Return to Video

Milyen szerepe van a szerencsének az életünkben?

  • 0:01 - 0:02
    Üdv mindenkinek!
  • 0:02 - 0:06
    Megtiszteltetés, hogy önök
    előtt beszélhetek.
  • 0:06 - 0:12
    A szerencséről és az igazságosságról
    fogok beszélni,
  • 0:12 - 0:14
    és a kettő közti kapcsolatról.
  • 0:14 - 0:16
    Néhány évvel ezelőtt
  • 0:16 - 0:19
    felhívott egy volt tanítványom;
  • 0:19 - 0:21
    a lányáról akart beszélni.
  • 0:21 - 0:23
    Mint kiderült, lánya végzős volt
    a középiskolában,
  • 0:23 - 0:29
    és komolyan érdeklődött
    a Swarthmore Főiskola iránt,
  • 0:29 - 0:30
    ahol én is tanítottam.
  • 0:30 - 0:35
    A volt tanítványom szerette volna tudni,
    szerintem van-e esélye a lányának.
  • 0:35 - 0:39
    Swarthmore-ba rendkívül nehéz bekerülni.
  • 0:40 - 0:42
    Úgyhogy azt mondtam:
    "Mesélj egy kicsit a lányodról!"
  • 0:42 - 0:44
    Az illető mesélt róla,
  • 0:44 - 0:47
    a jegyeiről, felvételi pontszámairól,
  • 0:47 - 0:49
    az iskolán kívüli tevékenységeiről.
  • 0:49 - 0:51
    A lány szupersztárnak tűnt,
  • 0:51 - 0:54
    fantasztikus, elképesztő gyereknek.
  • 0:54 - 0:56
    Úgyhogy azt mondtam:
    "Csodás lánynak tűnik!
  • 0:56 - 0:59
    Pont olyan diák,
  • 0:59 - 1:02
    akit boldogan fogadna a Swarthmore."
  • 1:02 - 1:05
    Erre megkérdezte: "Akkor ez azt jelenti,
    hogy be fog jutni?"
  • 1:06 - 1:08
    Mire én: "Nem.
  • 1:09 - 1:13
    Egyszerűen nincs elég hely
    a Swarthmore-ban,
  • 1:13 - 1:15
    hogy mindenki bejusson, aki jó.
  • 1:15 - 1:19
    Nincs elég hely a Harvardon, a Yale-en,
    a Princetonon vagy a Stanfordon sem.
  • 1:19 - 1:23
    Nincs elég hely a Google-nél,
    az Amazonnál vagy az Apple-nél.
  • 1:23 - 1:28
    Nincs elég hely egy TED-konferencián.
  • 1:28 - 1:30
    Rengeteg kiváló jelölt van,
  • 1:30 - 1:33
    és nem mindenkinek jut hely."
  • 1:35 - 1:37
    Mire megkérdezte:
    "Akkor hát mit tegyünk?"
  • 1:38 - 1:41
    Mire én: "Ez egy nagyon jó kérdés."
  • 1:42 - 1:44
    Mégis mit tegyünk?
  • 1:44 - 1:48
    Tudom, mit tesznek
    a főiskolák és egyetemek.
  • 1:48 - 1:51
    A méltányosság jegyében
  • 1:51 - 1:56
    folyton emelik a lécet,
  • 1:56 - 2:02
    mert nem tűnik jogosnak felvenni
    kevésbé alkalmas jelentkezőket,
  • 2:02 - 2:05
    és elutasítani a jobbakat,
  • 2:05 - 2:08
    úgyhogy addig emelik a lécet,
  • 2:09 - 2:11
    amíg elég magas ahhoz,
  • 2:11 - 2:15
    hogy csak annyi diák ugorja meg,
    ahánynak jut is hely.
  • 2:16 - 2:22
    Ez sérti sok ember elgondolását arról,
    mi igazságos, és mi méltányos.
  • 2:22 - 2:25
    Az amerikai társadalomban
    megoszlanak a nézetek arról,
  • 2:25 - 2:29
    mit jelent, hogy egy folyamat igazságos,
  • 2:29 - 2:33
    de abban szerintem mindenki egyetért,
  • 2:33 - 2:36
    hogy egy igazságos, méltányos rendszerben
  • 2:36 - 2:38
    az emberek azt kapják, amit érdemelnek.
