Miért súlyosbodtak a futótüzek – és hogyan állíthatnánk meg őket?

Az Egyesült Államok nyugati részén egyre gyakrabban előforduló megatüzek, amelyek több, mint 100.000 hektárt képesek leégetni, azoknak az akaratlan, de annál nagyobb változásoknak az eredményei, melyeket erdőségeink évszázadokon keresztüli helytelen kezelései okoztak. Milyen lépéseket tehetünk a további pusztítás elkerülése érdekében? Paul Hessburg erdőökológus néhány fájó ténnyel szembesít a futótüzekkel kapcsolatban, részletezve, hogy miként segíthetnénk a táj természetes egyensúlyának helyreállításában.

Azt hiszem, észrevették,

hogy az elmúlt években
számos nyugati erdő leégett

a nagy és pusztító tűzvészekben.

Ha olyanok, mint én –

ez a nyugati látvány az, amiért valójában
itt élünk családommal.

Tudósként és apaként is

mély aggodalommal tölt el,
hogy mit hagyunk hátra gyermekeinknek,

és most már 5 unokánknak.

Az USA-ban, egy Oregon államnál
nagyobb terület égett le

az elmúlt 10 évben,

és otthonok tízezrei pusztultak el.

A leégett hektárok és az elpusztult
otthonok száma egyre nőtt

az elmúlt 3 évtizedben.

A 100 000 hektárnál nagyobb területet
érintő különálló tüzek száma...

Folyamatosan nő.

Ezeket hívjuk "megatüzeknek".

A megatüzek annak az eredményei,
ahogy a nyugati tájjal bántunk

az elmúlt 150 évben

a folyamatosan melegedő klímában.

A most látott pusztítások nagy része

elkerülhető lett volna.

Egész karrieremet e nyugati tájak
tanulmányozásának szenteltem,

és a tudomány egyértelmű:

ha nem változtatunk
egyes tűzvédelmi szokásainkon,

még többet fogunk veszteni
szeretett erdőinkből.

Néhányuk sem a mi, sem a gyermekeink

életében nem éled majd újjá.

Itt az ideje, hogy szembenézzünk
a tűzvészek kemény valóságával,

és hogy megértsük:
meg kell tanulnunk együtt élni velük,

és megváltoztatni azt, ahogy erdőinket,

otthonainkat,

és közösségeinket érintik.

Miért is történik mindez?

Erről szeretnék ma beszélni.

Látják ezt az erdőt?

Hát nem gyönyörű?

A manapság látott erdők

látványa semmi a 100-150 évvel
ezelőttiekéhez képest.

Hála az 1930-as évek panorámafotóinak,

amiket a nyugati hegytetők
több ezer tornyából készítettek,

jól láthatjuk, hogy megközelítőleg

mennyi erdőt örököltünk.

A szó, ami legjobban jellemzi
ezeket a régi erdőket, a "foltos".

A fák borította történelmi táj
folyton fejlődő folthálózata volt

a mindenféle korú, nyílt
és zárt lombkoronájú erdőknek,

és tűzesetek sokasága bizonyítható.

A legtöbb tűz elég kicsi volt
a maiakhoz képest.

Fontos, hogy megértsük: a táj nyílt volt;

rétek és nyílt lombkoronák.

Aztán a rétek füve,

és a nyílt erdőségek aljnövényzete

vitte tovább a legtöbb futótüzet.

Más erők is befolyásolták
e történelmi folthálózat alakulását:

például a domborzat, hogy északra
vagy délre néző-e a terület,

hogy hegygerincen
vagy völgyben helyezkedik-e el;

az emelkedés, hogy a hegy
milyen magasra nyúlik;

aztán az időjárás,
hogy a terület több esőt, havat,

napsütést és meleget kap-e.

Ezek a dolgok mind együtt befolyásolták

az erdő növekedését.

Az erdő növekedése pedig
meghatározta a tűz viselkedését

a területen.

Áthallás volt a mintázat
és a folyamat között.

Láthatják az új száraz erdőt.

A fák ritkán, meglehetősen
messze nőttek egymástól.

A tüzek gyakoriak voltak,
de előfordulásukkor

nem voltak olyan vadak,

míg fentebb a hegyekben,

a nedves és hideg erdőkben

a fák sűrűbben nőttek,
és ritkábban voltak tüzek,

viszont ha kitörtek,
sokkal vadabbak voltak.

