Így formálja a járvány a közeljövőt

Bill Gates a koronavírus legjobb (és legrosszabb) eshetőségeit vázolja az elkövetkező hónapokra, elmagyarázza, hogyan csökkenthetjük a vírus átvitelének kockázatát, beszámol az ígéretes védőoltásjelöltekről, megosztja gondolatait az újranyitásról, sőt röviden még a róla keringő összeesküvés-elméletekről is beszél. Hallgassák meg, hogyan szól emberbarát társaihoz, hogy tegyenek többet, növeljék ambícióikat és tudatosságukat, hogy mindenki számára jobb világot teremtsenek. (Ez a virtuális interjú 2020. június 29-én került rögzítésre, házigazda: Chris Anderson, a TED igazgatója.)

Chris Anderson: Bill Gates, üdvözlöm.

Bill Gates: Köszönöm.

CA: Rendben. Örülök,
hogy itt van velünk, Bill.

Tudja, három hónapja
volt egy TED-es beszélgetésünk

erről a járványról –

március vége lehetett –,
és akkoriban, ha jól emlékszem,

Amerikában még 1000,

világszerte 20 000 alatt volt
a koronavírusban elhunytak száma.

Jelenleg nagyjából 128 000 halottnál
tartunk az USA-ban,

világszerte pedig félmillió körül,

három hónap alatt.

Három hónap alatt.

Ön szerint mi várható
az év hátralévő részében?

Sokféle modellt vizsgál meg.

Mit gondol, mi a legjobb
és a legrosszabb eshetőség?

BG: Sajnos a lehetőségek
igen széles skálán mozognak,

beleértve azt, hogy az ősz beálltával

a halálozási arány olyan méreteket ölthet,

amely vetekszik az áprilisban tapasztalt
legrosszabb adattal.

Ha sok fiatal fertőződik meg,

azok végül ismét időseket fertőznek meg,

a fertőzés újra megjelenik
az idősotthonokban,

hajléktalanszállókon,

azokon a helyeken,
ahol sok haláleset fordult elő.

A fejlesztések iránya,
amelyről valószínűleg szót ejtünk majd –

diagnosztika, terápia, védőoltás –,

jó előrelépést jelentenek,

ám ezek egyike sem változtat a tényen,

hogy az idei ősz
igen rossz lehet Amerikában,

és ez rosszabb, mint amire
egy hónapja számítottam volna.

A mozgásszabadság
visszaállításának mértéke,

a maszk mellőzése miatt

a vírus most már
sok olyan városban is elterjedt,

ahol korábban nem volt jelen különösebben.

Szóval az ősz nagy kihívás lesz.

Nincs rá eshetőség, hogy jóval alá menjünk
a jelenlegi halálozási aránynak,

ami napi körülbelül 500 halottat jelent,

ám jelentős a kockázat,
hogy ahogy korábban,

akár 2000 is lehet
a halottak száma naponta,

mert már nem tartjuk be olyan fokig

az új magatartásformát,

a fizikális távolságtartást,
mint azt tettük áprilisban és májusban.

Tudjuk, hogy a koronavírus is
némiképp szezonális,

így a fertőzés ereje,

mind a hőmérséklet és páratartalom,
mind a több bent töltött idő miatt,

fokozódik az ősz beálltával.

CA: Szóval egyes esetekben,

ha előrevetítjük a számokat,

számolhatunk akár...

már idén is negyedmillió halottal,

ha nem vagyunk elég óvatosak,

világszerte pedig, ha jól tippelek,
év végére több,

ismétlem: több millióan halhatnak meg.

Van-e arra bizonyíték, hogy a nyári hőség

esetleg a segítségünkre volt?

BG: Nincs rá abszolút bizonyíték,

viszont az IHME-modell
kifejezetten szezonális tényezőkkel,

pl. hőmérséklettel és páratartalommal

próbálta magyarázni,
hogy a május miért nem lett rosszabb.

Kijöttünk a karanténból,
a mobilitást jelző számok megugrottak,

a modellek több fertőzést
és halált jósoltak,

és az IHME-modell továbbra is

a szezonális eltérésekkel magyarázta,

hogy a május és június

miért nem lett rosszabb.

Közben látjuk, hogy a déli féltekén,

Brazíliában,

ahol pont az ellenkező évszakot írják,

egész Dél-Amerikában óriás járvány tombol.

A járvány hihetetlen gyorsan
terjed Dél-Afrikában.

Szerencsére Ausztráliát és Új-Zélandot,

a legdélebbi országokat a déli féltekén,

igen alacsony esetszám jellemzi,

és bár küzdeniük kell ellene,

arról beszélnek: "Ó, van 10 esetünk,

ez komoly, győzzük le."

