Magyarság és klímaváltozás| Bart István | TEDxDanubia

2018-ban a világ különböző részein óriási tüzek pusztítanak, vízhiány, szárazság van, háborúk, menekültek mindenütt. Ez az éghajlatváltozás következménye is, amely a legnagyobb kihívás az emberiség számára a XXI. században. A helyzet tényleg katasztrofális, és nem csak az emberiség számára. Mi okozza az éghajlatváltozást? Mi okozzuk. Te meg én. Ahogy vásárolunk, eszünk, utazunk. Mondhatjuk, hogy mi Magyarországon csak minimálisan vagyunk befolyással az éghajlatváltozásra, de az éghajlatváltozás 100%-ban befolyásolja a jövőnket. Nem tudjuk megállítani a természeti folyamatokat, és a politikai valamint gazdasági hatásokat sem.
Az előadásból megtudhatjuk, hogy van-e még esélyünk? Milyen kilátásaink vannak 2°C fok és 4°C fok melegedés esetén? Akciótervet is kaphatunk arra, hogyan és mit tudunk tenni a klímaváltozás hatásainak csökkentéséért.

Bart István a Klímastratégiai Intézet 2050 igazgatója és a nemzetközi klímatárgyalások magyar küldöttje. Több mint 15 éve dolgozik az éghajlatpolitikában. A kibocsátások csökkentésére legalkalmasabb politikai és szabályozási módszereket kutatja, és arra bátorítja az embereket, hogy lépjenek fel a világot romboló klímaválság ellen.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

2018-ban Kaliforniában az erdőtüzek

eddig egyelőre egy Pest megye méretű
területet pusztítottak el,

tízezernyi ingatlan veszett oda,
tucatnyi ember halt meg.

Eközben Európában
soha nem látott méretű szárazság volt,

az esős Angliában 64 napig
egyhuzamban nem esett az eső,

és itt Magyarországon
pedig megtapasztalhattuk,

hogy milyen az, ha a Duna a valaha mért
legalacsonyabb vízállásán áll.

Erdőtüzek, vízhiány, szárazságok,

amik aztán háborúkat robbantanak ki,
és menekültválságokat indítanak el,

ez az éghajlatváltozás
a legnagyobb kihívás

az emberiség számára a XXI. században.

Ez a következő videó jól mutatja,
mi történt az elmúlt 150 évben.

A szélsőséges hideget és meleget mutatja,
országokra lebontva.

Látjuk, hogy az első 100 évben
egymást váltják,

hol nagyon hideg van, hol nagyon meleg,

de ez egy természetes folyamat,

itt tulajdonképpen
egyensúlyban van a világ.

Aztán azt fogjuk látni,
ahogy eljutunk a 70-es, 80-as évekbe,

hogy lassan eltűnnek a hideg epizódok,
és már csak szélsőséges melegek vannak.

Ahogy szépen haladunk előre
a 21. században,

azt látjuk, hogy egyre több helyen
egyre melegebb van,

és ahogy eljutunk napjainkig, a helyzet
már nyilvánvalóan nagyon súlyos.

A helyzet tényleg katasztrofális,
nem csak az emberek számára;

ennek a bolygónak az állatvilága
drámai mértékben pusztul,

ahogy folyamatosan veszi el az élőhelyét

vagy a civilizáció
vagy az éghajlatváltozás.

Mi okozza az éghajlatváltozást?

Hát, mi okozzuk, te meg én,

ahogy vásárolunk, eszünk,
közlekedünk, fogyasztunk.

Évről évre egyre többen
vagyunk ezen a Földön,

egyre több szenet, kőolajat,
gázt fogyasztunk.

Hiába halljuk évtizedek óta,
hogy mekkora probléma az éghajlatváltozás,

egyenlőre még nem sikerült
megállítani azt.

Én klímaszakértő vagyok és sokszor tartok
előadásokat ebben a témában

felnőtteknek, diákoknak egyaránt.

A végén rendszerint felmerül az a kérdés:

"Ha ilyen drámai a helyzet,

akkor miért nem tesz valamit az emberiség?

Tényleg ennyire vakok lennénk?"

Erre a kérdésre van egy egyszerű válasz:

Az, hogy igaz ugyan, hogy az emberiség
osztozik egy bolygón,

és ennek a bolygónak a közös éghajlatán,

de pillanatnyilag 206 nemzetállamra
szétszakítva élünk,

és ezek a nemzetállamok nem az emberiség
képviseletére hivatottak,

hanem csak saját polgáraikat képviselik.

A klímaváltozás elleni harchoz

szükség volna egy bolygószintű
együttműködésre,

ugye, ehelyett mi van,
nemzetállamok vannak,

amik széttagoltak
és csak versengenek egymással,

nehezen tudnak együttműködni.

