Michael Norton: Hogyan boldogít a pénz

A TEDxCambridge konferencián Michael Norton megosztja egy lebilincselő kutatás eredményét, miszerint a pénz igenis boldogít -- ha nem saját magadra költöd. Hallgasd meg a meglepő adatokat arról, hogy a közösségi költés hogyan teheti jobbá az életed, a munkád, és (természetesen) mások életét.

Ma a pénzről és a boldogságról szeretnék beszélni,

ami két olyan dolog,

amiről nagyon sokan nagyon sokat gondolkodunk,

próbáljuk vagy megszerezni, vagy megsokszorozni őket.

Sokunk egyetért ezzel a mondattal.

Látjuk vallásokban, önsegítő könyvekben,

hogy a pénz nem boldogít.

Ma azt szeretném bemutatni, hogy ez valójában téves.

(Nevetés)

A közgázon tanítok, szóval ez a dolgunk.

Szóval ez téves, és ha ezt gondolod,

igazából csak rosszul költöd el a pénzed.

Ahelyett, ahogyan általában elköltöd,

talán ha máshogy költenéd el,

talán kicsit jobban működne.

Mielőtt elmondanám, hogyan költhetsz úgy, hogy boldogabb legyél,

gondoljunk arra, ahogyan általában költünk,

ami valójában nem tesz boldogabbá.

Elvégeztünk egy kis természetes kísérletet.

A CNN írt egy érdekes cikket arról, hogy

mi történik azokkal, akik megnyerik a lottót.

Kiderült, hogy az emberek azt hiszik, ha megnyerik a lottót, fantasztikus lesz az életük.

Ez a cikk arról szólt, hogy hogyan megy tönkre az életük.

Amikor az emberek megnyerik a lottót először az történik,

hogy elköltik az összes pénzük és adósságba kerülnek,

másodszor, az összes barátjuk és mindenki, akit csak ismernek

megtalálja őket, és pénzt kunyerál.

És kiderült, hogy ez valójában tönkreteszi a kapcsolataikat.

Több adósságuk van és rosszabb barátságaik,

mint mielőtt megnyerték a lottó főnyereményét.

Az volt ebben a cikkben az érdekes,

hogy az olvasók kezdtek hozzászólásokat hagyni.

És ahelyett, hogy arról beszéltek volna,

hogy ettől ráébredtek, hogy a pénz nem boldogít,

mindenki rögtön arról kezdett beszélni,

hogy ők mit csinálnának, ha megnyernék a lottófőnyereményt,

és erről fantáziáltak.

Itt van kettő ezek közül, amikről érdekes elgondolkodni.

Valaki ezt írta: “Ha nyerek, megveszem a saját kis hegyem,

és egy kis házam lesz a tetején.”

(Nevetés)

Egy másik: “Megtöltenék egy nagy kádat pénzzel,

beleülnék, szivaroznék,

és pezsgőt kortyolnék.”

Ezután csak rosszabb lesz: “Lefényképezném magam,

és több tucat képet rendelnék.

Bárki pénzért könyörög vagy próbál zsarolni,

egy ilyen képet kapna és semmi mást.”

(Nevetés)

Nagyon sok hozzászólás volt ugyanilyen,

ahol az emberek pénzt kaptak,

és ez valójában barátságtalanná tette őket.

Szóval mondtam, hogy tönkreteszi az emberek életét és barátságait.

Sokszor a pénz önzővé tesz,

és csak magunkért teszünk dolgokat.

Talán a pénz azért nem tesz boldoggá,

mert mindig a rossz dolgokra költjük el,

elsősorban saját magunkra.

És azt gondoltuk, vajon mi történne,

ha rávennénk az embereket, hogy többet költsenek másokra.

Ahelyett, hogy barátságtalanok a pénzükkel,

mi lenne, ha közösségibben költenék el a pénzüket?

Vegyük rá az embereket, és nézzük meg mi történik.

Vegyünk néhány embert, akik azt csinálják, amit mindig,

és magukra költenek,

és néhány embert, akik szétosztanak pénzt,

és nézzük meg, hogy boldogabbak lesznek-e.

Ez volt az első kísérlet.

