A tömeges bebörtönzés mögött rejlő emberi történetek

Az Egyesült Államokban több embert börtönöznek be, mint bármely más országban a világon – mondja a dokumentarista Eve Abrams –, és a bebörtönzöttek nagyjából 1-4 százaléka valószínűleg ártatlan. Ez 87 000 testvér, anya és apa – főleg afroamerikaiak –, akiket indokolatlanul szakítottak el családjuktól, és állították parkolópályára életüket és álmaikat. Abrams bebörtönzött emberekkel és családjaikkal készült hangfelvételeket mutat be, és megható történeteket mesél olyanokról, akiknek hatást gyakorol az életére a tömeges bebörtönzés, egyúttal mindannyiunkat állásfoglalásra és cselekvésre buzdít annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatási rendszer mindannyiunk érdekét szolgálja.

Engem soha nem tartóztattak le,

egyetlen éjszakát sem töltöttem börtönben,

egyetlen hozzátartozómat se lökték be
egy járőrkocsi hátsó ülésére,

se rács mögé,

és egyikük sem volt kitéve egy félelmetes
és érthetetlen rendszer szeszélyeinek,

amely a legjobb esetben is
közönnyel tekint rájuk,

legrosszabb esetben pedig szörnyetegként.

Az Amerikai Egyesült Államokban
több embert börtönöznek be,

mint bármely más országban a világon,

Louisiana pedig élen jár
a bebörtönzések számát illetően.

A legtöbben önök közül

hozzám hasonlóan szerencsések.

Valószínűleg csak tévézés közben kerülünk
a bűn és a bűnhődés közelébe.

Amikor a Szabadlábon
c. műsort készítettem,

találkoztam egy nővel,
aki korábban olyan volt, mint mi:

Sheila Phipps.

(Felvétel) Sheila Phipps:
Mielőtt a fiam börtönbe került,

láttam embereket a tévében,

akik azt mondogatták harciasan:
"Nem, nem ő követte el, ő ártatlan."

És tudja, az ember nem figyel rájuk,
vagy csak legyint,

hogy: "Ja-ja, persze."

Félre ne értsen,

sokan megérdemlik,
hogy börtönben legyenek.

Sok bűnöző van,

de egy csomó ártatlan ember is
börtönben ül.

EA: Sheila fia, McKinley,
egyike ezeknek az ártatlanoknak.

17 évet már letöltött a 30 éves
büntetéséből, amit emberölésért kapott.

Korábban nem volt elítélve,

és az ügyben nem volt
szakértői bizonyíték,

pusztán egy szemtanú
vallomása alapján ítélték el.

Márpedig több évtizednyi
kutatás támasztja alá,

hogy a szemtanúk vallomása
nem annyira megbízható,

mint ahogy azt régen hittük.

A tudósok azt állítják,
hogy a memória pontatlan.

Nem olyan, mint amikor
lejátszunk egy videót,

hanem inkább olyan, mint amikor
egy puzzle-t rakunk össze.

A DNS-tesztet 1989-ben alkalmazták először
ártatlan emberek szabadon bocsátásához,

és az azóta megsemmisített ítéletek több
mint 70%-a szemtanúk vallomásán alapult.

A kerületi ügyészt,

akinek a hivatala McKinley
ügyében a vádat képviselte –

ettől az ügytől függetlenül –,
korrupció vádjával tavaly elítélték.

Amikor ez a kerületi ügyész
30 év után távozott,

a McKinley-ügy szemtanúi jelentkeztek,
és elmesélték, hogy kényszerítették őket,

hogy az ügyészek
kénye-kedve szerint valljanak.

A nyomásgyakorlásban még a börtönnel való
fenyegetés is szerepelt.

Ennek ellenére McKinley
még mindig börtönben van.

(Felvétel) SP: Mielőtt ez megtörtént,

soha nem hittem volna el.

Azt hiszem, el se tudtam volna képzelni,

hogy ilyesmi megtörténhet,

amíg az én fiammal meg nem történt.

Ez teljesen felnyitotta a szememet.

Tényleg felnyitotta a szememet.

Nem fogok hazudni önnek.

EA: Becslések szerint az ártatlanul
bebörtönzött emberek aránya

egy és négy százalék között mozog,

ami így talán nem tűnik soknak,

de ez kb. 87 000 embert jelent:

anyák, apák, gyermekek ülnek börtönben,

gyakran évtizedekig,

olyan bűnökért, amelyeket nem követtek el.