Ezek a különböző erdőtípusok,
a környezet, amibe belenőttek,

a tűz hevessége; mindez közrejátszott

e történelmi folthálózat kialakulásában.

Hatalmas szerepe volt

ennek a folthálózatnak.

Természetes védőmechanizmust biztosított

a vidéken szétterjedő
későbbi tüzekkel szemben.

Ha az erdő egy foltja leégett,

a tűz nem tudott továbbterjedni a vidéken.

Ha belegondolunk,

a leégett foltok segítettek az erdőnek

hogy továbbra is erdő maradjon.

Adjuk hozzá ehhez az embereket!

Tízezer évig indiánok éltek ezen a tájon,

és szándékosan égették – sokszor.

Tüzet használtak a rétek felégetésére,
az egyes erdők megritkításához,

mivel így több élelmiszert termeszthettek.

Arra használták a tüzet,
hogy több legelője legyen

a szarvasnak, az őznek
és a bölénynek, amikre vadásztak.

És ami a legfontosabb: kitalálták,

ha tavasszal és ősszel égetnek,

távol tarthatják a nyári
kezelhetetlen tüzeket.

Az európai betelepülés sokkal később
történt, az 1800-as évek közepén,

és az 1880-as évekre nagyüzeművé
vált az állatállomány legeltetése.

Ha belegondolunk, a szarvasmarhák
és a juhok lelegelték a füvet,

ami futószalagszerűen vitte
tovább a tüzeket,

és ami segített az egykor
gyakori tüzeknek a faritkításban,

szárazfaégetésben.

Később jöttek az utak, vasutak,
melyek hatékony tűzgátlók voltak,

és megakadályozták a tűz
további terjedését a tájon.

Majd történt valami,
amely fordulópontot hozott

társadalmunk életében.

1910-ben volt egy óriási futótűz.

A kiterjedése akkora volt,
mint Connecticut állam.

Úgy hívtuk, "a Nagy Tűz".

Kelet-Washingtontól
Nyugat-Montanáig terjedt,

és pár nap alatt 3 millió
hektárt égetett le,

több várost felemésztett,
és megölt 87 embert.

Legtöbb közülük tűzoltó volt.

A Nagy Tűz miatt a futótűz első
számú közellenség lett,

ami a következő száz évre meghatározta,

hogyan vélekedünk a futótűzről

társadalmunkban.

Ezután az ekkor mindössze
öt éve működő erdőszolgálat

felelősségteljes feladata lett
valamennyi erdőtűz eloltása

a 193 millió hektárnyi közterületen,

és ők ezt a felelősséget

nagyon komolyan vették.

Kifejlesztették ezt az utolérhetetlen
képességet a tűzoltásra,

és az Egyesült Államok tüzeinek 95-98%-át

oltották el sikeresen évente.

Ettől a ponttól kezdve már nem a futótűz,

hanem a tűzelfojtás lett

a legfontosabb erdőalakító tényező.

A II. Világháború után a nyugati
fakitermelés lábra kapott,

majd a favágás eltüntette
a nagy, öreg fákat,

a futótüzek évszázados túlélőit.

Aztán az erdő megtelt fákkal.

Vékony törzsű, tűzérzékeny kis fák
foglalták el az üres helyeket,

erdőségeink sűrűvé váltak;
a buja fák egymáshoz annyira közel,

hogy már-már összeértek.

Tehát a tüzeknek akaratlanul is
határt szabtak a közutak, vasutak,

a marha és a juh lelegelte fűszőnyeg,

amihez hozzájött a tűzoltás,
a fakitermelés, nagy fák kivágása,

és tudják mi történt?

Mindezek a tényezők együtt

lehetővé tették a fák térhódítását,

létrehozva azt, amit én
a fák járványának hívok.

(Nevetés)

Számoljunk.

(Nevetés)

Annyi a fa, hogy azt a föld
már táplálni nem tudja.

Így mikor összehasonlítjuk
a száz évvel ezelőtti és a mai erdőket,

a változás igazán figyelemreméltó.

Figyeljék a folthálózat elszegényedését.

Terméketlen déli hegyoldalak –

ma fák borítják.

Az egyszer többnyire kicsi,
néha közepes tüzek

formálta foltok

beborítva.

Látják a fatakarót?

Mindössze 150 év után

sűrű erdőszőnyegünk van.

De ennél többről van szó.

