Return to Video

Amit nem tudunk Európa muszlim gyerekeiről

  • 0:01 - 0:05
    Amikor kicsi voltam, tudtam,
    hogy szupererőkkel rendelkezem.
  • 0:07 - 0:08
    Bizony.
  • 0:08 - 0:09
    (Nevetés)
  • 0:09 - 0:13
    Úgy gondoltam, lenyűgöző ahogyan
    megértem a színesbőrű emberek érzéseit,
  • 0:13 - 0:15
    és azonosulni tudok velük.
  • 0:15 - 0:19
    Mint a nagyapáméval, aki egy
    konzervatív muszlim ember.
  • 0:19 - 0:24
    Ráadásul megértettem afgán
    anyámat és pakisztáni apámat,
  • 0:24 - 0:28
    akik nem annyira vallásosak, hanem
    lazák és meglehetősen liberálisak.
  • 0:28 - 0:30
    De természetesen fehérek
  • 0:30 - 0:33
    érzéseit is megértettem,
    és azonosultam azokkal is.
  • 0:33 - 0:35
    A fehér norvégokéval, akik honfitársaim.
  • 0:35 - 0:38
    Tudják, fehér, barna, akármilyen --
  • 0:38 - 0:40
    mindegyiküket szerettem.
  • 0:40 - 0:41
    Mindenkit megértettem,
  • 0:41 - 0:44
    még ha ők nem is mindig
    értették meg egymást,
  • 0:44 - 0:45
    mind az én embereim voltak.
  • 0:46 - 0:49
    Az apám azonban mindig aggódott.
  • 0:49 - 0:52
    Folyton azt hajtogatta, hogy még
    a legjobb taníttatással sem
  • 0:52 - 0:55
    fogom elérni azt, ami megillet.
  • 0:55 - 0:59
    Még mindig diszkriminálnának, szerinte.
  • 0:59 - 1:01
    És az egyetlen módja, hogy
    a fehér emberek elfogadjanak,
  • 1:01 - 1:04
    ha híressé válok.
  • 1:04 - 1:08
    És, vegyék figyelembe, hogy ez
    a beszélgetés hétéves koromban zajlott.
  • 1:08 - 1:11
    Szóval amikor hét voltam, azt mondta:
  • 1:11 - 1:15
    "Nézd, ez vagy a sport, vagy a zene lesz."
  • 1:15 - 1:19
    Nem értett a sporthoz - Isten áldja meg-
    úgyhogy maradt a zene.
  • 1:19 - 1:24
    Így amikor hét éves voltam, összegyűjtötte
    az összes játékomat, az összes babámat,
  • 1:24 - 1:25
    és mindet kihajította.
  • 1:26 - 1:30
    És cserébe adott egy gagyi
    kis Casio szintetizátort és --
  • 1:30 - 1:31
    (Nevetés)
  • 1:31 - 1:33
    Igen. És énekórákat vettem.
  • 1:33 - 1:38
    És tulajdonképpen arra kényszerített, hogy
    minden nap órákat és órákat énekeljek.
  • 1:38 - 1:42
    Hamarosan egyre nagyobb és nagyobb
    közönség előtt kellett szerepelnem,
  • 1:42 - 1:46
    és bizarr módon, majdhogynem
    a norvég multikulturalizmus
  • 1:46 - 1:48
    kirakatarcává váltam.
  • 1:49 - 1:50
    Persze nagyon büszke voltam magamra.
  • 1:51 - 1:54
    Mert ekkor még az újságok is
  • 1:54 - 1:56
    elkezdtek jó dolgokat írni
    a színesbőrű emberekről,
  • 1:56 - 2:00
    így éreztem, hogy nő az erőm.
  • 2:01 - 2:04
    Amikor 12 éves voltam,
    sétáltam haza az iskolából,
  • 2:04 - 2:05
    tettem egy kis kitérőt
  • 2:05 - 2:09
    mert akartam venni kedvenc
    édességemből a "sós talpak"-ból.
  • 2:09 - 2:11
    Tudom, elég szörnyen hangzik,
  • 2:12 - 2:13
    de én egyenesen imádtam őket.
  • 2:13 - 2:18
    Ezek tulajdonképpen kis talp-alakú
    sós édesgyökér falatok voltak.
  • 2:18 - 2:23
    És csak most, hogy mesélek róla, veszem
    észre, hogy mennyire szörnyen is hangzik,
  • 2:24 - 2:27
    de akkor is imádom őket.