  • 2:38 - 2:41
    Azt mondtam volt diákomnak,
  • 2:41 - 2:44
    hogy ami az egyetemi felvételit illeti,
  • 2:45 - 2:49
    egyszerűen nem igaz, hogy az ember
    azt kapja, amit megérdemel.
  • 2:49 - 2:53
    Egyesek azt kapják, mások pedig nem,
  • 2:53 - 2:55
    és ezzel nincs mit tenni.
  • 2:56 - 3:00
    Ha folyton emeljük a lécet,
    ahogy az egyetemek teszik,
  • 3:00 - 3:03
    őrült versenyhelyzetet teremtünk
  • 3:03 - 3:05
    a középiskolás diákok körében,
  • 3:05 - 3:08
    mert nem elég jónak lenni,
  • 3:08 - 3:10
    nem elég egyszerűen jónak lenni –
  • 3:10 - 3:14
    minden más jelentkezőnél
    jobbnak kell lenni.
  • 3:14 - 3:16
    Ez azzal járt,
  • 3:16 - 3:18
    vagy legalábbis hozzájárult ahhoz,
  • 3:18 - 3:22
    hogy a szorongás és depresszió járványa
  • 3:22 - 3:25
    sújtja kamaszainkat.
  • 3:25 - 3:28
    Egy egész nemzedéket nyomorítunk meg
    ezzel a fajta versengéssel.
  • 3:29 - 3:31
    Ahogy ezen gondolkodtam,
  • 3:31 - 3:34
    eszembe jutott, hogyan lehetne
    megoldani a problémát.
  • 3:34 - 3:36
    A következőt tehetnénk:
  • 3:37 - 3:40
    amikor a diákok jelentkeznek az egyetemre,
  • 3:40 - 3:45
    két csoportra osztjuk őket: azokra,
    akik elég jók, hogy sikeresek lehessenek,
  • 3:46 - 3:47
    és azokra, akik nem elég jók.
  • 3:47 - 3:51
    A nem elég jók jelentkezését elutasítjuk,
  • 3:51 - 3:55
    az elég jók nevét pedig
    bedobjuk egy kalapba,
  • 3:55 - 3:57
    véletlenszerűen húzunk belőle,
  • 3:57 - 3:59
    és a nyerteseket felvesszük.
  • 3:59 - 4:03
    Más szóval: sorsolással döntünk
    az egyetemi felvételikről,
  • 4:03 - 4:08
    s talán sorsolással döntünk arról,
    ki kerüljön be egy nagy tech céghez,
  • 4:08 - 4:10
    vagy – Isten őrizz –
  • 4:10 - 4:12
    akár arról is sorsolással döntünk,
  • 4:12 - 4:15
    kit hívnak meg TED-előadónak.
  • 4:16 - 4:18
    Félreértés ne essék:
  • 4:18 - 4:22
    egy efféle sorsolás nem szünteti meg
    az igazságtalanságot.
  • 4:22 - 4:26
    Továbbra is sokan lesznek,
    akik nem azt kapják, amit érdemelnek.
  • 4:26 - 4:29
    Ám ez a rendszer legalább őszinte.
  • 4:29 - 4:35
    Feltárja az alapvető igazságtalanságot,
    ahelyett hogy tagadná a létét,
  • 4:35 - 4:38
    s véget vet az elképesztő nyomásnak,
  • 4:38 - 4:42
    amely alatt ma középiskolás
    kamaszaink élnek.
  • 4:43 - 4:47
    Miért van az, hogy ezt
    a teljesen logikus javaslatot –
  • 4:47 - 4:49
    szerintem teljesen logikus –
  • 4:49 - 4:51
    sehol nem veszik komolyan?
  • 4:52 - 4:53
    Azt hiszem, tudom, miért.
  • 4:54 - 4:57
    Azért, mert gyűlöljük a gondolatot,
  • 4:57 - 5:03
    hogy az élet legfontosabb dolgai
    a szerencsén vagy véletlenen múlnak,
  • 5:03 - 5:08
    hogy életünk legfontosabb dolgait
    nem mi irányítjuk.
  • 5:08 - 5:09
    Én is gyűlölöm a gondolatot.
  • 5:09 - 5:12
    Nem meglepő, hogy az emberek
    gyűlölik a gondolatot,
  • 5:12 - 5:16
    de egyszerűen ez a dolgok rendje.
