A világegyetem ébredése több milliárd év után

David Deutsch elméleti fizikus elgondolkoztató beszédet mond a hatalmas változatlanságról, hogy évmilliárdokig semmi új nem történt, és rámutat, hogy az emberiségnek van esélye megtörni ezt a tendenciát feltáró tudással. "Az emberiség nem a kozmikus erő játékszere; mi igába hajtjuk a kozmikus erőket" – mondja.

Örömmel szólok önökhöz
ezzel a high-tech módszerrel.

A valaha élt emberek zöme

felfoghatatlannak s hihetetlennek találná,

amit itt teszünk.

Az ipari forradalom

és a felvilágosodás előtti sötét időkben,

évezredeken át

az emberiségnek nem voltak nagy igényei,

sem saját, sem az utódok életét illetően.

Általában semmi lényeges újat

vagy jobbat nem vártak.

Ez a borúlátás tökéletesen jelenik meg

a Biblia egyik, ismert szerzőtől
származó részében.

A titokzatos személy: "Kohelet",
azaz "a gyülekezetben beszélő"

azt írta: "Ami volt, ugyanaz,
ami ezután is lesz,

és ami megtörtént, ugyanaz,
ami ezután is történik;

és semmi nincs új dolog a nap alatt."

A mondottakban ez van: "Lám, ez új!"

Az is rég megvolt azokban az időkben,
amelyek előttünk voltak.

Kohelet újdonság nélküli világot ír le.

Újdonságon én a Kohelet
szellemiségében vett újat értem,

nem csupán azt, ami megváltozott,

hanem a tartós hatású, lényeges változást,

amelyre azt szoktuk mondani:

"Lám, ez új!",

és remélhetőleg előnyösebb.

A tisztán véletlenszerű változások,
nem újdonságok.

Hérakleitosz szerint egyetlen ember
sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba,

mert az már nem ugyanaz a folyó,
és ő már nem ugyanaz az ember.

De ha a folyó véletlenszerűen változik is,

valójában ugyanaz a folyó.

Ellentétben az ötletekkel,

melyek továbbterjedhetnek másokhoz,

nemzedékek életét megváltoztatva,

újat hozva.

Az újdonság nélküli élet

nélkülözi a kreativitást és a fejlődést.

Stagnáló társadalmat jelent,
nulla-összegű játékot.

Ez volt Kohelet élő pokla,

hasonlóan másokéhoz
pár évszázaddal ezelőttig.

Pokoli volt, mert emberileg
szorosan összefügg

a szenvedés és a pangás.

Mert a pangás nem csak feszélyez.

Minden szenvedés –

ínség, járványok, aszteroida-becsapódások,

háború és rabszolgaság –,

csak addig kínoztak,
míg meg nem tanultuk megelőzni őket.

Somerset Maugham az Örök
szolgaság című regényében

a bölcs egyetlen mondatába tömörítette

az ember történetét:

"Született,

szenvedett és meghalt."

Ekképpen folytatódik:

"Az életnek nem volt jelentősége,
és a halálnak sem következménye."

Valóban, az emberiség nagyobb része

szenvedett, és halálra dolgozta magát,

mielőtt fiatalon, gyötrődve meghalt.

Igen, mondhatjuk, hogy nemzedékeken át

semmi hatással nem volt
egyik nemzedék a következőre.

Mindemellett, az ősember,
mikor saját létét próbálta magyarázni,

akkor jellemzően tekintélyes
kozmikus viszonylatban tette.

Kiderült, hogy ez megalapozott volt.

Annak ellenére,
hogy magyarázataik, mítoszaik

nagyrészt tévesek voltak.

Félelmetes és monoton világukat

a jó és gonosz örök kozmikus harcával

próbálták megmagyarázni,

ahol az ember a harcmező.

Ez kiterjedt magyarázatot adott arra,
hogy létük miért volt szenvedés,

és miért nem történt előrelépés.

Csak éppen nem volt igaz.

Meglepő módon,

minden konfliktusukat és szenvedésüket

az eszmék feldolgozási módja okozta.

