Lesley Hazleton: A Korán olvasásáról

Lesley Hazleton egy nap leült, hogy elolvassa a Koránt. Amit talált -- nem-muzulmánként, ahogy magát nevezi 'az iszlám szent könyvének turistájaként' - pedig nem az volt, amire számitott. Komoly tudománnyal és melegséggel teli humorral, Hazleton ebben a mítoszromboló TEDxRainier beszédben megosztja mindazt a bájat, rugalmasságot és rejtelmet, amit talált.

Talán hallottak

a koráni paradicsom gondolatáról,

a 72 szűzről.

Igérem, visszatérek még a szüzekhez.

Valójában azonban, itt Északnyugaton

nagyon közel élünk

az igazi koráni paradicsom gondolatához,

amit 36-szor definiáltak

mint "csörgő patakok öntözte kertek"-et.

Mivel egy lakóhajón élek a Union-tó folyóján,

ez számomra tökéletes értelemmel bír.

Viszont, hogy-hogy a legtöbb embernek ez új?

Sok olyan jóindulatú, nem-muzulmánt ismerek,

akik elkezdték olvasni a Koránt, de feladták

másságától zavarba jőve.

A történész Thomas Carlyle

Mohamedet a világ egyik legnagyobb hősének tartotta,

de a Koránt még ő is úgy nevezte, mint:

"A valaha legfárasztóbb olvasnivaló,

fárasztó, zavaros zagyvaság."

(Nevetés)

A probléma egy része, azt hiszem,

hogy azt képzeljük a Koránt lehet úgy olvasni,

mint ahogyan könyvet szoktunk --

mintha összekuporodhatnánk vele egy esős délután

karjnyújtásnyira egy tál popcornnal,

mintha Isten --

és a Korán teljes egészében Isten Mohamedhez szóló hangja --

csak egy következő szerző lenne a bestseller listán.

Mégis a tény, hogy annyira kevés ember

olvassa ténylegesen el a Koránt,

az oka annak, miért is olyan egyszerű idézni --

azaz, félreidézni.

Szövegkörnyezetből kiragadt frázisok és töredékek,

amit én a szövegkiemelős verziónak hívok.

Azaz a verzió, amit preferálnak úgy a fundamentalista muzulmánok,

mint a muzulmánellenes iszlámofóbok.

Szóval most tavasszal

ahogy arra készülődtem,

hogy elkezdem megírni Mohamed életrajzát,

ráeszméltem, hogy el kell rendesen olvasnom a Koránt --

amilyen rendesen csak tudom.

Mostanra az arab tudásom lecsökkent

egy szótár forgatásához,

így fogtam 4 jólismert forditást

és úgy döntöttem egymás mellett olvasom őket

verset vers után

az átirattal együtt,

és a 7. századi eredeti arab szöveggel.

Nos volt egy kis előnyöm:

utolsó könyvem

a siita-szunnita törés hátteréről szólt,

ami miatt a legkorábbi iszlám történelmeket behatóan tanulmányoztam,

szóval ismertem a történéseket,

melyeket a Korán folyton felidéz,

mint viszonyítási pontot.

Eleget tudtam ahhoz, hogy tudjam

turista leszek a Koránban --

egy jólinformált,

akár még tapasztalt is,

mégis kívülálló,

egy agnosztikus zsidó,

aki más szentkönyvét olvassa.

(Nevetés)

Így lassan olvastam.

(Nevetés)

Három hetet szántam erre a projektre,

és azt hiszem, ezt jelenti az önhittség.

(Nevetés)

Ugyanis három hónap lett belőle.

Ellenálltam a kisértésnek, hogy a végére lapozzak

ahol a rövidebb és egyértelműbben misztikus fejezetek vannak.

Mégis akárhányszor úgy gondoltam,

elkezdtem megérteni a Koránt --

az az "értem már" érzés --

másnapra el is röppent.

Aztán reggel visszatértem

azon gondolkozva, nem vesztem-e el valami furcsa földön.

A terület mégis nagyon ismerős volt.

A Korán kijelenti, hogy azért jött,

hogy megújítsa a Tóra és az Evangéliumok üzenetét.

Szóval egyharmada

bibiliai alakok történeteit meséli újra,

mint Ábrahámét, Mózesét,

Józsefét, Máriáét és Jézusét.

Isten maga is teljesen ismerős volt

korábbi Jahve manifesztiációjából --

féltékenyen ragaszkodva ahhoz, hogy más istenek nincsenek.

A tevék, hegyek,

sivatagi kutak és források

visszarepítettek ahhoz az évhez, amit

a Sínai sivatagban vándorolva töltöttem.

