Hét hiedelem, ami elhallgattatja a nőket – és hogyan szabadíthatjuk fel őket?

Indiában (és számos más országban) a lányokat és nőket még mindig elhallgattatják az udvariasság és visszafogottság hagyományos szabályai – mondja Deepa Narayan társadalomtudós. Nyílt hangú beszédében megnevez hét mélyen gyökerező normát, amelyek bebetonozzák az egyenlőtlenséget, és a férfiakat hívja segítségül a változások eléréséhez.

Shah Rukh Khan:
"A lány látható legyen, ne hallható."

"Maradj csöndben" vagy "csitt".

Gyakran használják e szavakat lányok
elhallgattatására kiskoruktól kezdve

felnőttkorukon át

egészen késő öregkorukig.

Örömmel mutatom be következő
előadónkat, a női hang valódi bajnokát,

a Világbank, az ENSZ

és számos civil szervezet tanácsadóját

a szegénység, a gender
és a fejlesztés ügyeiben.

Ő maga kulturális detektívként
hivatkozik magára.

Üdvözöljük fennhangon
az elismert társadalomtudóst és írót,

Deepa Narayant!

(Zene)

(Taps)

Deepa Narayan:
Minden szerető szülő célja,

hogy rendes lányokat neveljen,

ám a szülők a valóságban

korlátok közé szorítják
és megtörik lányaikat.

Ezzel a gyakorlattal

visszaélésekre készítik elő őket.

Ez annyira rettenetes,

hogy egyetlen szülő sem viselné el,

így rejtetten folyik.

Indiában ezt "alkalmazkodásnak" nevezzük.

Bizonyára hallották már a szót.

"Drágaságom, csak alkalmazkodj egy kicsit.

Csak alkalmazkodj.

Mindegy, mi történik, alkalmazkodj."

Az alkalmazkodás gyengeségre
neveli a lányokat,

arra, hogy ne létezzenek, ne látszódjanak,

nyomják el énjüket,

a fiúkat pedig arra, hogy ragadják
magukhoz a világ feletti uralmat.

Közben folyton a nemi egyenlőségről
és a női emancipációról beszélünk.

2012 után, a delhi autóbuszon történt
csoportos nemi erőszak után

meg akartam érteni az erőszak gyökereit.

Egyszerű kérdéssel kezdtem:

Mit jelent ma valakinek
a rendes nő vagy rendes férfi képzete?

A válaszok olyannyira megleptek,

különösen a fiatalok válaszai,

hogy a kérdés kutatási témává alakult,
és életem fő tevékenységévé vált.

Három év alatt több mint 600 nővel,
férfivel és gyerekkel beszélgettem,

tanult, középosztálybeli emberekkel,

s mindez 1800 órányi hanganyaghoz

és 8000 oldalnyi jegyzethez vezetett.

Az anyag feldolgozása
további egy évbe telt.

Manapság, az önökhöz és hozzám hasonló,

jól öltözöt, tanult nőket látva
azt gondoljuk,

megváltozott a világ,

ám e külső változások
rendkívül félrevezetőek,

mert belül nem változtunk meg.

Ma nem a szegényekről fogok beszélni,

hanem a közép- és felső osztályról,

mert mi áltatjuk magunkat leginkább.

Mi ismételgettük egyre:

ha a nők iskolázottak,

munkájuk van

és pénzt keresnek,

egyenlőek, erősek és szabadok lesznek.

De nem lettek azok.

Miért?

Kutatásom során azonosítottam hét szokást,

amelyek eltüntetik a nőket,

láthatatlanná teszik őket,

s ezek a szokások ma is velünk élnek,

mert oly ismerősek,

és jónak és erényesnek számítanak.

Miért változtatnánk meg vagy
hagynánk el valamit, ami jó és erényes?

Egyrészt szeretjük gyermekeinket,

szeretjük lányainkat,

másrészt viszont megtörjük őket.

Az első szokás: A lányoknak nincs teste.

Az első lépés egy lány eltüntetéséhez,
hogy eltüntetjük a testét,

úgy teszünk, mintha nem lenne teste.

A 23 éves Akangsha ezt mondta:

"Családomban soha nem
beszéltünk a testről. Soha."

Ebben a csöndben

lesz milliónyi lány
szexuális zaklatás áldozata,

amiről még anyjuknak sem beszélnek.

És mások elutasító megjegyzéseinek
köszönhető,

hogy a nők 90%-a azt mondja,
nem szereti a testét.