Egy vancouveri reggelen elmentünk

a British Columbia Egyetemre,

és megkérdeztünk embereket, hogy részt vennének-e egy kísérletben.

Igent mondtak.

Megkérdeztük, mennyire boldogok, és adtunk nekik egy borítékot.

Az egyik borítékban ilyen utasítás volt:

“Délután 5 óráig költsd ezt a pénzt magadra!”

Adtunk néhány példát, hogy mire költhetik a pénzt.

Mások ilyen utasítást kaptak reggel:

“Délután 5 óráig költsd ezt a pénzt valaki másra!”

A borítékban pénz is volt.

És manipuláltuk, hogy mennyi pénzt kaptak.

Valaki ezt az utasítást kapta, és 5 dollárt.

Valaki ezt az utasítást kapta, és 20 dollárt.

Hagytuk, hogy menjenek a dolgukra. Azt csináltak, amit csak akartak.

Kiderült, hogy tényleg úgy költötték el a pénzt, ahogy utasítottuk őket.

Felhívtuk őket éjszaka, és megkérdeztük,

“Mire költötted a pénzt, és milyen boldognak érzed magad?”

Mire költötték a pénzt?

Ezek egyetemi hallgatók voltak, szóval általában fülbevalókat

és sminket vettek maguknak.

Egy nő azt mondta, hogy vett egy plüss állatot az unokahúgának.

Hajléktalanoknak adtak pénzt.

Nagyon nagy szerepet játszott a Starbucks.

(Nevetés)

Ha adsz egy diáknak 5 dollárt, úgy néz ki a szemében mint egy kávé,

és elrohan a Starbucksba, hogy elköltse amilyen gyorsan csak lehet.

De voltak akik maguknak vettek kávét, ahogy mindig is szokták,

és voltak, akik azt mondták, hogy vettek egy kávét valaki másnak.

Szóval ugyanaz a vásárlás

irányulhat magad felé,

vagy valaki más felé.

Mit tapasztaltunk, amikor felhívtuk őket a nap végén?

Azok, akik másokra költötték a pénzt boldogabbak voltak.

Azokkal, akik magukra költöttek, semmi sem történt.

Nem voltak boldogtalanabbak, csak semmi nem történt.

A másik dolog, amit tapasztaltunk, hogy a pénz mennyisége nem számít.

Az emberek azt gondolták, hogy 20 dollár sokkal jobb, mint 5 dollár.

Valójában nem számít, hogy mennyit költesz.

Ami igazán számít, hogy másra költötted,

és nem magadra.

Ezt látjuk újra és újra,

amikor az embereknek pénzt adunk, hogy másra költsék maguk helyett.

Persze ezek kanadai egyetemi hallgatók voltak --

nem a legreprezentatívabb minta a világon.

Általában elég gazdagok és jómódúak.

Meg akartuk nézni, hogy ez máshol is így van-e a világon,

vagy csak a gazdag országokban.

Elvégeztünk egy nagyon hasonló kísérletet Ugandában.

Ahelyett, hogy csak kanadaiakat kérdeztünk meg,

azt mondtuk: “Mikor költöttél utoljára magadra vagy valaki másra?

Írd le! Milyen érzéseket váltott ki?”

Vagy Ugandában: “Mikor költöttél utoljára magadra

vagy valaki másra és írd le!”

És utána megkérdeztük őket, hogy mennyire boldogok.

És amit láttunk az elképesztő volt,

mert vannak univerzális emberi dolgok, hogy mit

csinálunk a pénzünkkel, és vannak igazi kulturális különbségek is.

Például

egy férfi Ugandában ezt mondta:

“Felhívtam egy lányt, akit szerettem volna szeretni.”

Szóval elmentek egy randira,

és a végén azt mondta, hogy ezidáig nem sikerült “elérnie”.

Itt egy kanadai srác.

Nagyon hasonló helyzet.

“Elvittem a barátnőmet vacsorázni.

Elmentünk moziba, de korán eljöttünk,

és visszamentünk a szobájába...” sütit enni -- csak sütit enni!

Univerzális emberi tulajdonság -- másokra költesz,

kedves vagy hozzájuk.