  • 2:27 - 2:29
    Szóval a bolt felé tartva,
  • 2:29 - 2:33
    az ajtóban egy felnőtt
    fehér fickó elállta az utamat.
  • 2:33 - 2:39
    Megpróbáltam kikerülni, de ő megállított,
  • 2:39 - 2:41
    elkezdett bámulni,
  • 2:42 - 2:44
    az arcomba köpött, és ezt mondta:
  • 2:44 - 2:45
    "Menj az utamból
  • 2:45 - 2:49
    te kis fekete kurva,
    te kis paki kurva,
  • 2:49 - 2:51
    menj vissza oda, ahonnan jöttél."
  • 2:52 - 2:55
    Teljesen megrémültem.
  • 2:55 - 2:56
    Csak néztem rá.
  • 2:56 - 2:59
    Féltem még a köpést is
    letörölni az arcomról,
  • 3:00 - 3:02
    akkor is amikor a könnyeimmel keveredett.
  • 3:02 - 3:06
    Emlékszem, ahogy körülnéztem,
    remélve hogy felbukkan
  • 3:06 - 3:09
    egy felnőtt, aki leállítja ezt a pasast.
    De ehelyett
  • 3:09 - 3:14
    az emberek csak elsiettek mellettem,
    és úgy tettek, mintha nem látnának.
  • 3:14 - 3:18
    Nagyon össze voltam
    zavarodva, és azt gondoltam,
  • 3:19 - 3:22
    "Hé, fehérek, mi lesz?
    Hol vannak? Mi történik?
  • 3:22 - 3:24
    Miért nem jönnek,
    hogy megmentsenek?"
  • 3:25 - 3:27
    Felesleges is mondanom,
    nem vettem cukorkát.
  • 3:27 - 3:29
    Hazafutottam, olyan gyorsan, ahogy tudtam.
  • 3:30 - 3:32
    Minden rendben van - gondoltam.
  • 3:33 - 3:36
    Ahogy telt az idő,
    ahogy egyre sikeresebb lettem,
  • 3:36 - 3:40
    kezdtem vonzani a színesbőrű
    emberek zaklatását is.
  • 3:42 - 3:45
    Néhány férfi a szüleim közösségében
    úgy gondolta, hogy egy nő számára
  • 3:45 - 3:50
    elfogadhatatlan és becstelen
    a zenével foglalkozni
  • 3:50 - 3:52
    és a médiában szerepelni.
  • 3:53 - 3:59
    Így nagyon hamar elkezdődtek
    a támadások a koncertjeimen.
  • 3:59 - 4:04
    Emlékszem, az egyik koncerten a színpadon
    voltam, lehajoltam a közönséghez,
  • 4:04 - 4:07
    és az utolsó amit láttam,
    egy fiatal barna arc,
  • 4:07 - 4:11
    és a következő pillanatban valamilyen
    vegyi anyagot szórtak a szemembe,
  • 4:11 - 4:14
    és emlékszem, hogy alig láttam,
    a szemeim könnyeztek,
  • 4:15 - 4:16
    de folytattam az éneklést.
  • 4:17 - 4:22
    Arconköptek Osló utcáin,
    most barna bőrű férfiak.
  • 4:22 - 4:26
    Egyszer még el is akartak rabolni.
  • 4:26 - 4:28
    A halálos fenyegetések
    vég nélküliek voltak.
  • 4:28 - 4:31
    Emlékszem, egyszer egy idősebb
    szakállas férfi állított meg az utcán,
  • 4:31 - 4:33
    és azt mondta: "Azért utállak annyira
  • 4:33 - 4:35
    mert miattad gondolják azt lányaink
  • 4:35 - 4:37
    hogy bármit megtehetnek."
  • 4:39 - 4:41
    Egy fiatal fiú figyelmeztetett,
    vigyázzak mit csinálok.
  • 4:41 - 4:44
    Azt mondta, hogy a zene iszlámellenes
    és a kurvák munkája,
  • 4:44 - 4:47
    ha folytatod, meg fognak erőszakolni
  • 4:47 - 4:52
    és kivágják a beleidet, hogy ne
    születhessen még egy ilyen kurva.
  • 4:54 - 4:55
    Megint teljesen összezavarodtam.
  • 4:55 - 4:57
    Nem értettem, mi folyik körülöttem.