Ezek azon csodás országok közül valók,
ahol alacsonyan tartják az esetszámokat,

a tesztelés, a karantén,
a kontaktkövetés működik,

a segítségükkel igen alacsonyan
tudják tartani az esetek számát.

CA: Valószínűleg némileg segítette őket,
hogy egyszerűbb az izoláció,

alacsonyabb a népsűrűség.

Mindazonáltal okos intézkedéseket hoztak.

BG: Minden hatványozottan történik,

pár jó intézkedés hatása messzire mutat.

Ez nem lineáris játék.

A kontaktkövetés
az amerikai esetszám tükrében

igen fontos tevékenység,

ám nem redukálhatjuk vele
nullára az esetek számát.

Segít csökkenteni,

ám ez igen nagy feladat.

CA: Májusban és júniusban
az Egyesült Államokban

a számok némileg jobban néztek ki,
mint amit a modellek jósoltak,

és azt feltételezik, hogy ennek háttérben
esetleg a melegebb időjárás áll.

Az esetek számában, mondhatjuk-e,

hogy igazán aggasztó kiugrások
látszanak az Egyesült Államokban?

BG: Ez így van –

mondjuk, a New York-i régióban

a megbetegedések száma enyhén csökken,

ám az ország más részeiben,

jelenleg elsősorban délen,

növekedés tapasztalható,
ami ellentételezi ezt,

plusz a pozitív teszteredmény aránya
a fiatalok körében

a jobban sújtott régiók
adatainál is magasabb.

A fiatalok nyilvánvalóan
nagyobb mértékben hagyták el a karantént,

mint ahogy az idősek növelték
mozgásszabadságukat,

vagyis a kormegoszlás jelenleg
a fiatalabbak felé tolódik,

ám a többgenerációs háztartások

és az idősek otthonában dolgozók miatt

sajnos a kormegoszlás ismét
az idősek felé tolódik majd,

és az időeltolódás, a fertőzésátvitel is

az időseknél csapódik le,

emiatt növekedni fog a halálozási arány,

ami most lecsökkent –

2000-ről egészen a jelenlegi 500-ra.

CA: Részben, mert adott
egy háromhetes időeltolódás

a megbetegedések
és a halálozások száma között?

Részben, mert esetleg

történtek hatékony beavatkozások,

sőt az is megeshet,

hogy az összesített halálozási arány
kissé csökken most,

hogy már bírunk némi extra tudással?

BG: Igen, a halálozási arány
mindig kisebb,

ha nincs túlterheltség.

Olaszországban, Spanyolországban,
Kínában kétségtelenül,

és eleinte New Yorkban is,

amikor tetőzött a túlterheltség,

alapvető dolgokat,

oxigént és hasonlókat
sem voltak képesek biztosítani,

Egy, az alapítványunk által
szponzorált tanulmány

az Egyesült Királyságban arra jutott,
hogy a remdesivir nevű hatóanyagon kívül

bizonyítottan terápiás hatása

csak a dexametazonnak van,

amely a súlyos betegeknél

20%-kal csökkentette a halálozási arányt,

és persze vizsgálnak még más dolgokat is.

A hidroxiklorokvin sosem
bizonyult eredményesnek,

végeztünk vele.

Folyik még néhány tesztelés,

ám azok alapján, amiket tesztelünk,

beleértve végül is
a monoklonális antitesteket is,

lesz néhány plusz fegyverünk őszre.

Ha tehát a halálozási
arányokról beszélünk,

a jó hír az, hogy máris rendelkezésünkre
áll néhány fejlesztés,

és több is lesz, már ősszel is.

Monoklonális antitesteket is
fogunk alkalmazni,

ez az a gyógymód,
ami miatt a legizgatottabb vagyok.

CA: Egy másodperc, és kérni fogom,
hogy erről meséljen még többet,

ám a halálozási arány kapcsán
tisztázni szeretném:

egy jól működő egészségügyi rendszerben,

ha Amerikát vesszük,
és a kórházak nem túlzsúfoltak,

ön szerint

százalékosan hogyan alakul
a jelenlegi halálos esetek száma

az összes esetszámhoz képest?

Egy százalék alatt van?

BG: Ha minden esetet azonosítanak, igen,

jóval egy százalék alatt lehet.

Többek szerint 0,4-0,5 százalék.

Ha beszámítjuk
a tüneteket nem produkálókat,

akkor is valószínűleg 0,5 alatt marad,

ami jó hír.

Lehetett volna ez ötszázalékos
halálozási arányú járvány is.