  • 5:17 - 5:22
    Először is, az egyetemi felvételi
    már most is lutri.
  • 5:22 - 5:25
    Csak arról van szó,
    hogy a felvételiztetők tagadják ezt.
  • 5:25 - 5:27
    Legyünk őszinték.
  • 5:27 - 5:29
    Másodszor:
  • 5:29 - 5:32
    ha elismernénk, hogy a felvételi
    lényegében lutri,
  • 5:32 - 5:37
    azzal elismernénk a szerencse
    fontos szerepét
  • 5:37 - 5:39
    gyakorlatilag mindannyiunk életében.
  • 5:39 - 5:41
    Vegyük az én példámat.
  • 5:42 - 5:47
    Életem legnagyobb eseményei
    szinte kivétel nélkül
  • 5:47 - 5:48
    nagymértékben
  • 5:48 - 5:50
    a szerencsén múltak.
  • 5:51 - 5:54
    Amikor hetedikes voltam,
    elköltöztünk New Yorkból
  • 5:54 - 5:57
    Westchester megyébe.
  • 5:57 - 5:58
    Rögtön a tanév elején
  • 5:58 - 6:01
    megismertem egy bájos lányt,
    aki a barátom lett,
  • 6:01 - 6:04
    majd később a legjobb barátom,
  • 6:04 - 6:07
    majd a barátnőm,
  • 6:07 - 6:09
    majd pedig a feleségem.
  • 6:09 - 6:11
    Örömmel mondom,
  • 6:11 - 6:13
    hogy már 52 éve a feleségem.
  • 6:13 - 6:17
    Nem sok beleszólásom volt ebbe.
    Szerencsés véletlen volt.
  • 6:18 - 6:20
    Amikor egyetemre mentem,
  • 6:20 - 6:25
    az első félévben felvettem
    a Bevezetés a pszichológiába kurzust.
  • 6:25 - 6:27
    Azt sem tudtam, mi fán terem
    a pszichológia,
  • 6:27 - 6:30
    de passzolt az órarendembe,
    és kaptam érte kreditet,
  • 6:30 - 6:31
    úgyhogy felvettem.
  • 6:31 - 6:33
    Tiszta szerencse volt, hogy a kurzust
  • 6:33 - 6:38
    a bevezető pszichológiai kurzusok
    legendás tanára tartotta.
  • 6:39 - 6:42
    Emiatt végül pszichológia szakra mentem.
  • 6:42 - 6:44
    Aztán doktori iskolába mentem.
  • 6:44 - 6:46
    Már végzős voltam.
  • 6:46 - 6:49
    Egy barátom, aki a Swarthmore-on tanított,
  • 6:49 - 6:51
    úgy döntött, nem akar tovább tanítani,
  • 6:51 - 6:54
    felmondott, és orvosi egyetemre ment.
  • 6:55 - 6:58
    Megüresedett az állása,
  • 6:58 - 7:00
    én jelentkeztem rá, és megkaptam.
  • 7:00 - 7:03
    Az egyetlen állás,
    amire valaha jelentkeztem.
  • 7:03 - 7:06
    45 évig tanítottam a Swarthmore-on,
  • 7:06 - 7:11
    abban az intézményben, amely
    óriási hatással volt pályám alakulására.
  • 7:11 - 7:13
    S még egy utolsó példa:
  • 7:13 - 7:17
    New Yorkban tartottam
    előadást a munkámról,
  • 7:17 - 7:21
    s a közönség egy tagja
    megkeresett az előadás után.
  • 7:21 - 7:22
    Bemutatkozott.
  • 7:22 - 7:24
    Azt mondta: "Chris vagyok.
  • 7:24 - 7:26
    Volna kedve előadást tartani a TED-en?"
  • 7:27 - 7:30
    Mire én: "Mi az a TED?"
  • 7:31 - 7:33
    Mire ő elmondta,
  • 7:33 - 7:37
    és a TED akkor még nem volt
    olyan ismert, mint most.
  • 7:37 - 7:39
    Az azóta eltelt években
  • 7:39 - 7:41
    a TED-előadásaimat
  • 7:41 - 7:44
    több mint 20 millióan látták.
  • 7:44 - 7:47
    Lényeg a lényeg: szerencsés ember vagyok.
