Rogier van der Heide: Miért van szüksége a fénynek sötétséghez?

Rogier van der Heide fényépítész megragadóan új látásmódot nyújt arra, hogyan szemléljük a világot - odafigyelve a fényre (és a sötétségre). Ikonikus épületek példái illusztrálják a mélyen átgondolt elképzelést a bennünket körbevevő fény szerepéről.

Egy gyönyörű nyilatkozatot látnak a képernyőn

ami azt mondja: "A fény hangulatot teremt,

a fény térérzetet hoz létre,

és a fény a struktúra kifejezése is."

Nos, ezt nem én mondtam,

hanem természetesen Le Corbusier,

a híres építész.

És itt látható is mire gondolt,

az egyik legszebb épületében,

- a Notre Dame du Haut Ronchamp kápolnában -

ahol ilyen fényeket hoz létre,

annak köszönhetően, hogy a sötétség is jelen van.

És azt hiszem, ez a lényege

ennek a 18 perces előadásnak:

nem létezik olyan világítás

ami egészséges és a kényelmünket szolgálja,

a megfelelő sötétség nélkül.

Általában így oldjuk meg az irodai világításokat.

Vannak szabályaink

arról, hogy a fény hány luxnyi legyen

egyenletes eloszlással.

Így alkotunk egyenletes világítást

faltól-falig érő

szabályos rácsba rendezett lámpákkal.

És ez egészen más,

mint amit az előbb mutattam

Le Corbusier-től.

Ha alkalmaznánk ezeket a szabványokat

a római Pantheonra,

sohasem nézhetett volna ki így,

mert a fénynek az a gyönyörű játéka,

amely magától jár körbe-körbe

csak azért jelenhet meg,

mert sötétség is van ugyanabban az épületben.

Nagyjából ugyanezt mondta Santiago Calatrava:

"Fény - azért hozom létre az épületeimben,

hogy kényelemet nyújtsak."

És ez alatt nem egy ötfogásos vacsora kényelmét értette

szemben az egyfogásossal,

hanem azt a komfortot, amit

az épület minősége nyújt az embereknek.

Úgy értette, hogy láthatjuk az eget

és érezhetjük a napot.

És megépítette ezeket a pompás épületeket,

ahol láthatjuk az eget,

és ahol érezhetjük a napot,

amelyek jobb életet nyújtanak az épített környezetben,

mindezt azért, mert a fénynek jelentősége van

mind fényességében, mind a saját árnyékában.

Mindez persze a napból ered.

És ez a kép a napról azt sugallhatja,

hogy a nap valami gonosz és agresszív.

De nem felejthetjük el, hogy az összes energiát

ezen a bolygón a naptól kapjuk.

És a fény csak egy megnyilvánulása

ennek az energiának.

A nap dinamika, színváltozás,

a nap a szépség a környezetünkben,

mint ebben az épületben,

az atlantai High Múzeumban,

amelyet az olasz Renzo Piano tervezett

együtt az Arup Lightinggal

- ragyogó világítástechnikai mérnökökkel -

akik létrehoztak

egy nagyon finom fénymodulációt

az egész térben, amely

reagál arra, amit a nap csinál odakint,

ezeknek a bájos tetőnyílásoknak köszönhetően.

Így közvetett módon,

láthatjuk a napot.

Hogy ezt megvalósítsák,

létrehoztak egy szerves építőelemet,

hogy jobb minőségűvé tegyék a teret

amely körülveszi a múzeumlátogatókat.

Elkészítették ezeket az árnyékolókat

amelyek itt láthatók,

amelyek eltakarják a napot,

de megnyitják az utat a "jó" fénynek.

Itt azt láthatjuk,

hogyan találták ki a tervezési folyamatot

fizikai modellekkel,

kvantitatív és kvalitatív módszerekkel,

hogy olyan megoldásra jussanak a végén,

ami teljesen integrált és holisztikus

az építészettel.

Még néhány hibát is megengedtek maguknak.

Néhol előfordul, hogy a közvetlen napfény a padlóra vetül,

de könnyen ki tudták találni, hogy az honnan származik.

Így lehetővé teszik az emberek számára, hogy ebben az épületben

igazán élvezzék a napot,

a nap jobbik részét.

A napsugarakat élvezni persze

különböző módokon lehet.

Például így,

vagy talán így, ami elég furcsának tűnhet,

de ez 1963,

egy napfogyatkozás megfigyelése

az Egyesült Államokban.

És mivel a nap nagyon fényes, így

ezek az emberek kitaláltak egy nem mindennapi megoldást.