Talán van mögöttes szándék, talán nincs.

De látunk elképesztő különbségeket is.

Nézzük meg ezt a kettőt.

Ez egy kanadai nő.

Azt kérdeztük: “Mikor költöttél pénzt valaki másra?”

Azt mondta: “Vettem egy ajándékot anyukámnak.

Elmentem a bevásárlóközpontba, vettem egy ajándékot, odaadtam anyunak.”

Nagyon kedves dolog.

Jó dolog ajándékokat adni ismerősöknek.

Hasonlítsuk össze ezzel az ugandai nővel.

“Séta közben találkoztam egy régi barátommal,

akinek a fia maláriában szenvedett.

Nem volt pénzük, elmentek a kórházba és odaadtam neki ezt a pénzt.”

Ez nem 10.000 dollár, ez a helyi pénznem.

Valójában ez nagyon kevés pénz.

De nagyon különbözőek a motivációk.

Ez egy valódi orvosi szükséghelyzet,

egy szó szerint életmentő adomány.

A másik csak olyan, “Vettem egy ajándékot anyunak.”

De megint azt látjuk,

hogy a mód, ahogy más emberekre költesz

közel sem olyan fontos,

mint az, hogy másokra költesz,

hogy boldoggá tedd magad,

ami igazán nagyon fontos.

Nem kell fantasztikus dolgokat csinálnod a pénzeddel, hogy boldog legyél.

Csinálhatsz apró, triviális dolgokat, hogy ugyanazt az eredményt érd el.

Ez csak két ország.

Még széleskörőbb tanulmányt akartunk végezni, a világ minden országában

ha tehettük volna, hogy lássuk, mi a kapcsolat a pénz és a boldogság között.

Adatokat kaptunk a Gallup Intézettől,

amit ismerhetnek az utóbbi idők politikai felméréseiből.

Azt kérdezték: “Adakozott-e jótékony célból a közelmúltban?”

és: “Mennyire boldog az élete, általában?”

És láthatjuk, hogy mi a kapcsolat a két dolog között.

Pozitív a korreláció? Pénzt adni boldoggá tesz.

Vagy negatív a korreláció?

Ezen a térképen a zöld azt jelenti, hogy pozitív a korreláció,

a piros azt, hogy negatív.

És láthatják, hogy a világ őrületesen zöld.

Majdnem minden országban a világon

ahonnan adataink vannak,

az emberek, akik jótékony célra adakoznak boldogabbak,

mint azok, akik nem adakoznak.

Tudom, hogy mind a piros országot nézik középen.

Lehetnék szemét és nem árulnám el,

valójában ez a Közép-afrikai Köztársaság.

Kitalálhatunk történeteket. Talán itt valamiért ez más.

De tőle jobbra lent van Ruanda,

ami csodálatosan zöld.

Szóval majdnem mindenhol, ahová nézünk

azt látjuk, hogy pénzt osztani boldogabbá tesz,

mint megtartani magadnak.

Mi a helyzet a munkahelyünkkel, ahol azt az időt töltjük,

amikor nem vagyunk az ismerőseinkkel.

Elhatároztuk, hogy beszivárgunk néhány cégbe és elvégzünk egy hasonló dolgot.

Ezek értékesítő csapatok Belgiumban.

Csapatokban dolgoznak, elmennek orvosokhoz,

és megpróbálják rávenni őket, hogy vegyenek gyógyszereket.

Meg tudjuk nézni, hogy milyen jól adnak el,

annak a függvényében, hogy egy csapat tagjai.

Egyes csapatokban pénzt adunk az embereknek, hogy magukra költsék,

azt mondjuk: “Költsd magadra, ahogy csak akarod!”

Mint ahogy azt a kanadai diákok esetében tettük.

De más csapatokban azt mondjuk: “Itt van 15 euró.

Költsd az egyik csapattársadra ezen a héten!

Vegyél neki egy ajándékot, vagy add neki oda!”

És láthatjuk, hogy vannak csapatok, akik magukra költenek,

és vannak ezek a közösségi csapatok,

akik arra költik a pénzt, hogy a csapat egy kicsit jobb legyen.