  • 4:57 - 5:01
    Hogyhogy a saját barna
    embereim így kezelnek?
  • 5:02 - 5:05
    Ahelyett, hogy áthidaltam volna a
    két világ közötti szakadékot,
  • 5:05 - 5:08
    a két világ közé zuhantam.
  • 5:08 - 5:11
    Azt hiszem a köpés
    volt számomra a kriptonit.
  • 5:13 - 5:15
    Mire 17 éves lettem,
  • 5:15 - 5:18
    a fenyegetések vég nélkülivé,
    a zaklatás állandóvá vált.
  • 5:18 - 5:20
    Olyan szörnyű volt, hogy
    anyám leültetett és azt mondta,
  • 5:20 - 5:24
    "Nézd, mi nem tudunk többé megvédeni,
    nem tudunk biztonságban tartani,
  • 5:24 - 5:26
    el kell menned."
  • 5:26 - 5:31
    Úgyhogy vettem egy jegyet Londonba,
    összepakoltam és elutaztam.
  • 5:32 - 5:36
    A legszívbemarkolóbb az volt,
    hogy senki nem mondott semmit.
  • 5:36 - 5:38
    A távozásom Norvégiából
    nagyon publikus volt.
  • 5:39 - 5:43
    Sem a barnák, sem a fehérek --
    senki nem mondott semmit.
  • 5:43 - 5:45
    Senki sem mondta,
    "Várjunk, ez nem helyes.
  • 5:46 - 5:50
    Támogassuk ezt a lányt, védjük
    meg, hiszen közülünk való."
  • 5:50 - 5:51
    Senki nem mondott ilyesmit.
  • 5:51 - 5:54
    Ehelyett, úgy éreztem magam --
    tudod, a reptéren,
  • 5:55 - 5:58
    a poggyászkiadásnál ott van
    a sok különböző bőrönd
  • 5:58 - 5:59
    mennek körbe-körbe,
  • 5:59 - 6:02
    és mindig marad egy a legvégén,
  • 6:02 - 6:05
    amelyik senkinek sem kell,
    senki sem tart rá igényt.
  • 6:05 - 6:06
    Na, így éreztem magam.
  • 6:07 - 6:10
    Sosem éreztem magam ilyen
    egyedül, ilyen elveszettnek.
  • 6:12 - 6:16
    Miután Londonba jöttem,
    újraindítottam a zenei karrieremet.
  • 6:17 - 6:20
    A hely új volt, de sajnos
    a sztori ugyanaz.
  • 6:21 - 6:24
    Emlékszem az üzenetre, amit kaptam
    arról, hogy meg fognak ölni
  • 6:24 - 6:28
    és hogy a vérem patakokban fog folyni
  • 6:28 - 6:31
    és hogy hányszor fognak
    megerőszakolni, mielőtt meghalok.
  • 6:31 - 6:33
    Ekkor, azt kell mondjam,
  • 6:33 - 6:35
    igazából már hozzászoktam
    az ilyen üzenetekhez,
  • 6:35 - 6:39
    de ami most más volt, hogy
    elkezdték a családomat is fenyegetni.
  • 6:41 - 6:46
    Úgyhogy ismét összepakoltam, abbahagytam
    a zenélést és az USA-ba költöztem.
  • 6:47 - 6:48
    Elegem volt.
  • 6:48 - 6:50
    Nem akartam többé ezzel foglalkozni.
  • 6:50 - 6:53
    És nem akartam megöletni
    magam valamiért, ami
  • 6:53 - 6:56
    mégcsak nem is az én álmom volt --
    hanem apám választása.
  • 6:58 - 7:01
    El voltam veszve.
  • 7:01 - 7:03
    és kicsit szétestem.
  • 7:03 - 7:05
    De rájöttem, hogy amit tenni akarok,
  • 7:05 - 7:09
    az, hogy életem elkövetkező
    valahány évét azzal akarom tölteni,
  • 7:09 - 7:10
    hogy fiatalokat támogatok,
  • 7:10 - 7:13
    és ott legyek számukra valahogy,
  • 7:13 - 7:15
    bárhogy, ahogy tudok.
  • 7:15 - 7:18
    Önkénteskedni kezdtem
    különböző szervezeteknél,
  • 7:18 - 7:23
    akik fiatal muszlimokkal
    foglalkoztak Európában.
  • 7:24 - 7:27
    És meglepetésemre, amit találtam,
  • 7:27 - 7:32
    a rengeteg fiatal volt,
    aki szenvedett és küzdött.