Ez a kép nagyon jól szemlélteti,

hogy a nap lenyűgöző dinamikája,

behozva az épületekbe,

létrehoz egy olyan minőségi épített környezetet

amely valóban jobbítja az életünket.

És ez az egész a sötétségről szól,

ugyanannyira mint a világosságról persze,

különben nem láthatjuk ezt a dinamikát.

Ellentétben az első irodával amit mutattam

az előadás elején,

ez a jól ismert épület a White Group irodája.

Zöld-energia tanácsadással foglalkoznak.

És ők tényleg gyakorolják is azt amit prédikálnak,

mert ebben az irodában egyáltalán nincs elektromos világítás.

Mindössze az egyik oldalon

ez a hatalmas nagy üvegablak

amely segít beengedni a napfényt

mélyen a térbe,

hogy jó és nagy dinamikájú világítást adjon.

Ezért lehet, hogy itt félhomály van, és ebben kell dolgozni,

és ott meg nagyon világos van, és abban kell dolgozni.

De tudjuk, hogy az emberi szem

rendkívülien képes alkalmazkodni

ezekhez a különböző fényviszonyokhoz,

amelyek együtt olyan környezetet teremtenek,

ami soha nem egyhangú vagy unalmas,

és így segít jobbá tenni az életünket.

Tartozom egy rövid bemutatóval erről az úrról.

Ez Richard Kelly,

aki 100 éve született,

ez az ami miatt most róla beszélek,

hiszen ez egyfajta jubileumi év.

Az 1930-as években Richard Kelly volt az első,

aki leírta a

modern világítástervezés módszertanát.

És megalkotott három kifejezést:

"fókuszált fény",

"környezeti fény",

és a "ragyogás játéka",

amelyek a fény teljesen különböző

építészeti felhasználásai,

de együttesen kiadják

ezt a lenyűgöző élményt.

Kezdjük a "fókuszált fénnyel".

Ez alatt valami ilyesmit értett,

ahol a fény irányt ad a térnek

és segít abban, hogy körüljárjuk.

Vagy valami ilyesmit, mint a világítás amit

a General Motors autószalonja számára tervezett.

És amikor belépünk ebbe a térbe,

felkiáltunk: "Ó! ez lenyűgöző!",

köszönhetően a fókuszpontnak,

ennek a hatalmas fényforrásnak.

Engem ez a színházra emlékeztet,

de erre még később visszatérek.

A művészre eső reflektorfény

az ami segít ráösszpontosítanunk.

De lehet ez a napfény is, ami áttör a felhőkön,

és megvilágítja a táj egyes részleteit

kiemelve azokat a

a félhomályos környezetből.

De lehet ez egy modern üzletben,

ahol az áruk megvilágítása

és kiemelése segít az eligazodásban.

A "környezeti fény" valami egészen más.

Richard Kelly szerint ez valami végtelen,

valami fókusz nélküli,

valami, amiben minden részlet

feloldódik a végtelenben.

Úgy gondolom ez egy nagyon kényelmes fény

ami segít pihennünk

és elmélkednünk.

Vagy valami ilyesmi:

ez itt a londoni Tudományos Múzeum,

ahol ez a kékség

a kiállításokat és galériákat egyetlen

nagy gesztusban öleli át.

És végül, a Kelly-féle "ragyogások játéka".

Ez olyan, mint az éjszakai városkép játéka Hong Kongban,

vagy a csillár az operaházban,

vagy itt a színházban,

amely egy dekoráció,

"hab a tortán", valami játékosság,

valami, ami csak egy hozzáadott

díszítőelem az építészetben.

Ez a három különböző elem

együttesen alkotja azt világítási környezetet

amelyben jól érezzük magunkat.

És mindezt csak a sötétség ellenében tudjuk létrehozni -

mindjárt meg is magyarázom.

És azt hiszem, ez az amit Richard Kelly - itt a bal oldalon -

magyarázott Ludwig Mies Van der Rohenek.

Mögöttük azt a Seagram épületet láthatjuk,

amely később a

modern világítástervezés ikonjává vált.

Azokban az időkben, voltak már korai kísérletek

a fényterápiára is.

Itt látható egy fotó az USA orvosi könyvtárából,

amin az embereket kitették a napra, hogy gyógyuljanak.

Ez egy kicsit más történet,

a fény egészségügyi oldala,

mint amiről ma beszélek.

A mai modern orvostudomány,

nagyon jól érti a fény szerepét,

szinte biokémiai szinten.

Például tudjuk, hogy amikor

a dolgokat látjuk, akkor ebben

a sárga fény az, ami a legtöbbet segít nekünk,

ez az, amire a legérzékenyebbek vagyunk.