Mivel a fák nagyon közel nőnek egymáshoz,

és a fák faja, mérete és kora

hasonló a nagy területeken,

nemcsak a tűz terjed könnyen
hektárról hektárra,

hanem a járványok,
és a rovarok pusztítása is.

amelyek pusztítanak, vagy lecsökkentik

az erdőségek nagy részének vitalitását.

Egy tűz nélküli század után

a száraz ágak és a kitört fák
az erdők talaján

felérnek egy lőporos hordóval.

Mi több, a nyarak egyre melegebbek,

szárazabbak

és szelesebbek.

A tűzveszélyes időszak
40-80 nappal hosszabbodik évente.

Emiatt a klímakutatók úgy jósolják,

hogy a 2000 óta leégett terület

megduplázódik vagy megtriplázódik

a következő három évtizedben.

És mi ennek a kellős közepén
építünk házakat.

Két nemrégiben közzétett tanulmány szerint

az új otthonteremtő
építkezések több, mint 60 százaléka

ebben a gyúlékony és veszélyes
piszokban zajlik.

Így mikor tűz üt ki,

nagy területek mehetnek
szó szerint a füstbe.

Hogy érzik most magukat

az erdős képpel kapcsolatban,

amit először mutattam önöknek?

Engem halálra rémít.

Mit teszünk tehát?

Vissza kell hoznunk a folthálózatban
rejlő lehetőségeket.

Vissza kell tennünk a rendszerbe

a jó fajta tüzet.

Így tudjuk befolyásolni
a jövőbeli tüzek hevességét.

A jó hír az, hogy vannak eszközeink,

és tudjuk, hogyan használjuk fel őket.

Nézzünk meg pár eszközt!

Kontrollált égetés alkalmazásával
célzatosan erdőt ritkíthatunk,

és elégethetjük a holt biomasszákat,

hogy azokat szisztematikusan csökkentsük,
és alacsony szinten tartsuk.

És hogy ez hová vezet?

Előre leégetett foltokat
hoznak majd létre a tájon,

amik meggátolják
a jövőbeli tüzek terjedését.

Ezeket kombinálhatjuk gépi ritkítással,

ahol szükséges,

és amiből profit nyerhető,

ami pedig biztosítási alapot
képezhet az egyes kezeléseknek;

különösen a városi területeken.

És a legjobb hír ezek közül az,
hogy a kontrollált égetés

sokkal kevesebb füsttel jár,
mint a futótűz.

Meg sem közelíti.

De van egy bökkenő:

a kontrollált égetés füstjét jelenleg
levegőminőségi törvények szabályozzák,

mint elkerülhető kárt.

De a futótűz füstje?

Egyszerűen szabad utat kap.

Értelmes, ugye? (Nevetés)

Tudják mi történik?

Nagyon is kevés a kontrollált égetés,

és a füstöt folyamatosan nyeljük nyáron

a megatüzek miatt.

Mindannyiunknak együtt kell dolgozni,
hogy ez megváltozzon.

Végül vannak az irányított futótüzek.

Az összes tűz eloltása helyett,

néhányukat vissza kell hozni,

hogy ritkítsák az erdőt,
és csökkentsék a holt biomasszát.

Összeterelhetjük ezeket a területről

a megfelelő időben,

hogy a folthálózat
újra kifejthesse hatásait.

Mostanra valószínűleg önök is kitalálták,

ez valójában egy társadalmi probléma.

Ökológiai és éghajlati magyarázata van,

de ez társadalmi probléma,
és nekünk, embereknek kell megoldani.

Az állami támogatás
az ilyen eszközökre elég gyér.

A kontrollált és tervezett
futótüzekre, égetésre kevés a támogatás.

Valójában mind azt akarjuk,
hogy a tűz varázslatosan eltűnjön

az irritáló füsttel együtt, nemde?

Sok tűz és füst nélkül azonban nincs jövő.

Ez a lehetőség nincs is benne a pakliban.

Míg mi, a közterületek tulajdonosai
nem tartjuk kiemelten fontosnak,

hogy tegyünk valamit
a jelenlegi helyzet ellen,

továbbra is tanúi lehetünk
a megatüzek okozta veszteségeknek.

Tehát rajtunk múlik.

Eljuttathatjuk ezt az üzenetet 
törvényhozóinkhoz,

azokhoz, akik segíteni tudnak tüzeink

és erdeink kezelésében.

Ha nem járunk sikerrel,

hova mennek szórakozni,

ha összes kedvenc helyük szénné ég majd?

Hova mennek majd

egy lassú,

mély levegőt venni?

Köszönöm.

(Taps)