  • 7:32 - 7:36
    Annyi problémával szembesültek
    családjukban és közösségükben,
  • 7:36 - 7:40
    akik jobban törődtek
    a becsületükkel és jó hírükkel,
  • 7:40 - 7:42
    mint a saját gyermekeik
    boldogságával és életével.
  • 7:44 - 7:48
    Kezdtem úgy érezni, hogy talán mégsem
    voltam olyan egyedül vagy olyan furcsa.
  • 7:48 - 7:51
    Lehet, hogy sok hasonló
    ember van a világon.
  • 7:51 - 7:53
    A lényeg, amit a legtöbb
    ember nem ért meg,
  • 7:54 - 7:58
    hogy annyian nőnek fel közülünk Európában,
  • 7:58 - 8:00
    akik nem lehetnek önmaguk. Nem engedik,
  • 8:00 - 8:02
    hogy azok legyünk, akik vagyunk.
  • 8:03 - 8:07
    Nem házasodhatunk szabadon,
  • 8:07 - 8:10
    vagy nem lehetünk azzal,
    akit választunk magunknak.
  • 8:10 - 8:12
    Pályát sem választhatunk szabadon.
  • 8:12 - 8:16
    Ezek a normák Európa muzulmán részein.
  • 8:16 - 8:19
    Még a világ legszabadabb
    közösségeiben sem vagyunk szabadok.
  • 8:20 - 8:24
    Életünk, álmaink, a jövőnk nem a sajátunk,
  • 8:24 - 8:27
    hanem a szüleinké és a közösségüké.
  • 8:27 - 8:30
    Vége nincs a történeteknek
    az olyan fiatalokról,
  • 8:31 - 8:34
    akik mindannyiunk számára elvesztek,
  • 8:34 - 8:36
    akik láthatatlanok számunkra,
  • 8:36 - 8:38
    akik szenvednek, és egyedül
    vannak a szenvedéseikkel.
  • 8:40 - 8:44
    Gyerekeket vesztünk el kényszerházasságok,
    becsületbeli erőszak és zaklatás miatt.
  • 8:45 - 8:49
    Miután évekig dolgoztam
    ezekkel a fiatalokkal, végül rájöttem,
  • 8:49 - 8:51
    hogy ezt így nem tudom folytatni.
  • 8:51 - 8:56
    Nem tölthetem az életem hátralevő
    részét félelemben és rejtőzködve
  • 8:56 - 8:58
    és hogy valamit tennem kell.
  • 9:00 - 9:02
    És arra is rájöttem, hogy a hallgatásom,
  • 9:02 - 9:05
    a hallgatásunk teszi lehetővé,
    hogy az erőszak folytatódjon.
  • 9:06 - 9:10
    Ezért úgy döntöttem, hogy gyerekkori
    szuperképességeimet végre felhasználom,
  • 9:11 - 9:15
    hogy segítsek megérteni,
    milyen egy fiatalnak,
  • 9:15 - 9:20
    aki a családja és az országa
    közötti szorítóba került.
  • 9:21 - 9:24
    Ezért kezdtem el filmeket forgatni
    és elmondani történeteiket.
  • 9:25 - 9:29
    Az is célom volt, hogy megértessem az
    emberekkel annak végzetes következményeit,
  • 9:29 - 9:31
    ha nem veszik komolyan ezeket.
  • 9:32 - 9:34
    Az első filmem Banazról szólt.
  • 9:35 - 9:39
    Ő egy 17 éves londoni kurd lány volt.
  • 9:40 - 9:42
    Engedelmes volt, megtett
    mindent, amit a szülei kívántak.
  • 9:43 - 9:45
    Mindent megpróbált jól csinálni.
  • 9:45 - 9:48
    Összeházasodott egy fiúval,
    akit a szülei választottak,
  • 9:48 - 9:51
    mégha az folyton verte és erőszakolta is.
  • 9:52 - 9:55
    És amikor a családjához fordult
    segítségért, azt mondták,
  • 9:55 - 9:57
    "Nos, menj vissza hozzá
    és legyél jobb feleség."
  • 9:57 - 10:00
    Csak mert nem akartak egy elvált lányt,
  • 10:00 - 10:03
    mert az becstelenséget hoz a családra.
  • 10:04 - 10:06
    Annyira megverték, hogy vérzett a füle.