De a cirkadián ritmusunkat

- amely segít nekünk felébredni és elaludni

és ébernek vagy nyugodtnak lenni, és így tovább -,

sokkal inkább a kék fény befolyásolja.

És a kék fény szabályozásával

a környezetünkben, segíthetünk

az embereknek, hogy pihenhessenek, vagy éberek legyenek,

hogy elaludhassanak, vagy ébren maradhassanak.

És ez az ahogy

a közeli jövőben akár

a fény segítségével a kórházak

elősegíthetik a betegek jobbulását,

felgyorsíthatják gyógyulásukat.

Esetleg a repülésben

ezáltal küzdhetjük le a "jet lag"-et.

Vagy az iskolában segíthetünk a gyerekeknek a tanulásban,

mert jobban tudnak majd a feladatukra koncentrálni.

És még rengeteg alkalmazást elképzelhetünk.

De szeretnék még visszatérni

arra, hogy a

fény és sötétség kombinációja

hogyan hat életminőségünkre.

A fény fontos a szociális interakciók számára is:

hogy kapcsolatokat építhessünk

mindazzal ami körbevesz minket.

Ez az a hely ami köré gyűlünk,

ha mondani valónk van egymásnak.

És mindez erről a bolygóról szól.

De ha megnézzük ezt a bolygót éjjel, így néz ki.

És azt hiszem, ez a legmegdöbbentőbb kép

a mai előadásomban.

Mert mindez a fény

felszáll az égbe.

Soha nem éri el a talajt,

amiért pedig létrehozták.

Sohasem szolgálja az emberek hasznát.

Csak a sötétséget rontja.

Nos, globális szinten, ez így néz ki.

És szerintem, ez egészen elképesztő, amit itt látni,

hogy mennyi fény megy az ég felé,

és soha nem éri el a talajt.

Mert ha megnézzük a Földnek hogyan kellene kinéznie,

valami ilyen inspiráló képet kellene látnunk,

ahol a sötétség szolgálja a fantáziánkat,

és a szemlélődésünket,

és segít a mindenséghez való kapcsolódásban.

A világ viszont változik

és az urbanizáció hajt mindent.

Két héttel ezelőtt készítettem ezt a képet Kantonban,

és rájöttem, hogy 10 évvel ezelőtt,

még nem voltak itt ilyen épületek.

Ez egy sokkal kisebb város volt.

Az urbanizáció üteme

hihetetlen és óriási.

És meg kell értenünk ezeket a fő kérdéseket:

hogyan mozognak az emberek az új városi térben?

Hogyan osztják meg egymással kultúrájukat?

Hogyan kezeljünk olyan dolgokat, mint a mobilitás?

És hogyan tud a fény segíteni ebben?

Mert az új technológiák,

nagyon érdekes helyzetben vannak ahhoz,

hogy megoldhassák az urbanizáció problémáit,

és hogy jobb környezetet biztosítsanak.

Nem is olyan régen még

a világítást így oldottuk meg,

ezekkel a lámpákkal.

Persze voltak a fémhalogén lámpák, a fénycsövek

és hasonló dolgok is.

Most LED-eket használunk,

és itt látható is a legújabb,

és az is, hogy milyen hihetetlenül kicsi.

Pontosan ez az, ami egyedülálló lehetőséget kínál,

mert ez a kis, apró méret lehetővé teszi,

hogy oda tegyük a fényt ahol igazán szükségünk van rá.

Sőt, el is hagyhatjuk, ha nincs rá szükségünk,

és ott így megőrizhetjük a sötétséget.

Szóval ez egy nagyon érdekes lehetőség azt hiszem,

és egy új mód az épített környezet megvilágítására,

jóllétünket szem előtt tartva.

A gond az, hogy bár szeretném megmutatni, hogyan működik ez a gyakorlatban,

de négy is elfér ezek közül az ujjamon,

így nem is láthatnák őket.

Így megkértem a laborunkat, hogy segítsenek,

és azt válaszolták: "Kitalálunk valamit".

Megépítették nekem a világ legnagyobb LED-jét

kimondottan a TEDx Amszterdam számára.

Íme.

Ez ugyanaz, mint ami ott látható, csak 200-szor nagyobb.

És most gyorsan megmutatom, hogyan működik.

Mindjárt el is magyarázom.

Nos, minden LED ami manapság készül,

kék fényt bocsájt ki.

Ez nem túl kellemes vagy kényelmes

és ezért,

lefedjük a LED-et

egy foszfor sapkával.

