottak rájuk figyelmet.

De nem mindennapiak.

Egy álló év alatt

a tüskéscsiga ritkán
tesz meg többet 10 méternél.

Ez azt jelenti, hogy mikor
zsákmányukra támadnak,

akkor óránként egy milliméteres
szédítő sebességet érhetnek el.

És...

(Nevetés)

Nincs ezzel semmi baj,

mert pl. kacslábú rákokra támadnak.

(Nevetés)

A tüskéscsiga csak dagálykor
elárasztott tengerparton él,

ahol, mint ez kiderült,

az ökorendszer kulcsfontosságú egyede.

Nemcsak az egyik kiemelkedő
gerinctelen ragadozó,

hanem más állatok, pl. rákok
és madarak, eléggé ízletesnek találják.

Emiatt szegény csiga
szorult helyzetbe kerül,

mert ha túl mélyen merül a vízbe,

akkor rákok támadják meg,

de ha nagyon kinn vannak a vízből,

madarak lakomáznak belőle.

Csillagászként miért
szólok a tüskéscsigákról?

Magam is ezt kérdem.

Mert viselkedésükre hat a fényszennyezés.

Mert ha pl.

a tüskéscsigák éjszaka
mesterséges fénynek vannak kitéve,

kétszer valószínűbb, hogy víz alatt
maradnak a ragadozó társaságában.

Így fokozott veszélynek teszik ki magukat.

Nem tudnak nyúlcipőt húzni.

Aztán még...

(Nevetés)

A másik baj, hogy szó szerint

csigalassúsággal mozognak.

Ha egy populációt
eltörölnek a föld színéről,

évtizedekig tart, amíg helyreáll.

Az pedig az ökorendszer egészére

és más fajokra is hat: madarakra,
kacslábú rákokra és egyéb rákokra.

Ez csak kis és egyszerű példa rá,

hogy a fényszennyezés

micsoda dominóhatást szabadíthat rá
az egész ökorendszerre.

Bármely eddig vizsgált faj

ki van téve a fényszennyezésnek.

Beleértve az embert is.

Beszéljünk magunkról!

Nyilván nem lepődnek meg azon,

hogy a fényszennyezés éjszakai
jó alvóképességükre is hat.

De azon már elcsodálkoznak, ha hallják,
hogy az elhízással is kapcsolatos.

Egy friss tanulmányból kiderül,

hogy 80 országban

több mint 70%-ban
járult hozzá az elhízáshoz.

A fényszennyezés ráadásul

ugyanilyen mértékben járult
hozzá a súlytöbblethez,

mint a silány ételek.

A helyzet egyre romlik.

Akit éjszaka

jelentős mértékű mesterséges fény ér,

50%-kal valószínűbb, hogy emlőrákot kap.

A fényszennyezés általánosságban

korrelál egyes ráktípusokkal.

Ellenőrzött laborkísérletek kimutatták

az erős éjszakai fény
és a daganatnövekedés közti

közvetlen kapcsolatot.

Eltűnődhetnek azon,

hogy a rendes fény miért hat a rákra.

Minden út az igen fontos hormonhoz,

a melatoninhoz vezet,

amely több millió év alatt úgy fejlődött,

hogy kialakítsa a nappal-éjszaka ciklust,
avagy a cirkadiánritmust.

Amikor éjszaka fény hat

a szemfenéken lévő retinára,

az tönkreteszi a melatonintermelést,

és a tönkretett melatonintermelés

sorozatban más vegyi folyamatokra is hat,

beleértve az ösztrogéntermelést.

Amikor a vegyi egyensúly felborul,

szörnyű dolgok történhetnek.

Annyira borzasztók,

hogy a Nemzetközi Rákkutató Társaság

az emberi cirkadiánritmus megbomlását

"valószínű rákkeltő"-nek nyilvánította.

Azt is érdekes tudniuk,

hogy a fényszennyezés kapcsolatos

a fejfájással, szorongással,
depresszióval, cukorbetegséggel

szív-és érrendszeri kórokkal,...
és még folytathatnám.

De talán nem szoktak törődni
az egészségükkel.

Úgyis meghalunk,

legalább haljunk meg
jól kivilágított helyiségben.

(Nevetés)

Elképesztő, ahogy a halálon nevetnek.

(Nevetés)

De a pénzükkel azért törődhetnének.

Az elpocsékolt fényre költött pénzükkel.

Ezen a világmindenségbe
küldött fényt értem,

amely semmi hasznot nem nyújt nekünk.