  • 10:07 - 10:12
    Végül elmenekült, és talált
    egy fiatal férfit, akit ő választott,
  • 10:12 - 10:14
    és akibe beleszeretett.
  • 10:14 - 10:16
    De a közösség és a családja rájött,
  • 10:16 - 10:18
    ő pedig eltűnt.
  • 10:18 - 10:20
    Három hónap múlva találták meg.
  • 10:21 - 10:25
    Egy bőröndben, a ház alatt elásva.
  • 10:28 - 10:32
    Összekötözte és halálra verte
  • 10:33 - 10:37
    három férfi, három unokatestvér,
    apjuk és nagybátyjuk parancsára.
  • 10:38 - 10:40
    Ami még szörnyűbb Banaz történetében,
  • 10:40 - 10:46
    hogy ötször fordult segítségért
    a rendőrséghez Angliában,
  • 10:46 - 10:49
    elmondva, hogy a családja meg fogja ölni.
  • 10:49 - 10:52
    A rendőrök nem hittek neki,
    ezért nem tettek semmit.
  • 10:53 - 10:54
    És a gond ezzel az,
  • 10:54 - 10:59
    hogy nem elég, hogy gyermekeink közül
    sokan szembesülnek ilyen problémákkal
  • 10:59 - 11:02
    családjukban és családjuk közösségében,
  • 11:02 - 11:06
    de ráadásul még meg nem értés és apátia
  • 11:07 - 11:10
    fogadja őket az országban, ahol felnőttek.
  • 11:12 - 11:16
    Amikor a saját családjuk cserbenhagyja
    őket, a többiekhez fordulnak,
  • 11:16 - 11:18
    és ha mi nem értjük meg őket,
  • 11:18 - 11:20
    elveszítjük őket.
  • 11:21 - 11:24
    Amíg ezt a filmet forgattam,
    sokan mondták,
  • 11:24 - 11:27
    "Nézd, Deeyah, tudod
    nekik ilyen a kultúrájuk,
  • 11:27 - 11:29
    ők így bánnak a gyerekeikkel,
  • 11:29 - 11:31
    mi nem tudunk beleavatkozni."
  • 11:32 - 11:35
    Megnyugtatom önöket: Az, hogy
    meggyilkolnak, nem a kultúránk része.
  • 11:36 - 11:37
    Tudták?
  • 11:38 - 11:39
    És azokat akik úgy néznek ki,
  • 11:39 - 11:42
    mint én, a fiatal nőket
    hozzám hasonló háttérrel,
  • 11:42 - 11:46
    ugyanazok a jogok kellene, hogy
    megillessék és ugyanolyan védelem,
  • 11:46 - 11:49
    mint bárki mást az országban,
    vagy talán nem?
  • 11:50 - 11:55
    Így a következő filmemmel meg
    akartam próbálni megérteni,
  • 11:55 - 11:58
    hogy az Európában élő muzulmán
    fiatalok közül miért vonz néhányat
  • 11:58 - 12:00
    a szélsőségesség és erőszak.
  • 12:01 - 12:02
    De a téma kapcsán
  • 12:02 - 12:05
    rájöttem, hogy szembe kell néznem
    a legnagyobb félelmemmel is:
  • 12:07 - 12:09
    a szakállas barnabőrű férfiakkal.
  • 12:11 - 12:14
    Ugyanolyan, vagy hasonló férfiakkal,
  • 12:14 - 12:17
    mint akik életem
    legnagyobb részében üldöztek.
  • 12:18 - 12:20
    Férfiakkal, akiktől egész
    életemben rettegtem.
  • 12:20 - 12:23
    Olyan férfiakkal, akiket mélyen elítéltem
  • 12:23 - 12:25
    hosszú-hosszú éveken át.
  • 12:25 - 12:29
    Így a következő két évet azzal töltöttem,
    hogy elítélt terroristákat interjúvoltam,
  • 12:29 - 12:32
    dzsihadistákat és volt szélsőségeseket.
  • 12:32 - 12:35
    Amit eddig is tudtam, ami
    mindig is teljesen világos volt,
  • 12:35 - 12:40
    hogy a vallás, politika,
    Európa gyarmatosító múltja,
  • 12:40 - 12:44
    a Nyugat jelen külpolitikai kudarcai
  • 12:45 - 12:46
    mind beletartoznak a képbe.