E járvány terjedési dinamikája rosszabb,

mint amire a szakemberek
valaha is számítottak.

Jellemző a tünetek megjelenése előtti
és a tünetmentes terjedés is,

és az, hogy nincs köhögés,

amely jelezné számunkra, hogy baj van –

holott a legtöbb légúti megbetegedés
köhögéssel jár.

Ez viszont a korai szakaszban
nem köhögéssel terjed,

hanem különösen a szuperterjesztők –

magas vírusterhelésű emberek – esetében,

az éneklés, nevetés, beszéd

okozza a terjedést,

ami elég szokatlan,

szóval még a szakértők is azt mondogatják:
"Hű, ez meglepetésként ért minket."

A tünetmentes terjedés miatt,

és mivel nem jár köhögéssel,

nem tűnik olyan komolynak,
mint az influenza vagy a TBC.

CA: Igen, ez az ördögi a vírusban.

Vajon az összes fertőzés hány százaléka

történik tünetmentes átvitel során?

Úgy hallottam, az összes átvitelnek
akár a fele is történhet

tulajdonképp a tünetek megjelenése előtt.

BG: Ha a tünetek megjelenése
előtti eseteket vesszük,

a legtöbb tanulmány
40 százalékra teszi ezt a számot,

és vannak olyanok, akiknél sosem
jelentkeznek tünetek.

A felső légutakban megjelenő
vírusok mennyisége

változó.

Néhányak felső légutaiban sok lesz,
míg a tüdőben igen kevés,

és az igazán komoly tüneteket a tüdőben –

más szervekben is – de elsősorban
a tüdőben lévő vírusok okozzák,

ezzel fordulunk hát orvoshoz.

A terjedés szempontjából a legrosszabb,

ha valakinek sok vírus
található a felső légútjaiban,

de szinte semmi a tüdejében,

így nem kér orvosi segítséget.

CA: Rendben.

Szóval, ha összeadjuk a tünetmentesen

és a tünetek megjelenése
előtt terjesztőket,

akkor az átvitelek
több mint 50 százalékát

tüneteket nem produkálók okozzák?

BG: Igen, az átvitelt nehéz mérni.

Ismerünk bizonyos gócpontokat
és pár más dolgot,

ám a vakcinával kapcsolatos nagy kérdés:

vajon azon túl, hogy elkerülhetjük
általa a betegséget,

amit a kísérletek tesztelnek,

vajon megakadályozza a terjesztést is?

CA: A vakcina

olyan sarkalatos pont,
hogy mindjárt rá is térhetünk.

Ám előtte még valami:

van-e bármi más meglepetés
a vírus kapcsán,

amelyre az elmúlt hónapokban derült fény,

és hatással van arra, hogyan reagálunk?

BG: Nem tudjuk meghatározni,
kik a szuperterjesztők,

mi tesz valakit azzá,

és lehet, sosem fogjuk tudni.

Lehet, hogy ez teljesen véletlenszerű.

Ha azonosítani tudnánk őket:

ők felelnek az átvitelek többségéért,

néhány igen magas vírusterhelésű ember.

Sajnálatos mód még nem jöttünk rá,
hogyan azonosítsuk őket.

Ha egy olyan szobában vagyunk,

ahol senki nem beszél,

kevesebb átvitel történik.

Részben ezért van az,
hogy bár repülőn is terjedhet a fertőzés,

kevesebb az átvitel, mint gondolnák,
az idők és távolságok mérése alapján,

mert mondjuk egy énekkarral
vagy étteremmel ellentétben

itt nem lélegzünk ki
hangos beszéd közepette annyira,

mint más beltéri környezetben.

CA: Hm...

Mennyire tart etikusnak valakit,
aki úgy száll fel a repülőre,

hogy elutasítja a maszkviselést?

BG: Ha az övé a gép, rendben.

Ha mások is vannak a repülőn,

akkor viszont őket is veszélybe sodorja.

CA: A járvány korai szakaszában

a WHO azt ajánlotta,
az emberek ne viseljenek maszkot.

Attól tartottak, hogy nem jut elég
az egészségügyi ellátásban dolgozóknak.

Visszatekintve: nagyot hibáztak ezzel?

BG: Igen.

A szakértőket rosszul érinti,
hogy a maszk jelentőségét lebecsülték –

ez összeköthető valamelyest
a tünetmentes betegekkel;

ha volnának tünetek,

mint az Ebola esetében például,

akkor tudnánk a betegségről,
karanténba vonulnánk,

és nem lenne szükség maszkfélére.

