Tavi Gevinson: Egy tini, aki csupán az életet próbálja megfejteni

A tizenöt éves Tavi Gevinsonnak problémát okozott az, hogy találni tudjon egy erős, női, tizenéves példaképet -- így létrehozott egy helyet, ahol megtalálhatták egymást. A TEDxTeenen illusztrálja, milyenek a beszélgetések egy olyan oldalon, mint a Rookie, ami egy nagyon népszerű oldallá nőtte ki magát tinédzser lányoktól tinédzser lányoknak. Az oldalon egy újszerű, vállaltan bizonytalan, ám gazdagon összetett arcát festik meg a modern feminizmusnak. (A felvétel a TEDxTeen eseményen készült.)

Ma négy éve, ami azt illeti, pontosan négy éve

elindítottam egy divatblogot, a Style Rookie-t.

2011 szeptemberében elindítottam egy online magazint

tizenéves lányoknak, a Rookiemag.com-ot.

A nevem Tavi Gevinson, és

az előadásom címe "Még mindig próbálom megfejteni",

és a diáim MS Paint minősége

teljes mértékben egy kreatív döntés volt azért, hogy megerősítsem a mai témát,

és abszolút semmi köze nincs a totális képtelenségemhez,

hogy PowerPointot használjak. (Nevetés)

Szóval, fiatal lányoknak szerkesztem ezt az oldalt. Feminista vagyok.

Egyfajta popkultúra majom vagyok, és sokat gondolkozom

azon, hogy mitől lesz erős egy női karakter,

és tudjátok, filmeknek és tévéműsoroknak,

meg hasonló dolgoknak van hatásuk. A saját weboldalam.

Szóval én úgy gondolom, hogy a kérdés arról, mitől lesz egy női karakter erős,

gyakran félreértelmeződik,

és helyette megkapjuk ezeket a kétdimenziós szupernőket,

akiknek talán van egy tulajdonságuk, amiből nagy ügyet csinálnak,

mint mondjuk a Macskanő típus,

vagy épp a szexualitását hangsúlyozza túl,

amit mások úgy látnak, mintha egy szupererő lenne.

De ők nem erős karakterek, akik éppen nőneműek is.

Ők teljesen laposak,

gyakorlatilag kartonbábuk.

A gond ezzel az, hogy az emberek azt várják a nőktől,

hogy ennyire könnyen érthetőek legyenek,

és a nők mérgesek magukra,

amiért nem olyan egyszerűek,

miközben a valóságban a nők bonyolultak,

a nők sokoldalúak -- nem azért, mert a nők őrültek,

hanem mert az emberek őrültek,

és a nők történetesen emberek. (Nevetés)

Szóval a kulcs, a hiba.

Nem én vagyok az első ember, aki ezt mondja.

Attól lesz egy női karakter erős,

hogy vannak gyengeségei, vannak szépséghibái,

talán elsőre nem is szimpatikus,

de végül kötődhetünk hozzá.

Nem szeretek elismerni egy problémát anélkül,

hogy elismerném azt is, hogy kinek a dolga megoldani,

szóval szerettem volna olyan műsorokat elismerni, mint a Reklámőrültek,

filmeket, mint a Koszorúslányok, amelyek női karakterei

vagy főszereplői bonyolultak, sokoldalúak.

Itt van például Lena Dunham, az HBO műsorán jelenik meg

majd jövő hónapban, a Csajok című sorozatban,

azt mondta, hogy azért akarta elindítani a sorozatot, mert úgy érezte,

minden nő, akit ismer, egy nagy csomó ellentmondás,

ami nagyjából minden emberre ráillik,

de nem nagyon látni, hogy a nőket így mutatnák be.

Gratula, srácok! (Nevetés)

De én nem érzem ezt -- én még mindig azt érzem, hogy

van néhány típus, akiket nem képviselnek annyira,

és a csoport, amelyről mi beszélni fogunk ma, az a tizenéveseké,

mert úgy gondolom, hogy ők a legellentmondásosabbak,

még mindig próbálják megfejteni,

és a '90-es években volt ez a sorozat, a Különcök és stréberek,

és a My So-Called Life, ezeknek a szereplői,

Lindsay Weir és Angela Chase,

úgy értem, az egész koncepciója az volt a műsoroknak,

hogy ott voltak ők, nagyjából végig saját magukat próbálták megfejteni,

de ezek a műsorok csupán egy-egy évadot éltek meg,

és azóta nem is igazán láttam hasonlót a tévében.

Szóval, ez a tudományos ábrázolása az agyamnak -- (Nevetés) --

akörül, amikor elkezdtem

nézni ezeket a tévéműsorokat.