  • 12:47 - 12:50
    De ami jobban érdekelt, rá akartam
    jönni, hogy milyen emberi,
  • 12:50 - 12:51
    milyen személyes indokok miatt
  • 12:51 - 12:56
    válnak a fiatalok fogékonnyá
    a hasonló csoportosulások iránt.
  • 12:57 - 13:01
    És ami a legjobban meglepett,
    hogy sérült emberi lényeket találtam.
  • 13:04 - 13:06
    A szörnyetegek helyett,
    akiket kerestem, akiket
  • 13:06 - 13:08
    reméltem, hogy találok --
  • 13:08 - 13:11
    őszintén, mert az
    nagyon kielégítő lett volna --
  • 13:11 - 13:12
    megtört embereket találtam.
  • 13:14 - 13:15
    Pont, mint Banaz,
  • 13:15 - 13:18
    láttam, ahogy ezeket a fiatal
    embereket tönkretette,
  • 13:18 - 13:21
    ahogy próbálták áthidalni a szakadékot
  • 13:21 - 13:24
    a családjuk és anyaországuk között.
  • 13:26 - 13:29
    És amit még megtanultam, hogy a
    szélsőséges és terrorista csoportok
  • 13:29 - 13:33
    kihasználják a fiatalok eféle érzéseit
  • 13:33 - 13:36
    és - cinikus módon- az
    erőszak felé terelik őket.
  • 13:36 - 13:38
    "Gyere hozzánk" - mondják.
  • 13:38 - 13:41
    "Utasítsd el mindkét oldalt,
    a családodat és a hazádat,
  • 13:41 - 13:43
    mert ők is elutasítanak téged.
  • 13:43 - 13:46
    A családodnak fontosabb
    a becsülete, mint te
  • 13:46 - 13:47
    és az országodnak
  • 13:47 - 13:53
    egy igazi norvég, brit vagy francia
    mindig fehér lesz, de te sosem."
  • 13:54 - 13:57
    Olyanokat ígérnek fiataljainknak,
    amik után sóvárognak:
  • 13:58 - 14:02
    elismertséget, hősiességet,
    a valahova tartozás érzését, célt,
  • 14:02 - 14:04
    egy közösséget, ahol szeretik
    és elfogadják őket.
  • 14:05 - 14:08
    A gyengék erősnek érezhetik magukat.
  • 14:08 - 14:13
    Akik észrevétlenek és csendesek voltak,
    azokat végre meglátják és meghallgatják.
  • 14:15 - 14:18
    Ezt nyújtják fiataljainknak.
  • 14:18 - 14:22
    Miért fiataljainkkal teszik ezt,
    és miért nem velünk?
  • 14:23 - 14:24
    Nem próbálok mentséget
  • 14:24 - 14:28
    vagy kifogást
  • 14:28 - 14:31
    keresni az erőszakra.
  • 14:31 - 14:35
    Azt próbálom elmondani,
    hogy meg kell értenünk,
  • 14:35 - 14:38
    miért vonz ez néhányat fiataljaink közül.
  • 14:40 - 14:42
    Igazából meg szeretném önöknek mutatni
  • 14:42 - 14:45
    ezeket a gyerekkori képeket
    a filmben szereplő férfiakról.
  • 14:47 - 14:50
    Ami különösen megérintett,
    hogy annyiaknak közülük --
  • 14:51 - 14:53
    sosem gondoltam volna --
  • 14:53 - 14:56
    nagyon sokuknak nem volt apjuk,
    vagy bántalmazta őket.
  • 14:57 - 14:59
    És számos fiatal fiú
  • 14:59 - 15:03
    talált végül egy törődő
    és kedves apafigurára
  • 15:03 - 15:05
    ezekben a radikális csoportokban.
  • 15:06 - 15:10
    Találtam olyanokat is, akikből a rasszista
    erőszak váltotta ki a brutalitást,
  • 15:10 - 15:12
    csak úgy nem érezték
    magukat áldozatnak,
  • 15:12 - 15:14
    hogy végül ők is erőszakossá váltak.
  • 15:14 - 15:19
    Rémülten fedeztem fel,
    hogy amit találtam, ismerős:
  • 15:19 - 15:25
    Azokat az érzéseket, amiket én éreztem,
    amikor 17 évesen elmenekültem Norvégiából.
  • 15:26 - 15:30
    Ugyanazt a zavarodottságot,
    ugyanazt a szomorúságot,
  • 15:30 - 15:33
    az elárultságnak ugyanazt az érzését,
  • 15:35 - 15:36
    a senkihez nem tartozást.