Tovább nehezíti a dolgot az időtáv.

Az éghajlatváltozás egy olyan probléma,

ami évtizedekre, évszázadokra kiterjedő
tervezést igényelne,

de a mai államok alapvetően
4-5 évre terveznek,

különösen a demokráciák.

Mi, magyarok hol vagyunk
ebben a történetben?

Meglehetősen kicsi a szerepünk.

Magyarország összes kibocsátása
a világ kibocsátásának egy ezrelékét adja.

Ez azt jelenti, hogy ha holnap
abbahagynánk itt, Magyarországon

az összes, kibocsátással járó
tevékenységet;

ipart, mezőgazdaságot, közlekedést, stb,

ezzel összesen kb. két hetet nyernénk
az emberiség számára.

Joggal gondolhatjuk, hogy nem érdemes
foglalkoznunk az éghajlatváltozással,

el kell viselni, jöjjön, ami jön,
mint egy gyógyíthatatlan betegség.

Csak hát az a probléma, igaz, hogy mi
csak minimálisan vagyunk hatással

az éghajlatváltozásra,

de sajnos az éghajlatváltozás
100%-ig befolyásolja a jövőnket.

Ugye nem tudjuk megállítani a határainkon,

nem tudjuk megállítani az árvizeket,
a járványokat, a hőhullámokat

vagy az aszályokat,

De ez nem csak
a természeti hatásokra igaz,

hanem a politikai
és a gazdasági folyamatokra is.

Mindenki emlékszik
a szíriai polgárháborúra.

A szíriai polgárháborút
egy öt éves szárazság előzte meg,

amit rendszerint a klímaváltozás
számlájára írnak.

A szárazságból polgárháború lett,
a polgárháborúból menekültválság,

és ez a menekültválság idővel
eljutott Európába,

ahol gyökeresen átrendezte
a politikai színteret.

De beszélhetnénk a gazdaságról is.

Magyarország a világ egyik
legnyitottabb gazdasága,

ezer szállal kötődik
a világ többi részéhez.

Ezért, ha árvíz van Németországban,
vagy tájfun Ázsiában,

az Magyarországon is leállásokhoz,
problémákhoz vezethet.

A nagy kérdés, hogy elkerülhető-e még
az éghajlatváltozás?

Van-e még esélye ez emberiségnek,

vagy ahogy az egyik újság írta
most októberben:

12 év múlva világvége?

Két irányzat van, ami még
reményt adhat az emberiségnek,

mind a két irányzatnak megvan
a maga emblematikus prófétája.

Az egyik ilyen prófétánk
Elon Musk, aki azt mondja,

hogy a technológiai,
tudományos fejlődés fogja meghozni

az emberiség számára a megváltást,
a klímaváltozás megoldását,

hogy majd az olaj és a szén helyett
megújulókat,

napenergiát, szélenergiát
fogunk használni,

a hiányzó földi erőforrásokat
az űrből pótoljuk,

esetleg intelligens robotok fognak
dolgozni helyettünk –

és így mindenki részesülhet majd
a civilizáció vívmányaiból.

A másik prófétánk Ferenc pápa,
aki azt mondja,

hogy ökológiai megtérésre van szükség,

mert fel kell hagynunk
a Föld kizsigerelésével,

és embertársaink elnyomásával,

mivel jelenlegi gazdasági rendszerünk
nem csak istentelen,

hanem fenntarthatatlan is,

hiszen nem lehetséges az,
hogy 10 milliárd ember

amerikai életszínvonalon
éljen ezen a Földön.

Mindkét prófétának van igazsága,
és mindkét próféta olyan irány jelöl ki,

ami felé az emberiségnek
el kell mozdulnia,

de az is látni kell, hogy a változásokra
amiket ők sürgetnek,

nagyon-nagyon hamar szükség van,

tulajdonképpen már tegnap
el kellett volna kezdeni őket.

És ezért a szomorú válasz arra a kérdésre,
hogy elkerülhető-e a klímaváltozás,

sajnos az kell legyen, hogy nem.

És miért nem?

Azért, mert a melegedés kb. 30 évvel
követi a kibocsátások megvalósulását.

Most tulajdonképpen
a 80-as évek kibocsátásaiért bűnhődünk,

és ha most elkezdjük csökkeneteni
a kibocsátásainkat,

akármit is teszünk a következő 30 évben,
a Föld átlaghőmérséklete

folyamatosan fog még melegedni,

persze egyáltalán nem mindegy,
hol áll meg ez a a folyamat.

Épp ezért kell minél gyorsabban elkezdeni
a kibocsátások csökkentését.

Nem mindegy ugyanis,
hogy 2 Celsius-fokon vagy 4 Celsius-fokon

fog megállni az éghajlatváltozás,

a Föld átlaghőmérsékletének növekedése.