Éppen befejeztem az előkészítőt, kezdtem a középiskolát --

most másodéves vagyok --,

és azon voltam, hogy kibékítsem

azokat a különbségeket, amikről megmondják neked

miközben felnősz, hogy nem lehetséges.

Nem lehetsz okos és szép.

Nem lehetsz feminista, aki érdeklődik a divat iránt.

Nem érdekelhetnek a ruhák, hacsak nem azért érdekelnek,

hogy más emberek, legtöbbször férfiak, mit fognak gondolni rólad.

Szóval, azon voltam, hogy ezt mind megfejtsem,

és kicsit összezavarodva éreztem magam,

és ezt meg is írtam a blogomon,

és megmondtam, hogy szeretnék elindítani

egy weboldalt fiatal lányoknak,

ami nem valami egydimenziós

erőteljes karakter megerősítéséről szóló dolog lenne,

mert úgy gondolom, hogy ami nagyon elidegeníthet a

a feminizmus félreértelmezésében, az az,

hogy a lányok azt gondolják, feministának lenni azt jelenti,

hogy egyfolytában eltántoríthatatlan vagy a nézeteidtől,

soha nem lehetsz bizonytalan, nem lehetnek kétségeid,

meg kell, hogy legyenek a válaszok. És ez nem igaz,

ami azt illeti, amikor elsimítottam az ellentmondásokat, amiket éreztem,

könnyebbé vált megértenem, hogy a feminizmus

nem egy szabálykönyv, inkább egy vita,

egy beszélgetés, egy folyamat,

és ez pedig egy hirdetés egy magazinból, amit tavaly csináltam,

amikor -- úgy értem, talán egy kicsit eleresztettem magam

azóta az illusztrációfronton.

De, hát igen.

Szóval azt mondtam a blogomon, hogy el szeretném kezdeni a publikálást

tizenéves lányoknak, és megkértem az embereket, hogy küldjenek

írásaikból, fényképeikből, mindegy,

hogy a stábunk részei legyenek.

Körülbelül olyan 3000 emailt kaptam.

A szerkesztőm és én végigmentünk rajta, és

összeraktunk egy stábot,

tavaly szeptemberben indultunk.

Ez pedig egy kivonat a legelső szerkesztői levelemből,

ahol azt mondom, hogy nekünk, a Rookie-nak sincsenek meg a válaszok,

mi is próbáljuk megfejteni még, de a lényeg nem az,

hogy átadjuk a válaszokat a lányoknak, nem is az engedélyt

arra, hogy megtalálják a válaszokat,

de remélhetőleg ösztönözzük őket arra, hogy megértsék:

ők adhatják meg az engedélyt maguknak,

feltehetik a saját kérdéseiket, megtalálhatják a saját válaszaikat,

és minden egyebet, és a Rookie, úgy gondolom, hogy

olyan kellemes hellyé vált, ahol mindez megoldható.

Szóval nem azt mondom, hogy légy olyan, mint mi,

és azt sem, hogy mi vagyunk a tökéletes példaképek, mert nem vagyunk,

csak szeretnénk segíteni képviselni a lányokat,

oly módon, hogy megmutathassuk azokat a különböző dimenziókat,

úgy értem, vannak olyan cikkeink, mint:

"Arról, hogyan vedd magad komolyan: Hogyan ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólad?",

de vannak olyanok is, mint például

hoppácska -- próbálom megfejteni!

Ha ha. (Nevetés)

Ha ezt használod, bármit megúszol.

Vannak olyan cikkeink is, mint:

"Hogyan nézz ki úgy, mintha nem sírtál volna, csupán öt percen belül."

Tehát most, hogy ezt mind elmondtam, még mindig

nagyon értékelem a karaktereket a filmekben és

cikkekben, mint a mi oldalunkon,

ahol nemcsak az erő a lényeg,

hanem talán az elfogadás megtalálása saját magadban,

és az önbecsülés és a hibáid, és hogy hogyan tudod elfogadni azokat.

Szóval, amit szeretném ha magatokkal vinnétek az előadásomból,

ami az egész tanulsága, csak legyetek olyanok, mint Stevie Nicks.

Simán, csak ennyi a teendő. (Nevetés)

Mert ami a legjobb benne, szerintem,

persze azon kívül, hogy kábé minden, az az, hogy

ő nagyon -- ő mindig is

bűnbánat nélkül volt jelen a színpadon,

és nem bánja a szépséghibáit,

és nem bánja, hogyan birkózik meg az ellentmondásos érzéseivel,

és eléri, hogy meghallgasd, és hogy elgondolkozz,

és hát igen, légyszi csak legyetek Stevie Nicks.

Köszönöm. (Taps)