  • 15:39 - 15:42
    Ugyanazt az elhagyatottságot
    és őrlődést a kultúrák között.
  • 15:43 - 15:45
    Viszont én nem a pusztítást választottam,
  • 15:45 - 15:48
    a kamerámhoz nyúltam fegyver helyett.
  • 15:48 - 15:51
    És ezt a szupererőm miatt tettem.
  • 15:51 - 15:56
    Én láttam, hogy a válasz
    a megértés, nem az erőszak.
  • 15:56 - 15:58
    Az emberi lényeket látni
  • 15:58 - 16:01
    összes erényükkel és hibáikkal,
  • 16:01 - 16:04
    ahelyett, hogy folytatnánk
    a leegyszerűsítést
  • 16:04 - 16:06
    gazemberekre és áldozatokra
    - rájuk és miránk.
  • 16:06 - 16:08
    Végül arra jutottam,
  • 16:09 - 16:12
    hogy a két kultúrám nem kell,
    hogy egy ütközőpont legyen
  • 16:12 - 16:15
    hanem egy olyan rés lehet,
    ahol megtalálhatom a saját hangomat.
  • 16:16 - 16:19
    Nem éreztem többé,
    hogy állást kell foglalnom,
  • 16:19 - 16:21
    és ez sok-sok évembe került.
  • 16:22 - 16:24
    Annyi fiatal küzd ma
  • 16:24 - 16:26
    ugyanazokkal a problémákkal,
  • 16:26 - 16:28
    és egyedül kell küzdeniük.
  • 16:29 - 16:32
    Emiatt nyitottak, mint egy seb.
  • 16:33 - 16:36
    Néhányuknak a radikális
    iszlám által nyújtott világkép
  • 16:36 - 16:39
    elfertőzi ezeket a sebeket.
  • 16:41 - 16:44
    Van egy afrikai szólás, ami így hangzik:
  • 16:46 - 16:49
    "Ha a fiatalokat nem
    vonják be a falu életébe,
  • 16:49 - 16:52
    felégetik majd, csak hogy
    érezzék a melegét."
  • 16:53 - 16:55
    Itt megkérdezném --
  • 16:56 - 16:58
    a muszlim szülőket
    és muszlim közösségeket:
  • 16:58 - 17:01
    Feltételek nélkül fogjátok szeretni
  • 17:01 - 17:03
    és gondozni gyermekeiteket?
  • 17:03 - 17:06
    Tudjátok őket választani
    a becsületetek helyett?
  • 17:06 - 17:09
    Meg tudjátok érteni, miért olyan
    mérgesek, miért idegenednek el,
  • 17:09 - 17:12
    amikor a becsületeteket eléjük helyezitek?
  • 17:12 - 17:15
    Meg tudjátok próbálni,
    hogy gyerekeitek barátja legyetek,
  • 17:15 - 17:17
    hogy megbízhassanak bennetek,
  • 17:17 - 17:19
    hogy veletek akarják
    megosztani tapasztalataikat,
  • 17:19 - 17:21
    ahelyett, hogy máshova
    kelljen menekülniük?
  • 17:22 - 17:25
    És azoknak a gyermekeknek,
    akiket csábít a szélsőség,
  • 17:27 - 17:30
    segítetek felismerni, hogy az a dühöt
    és a szenvedést táplálja?
  • 17:32 - 17:35
    Összeszeditek az erőtöket, hogy
    szembeszálljatok a cinikus öregekkel,
  • 17:35 - 17:38
    akik a ti véreteket a saját
    hasznukra akarják fordítani?
  • 17:39 - 17:41
    Utat engedtek az életnek?
  • 17:42 - 17:44
    Meglátjátok, hogy úgy
    vehettek édes elégtételt,
  • 17:44 - 17:48
    ha egy boldog, teljes
    és szabad életet éltek?
  • 17:48 - 17:50
    Egy életet, amit csak ti,
    és senki más nem határoz meg.
  • 17:51 - 17:54
    Miért akartok egy újabb halott
    muszlim gyermekké válni?
  • 17:55 - 17:59
    És mi, a többiek, mikor
    fogunk odafigyelni a fiatalokra?
  • 18:00 - 18:02
    Hogyan támogathatjuk őket,
  • 18:02 - 18:06
    hogy fájdalmukban ne romboljanak,
    hanem építsenek?