Ráadásul ebben még nincs is
benne az a kb. félmillió ember,

akiket semmiért sem ítéltek el,

vagyis azok a vélelmezett ártatlanok,

akik túl szegények ahhoz,
hogy letegyék az óvadékot,

emiatt töltenek heteket,
hónapokat rács mögött,

arra várva, hogy végre
tárgyalják az ügyüket,

vagy – ami még valószínűbb – arra várnak,

hogy a szabadulás érdekében
vádalkut köthessenek.

Ezeknek az embereknek
odakint családjuk van.

(Felvétel) Kortney Williams:
A bátyám lemaradt a ballagásomról,

mert előző este

börtönbe került.

A bátyám lemaradt a szülinapi vacsorámról,

mert pont aznap került börtönbe.

A bátyám lemaradt
a saját szülinapi vacsorájáról,

mert rosszkor volt rossz helyen.

(Felvétel): EA: Azokban az esetekben,
amikor börtönbe került,

történt vádemelés,
vagy csak simán bevitték?

KW: Történt vádemelés,

és óvadék fejében

ejtették volna a vádakat,

mert nem volt bizonyíték.

EA: Kortney Williamset
a főiskolán látogattam meg,

a Szabadlábon című műsor kapcsán.

Ő végül interjút készített
a nagynénjével, Troylynn Robertsonnal,

egy epizód erejéig.

(Felvétel) KW: Azok után, amin átmentél

a gyerekeiddel,

milyen tanácsot adnál nekem,

ha lennének gyerekeim?

(Felvétel) Troylynn Robertson:
Azt mondanám,

hogy az embernek először
a szeretet jut eszébe

és a megóvás,

de azt mondanám,

hogy óvjad még jobban,

ismertesd meg vele
az igazságszolgáltatási rendszert.

Tudod, folyton a mumusról és a rossz
emberekről mesélünk a gyerekeinknek,

akikkel vigyázni kell,
de nem tanítjuk meg nekik,

hogy mire ügyeljenek
az igazságszolgáltatással kapcsolatban.

EA: Mivel a büntető
igazságszolgáltatási rendszerünk

aránytalan mértékben veszi célba
a színesbőrűeket, nem szokatlan,

hogy még az olyan fiatalok is,
mint Kortney, tisztában vannak ezzel.

Amikor elkezdtem beszélgetni
középiskolás diákokkal a Szabadlábonról,

azt tapasztaltam, hogy a megszólított
fiatalok durván harmadának

volt hozzátartozója a rács mögött.

(Felvétel) Lány: Az volt a legnehezebb,
hogy kiderítsük, hol van,

vagy hogy mikor lesz tárgyalása.

Lány: Igen, az első szülinapomon
került börtönbe.

Lány: Az apukám fegyőrként dolgozik.

Látta a nagybátyámat a börtönben.

Életfogytos.

EA: Az Annie E. Casey Alapítvány szerint

azon fiatalok száma, akiknek az apja
börtönben van, 500%-kal emelkedett

1980 és 2000 között.

A mai gyerekek közül több mint ötmillió
látni fogja egy szülőjét rács mögött,

valamikor a gyerekkora folyamán.

Ezen belül az afroamerikai gyerekek
aránytalan mértékben érintettek.

Mire elérik a 14 éves kort,

négyből egy fekete gyermek látni fogja,
ahogy az apja börtönbe vonul.

Ugyanez az arány fehér gyermekek
esetében egy a harmincból.

A fogvatartottak és gyermekeik jövőbeli
sikerének egyik kulcsfontosságú tényezője,

hogy meg tudják őrizni a kapcsolatukat
a szülő börtönbüntetése alatt.

A rabok azonban csak kb. 20-30-szoros
áron telefonálhatnak,

mint amennyibe a normál hívások kerülnek,

ezért sok család inkább csak
levélben tartja a kapcsolatot.

(Felvétel) (Levél felbontása)

Anissa Christmas: Kedves bátyám!

Idén végre 16 éves nagylány leszek, ha-ha!

Képzeld, nem vagyok már kisbaba.

Elkísérsz a szalagavatóra?

Nagyon hiányzol.