A 2 Celsius-fok nehéz és drámai helyzet,
de talán még kezelhető,

a 4 Celsius-fok viszont
a jelenlegi földi civilizációnak

a végét jelenti.

Csak, hogy érzékeltessem pár példával:

2 Celsius-foknál kb. fél méteres
tengerszint emelkedésre számítunk,

míg 4 Celsius-foknál inkább
egyméteres tengerszint-emelkedésre.

Ez a különbség élet-halál kérdése
számos nagyváros számára.

Hasonlóan, az emberiség
egyik legfontosabb tápláléka a kukorica.

A kukoricatermés 10%-a pusztul el
2 Celsius-fokos növekedésnél,

4 Celsius-foknál pedig 35%-a.

A szárazságok, az élelemhiány,
a tengerszintemelkedés

mind növeli a klímamenekültek számát.

Ha 2 Celsius-fokos növekedés van,
akkor talán megállhatunk

300 millió klímamenekültnél,

4-Celsius foknál már inkább egymilliárd
klímamenekültre lehet számítani.

És ugye itt Magyarországon,
mi is ezen a bolygón vagyunk,

ezért Magyarországnak sem mindegy,

hogy 2 Celsius-fok
vagy 4 Celsius-fok lesz.

Nem mindegy, hogy olyan idő lesz,
mint Albániában,

vagy olyan, mint Tunéziában.

Nem mindegy, hogy az Alföld
egy száraz sztyeppe lesz,

vagy részben sivatag.

Ez a kép egyébként a homokhátságon
készült ma az Alföldön.

Nem mindegy, hogy a Balaton vízszintje
csökken, vagy részben kiapad a Balaton.

Nem mindegy, hogy mi magyarok
hogyan állunk hozzá ehhez a történethez.

Nem mindegy, hogy milyen hozzáállással
nézünk szembe ezzel a jövővel,

ezzel az elkerülhetetlen változással.

Ebben az új világban is lesznek
elbukók és túlélők,

nyertesek és vesztesek, és nem mindegy,
hogy mi, magyarok hova kerülünk.

Egy új megközelítésre van szükségünk.

Az éghajlatváltozás Magyarország számára
ilyen értelemben evolúciós kényszer,

egy olyan evolúciós kényszer,
ami nem szabadon választható,

viszont lehet rosszabbul
és jobban alkalmazkodni,

rajtunk áll, hogy mit választunk.

Ennek az evolúciós kényszernek
több része is van,

az első fele a gyakorlati alkalmazkodás.

Ez a gyakorlati alkalmazkodás arról szól,
hogyan tesszük az országot klímabiztossá.

Ez megint csak három lábon áll.

Az első a felkészülés
a természeti hatásokra:

árvizekre, hőhullámokra, járványokra, stb.

Ez tulajdonképpen
a legkönnyebb része a folyamatnak,

hiszen ilyen problémákkal
jelenleg is meg kell birkóznunk.

Sok homokzsák, tűzoltó
és kórház kell hozzá,

de ezek ismert veszélyek.

A másik nagy feladatunk a példamutatás.

Beszéltem már arról,
hogy Magyarország kibocsátásai

kb. egy ezrelékét adják
a világ kibocsátásának,

ezért közvetlenül
nem nagyon vagyunk hatással,

szinte semennyire sem tudunk
hatással lenni a klímaváltozásra.

Ahol szerepünk lehet, az,
hogy példát mutatunk a világnak abban,

hogy lehet létrehozni egy szénszegény,

környezettudatos,
klímatudatos társadalmat.

Mert hogy is várhatnánk el
a világ többi részétől,

hogy tegyenek valamit a közös klímánkért,

ha mi nem tesszük meg a magunk részét
ebben a feladatban?

Ennek a példamutatásnak a legfőbb része
a saját kibocsátásaink csökkentése,

szigeteléssel, energiahatékonysággal,
megújuló energiákkal,

tömegközlekedéssel,
a húsevés visszafogásával, stb.

Fontos, hogy ezek az intézkedések
nagyon sok járulékos haszonnal is járnak,

jobb levegő, kisebb rezsi,
több munkahely, stb.

Egy harmadik nagyon fontos feladat
a jövőformálás.

Ha az emberiségnek sikerül megbirkózni
az éghajlatváltozás problémájával,

akkor szükségképpen egy teljesen új

gazdasági és termelési rend
fog létrejönni.

Ebben az a kérdés,
hol lesz Magyarország helye

ebben az új termelési rendben.

Melyek lesznek azok az iparágak,
amelyek fennmaradhatnak,

melyek fognak elbukni.

Mi lesz például a hatalmas
hazai autóipari kapacitással?