Megelégedtek a dogmákkal
és magyarázat nélküli történetekkel,

inkább, mint hogy kritizálják őket,

s megpróbáljanak jobb magyarázatot
találni a világról és saját létezésükről.

A 20. századi fizikusok
jobb magyarázatot adtak,

de még mindig kozmikus harci alapon.

Ezúttal a rend, a káosz és az entrópia
vettek részt benne.

Ez a történet reményre
ad okot a jövőt illetően.

Egyébként ez a történet gyengébb,

mint az ősi mítoszok,

mert a galád entrópia

végső győzelemre van ítélve,

mikor a termodinamika rendíthetetlen
törvényei lezárnak minden újdonságot

a világegyetem hőhalálelméletével.

Jelenleg, a háborúnak
egy helyi csatája folyik

a fenntarthatóság, azaz a rend

és a pazarlás, azaz a káosz között.

Ezek fejezik ki a jelenkorban
a jót és a gonoszt.

Gyakran még van benne egy csavar,
mely szerint az emberiség a gonosz,

tehát meg se próbáljunk győzni!

Napjainkban

létezik még egy kozmikus harci
történet a következők között:

a gravitáció, mely összeomlasztja
a világegyetemet,

és a sötét energia,
mely végül szétdarabolja.

Ebben az esetben

bármelyik kozmikus erő nyerne,

mi vesztünk.

Mindegyik borúlátó létezéselméletben

van némi igazság,

de mint próféciák

ugyanazon okból mind félrevezetők.

Egyik sem valósághűen
festi le az emberiséget.

Jacob Bronowski írta:

"Az ember nem csak eleme környezetének,

hanem alakítója is."

Másképp fogalmazva:

az emberiség nem
a kozmikus erők játékszere;

mi igába hajtjuk a kozmikus erőket.

Mesélek erről bővebben később,

de előbb tisztázzuk,
mik hoznak létre újdonságot?

A világegyetem keletkezése
határozottan létrehozott.

A Nagy Bumm kb. 14 milliárd évvel ezelőtt

megalkotta fizikailag

a teret, időt és az energiát.

Rögtön utána következett

az általam újdonságok
korszakának nevezett korszak:

az első atom, az első csillag,

az első fekete lyuk,

az első galaxis megjelenése.

Utána bizonyos szemszögből

az újdonság eltűnt a világegyetemből.

Talán 12-13 milliárd évvel ezelőttől

napjainkig bezárólag

nincs semmi új csillagászati objektum.

Csak az általam nagy egyhangúságnak
nevezett időszak volt.

Koheletnek véletlenül
tökéletesen igaza volt

a Napon túli világról,

inkább, mint a Nap alattiról.

Míg a kiterjedt egyhangúság tart

szerte a világban,

addig ez lesz.

És semmi nincs a külvilágban,

amire őszintén mondhatjuk: "Lám, ez új!"

Mindazonáltal

a kiterjedt egyhangúságban valamikor

történt egy esemény, –
az időpont lényegtelen –,

és még évmilliárdokkal később

sem hatott semmire
a keletkezési bolygóján kívül,

bármire, ami esetleg jelentős kozmikus
újdonságot okozhatott volna.

Az élet megjelenése volt ez az esemény:

kialakult az első genetikai tudás,

kódolta a biológiai alkalmazkodást,

kódolta az újdonságot.

Végképp átalakította a Föld felszínét.

Az egysejtűek DNS génjei

oxigént termeltek a légkörbe,

és szén-dioxidot vontak ki onnan,

mészkövet és vasércet tettek a talajba,

bizonyos mélységig, a Föld felszínének
szinte egyetlen köbcentimétere sem

maradt a gének által érintetlen.

A Föld átalakult,
ha nem is kozmikus léptékben,

de különleges hely lett.

Például a Földön kívül

alig pár száz vegyi anyagot fedeztek fel.

Valószínű, hogy még
több van a lakatlan helyeken,

de a Földön

a fejlődés során több milliárdnyi
vegyi anyag keletkezett.

Az első növényekben, állatokban,

később felmenőinkben

megjelent a feltáró tudás.

Tudásunk szerint először
történt ez a világegyetemben.

Fajunk meghatározó alkalmazkodása
feltáró tudomány.