Amikor egy lány elutasítja a testét,

egyetlen otthonát utasítja el,

és a láthatatlanság és bizonytalanság lesz

énje ingatag alapja.

A második szokás: Maradj csöndben. Csitt!

Ha a lány csak véletlenül létezik

és nincs teste,

hogyan lehetne hangja?

Jóformán az összes nő erről beszélt:

"Amikor kicsi voltam, anyám gyakran
megszidott, és azt mondogatta:

Ne beszélj, maradj csöndben,

beszélj halkan, ne vitatkozz,
és soha ne feleselj.

(Hindiül) Ne feleselj."

Biztosan ismerik ezt.

A lányok tehát félni kezdenek
és visszahúzódnak.

Csöndesek lesznek, és azt mondják:

"Inkább hagyjuk. (Hindiül) Engedjünk.

Mi értelme? Úgysem figyel senki."

Tanult nők említették:

legnagyobb nehézségük,

hogy képtelenek kiállni magukért,

mintha valaki a nyakukon állna,
készen arra,

hogy megfojtsa őket.

A csönd elválasztja a nőket.

A harmadik szokás:
Légy készséges az emberekkel.

Légy előzékeny.

Mindenki szereti a kedves nőt,
aki mindig mosolyog,

soha nem mond nemet, soha nem gurul dühbe,

akkor sem, ha épp kihasználják.

A 18 éves Amisha ezt mondta:

"Apám azt mondta,

nem érzi jól magát, ha nem mosolygok."

Úgyhogy Amisha mosolyog.

Apja arra tanítja,

hogy az ő boldogsága fontosabb,
mint lánya boldogsága.

S miközben a lányok azon buzgólkodnak,
hogy mindig mindenkit boldoggá tegyenek,

félni kezdenek a döntésektől.

Ha véleményüket kérjük, azt mondják:

"Mindegy, bármi jó! (Hindiül) Bármi!

Bárhogy jó lesz. (Hindiül) Mindegy."

A 25 éves Darsha

büszkén mondta:

"Rendkívül rugalmas vagyok.

Az leszek, amit mások akarnak."

Az ilyen lányok feladják álmaikat,

vágyaikat,

és mindez észrevétlen maradna,

ha nem jönne a depresszió.

De jön, és marad is.

Még egy darabka eltűnik a lányból.

A negyedik szokás: Nincs szexualitásod.

Biztosan egyetértenek,
1,3 milliárd lakos mellett

a szex nem újdonság Indiában.

Újdonság viszont,
hogy egyre többen ismerik el:

a nőknek is joguk van a szexuális vágyhoz.

Ám hogyan vállalhatja
szexuális vágyát egy nő,

aki nem rendelkezhetett teste felett,

aki nem ismerte meg testét,

aki tán zaklatás áldozata volt,

aki nem mondhat nemet,

aki szégyennel van tele?

A női szexualitás el van nyomva.

Az ötödik szokás: Ne bízz a nőkben.

Képzeljék el, mekkorát változna a világ,

ha a nők szolidaritást
vállalnának egymással,

ám hogy ez ne történhessen meg,

kultúránk komoly
erkölcsi értéket tulajdonít

a férfiak iránti hűségnek
és a családi titoktartásnak.

Egyre-másra hallottam nőktől:

"Egyetlen megbízható nőt ismerek,

s az én vagyok."

Még a harmincéves Ruchi is,

aki a Delhi Egyetemen dolgozik
a női emancipáció ügyén, azt mondta:

"Nem bízom a nőkben.
Féltékenyek és hátba támadnak."

Nyilvánvaló hát, hogy a városokban

a nők nem lépnek be női közösségekbe,

s ha az okot kérdezzük, azt mondják:
"Nincs időnk a pletykára."

Sokkal könnyebb elpusztítani egy nőt,
aki egymagában áll.

A hatodik szokás: A kötelesség
fontosabb a vágynál.

Az alig 15 éves Muskan hosszú leírást
adott arról, milyen egy rendes lány.

"A rendes lány kedves,
gyöngéd, udvarias, nyájas,

gondos, őszinte, szófogadó,
tiszteli az idősebbeket,

feltétel nélkül segít, mindenkihez jó,
és teljesíti kötelességét."

Fárasztó, nemde?

Mire végzünk a kötelességteljesítéssel,

a kevéske megmaradt vágy is elvész.

S amikor az önfeláldozó anyáknak
nem marad más témájuk,

csak az étel –

"Ettél rendesen? (Hindiül) Ettél?
Mit fogsz enni?" –,

a 24 éves Saurabhhoz hasonló
férfiak "unalmasnak" nevezik őket.