Hárommilliárd dollár évente.

Ez a pénz elég lenne

1000 közüzemi minőségű szélkerékre

vagy Washington DC iskolarendszerének
több mint kétévi fenntartására

vagy – ez a kedvencem, mert vágyom rá,

de nem engedhetem meg magamnak –

30 000 Tesla ModelX terepjáró megvételére.

(Nevetés)

Ez az elektromos autó
adókedvezményét is magában foglalja.

Aztán vannak egzisztenciális költségek is.

Semmiféle adatom nincs róla,

hogy helyünk és a kozmosz
közti kapcsolat elvesztése

hogyan hat ránk.

De meggyőződésem,

hogy jobban hat emberi mivoltunkra,

mint bármely bemutatott
ijesztő statisztika.

Az idő függvényében ez egyre romlik.

Kb. 35 évente megkétszereződik
a fényszennyezés.

Eszerint a jövő évtizedben

az USA egész keleti fele

állandóan világosabb lesz a szürkületnél.

Még más baj is van a fényszennyezéssel.

A baj még nagyobb,
mert szabad szemmel nem látható.

Szemünk úgy fejlődött,

hogy csak ezt a kis sávot
észlelje az egész színképből.

Amit mi nem észlelünk,

a számunkra láthatatlan fény

is okoz fényszennyezést.

Ez zömmel a modern technika következménye:

mobiltelefonok és autóradarok;

nyilvánvalóan kellenek
egymással beszélő eszközök.

E modern technikák erősen jelzik,

hogy az észlelendő halvány fény

teljesen beleolvadhat

a Földön kívüli világmindenségbe,

amely mellesleg a világmindenség zöme.

(Nevetés)

Ott vannak a műholdak is,

amelyek nehézséget okoznak mind a látható,
mind a láthatatlan hullámhosszon.

Magáncégek tömkelege tervezi,

hogy több tízezer műholdat
telepít Föld körüli pályára,

amelyek nemcsak szó szerint
számban haladják meg

az égen látható csillagokat,

hanem még láthatatlan sugárzást
is küldenek a Földre.

A magamféle csillagászoknak,

akik láthatatlan fénnyel tanulmányozzák
a világmindenséget,

ez olyan, mintha a Napba bámulva

próbálnánk szülinapi gyertyát
észrevenni mögötte.

Hadd legyek világos:

semmi rossz sincs a modern technikában.

Sem a mobiltelefonban, sem
a műholdban, sem az autóradarban.

A konyhagépekben nem vagyok biztos.

(Nevetés)

Nem csavarodtam be,

és még nem vettem sütőt,
amely beszélget a mobilommal.

Ugyanúgy villanyt gyújtok éjjel,
mint bárki más.

Másról van szó.

A világ bizonyos problémái,

amelyekről ma hallottak,
és majd hallani fognak,

nyomasztók s megoldhatatlannak látszanak.

A látható fényszennyezés nem ilyen gond.

Ez nevetségesen egyszerű, nem?

Íme, öt egyszerű megvalósítható tett.

Ne használjanak
a szükségesnél erősebb fényt.

Ha nem kell, egyáltalán ne használjanak.

Győződjenek meg,

hogy a fény lefelé irányul,

és nem az eget világítja meg.

Hadd szóljak a LED-fényekről!

Ha lehet, ne kék LED-et vegyenek.

Keressék a "meleg fehér" jelzést.

Ha "természetes fény"
vagy "nappali fény" feliratút vesznek,

azzal azt mondják: "Utálom a világűrt."

(Nevetés)

Végül,

támogathatják az ügyet.

Helyi közösségükben vizsgálják meg,

van-e világítási előírás,

és az az éjszakai égre vonatkozóan
előnyösebbé alakítható-e.

Sőt, szövetségi szinten is tehetnek érte,

ha felkérik rá
a szövetségi tisztviselőinket,

akik közül páran itt lehetnek:

kérjük, ne árusítsák ki láthatatlan
világmindenségünk látványát

a legtöbbet ajánlónak,
hogy kénye-kedvére szennyezhessen,

hiszen most épp ez történik.

Jó tanárhoz illően

házi feladatot is adok önöknek.

Ha még sosem láttak
igazi fekete éjszakai égboltot,

akkor kérem, menjenek a szabadba,
és tapasztalják meg!

Mert ha nem,

akkor nem tudják, mit veszítenek,

és nem tudják, az emberiség mit veszít.

Köszönöm.

(Taps)