A napenergia csodálatos jövője

A Nap több energiát bocsát a Földre egy óra alatt, mint amennyit az emberiség egy év alatt felhasznál. Hogyan tehetnék mindenki számára, mindenhol elérhetővé ezt az energiát? Marjan van Aubel napelem-formatervező bemutatja, hogyan varázsol hétköznapi tárgyakból – mint pl. asztallapból, festett ólomüvegablakból – elegáns napelemeket. Megosztja velünk elképzelését, miszerint minden felületet használhatnánk napelemként.

Az elmúlt nyáron Ausztriában,
a hegyek közt túráztam.

Az egyik csúcson erre a gyönyörű,
elhagyatott kőházra bukkantam,

a tetején napelemek voltak.

Valahányszor napelemet látok,
mindig izgatott leszek.

E technológia teszi lehetővé,
hogy az ingyen hozzáférhető napfényt

elektromos árammá alakítsuk.

Tehát e kunyhó a semmi közepén,
ezen a csodálatos helyen

teljesen önellátó.

De miért mindig ilyen rondák a napelemek?

(Nevetés)

Marjan van Aubel vagyok,
napelem-formatervező,

munkámat a formatervezés, a technológia
és a fenntarthatóság hármasságában végzem.

Maximális hatékonyságra törekszem,

vagyis olyan anyagokat fejlesztek,
melyek mérete növelhető,

vagy napelemeket tervezek,
melyek a színek sajátosságait kihasználva

fejlesztenek áramot.

Múzeumokban dolgozom világszerte,
pl. a MoMa-ban, New Yorkban.

Tetszik a munkám,

de mindig is volt egy kis hiányérzetem.

Végül a kezembe akadt
a "Solar Revolution" című könyv,

melyben az áll, hogy egy óra alatt
annyi napfény éri a Földet,

amennyi az egész Föld elektromos
áramigényét fedezhetné

egész éven át.

Egy óra alatt.

Akkor rájöttem, hogy a napelemekkel
akarok foglalkozni.

Tudósok világszerte azon dolgoznak,

hogyan tegyék hatékonyabbá
és olcsóbbá a napelemeket.

A napelemek ára tehát
jelentősen csökkent.

Ennek oka az, hogy Kína nagy
mennyiségben kezdte őket gyártani,

ugyanakkor a hatékonyságuk is nőtt:

jelenleg 44,5 %-os.

De ha magunk elé képzelünk egy napelemet,

az utóbbi 60 évben
nem sokat változott a külseje:

technológia, amit valamire rászerelünk.

Sokkal ügyesebben kéne őket
beillesztenünk a környezetünkbe.

Korunk legnagyobb
problémája a klímaváltozás.

Nem hagyatkozhatunk másokra,
pl. a kormányokra vagy mérnökökre,

ha ez ügyben előre akarunk lépni.

Mi magunk is tehetünk ennek érdekében.

Formatervező vagyok,
ahogy említettem már,

én a formatervezésen keresztül
járulok hozzá ehhez.

Hadd mondjak néhány példát.

Együtt dolgozom
a Swarowski kristálycéggel.

Ha a kristályokat bizonyos
módon csiszoljuk,

megtörik a fényt, így azt
egy meghatározott helyre irányíthatjuk.

E kristályokat arra használom,
hogy a fényt egy napelemre fókuszáljam,

ezáltal nő a panelek hatékonysága,
ugyanakkor esztétikusabbak is.

Fogjuk tehát a napelemkristályt,
kivisszük a fényre,

a napelemben van egy tápegység,

aztán berakjuk egy dokkolóállomásba,

és már használhatjuk is a lámpákat.

Szó szerint bevisszük
a házba a kinti fényt.

Akkor bolondultam bele
teljesen a napelemekbe,

mikor a festékérzékenyített cellákról,

színezett napelemekről hallottam.

Működésük a növényi
fotoszintézisen alapul:

míg a fotoszintézis során a zöld klorofill
a fényt cukorrá alakítja,

e cellák a fényt elektromos
árammá változtatják.

A legjobb az, hogy bent is működnek.

Színtől függően különböző a hatékonyságuk,

nem mindegy, hogy a szín
hol helyezkedik el a színskálán.

A piros például hatékonyabb, mint a kék.

Ha tehát formatervezőként azt hallom,

hogy egy színezett felület,
egy színezett üvegfelület,

a szín, ami eddig többnyire csak
esztétikai célokat szolgált,

most kap egy másik funkciót is,
segítségével áramot termelhetünk –

arra gondolok, "vajon hol
lehetne ezt alkalmazni?".

Ez a "Current" asztal:

az egész asztallap
színezett napelemekből áll.

A lábakban vannak a tápegységek,

itt tölthető fel USB-csatlakozón
keresztül a mobiltelefonunk.