Aztán ott van a nyelv is,

az a ritmikus hanglejtés,

emlékezve estéimre, amiket a beduin bölcseket hallgatva töltöttem,

akik órák hosszat idéztek elbeszélő költeményeket

emlékezetből.

Akkor kezdtem el megérteni

miért mondják,

hogy a Korán igazán csak akkor Korán,

ha arabul van.

Vegyék például a Fatihát,

a hét strófából álló nyitófejezetet,

mely az iszlám Miatyánkja és Semá Izraelje együttvéve.

Csupán 29 szó arabul,

de fordításban 65 és 72 szó között van.

Mégis, minél többet adunk hozzá

úgy tűnik annát több vész el.

Az arab változatnak van egy kántáló,

szinte hipnotizáló tulajonsága,

ami azért könyörög, hogy inkább hallgassák, mint olvassák,

érezzék, mintsem elemezzék.

Azt akarja jó hangosan kántáljuk,

hogy zene legyen füleinknek és ajkunknak.

Szóval a Korán angolul

önmaga árnyéka,

vagy ahogy Arthur Arberry nevezte saját változatát,

"egy műfordítás".

Mégsem mind veszett el a fordításban.

Ahogyan a Korán ígéri, a türelem díjazott,

és sok meglepetés van --

például a környezettudatosság szintje

vagy az embereké, mint Isten teremtéseinek sáfáraié,

a Bibliával öszzehasonlítva páratlan.

És ahol a Biblia kifejezetten férfiakat szólít meg,

második és harmadik személyben hímnemet használva,

ott a Korán a nőket is bevonja --

éppenséggel

hívő férfiakról és hívő nőkről beszélve --

méltó férfiakról és méltó nőkről.

Vagy vegyük a rosszhírű versszakot

a hitetlenek gyilkolásáról.

Igen, valóban kimondja ezt,

de egy nagyon meghatározott összefüggésben:

egy várható támadás

Mekka szent városa ellen,

ahol a hadakozást általában tiltották.

És az engedély kikötésekkel szegélyezve jön.

Nem, hitetleneket kell ölnöd Mekkában,

de teheted, megengedett,

de csak miután a türelmi idő lejárt

és csak akkor, ha nincs más egyezmény életben

és csak akkor, ha megpróbálnak megakadályozni, hogy Kábába juss,

és csak akkor, ha ők támadnak elsőkként.

És még akkor is - az Isten kegyelmes,

a megbocsátás a legfőbb -

így lényegében,

jobb, ha nem teszed.

(Nevetés)

Ez volt talán a legnagyobb meglepetés --

mennyire rugalmas is a Korán,

legalábbis azon elmékben, melyek nem

alapvetően rugalmatlanok.

"Némely versek jelentésükben határozottak" mondja,

"mások, homályosak.

Csak a szívében csökönyös

keresi majd a homályt,

próbálva viszályt teremteni

önnön értelmezéseit leszögezve.

Csak Isten ismeri a valódi jelentést."

Az "Isten kifinomult" fordulat

újra és újra megjelenik.

A Korán egésze sokkalta kifinomultabb annál,

amit legtöbbünkkel elhitettek.

Mint például

azt a kis dolgot

a szüzekről és a paradicsomról.

Itt színrelép az ódivatú orientalizmus.

A négyszer is használt szó

a hurik,

úgy tolmácsolva, mint

duzzadó mellű sötétszemű hajadonok,

vagy mint szépséges, nagykeblű szüzek.

Mégis, az eredeti arab szövegben csak

az az egy szó áll: hurik.

Semmi duzzadó mell vagy nagy kebel a láthatáron.

(Nevetés)

Pedig lehet ez egy szó a

tiszta lényekre -- mint angyalokra --

vagy mint a görögöknél a Kouros vagy Kórē

maga az örök ifjúság.

Az igazság az, senki sem tudja igazán

és ez a lényeg.

Ugyanis a Korán elég egyértelmű,

mikor azt mondja

"új teremtmény leszel a paradicsomban"

és "számodra

nem ismert formában teremtődsz újjá"

ami számomra sokkalta vonzóbb kilátásnak tűnik,

mint egy szűz.

(Nevetés)

És az a 72-es szám sosem tűnik fel.

Nincs 72 szűz

a Koránban.

Az az ötlet csak 300 évvel később született

és a legtöbb iszlám tudós megfelelőjének látja a

felhőkön csücsülő, hárfázó

szárnyas emberkéket.

A Paradicsom pont az ellenkezője.

Nem szüzesség,

hanem termékenység,

bőség,

kertek, melyeket

folyó patakok öntöznek.

Köszönöm.

(Taps)