  • 18:07 - 18:08
    Azt hiszik, nem szeretjük őket.
  • 18:08 - 18:11
    Azt hiszik, nem érdekel
    minket mi történik velük.
  • 18:11 - 18:13
    Azt hiszik, nem fogadjuk el őket.
  • 18:13 - 18:16
    Megtaláljuk vajon a módját,
    hogy máshogy érezhessenek?
  • 18:17 - 18:20
    Mibe kerül nekünk, hogy észrevegyük őket,
  • 18:20 - 18:25
    mielőtt erőszak áldozatává
    vagy elkövetőjévé válnak?
  • 18:25 - 18:29
    Sikerül vajon törődnünk velük,
    és a mieinknek tekintenünk őket?
  • 18:29 - 18:34
    Hogy nem csak akkor háborodunk fel, amikor
    az erőszak áldozata úgy néz ki, mint mi?
  • 18:34 - 18:39
    Vissza tudjuk utasítani a gyűlöletet, hogy
    áthidaljuk a köztünk lévő viszályokat?
  • 18:39 - 18:43
    Az a helyzet, hogy nem mondhatunk le
    egymásról vagy gyermekeinkről
  • 18:43 - 18:45
    akkor sem, ha ők elfordulnak tőlünk.
  • 18:45 - 18:47
    Ez közös felelősségünk.
  • 18:47 - 18:53
    És hosszú távon a bosszú és az erőszak
    nem működik a szélsőségesek ellen.
  • 18:53 - 18:57
    A terroristák azt akarják, hogy
    a házunkban bujkáljunk félelmünkben,
  • 18:57 - 18:59
    bezárva az ajtót és szívünket.
  • 18:59 - 19:03
    Még több sebet akarnak
    feltépni a társadalmainkban
  • 19:03 - 19:07
    hogy azokon keresztül még szélesebb
    körben terjeszthessék a fertőzést.
  • 19:07 - 19:10
    Azt akarják, hogy olyanok legyünk,
    mint ők:
  • 19:10 - 19:12
    intoleránsak, gyűlölködőek és kegyetlenek.
  • 19:14 - 19:17
    A párizsi merényletek másnapján,
  • 19:17 - 19:20
    az egyik barátom ezt a képet
    küldte a lányáról.
  • 19:21 - 19:23
    Ez itt egy fehér lány és egy arab lány.
  • 19:23 - 19:24
    Legjobb barátok.
  • 19:25 - 19:29
    Ez a kép a kriptonit
    a radikálisok számára.
  • 19:31 - 19:34
    Ez a két kislány a szupererejével
  • 19:34 - 19:36
    megmutatja az előre vezető utat
  • 19:36 - 19:39
    egy olyan társadalom felé,
    amit együtt kell felépítenünk,
  • 19:40 - 19:43
    egy olyan felé, ami befogadja
    és támogatja,
  • 19:44 - 19:47
    nem pedig visszautasítja gyermekeinket.
  • 19:48 - 19:49
    Köszönöm,hogy meghallgattak.
  • 19:58 - 20:02
    (Taps)
Title:
Amit nem tudunk Európa muszlim gyerekeiről
Speaker:
Deejah Khan
Description:

Deeyah Khan Norvégiában nőtt fel egy afgán anya és pakisztáni apa gyermekeként, és pontosan tudja, milyen egy olyan fiatalnak lenni, aki szorítóba került a saját közössége és anyaországa között. Ebben az erőteljes és érzelmes beszédben a filmes feltárja a visszautasítást és kirekesztést, amit sok muszlim kisgyerek érez, aki nyugaton nő fel -- és a halálos következményeket, ha nem fogadjuk be a fiatalokat, mielőtt radikális csoportok tennék azt.

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
Project:
TEDTalks
Duration:
20:11
  • Segítenétek megérteni, hogy ez mi akar lenni?

    "kirakatarácává váltam."
    Köszönöm!

  • Szia! "Kirakatarcává" akart lenni. Bár most olvasva már ez is furcsán hangzik...

  • Az már sokkal jobb! :) Biztosan én voltam fáradt, de nem jötem rá, mi akar lenni...:)

  • Kötőszavakat (hogy) és névelőket (a) lehetőleg ne válasszunk el az utánuk következő mellékmondattól ill. főnévtől. Kivétel persze, ha a sorhosszt nem lehet másként tartani.

Hungarian subtitles

Revisions