Gary Kovacs: Nyomon követni a nyomkövetőket

Internetezés közben információt gyűjtenek rólunk. Az internetes nyomkövetés nem száz százalékig rosszindulatú -- a személyes adatok hatékonyabbá tehetik a böngészést; a sütik segíthetik kedvenc oldalaink fennmaradását. De, Gary Kovacs szerint, jogunk van tudni, mely adatokat gyűjtik be rólunk és hogy ezek milyen hatással vannak az online életünkre. Egy Firefox kiegészítő kerül bemutatásra, ami pont erre szolgál.

Nem tudom miért, de folyton csodálattal gondolok arra,

hogy két es fél milliárdnyian világszerte

egymáshoz vagyunk kapcsolódva az interneten keresztül,

és egy adott pillanatban

a világ lakosságának több mint 30 százaléka

felcsatlakozhat tanulás, alkotás és megosztás céljából.

És az idő amennyit mindezzel eltöltünk

szintén folyamatosan növekszik.

Egy nemrég végzett kutatás azt mutatja,

hogy csak a fiatal generáció

több mint nyolc órát tölt az interneten.

Egy kilencéves kislány apjaként,

ez a szám nagyon alacsonynak tűnik.

(Nevetés)

De az internet, épp ahogy feltárta a világot mindenki számára,

ugyanúgy tár fel mindnyájunkat a világ számára.

És egyre inkább,

a magánéletünk az ár,

amit az összekapcsoltság miatt kell fizetnünk.

Manapság, nagyon sokan azt gondolnánk,

hogy az internet egy magánterület. Nem az.

Minden klikkeléssel és minden érintéssel a képernyőn,

olyanok vagyunk, mint Jancsi és Juliska

és morzsákat hagyunk, személyes információ formájában,

amint átkelünk a digitális erdőn keresztül.

Megadjuk születési dátumunkat, lakhelyünket,

érdekeltségeinket és preferenciáinkat,

kapcsolatainkat,

pénzügyi múltunkat, és így tovább és így tovább.

Kérem, ne értsenek félre.

Egy percig se szeretném azt a benyomást kelteni, hogy baj lenne az adatmegosztással.

Sőt, amikor tudom, mely adatok azok, amelyek megosztásra kerülnek

és kizárólag a hozzájárulásommal,

bizonyos honlapok tudtára akarom adni a szokásaimat.

Ez segít számukra ajánlatot tenni, hogy milyen könyveket olvassak

vagy milyen filmeket nézzek a családommal

vagy mely barátokkal lépjek kapcsolatba.

De amikor nem tudok róla, és amikor nem járulhatok hozzá,

ekkor merül fel a probléma.

Ennek az új internetes jelenségnek a neve

viselkedés alapú nyomkövetés,

és nagyon nagy üzlet származik belőle.

Valójában egy egész iparág épül arra,

hogy kövessenek minket a digitális erdőn keresztül,

és hogy egy profilt készítsenek mindnyájunkról.

És amikor birtokukban vannak az adataink,

akkor azt csinálhatnak velük, amit csak akarnak.

Ezt a területet manapság nagyon kevés előírás

és még kevesebb szabály vezérli.

Leszámítva azt a néhány nemrég tett bejelentést itt az Egyesült Államokban és Európában,

ez a fogyasztóvédelem egy olyan szférája, amely majdhogynem teljesen érintetlen.

Tehát engedjék meg, hogy kicsit jobban megvilágítsam ezt a rejtett iparágat.

A mögöttem látható vizualizáció a Collusion,

ez egy kísérleti böngésző kiegészítő,

amelyet a Firefoxra lehet felinstallálni,

és amely lehetővé teszi, hogy lássuk hova jutnak el az internetes adataink és hogy kik követnek nyomon minket.

A vörös pontok amiket látnak,

olyan viselkedés alapú nyomkövető oldalak,

amelyekre nem látogattam el, de követnek.

A kék pontok olyan oldalak, amelyekre közvetlenül ellátogattam.

A szürke pontok olyan oldalak, amelyek szintén nyomon követnek,

de fogalmam sincs, hogy melyek azok.

Ezek mind kapcsolatban állnak egymással, amint láthatják,

hogy egy képet alkossanak rólam az interneten.