Milyen tudásra lesz szükség
a éghajlatváltozás korában?

Ezen a területen nagyon fontos az,
hogy milyen jövőre tervezünk.

A Toyota például most azért világelső
az elektromos autók piacán,

mert mindenki másnál korábban kezdett
ezzel a technológiával foglalkozni,

nem utolsó sorban
a japán állam ösztönzésére.

Nehéz Magyarországot elképzelni
egy ilyen úttörő helyzetben,

de gondoljuk bele,
milyen büszkék vagyunk arra,

hogy nálunk épült a kontinensen
az első földalatti,

vagy milyen büszkék vagyunk
Nobel-díjas tudósainkra,

tehát nem idegen tőlünk
ez az úttörő szerep.

de ahhoz, hogy megint úttörők lehessünk,
szükség van valami másra,

egy tudati átalakulásra.

Ennek a tudati átalakulásnak
az a lényege, hogy megértsük,

a régi módon már nem lehet élni.

Ennek az egyik fő része
a régi igazságoknak az újragondolása,

Nagyon sok alapgondolat van az életünkben,
amiken nem is gondolkozunk,

de valójában az éghajlatváltozás fényében
újra kell gondolni őket.

Nem biztos, hogy el kell vetni,
de mindenképpen újra kell gondolni,

ez igaz az egész világra,
és Magyarországra is.

Csak példaképp említenék pár dolgot,
amit szerintem újra kell gondolni:

Biztos, hogy olyan nagy probléma
a népességcsökkenés?

Biztos, hogy ez egy nemzeti tragédia?

Nem lehet, hogy inkább arról van szó,
hogy példát mutatunk a világnak,

vagy több teret adunk a természetnek,
az állatoknak és a növényeknek ahhoz,

hogy alkalmazkodjanak a klímaváltozáshoz?

Biztosan csak az az igazi magyar ember,
aki húst hússal eszik?

Nem lehet, hogy a magyar kultúra

marhapörkölt nélkül is
nagyon jól fenn tudna maradni?

Vagy igaz, hogy az a legjobb,
hogyha mindenkinek,

gazdagnak, szegénynek egyaránt
olcsón adjuk az áramot?

Nem lehet, hogy az lenne a helyes,

ha a szegények áramát
és hőjét támogatnánk,

és a gazdagok pedig megfizetnék
az energiatermelés teljes költségét?

És ha már a szegényekről
és a gazdagokról beszélek,

akkor nagyon fontos megemlíteni azt,
hogy a társadalmi és gazdasági elitnek

kiemelt szerepe van
ebben a tudati átalakulásban.

Van egy kutatás, ami szerint
a világ kibocsátásának a feléért

a Föld lakóinak
leggazdagabb 10%-a felelős,

és ezek ti vagytok itt,
akik előttem ültök a Müpában.

Többet fogyasztotok, többet utaztok,
nagyobb lakásaitok vannak,

mint mindenki másnak.

És mindenki más is
olyan akar lenni, mint ti,

ezért nektek kell példát mutatni
a fenntarthatóságban is.

Az energiahatékonyságban,
a hulladékgyűjtésben és hasonlókban.

Amiben viszont mindenkinek
nagyon fontos feladata van,

az a nemzeti keretek meghaladása,
annak megértése,

hogy nincs az éghajlatváltozásnak
nemzeti megoldása,

csak globális megoldása van.

El kell fogadnunk, hogy mi mindannyian,
az egész emberiség, egy hajóban evezünk,

méghozzá egy süllyedő hajóban,

amelyikben ahelyett,
hogy pumpálnánk ki a vizet,

arról vitatkozunk, hogy ki pumpáljon.

És innen nézve érthető
az ENSZ tárgyalások sikertelensége is,

hiszen a politikusaink jól tudják,

hogy hiába a vészharangok kongatása
évtizedeken át,

mi még nem vagyunk készen arra,
hogy ne csak nemzetben,

hanem földgolyóban, bolygóban
és emberiségben gondolkozzunk.

És ez nagyon nehéz,
mert így neveltek minket,

hogy szívünkben él a nemzet,
ez az alap meghatározásunk,

de meg kell értenünk, ha nem találjuk meg
az éghajlatváltozás a megoldását,

akkor ennek a magyar nemzetnek
sincs már túl sok hátra,

mert egyszerűen elsodorja majd

az a 4 Celsius-fokos
hőmérséklet-növekedés,

ami globális káoszt fog okozni.

Ha ez nagyon drámaian hangzik,
akkor jó, mert ez volt a cél,

nagyon súlyos a helyzet,
de még mindig nincs minden veszve.

Ezért ha szeretnénk megmenteni,
ami még menthető,

akkor itt az ideje,
hogy összefogjunk és cselekedjünk.

Köszönöm szépen!