Te vagy az egyetlen pasi,
aki őszinte volt hozzám.

Bárcsak itt lennél, hogy kiönthessem
valakinek a szívemet!

Annyi minden történt,
mióta utoljára láttalak.

(A hangja elcsuklik) Van pár jó hírem.

Első lettem egy tudományos vetélkedőn.

Pedálgép vagyok.

Megyünk a területi fordulóra is,
el tudod ezt hinni?

A gimi nagyon gyorsan telik.

Remélem, hogy nem egészen
két év múlva látod majd,

ahogy végigmegyek a színpadon.

Gondoltam, írok neked,
mert tudom, hogy unalmas ott.

Szeretnék mosolyt csalni az arcodra.

EA: Anissa másodikos gimnazistaként

írta ezt a levelet a bátyjának.

A fiú leveleit pedig megtartja,

a hálószobai tükör keretébe dugva,

és újra és újra elolvassa őket.

Szeretném hinni,

hogy Anissa bátyja okkal van bebörtönözve.

Mindannyian azt szeretnénk,
hogy az igazság malmai jól őröljenek,

de lassan rájövünk,

hogy a magasztos ideálok,
amelyekről az iskolában tanultunk,

egész máshogy néznek ki a börtönökben,
fegyházakban és a tárgyalótermekben.

(Felvétel) Danny Engelberg:
Belépsz a tárgyalóterembe, és...

Már jó ideje csinálom ezt,
de még mindig elakad a lélegzetem.

Arra gondolok:
"Mennyi színesbőrű van itt",

pedig tudom, hogy a város lakóinak
90%-a nem afroamerikai,

vagyis akkor miért van az,

hogy a rabruhát viselők
90%-a afroamerikai?

(Felvétel) EA: Nem Danny Engelberg ügyvéd
az egyetlen, akinek feltűnt,

hogy mennyi fekete
áll a városi bíróság előtt,

vagy bármely más bíróság előtt.

Nehéz nem észrevenni.

Kik ülnek a bíróságon, a bíróra várva?

Hogy néznek ki?

(Felvétel) Férfi:
Többnyire afroamerikaiak, mint én.

Férfi: Azt mondanám, hogy 85%-uk fekete.

Őket látod narancssárga rabruhában,
ott hátul, a fülkébe zárva.

Férfi: Kik várakoznak? Főleg feketék.

Úgy értem, volt pár fehér is köztük.

Nő: Szerintem az ott ülőknek

kb. 85%-a volt afroamerikai.

EA: Hogyan fogják a mai Amerikában
felnövő fiatal feketék

megérteni az igazságot?

A Szabadlábon egy másik története
egy tánccsoportról szólt,

akik koreografáltak egy darabot,
Kapucnit fel! címmel,

és előadták a városháza előtt.

Dawonta White az előadás idején
hetedikes volt.

(Felvétel) Dawonta White:
Fekete, kapucnis pulcsi volt rajtunk,

mert Trayvon Martin is ilyet viselt,
amikor megölték.

Ebből indultunk ki,

és kitaláltuk, hogy kapucnis pulcsit
fogunk viselni, mint Trayvon Martin.

(Felvétel) EA: Kinek az ötlete volt?

DW: A csapaté. Mindannyian egyetértettünk.

Egy kicsit ideges voltam,
mégis végigcsináltam,

mert úgy éreztem, ez alkalmas arra,
hogy felhívjuk a figyelmet.

(Felvétel) EA: Shraivell Brown
szintén a Kapucnit fel! koreográfusa

és táncosa volt.

Szerinte a rendőrök kipécézik azokat,
akik úgy néznek ki, mint ő.

Úgy érzi, hogy más feketék
tettei alapján ítélik meg őt.

Mit szeretnél?

Hogy tekintsenek rád a rendőrök,
és mit gondoljanak rólad?

SB: Azt, hogy nem jelentek fenyegetést.

EA: Miért gondolják,
hogy fenyegetést jelentesz?

Mit mondtál, 14 éves vagy?

SB: Igen, 14 vagyok, és azért,
mert azt mondják,

hogy sok fekete férfi
bűnöző, gengszter meg ilyesmi,

de én nem akarom,
hogy rólam ezt gondolják.