  • 7:47 - 7:49
    Szerencsés a házasságomban.
  • 7:49 - 7:50
    Szerencsés a tanulmányaimban.
  • 7:50 - 7:52
    Szerencsés a pályámon.
  • 7:52 - 7:59
    És szerencsés abban is, hogy kiállhattam
    egy olyan fórumra, mint a TED.
  • 7:59 - 8:01
    Megérdemeltem mindezt a sikert?
  • 8:01 - 8:02
    Persze, hogy megérdemeltem,
  • 8:03 - 8:05
    ahogy bizonyára önök is
    megérdemlik a sikereiket.
  • 8:05 - 8:11
    Ám rengetegen vannak,
    akik hasonló sikert érdemelnének,
  • 8:11 - 8:13
    ám nem kapják meg.
  • 8:14 - 8:16
    Azt kapják az emberek, amit érdemelnek?
  • 8:16 - 8:18
    Igazságos a társadalom?
  • 8:19 - 8:21
    Természetesen nem az.
  • 8:21 - 8:27
    A kemény munka és a szabálykövetés
    nem garancia semmire.
  • 8:27 - 8:31
    Ha elfogadjuk, hogy az efféle
    igazságtalanság elkerülhetetlen,
  • 8:31 - 8:34
    s hogy milyen fontos a szerencse,
  • 8:34 - 8:36
    talán feltehetjük a kérdést,
  • 8:36 - 8:39
    milyen felelősséggel tartozunk azok iránt,
  • 8:39 - 8:44
    akiket a járvány idején hősként ünneplünk,
  • 8:44 - 8:48
    ha súlyos betegség éri családjukat,
  • 8:48 - 8:52
    hogy biztosítsuk, hogy épek maradnak,
    és életük nem omlik össze
  • 8:52 - 8:56
    a betegséggel való küzdelemben?
  • 8:56 - 8:59
    Mivel tartozunk azoknak, akik küzdenek,
  • 8:59 - 9:03
    keményen dolgoznak, ám nálunk
    kevésbé szerencsések?
  • 9:04 - 9:06
    Félszáz évvel ezelőtt
  • 9:06 - 9:10
    a filozófus John Rawls könyvet írt
    Az igazságosság elmélete címmel,
  • 9:10 - 9:15
    amelyben bevezette
    a "tudatlanság fátyla" fogalmat.
  • 9:15 - 9:16
    A következő kérdést tette fel:
  • 9:16 - 9:22
    Ha nem tudnánk, milyen szerepbe
    fogunk kerülni egy társadalomban,
  • 9:22 - 9:26
    milyen társadalmat akarnánk építeni?
  • 9:26 - 9:28
    Meglátása szerint
  • 9:28 - 9:31
    ha nem tudjuk, a társadalmi létra
    alján vagy tetején
  • 9:31 - 9:33
    fogunk-e elhelyezkedni,
  • 9:33 - 9:37
    olyan társadalmat akarunk,
    ami nagyon is az egyenlőségre épül,
  • 9:37 - 9:39
    hogy még a kevésbé szerencsések is
  • 9:39 - 9:43
    élhető, értelmes és kielégítő
    életet élhessenek.
  • 9:43 - 9:49
    Vigyék magukkal ezt az üzenetet,
    önök, szerencsések és sikeresek,
  • 9:49 - 9:56
    és tegyenek meg mindent azért,
    hogy megbecsüljük és segítsük azokat,
  • 9:56 - 10:00
    akik épp annyira
    megérdemlik a sikert, mint mi,
  • 10:00 - 10:02
    csak kevésbé szerencsések.
  • 10:02 - 10:04
    Köszönöm.
Title:
Milyen szerepe van a szerencsének az életünkben?
Speaker:
Barry Schwartz
Description:

A szerencse sokkal nagyobb szerepet játszik életünkben, mint azt bevalljuk, mondja a pszichológus Barry Schwartz. Kemény munkával és a szabályok betartásával természetesen sokra vihetjük, ám a többi csak a jó szerencsén múlik. Schwartz a szerencse, az érdem és a siker közti, gyakran fel nem ismert kapcsolatot vizsgálja, és érdekes megoldást javasol az esélyek kiegyenlítésére - kezdve az egyetemi felvételiktől.

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
Project:
TEDTalks
Duration:
10:16

Hungarian subtitles

Revisions