Azért van itt egy vicces piñata,

mert az egyik csapat összedobta a pénzét és vett egy piñatát,

és mind körbeálltak, és szétverték a piñatát, és kiestek a cukorkák.

Egy vicces, triviális dolog,

de gondoljanak a különbségre a csapat között, akik nem csinálták ezt,

akik kaptak 15 eurót, zsebre tették,

talán vettek maguknak egy kávét,

és a csapat közt, akik átélték ezt a közösségi élményt,

ahol mind összefogtak, hogy vegyenek valamit és csináljanak valamit együtt.

És azt látjuk, hogy a közösségi csapatok többet adnak el,

mint a csapatok, akik csak magukra költöttek.

Gondolhatunk erre úgy,

hogy minden 15 eurót, amit az embereknek adsz, hogy magukra költsék

zsebre tesznek, és nem csinálnak semmit máshogy, mint azelőtt.

Ebből nem származik több pénz.

Valójában pénzt vesztesz, mert nem motiválja őket jobb teljesítményre.

De ha adsz 15 eurót, hogy a csapattársaikra költsék,

sokkal jobban teljesítenek a csapatukban,

és nagyon megtérül ez a fajta befektetés.

És tudom, hogy valószínűleg azt gondolják magukban,

hogy ez mind szép,

de van egy kontextus, ami nagyon fontos a politikai döntésekben,

és nem hiszem, hogy ott ez működne.

És ha nem mutatja meg nekem, hogy ez ott is működik,

nem hiszem el amit mondott.

És tudom, hogy mindannyian a kidobósra gondolnak.

(Nevetés)

Ez egy komoly kritika volt, ami minket ért,

hogyha nem tudjuk bemutatni, hogy ez igaz a kidobósra, akkor mind hülyeség.

Szóval találtunk kidobós csapatokat,

és beszivárogtunk.

És pontosan ugyanazt csináltuk, mint korábban.

Bizonyos csapatokban pénzt adunk az embereknek, hogy magukra költsék.

Más csapatokban pénzt adunk az embereknek,

hogy a csapattársaikra költsék.

A csapatok, akik magukra költenek

ugyanolyan arányban nyernek, mint korábban.

A csapatok, akiknek pénzt adtunk, hogy egymásra költsék,

más csapatokká válnak,

sőt, uralják a ligát, mire végeznek.

Ezekben a különbözö kontextusokban --

a magánéletben, a munkahelyen,

és olyan komolytalan dolgokban, mint a teremsportok --

azt látjuk, hogy másokra költeni nagyobb hozadékkal jár,

mint magadra költeni.

Csak annyit mondok még, hogyha azt hiszed, hogy a pénz nem tesz boldoggá,

nem jól költöd el a pénzed.

A következtetés nem az, hogy ezt a terméket kéne megvenned ahelyett a termék helyett,

és így fogod magad boldogabbá tenni.

Hanem az, hogy ne azon gondolkodj,

hogy melyik terméket vedd meg magadnak,

hanem próbálj belőle másoknak is adni.

És szerencsére van egy nagyszerű lehetőségünk erre.

A DonorsChoose.org egy nonprofit szervezet,

elsősorban állami iskolai tanárok számára, alacsony jövedelmű iskolákban.

Meghirdetnek projekteket, például:

“A Huckleberry Finnt szeretném tanítani, de nincsenek könyveink.”

vagy: “Egy mikroszkópot szeretnék, hogy biológiát taníthassak

a diákjaimnak és nincs mikroszkópunk.”

Te és én meg tudjuk ezt venni nekik.

A tanár ír neked egy köszönőlevelet. A diákok írnak neked egy köszönőlevelet.

Néha küldenek egy képet, ahogy a mikroszkópot használják.

Ez egy fantasztikus dolog.

Látogass el a weboldalra, és kezdd el a folyamatot,

hogy kevesebbet gondolj arra, hogy “Hogyan tudok pénzt költeni magamra?”,

és többet arra, hogy “Ha van 5 vagy 15 dollárom,

mit tudok tenni másokért?"

Mert végső soron amikor ezt teszed, végül te profitálsz belőle a legtöbbet.

Köszönöm.

(Taps)