Munkám során mindig fontos

a hatékonyság és az esztétika egyensúlya.

Az asztal azért narancssárga színű,

mert ez nagyon stabil, erős beltéri szín.

Az asztallal kapcsolatban
gyakran kérdezik tőlem:

"Remek, és hány telefon
tölthető fel vele egyszerre?".

A szokásos bonyolult válaszom
erre ilyesmi szokott lenni:

"Hol van az asztal? Kap elég fényt?

Ablak közelében található?".

Az asztal a helyiség fényerősségét
mérő érzékelőkkel van ellátva.

Kifejlesztettünk egy alkalmazást,

amivel követhető,
mennyi fény éri az asztalt,

és mennyire van tele a tápegysége.

Büszke vagyok, mert tegnap
helyeztünk üzembe egy asztalt

Amszterdamban,
a DOEN Alapítvány irodájában,

és éppen ezekben a percekben

Maxima királyné
onnan tölti fel a telefonját.

Nagyon klassz.

(Taps)

Minél nagyobb a felület,
annál több energiához juthatunk.

Ezek "Current" ablakok:

egy londoni galéria összes ablakát

ezekre a modern festett üveg
ablakokra cseréltük.

Az emberek bejöhetnek az utcáról,
és feltölthetik a telefonjukat

az ablakkeretnél.

A tárgyaknak plusz funkciót adok.

Az ablaknak nem kell
csupán ablaknak maradnia.

Kis töltőállomásként is működhet.

Itt állok, áradozok a napelemekről,

de az én háztetőmön nincs napelem.

Amszterdam központjában élek,

olyan lakást bérlek, ami műemlék,

ezért nem lehet rá napelemet szerelni.

Hogy lehetne mindenki számára
elérhetővé tenni a napelemeket,

nem csak azoknak,
akik ezt megengedhetik maguknak?

Most megvan arra a lehetőségünk,

hogy oda tegyünk napelemet,
ahol közvetlenül szükségünk van rá.

Rengeteg okos technológia
áll rendelkezésünkre.

Ha itt körülnézek, minden
felület egy-egy lehetőség.

Például ahogy Westlandon
keresztül vonatoztam

– Hollandiának e része
tele van üvegházakkal –,

a rengeteg üvegfelületet
látva arra gondoltam:

mi lenne, ha ezeket átlátszó
napelemekre cserélnénk?

Mi lenne, ha a rendkívül energiaigényes

hagyományos gazdálkodást

kombinálnák a legújabb technológiával?

E gondolatok eredményeként
született a "Power Plant".

Egy építészekből és mérnökökből
álló csoporttal dolgoztam,

de először hadd meséljem el,
hogy is működik ez.

Átlátszó napelem-üvegpaneleket használunk,

ezek segítségével szabályozzuk
a benti klímát.

A hidroponikus növénytermesztés során
tápoldatot pumpálunk körbe,

így 90 %-os vízmegtakarítást érhetünk el.

A réteges elhelyezkedés miatt több növényt
termeszthetünk egy négyzetméteren.

A napfény mellett színezett LED-izzók
biztosítják a még több fényt,

így serkentik a növények fejlődését.

Egyre több ember él nagyvárosokban,

és ha a háztetőkre "Power Plant"
egységeket telepítünk,

nem kell a növényeket
a világ másik feléről importálni:

helyben is termeszthetjük őket.

Nagy álmom az, hogy olyan
helyekre is kerüljenek ilyen egységek,

ahol se víz, se áram nincs bevezetve,

így önálló ökoszisztémaként működnének.

Az idei Dizájn Biennáléra

elkészítettem a "Power Plant"
első, négy méter magas modelljét:

be lehet sétálni és tanulmányozni
a növények fejlődését.

Duplán kihasználjuk a napfényt:

egyrészt a napelemek,
másrészt a növények is kapnak belőle.

Olyan, mint egy jövőbeli botanikus kert,

melyben a legmodernebb
technológiákat használjuk.

A legnagyobb bók, amit kaptam?
"De hol van itt a napelem?"

Ilyenkor úgy érzem,
jól sikerült a formatervezés:

láthatatlan, nem észrevehető.

Hiszek abban, hogy a napenergiát

mindenki számára elérhetővé kell tenni.

Célom az, hogy minden
felületet kihasználjak.

Házakat akarok építeni,
ahol az ablakok, a függönyök, a falak,

de még a padló is áramot termel.

Gondolkodjunk nagyban:

a városokban rengeteg a felület.

A napfény még mindig
bárki számára elérhető.

Ha oda építjük be a napelemeket,
ahol szükség van rájuk,

akkor mindenki
hozzájuthat a napenergiához.

Mindenkihez el akarom
juttatni a napelemeket,

méghozzá szép,
okosan tervezett napelemeket.

Köszönöm.