A foszfort a kék fény gerjeszti,

és ettől meleg, kellemes fehér fényt áraszt.

És ezután ha letakarjuk egy lencsével

össze tudjuk fogni a fényt és oda irányítani, ahol szükség van rá

anélkül, hogy elpocsékolnánk

például az égre, vagy bármi másra.

Így meg tudjuk őrizni a sötétséget, és egyben létrehozni a világosságot.

Csak meg akartam ezt mutatni,

hogy értsék, hogy is működik.

Köszönöm!

Mehetünk tovább.

Tehát újra kell gondolnunk, hogyan világítjuk ki városainkat.

Át kell értelmeznünk a

a fényt, mint az alapértelmezett megoldást.

Miért világítunk folyamatosan ezeken az utakon?

Valóban szükséges?

Lehetünk-e sokkal szelektívebbek,

hogy olyan környezetet teremtsünk, amely a sötétségből is részesül?

Lehetünk-e szelídebbek a fénnyel?

Mint itt. Ez egy nagyon alacsony intenzitású fény.

Rá tudjuk-e venni az embereket, hogy részt vegyenek

a világítási projektekben

hogy igazán kötődjenek hozzájuk, mint itt?

Létre tudunk-e hozni olyan egyszerűen szobrokat

amelyek kívülről és belülről is inspirálóak?

És meg tudjuk-e őrizni a sötétséget?

Mert olyan helyet találni ma a Földön, mint ez,

nagyon nagy kihívás.

És olyan csillagos eget találni, mint ez, még nehezebb.

Még az óceánokon is túl sok fényt csinálunk,

amit akár meg is tilthatnánk, hogy az állatok

életminőségét is javítsuk.

Közismert, hogy a költöző madarak például

összezavarodnak a tájékozódásban

az ilyen tengeri fúrótornyok miatt.

És rájöttünk, hogy ha ezt a fényt zöldre cseréljük,

a madarak meg tudják tartani a helyes irányt.

Többé nem zavarjuk őket.

Ez újabb bizonyítéka annak, hogy

a spektrális érzékenység

mennyire fontos.

Minden ilyen példában, azt hiszem,

a fényt a sötétségből kellene megalkotnunk,

és a sötétséget, mint a vásznat használnunk,

- ahogy a képzőművészek teszik -,

mint Edward Hopper ezen a képen.

Nagyon sok izgatott várakozás van ezen a képen.

Amikor látom,

elkezdek gondolkodni: kik ezek az emberek?

Hol jönnek? Hová tartanak?

Mi történt? Mi fog történni a következő öt percben?

És ezeket a történeteket, és a feszültséget

csak a sötétség és a fény miatt tudja megtestesíteni.

Edward Hopper igazi mesterként

teremtette meg a narrációt

a fény és a sötétség alkalmazásával.

És mi tanulhatunk ebből, hogy

egyre érdekesebb és inspirálóbb építészetet hozzunk létre.

Megcsinálhatjuk köztereken, mint itt.

És így még mindig kimehetünk az utcára

és élvezhetjük a legnagyszerűbb látványt az univerzumban,

ami persze nem más, mint maga az univerzum.

Ezért is mutatom meg ezt a lebilincselő

és tanulságos képet az égről,

a belvárosoktól kezdve,

ahol csak egy-két csillagot lehet látni,

egészen a vidéki környezetig,

ahol élvezhetjük

ezt a nagyszerű, felemelő, és pazar előadást:

a csillagképeket és a csillagokat.

A építészet ugyanígy működik.

Ha megbecsüljük a sötétséget amikor a világítást tervezzük,

sokkal érdekesebb környezetet tudunk létrehozni,

ami valóban hozzájárul életünkhöz.

Ez a legismertebb példa,

Tadao Ando Fény Temploma.

De eszembe jut

Peter Zumthor gyógyfürdője Valsban,

ahol a fény és a sötétség nagyon szelíd kombinációkban

váltogatják egymást, hogy teret definiáljanak.

Vagy Richard McCormack metróállomása Londonban,

ahonnan tényleg látni az eget,

noha a föld alatt vagyunk.

És végül szeretnék rámutatni,

hogy nagyon sok inspirációt ad ehhez a színház.

És azt hiszem ezért fantasztikus, hogy a mai TEDx-et

először tartjuk színházban,

mert úgy gondolom, hogy nagy köszönettel tartozunk a színháznak.

Nem lehetne ilyen inspiráló a világítástervezés

ha nincs a színház.

És azt hiszem, a színház az a hely,

ahol a fény igazán hozzáad valamit az életünkhöz.

Köszönöm szépen!

(Taps)