EA: Nekem és a hozzám hasonlóknak

az a legkönnyebb és legkényelmesebb,
ha nem is figyelünk oda, és feltételezzük,

hogy a bűnügyi igazságszolgáltatási
rendszer működik.

De ha nem a mi felelősségünk
megkérdőjelezni ezeket a feltételezéseket,

akkor kié?

Egy zsinagógában vállalták, hogy
tanulmányozzák a tömeges bebörtönzést,

és sok gyülekezeti tag
arra a következtetésre jutott,

hogy mivel a tömeges bebörtönzés
rengeteg ember életét dönti romba,

valójában még több bűnözést szül,

és csökkenti az emberek biztonságérzetét.

Teri Hunter a gyülekezetből azt mondja,

hogy a cselekvés felé
az első lépés a megértés.

Szerinte mindannyiunknak fontos megérteni,
miként viszonyulunk ehhez a kérdéshez,

akkor is, ha kapásból nem egyértelmű.

(Felvétel) Teri Hunter:
A mi vállunkon van a felelősség,

hogy ne hunyjunk szemet,

mondván: "Minket ez nem érint."

Úgy vélem, hogy mi, zsidók,
megtapasztaltuk már ezt:

"Minket ez nem érint."

Ha egy társadalom
egy adott téma elől elzárkózik,

láttuk, mi történik.

Így a mi felelősségünk zsidóként

és a közösség tagjaként is,

hogy felnyissuk a közösségünk szemét –

vagy legalább a gyülekezetünkét –,

amennyire csak tudjuk.

EA: A "mi" személyes névmást használtam,

mert ez a mi és a gyerekeink

igazságszolgáltatási rendszere.

Mi választjuk meg a kerületi ügyészeket,

a bírókat és a törvényhozókat,
akik működtetik ezeket a rendszereket

a mi, vagyis a nép érdekében.

A társadalom

inkább kockáztatja
ártatlanok bebörtönzését,

mint bűnösök szabadon engedését.

Az általunk megválasztott politikusok
tartanak attól a címkétől,

hogy "engedékenyek a bűnözéssel szemben",
ezért szigorú törvényeket alkotnak,

és jelentős erőforrásokat
fordítanak a bebörtönzésekre.

Egy bűncselekmény elkövetésekor

a gyors megtorlás iránti elvárásunk
olyan rendőri kultúrát teremtett,

amely mindenáron gyorsan
akarja megtalálni a tetteseket,

gyakran az alapos nyomozáshoz
szükséges, megfelelő erőforrások

vagy részletes vizsgálat nélkül.

Nem ellenőrizzük az ügyészeket.

Miközben az elmúlt évtizedekben
az egész országban

csökkent a tulajdon elleni
és az erőszakos bűncselekmények száma,

az alkalmazott ügyészek
és a benyújtott ügyek száma nőtt.

Az ügyészek döntik el,
hogy indítanak-e jogi eljárást

a rendőrség által letartóztatott
emberek ellen, vagy sem,

és ők döntik el, milyen vádat emelnek,
ami pedig közvetlenül befolyásolja,

hogy a vádlott potenciálisan
mennyi időt tölthet rács mögött.

Az ügyészek feletti egyetlen
ellenőrzési lehetőség a védelem.

Gondoljanak Justitiára:

bekötött szemű nőalak,
mérleggel a kezében,

aki az igazságszolgáltatási rendszer
egyensúlyát hivatott jelképezni.

Sajnos a mérleg kibillent.

Országunkban a vádlottak többségét

államilag kirendelt védők képviselik.

Ezek a kirendelt védők kb. 30%-kal
alacsonyabb díjazást kapnak,

mint a kerületi ügyészek,

és gyakran jóval több ügyük van annál,

mint amennyit az Amerikai
Ügyvédi Kamara javasol.

Ahogy Sheila Phipps mondta,

vannak, akiknek börtönben a helyük,

de nehéz megkülönböztetni
a bűnöst az ártatlantól,

amikor minden esetben
annyira hasonló a végkimenetel.

Mindannyian igazságot akarunk.

De mivel az eljárás oly nagy mértékben
irányul a vádlottak ellen,

nehéz elérni az igazságot.

Az igazságszolgáltatási rendszer
értünk, az emberekért van.

Ha nekünk nem tetszik a működése,

rajtunk múlik, hogy változtatunk-e rajta.

Köszönöm szépen.

(Taps)