Különbözik a nem értelmező tudástól,

mely a DNS jellemzője,

hiszen mindenre kiterjedő.

Mondhatjuk, hogy ami megérthető,

az értelmező magyarázattal történik.

Továbbá bármely fizikai folyamat

ilyen tudással irányítható

a fizikai törvények keretein belül.

Így a feltáró tudás is

átalakította a Föld felszínét.

Hamarosan a Föld lesz az egyetlen
ismert objektum a világegyetemben,

mely eltéríti a felé tartó aszteroidákat,
ahelyett hogy vonzaná őket.

Koheletet érthetően félrevezette

a korára jellemző fájdalmasan
lassú fejlődés.

Az újdonság az emberi létben túl ritkán,
felettébb fokozatosan következett be,

ahhoz hogy érezhető legyen
egy nemzedéken belül.

Az élővilágban

az új fajok fejlődése még lassúbb volt.

De mindkét folyamat zajlott.

Miért jellemzi a kiterjedt egyhangúság
a világegyetem egészét,

és miért töri meg ezt
a trendet a bolygónk?

A kiterjedt világegyetem
viszonylag egyszerű.

A csillagok annyira egyszerűek,

hogy milliárd évekre
meg tudjuk jósolni a viselkedésüket,

és utólag meg tudjuk határozni,
hogyan keletkeztek milliárd évvel ezelőtt.

Miért egyszerű a világegyetem?

Alapjában véve azért, mert hatalmas,
masszív, erőteljes dolgok

kisebb dolgokat befolyásolnak
erősen, és nem fordítva.

Ezt hívom a hierarchia elvének.

Például ha egy üstökös csapódik a Napba,

akkor a Nap ugyanúgy viselkedik,
mint előtte,

de az üstökös elpárolog.

Ugyanezért

a nagy dolgokat nemigen
befolyásolják a kisebb részeik,

azaz a részletek.

Ez azt jelenti,

hogy általános viselkedésük egyszerű.

Mivel nem sok új történhet

az egyszerű dolgokkal,

a hierarchia elve alapján nagy léptékben
minden leegyszerűsödik,

és ez kiterjedt egyhangúsághoz vezetett.

De a felszabadulást azt jelenti,

hogy a hierarchia elve nem természeti elv.

Történetesen jelen van a világegyetemben,

kivéve nálunk.

Az élővilágban molekuláris
objektumok, gének,

aránytalanul kiterjedt
erőforrásokkal rendelkeznek.

Az első fotoszintetizáló gének,

melyek elburjánoztak,

és később átalakították
a bolygó felszínét,

drasztikusan ellentettjére
fordították a hierarchia elvét

a tíz a 40. hatványú észbontó tényezővel.

A magyarázó tudománynak
hatalmas ereje van,

mert egyetemes,

és gyorsabban alakult ki.

Mikor az emberi tudás is eléri
a tíz a 40.-en nagyságrendet,

akkor uralni fogja az egész galaxist

és az azon túli világot is.

Az emberiség

és az esetleg létező többi
feltárómagyarázat-készítők

a világegyetem utolsó megújítói.

Mi vagyunk az ok és értelem,

melyben megnyilvánul az újdonság
és kreativitás, tudás, fejlődés

nagy léptékű fizikai hatása.

Emberi szemszögből

az egyetlen kiút a lét
pangó társadalmi poklából

az új ötletek megalkotása,

új viselkedésmód, új feladatok kitalálása.

Ez a robot hamarosan elavul,

mert újabb feltáró tudomány
jelenik meg: fejlődés van.

De kozmikus szemszögből

a feltáró tudás
a hierarchia elvének végzete.

Megszünteti az egyhangúságot.

A következő kozmikus korszakot nyitja:

az antropocén kort.

Ha kozmikus háborúról beszélünk,

akkor az nem a borúlátó
történetekben vázoltra utal.

Ez az egyhangúság és az újdonság,

a pangó és a kreatív között zajlik.

Ebben a harcban

nem vagyunk eleve vesztésre ítélve.

Ha úgy döntünk, hogy egyedi
feltáró tudásunkat alkalmazzuk,

akkor győzhetünk!

Köszönöm.

(Taps)