És ez az én profilom.

Tehát hadd induljak ki egy példából áttérve, egy nagyon sajátos és személyes dologra.

Felinstalláltam a Collusiont két hete a saját laptopomra és hagytam,

hogy végigkövessen egy napon keresztül, ami elég átlagosnak számított.

Ugyanúgy, mint legtöbbjük,

azzal kezdem a napot, hogy felmegyek az internetre és ellenőrzöm az e-mailjeimet.

Majd átmegyek egy híroldalra, és megkeresem a főcímeket.

És ebben a bizonyos esetben, történetesen tetszésemet fejeztem ki az egyik iránt,

az iskolákban lévő zenei műveltség érdemeiről

és megosztottam egy közösségi oldalon.

Ekkor, a lányom csatlakozott hozzánk a reggeliző asztalnál,

és megkérdeztem tőle, "Fektetnek hangsúlyt a zenei műveltségre nálatok az iskolában?"

Amire persze ő, kilencéves természeténél fogva,

rám nézett és kíváncsian azt kérdezte, "Mi az a műveltség?"

Ezért felküldtem az internetre, természetesen, hogy nézze meg.

Akkor most itt hadd álljak meg.

Épp hogy elkezdtünk reggelizni

és már majdnem 25 oldal követ nyomon.

Mindösszesen négyre látogattam el.

Hadd meséljem el a napom többi részét felgyorsítva.

Elmegyek dolgozni, megnézem az e-mailjeimet,

közösségi oldalakra jelentkezek be, blogolok,

további tudósításokat nézek, néhányat megosztok közülük,

majd videókat nézek,

egy elég átlagos nap -- ebben az esetben egész meglehetősen pedáns --

és mindezt leszámítva, ahogy a napom a végéhez közeledik,

nézzék a profilomat.

A vörös pontok burjánzanak.

A szürke pontok ugrásszerűen megnövekedtek.

Mindent egybevetve, mostanra több mint 150 oldal

követi nyomon a személyes információimat,

a legtöbbjük mind a hozzájárulásom nélkül.

Ránézek erre a képre és elszörnyülködtet.

Ez semmi. Lopakodnak utánam az interneten.

Hogy miért van ez?

Elég egyszerű -- ez hatalmas üzlet.

A néhány legjobb vállalat bevétele ezen a téren

több mint 39 milliárd dollár manapság.

És mint felnőttek, nem feltétlenül vagyunk egyedül ezzel.

Ugyanakkor, amikor az én Collusion profilomat felinstalláltam,

készítettem egyet a lányomnak is.

Egyetlen szombat reggel, két óra internetezés után,

íme, az ő Collusion profilja.

Egy kilencéves kislányról van szó,

aki legfőképp gyerekoldalakat látogat.

Ettől, az elszörnyülködésemet felülmúlja a felháborodás.

Már nem technológiai úttörőként, vagy adatvédelmi szakértőként beszélek;

hanem mint szülő.

Képzeljék el, mintha valaki a fizikai világban

kamerával és jegyzetfüzettel nyomozna a gyermekeink után,

minden lépésüket követve.

Elárulhatom, senki olyan nincs itt ebben a teremben, aki ölbe tett kézzel ülne.

Tennénk ellene valamit. Lehet, nem a megfelelő dolgot, de valamit akkor is tennénk.

(Nevetés)

Itt sem ülhetünk ölbe tett kézzel.

Manapság ez megtörténik.

A magánélet nem alternatíva,

és nem lenne szabad, hogy ezt árként elfogadjuk

az internetezésért cserébe.

A szavaink számítanak, és cselekedeteink még inkább.

Ma elindítottuk a Collusiont.

Letölthetik és felinstallálhatják a Firefoxra,

hogy lássák, kik követik nyomon önöket az interneten

és a digitális erdőn keresztül.

Az előrehaladás érdekében mindnyájunknak fel kell szólalnia.

Mert az, amiről nincs tudomásunk, sérthet is minket.

Mert az internet memóriája örök.

Figyelnek minket.

Elérkezett a pillanat, hogy mi figyeljük a figyelőket.

Köszönöm.

(Taps)