A nő maradvánnyá válik.

A hetedik szokás: A teljes függés.

E szokások együttesen összetörik a nőket,

félelemmel töltik el

és teljesen a férfiakra utalják őket,

s mindez lehetővé teszi,
hogy folytatódjon a férfiuralom.

Ez a hét szokás, amelyeket jónak
és erényesnek hittünk,

megfosztja a lányokat az élettől,

és hatalmi helyzetbe hozza a férfiakat.

Meg kell változnunk!

Hogyan változunk?

Egy szokás csak szokás.

Minden szokás tanuláson alapul,

az ellenkezője is megtanulható,

s ez az egyéni változás rendkívül fontos.

Nekem is meg kellett változnom.

Ám ez nem változtat a rendszeren,

amely több millió más nőt gyűr maga alá.

A probléma gyökeréig kell hatolnunk.

A rendes nő és rendes férfi
definícióját kell megváltoztatnunk,

mert ez minden társadalom alapja.

Nem rugalmas nők, hanem rugalmas
meghatározások kellenek,

a férfiakra is,

s ez a hatalmas társadalmi változás
nem mehet végbe férfiak nélkül.

Szükségünk van önökre.

Szükségünk van férfiakra,
hogy e változás élére álljanak,

hogy erős változási izmokat növesszenek.

Máskülönben eltelik még két évszázad,

mire lányaink és fiaink biztonságban

és szabadon élhetnek.

Képzeljenek el félmilliárd nőt,
amint férfiak támogatásával összeülnek,

hogy beszélgessenek,
hogy változást érjenek el,

személyeset és politikait egyaránt,

képzeljék el a férfiakat saját köreikben,

s képzeljék el, hogy nők és férfiak
összeülnek, hogy meghallgassák egymást,

ítélkezés és kárhoztatás nélkül,

vádaskodás és szégyen nélkül.

Képzeljék el, mennyi minden megváltozna.

Együtt képesek vagyunk erre.

Nők – ne alkalmazkodjatok.

Férfiak – alkalmazkodjatok.

Itt az idő.

Köszönöm.

(Taps)

SRK: Csodás beszéd, csodálatos.

Mindenki, Deepa, köszönöm.

Deepát hallgatva rájöttem,

a nőkkel folytatott leghétköznapibb
beszélgetés során is

agresszíven viselkedünk.

Például azt mondom időnként a lányomnak:

(Hindiül) "Jól érzem magam,
ha híres vagy.".

Bocsáss meg, többé nem mondok ilyet.

(Hindiül) Mától ezt mondom a lányomnak:

Bármit is teszel,

(Hindiül) Jól érzem magam,
és nem szeretném,

ha velem törődnél;
azt teszel, amit gondolsz, jó?

(Taps)

Milyen érzés volt

ennyi történetet hallani
be nem teljesült vágyakról,

a függetlenség hiányáról,

lányokról, akikről általában azt
gondolnánk, hogy jól vannak?

DN: Nagyon lehangoló.

Sokkoltak a hallottak,
ezért nem tudtam megállni,

pedig eredetileg nem terveztem
tanulmányt készíteni és könyvet írni.

Írtam már 17 könyvet,
gondoltam, nem lesz már több,

ám amikor elmentem
a St. Stephen's Egyetemre,

és Delhi legismertebb,
legrangosabb egyetemein hallottam,

mit mesélnek fiatal nők és férfiak arról,

mit jelent számukra nőnek
és férfinak lenni,

az úgy hangzott, mintha
anyám nemzedékét hallanám.

Úgyhogy elmentem más egyetemekre is.

Leginkább az fogott meg,

hogy minden nő egyedül érezte magát,

titkolta félelmét és viselkedését,

mert úgy gondolta, az egész az ő hibája.

Ez nem egyéni hiba, hanem tanulás dolga,

s szerintem a legnagyobb felismerés,

hogy ha nem tettetünk tovább,

a világ megváltozik.

SRK: Lányok, egyetértenek Deepa szavaival?

(Taps)

Már látom, ahogy a lány azt mondja:

"Hallottad, mit mondott?
Mondd te is ezt nekem."

Igen, így kell ennek lennie.

Igen, fiú, te alkalmazkodj.
Mi nem alkalmazkodunk tovább.

(Taps)

Nagyon köszönöm.
Szép estét kívánok. Köszönöm.

(Taps)