A maszk jelentősége kapcsán

tény, hogy az orvosi maszkokat
más forrásból szerezték be,

mint a normál maszkokat.

Tény: a normál maszkok széles körben,
jól elterjedhettek.

Tény: a normál maszkok megakadályozhatják
a tünetek jelentkezése előtti

és tünetmentes átviteleket.

Szóval: hiba volt.

De nem konspiráció.

Olyasvalami ez, amiről már többet tudunk.

A maszk előnyeivel kapcsolatos
hibahatáraink még most is

tágabbak, mint azt elismernénk,

ám a maszkviselés nagy előnyt jelent.

CA: Rendben, íme néhány kérdés

a közösség részéről.

Tegyük ki őket a képernyőre.

Jim Pitofsky: "Gondolják, hogy az amerikai
újranyitási kísérlet korai volt,

és ha igen, meddig mehetünk el, hogy
felelősen szálljunk szembe a járvánnyal?

BG: A kérdés, hogyan kössünk
kompromisszumot

például az iskolába járás előnyei

és a fertőzés kockázata között,
melyet az iskolába járás jelent;

ezek igen nehéz kérdések,

amelyekre nem hinném,
hogy bárki úgy felelhetne:

"Majd én megmondom, hogyan kell
e kompromisszumokat megkötni."

A fertőzés terjedésének megértését,

a felismerést, hogy fiatalok is
megfertőződnek,

és a generációk közötti
fertőzési lánc részei –

ezeket elő kell segíteni.

Ha csak az egészségügyi szempontot nézzük,

túl nagyvonalúan nyitottunk újra.

Az újranyitásnak vannak előnyei

a mentális egészség,
a normális egészség helyreállítása,

vakcina vagy más gyógymód
kifejlesztése szempontjából.

Néhány esetben azonban
több kockázatot jelent, mint hasznot.

A bárok ilyen gyors megnyitása

vajon fontos volt
a mentális egészség szempontjából?

Lehet, hogy nem.

Szóval, valószínűleg nem voltunk annyira
finomak az újranyitás szempontjából,

mivel biztosra veszem,
ahogy jobban kiismerjük,

rájövünk, hogy néhány dolog kapcsán
elhamarkodottan léptünk.

Ám itt vannak például az iskolák,

még ma, itt ülve sincs

pontos tervünk, mondjuk,
a belvárosi iskolák kapcsán,

én sem tudnám
feketén-fehéren körülhatárolni

az ezzel kapcsolatos
relatív kompromisszumokat.

Óriási előnyökkel jár, ha visszaengedjük
a gyerekeket az iskolába,

és hogyan mérlegelhetnénk a kockázatot?

Ha a lakóhelyükön nincs sok eset,

valószínűleg van haszna.

Ám előfordulhat, hogy meglepődhetnek.

Elkezdhet terjedni a fertőzés,
akkor változtatniuk kell,

ami viszont nem egyszerű.

Az Egyesült Államokban
lesznek olyan helyek,

ahol nem lehet jó kompromisszumot kötni.

Ha az egyenlőtlenségek
bármely területét vesszük,

a járvány csak rontott a helyzeten:

foglalkoztatás, internetkapcsolat,

az iskolák online oktatási képessége.

A szellemi munkakörben dolgozók

szégyellik bevallani,

ám néhányan sokkal hatékonyabbak,

és élvezik az otthoni munkavégzés
jelentette rugalmasságot,

ami szörnyű érzés,

miközben tudjuk, sokan,
sokféleképp szenvednek,

beleértve azt is, hogy a gyerekek
nem járhatnak iskolába.

CA: Valóban. Lássuk a következő kérdést.

[Nathalie Munyampenda] "Nálunk, Ruandában

a korai politikai beavatkozás
jelentette a változást.

E ponton miféle politikai beavatkozást
javasolna az Egyesült Államokban?"

Bill, arról a napról álmodom,
amikor önt jelölik ki

a koronavírus cárjának,

akinek hatalmában áll
valóban szólni a nyilvánossághoz.

Mit tenne?

BG: Nos, az innovatív eszközök azok,

ahol a csapatommal
a legtöbb tapasztalattal rendelkezünk.

Nyilvánvaló, hogy néhány, az újranyitással
kapcsolatos rendelkezés nagyvonalú volt,

ám úgy hiszem,

ezzel mindenki foglalkozhat.

Kell viszont a vezetés,

hogy bevalljuk, még mindig
nagy problémákkal nézünk szembe,

és hogy ne csináljunk ebből
szinte politikai ügyet,

mondván: "Nem nagyszerű, amit tettünk?"

Nem, nem nagyszerű,

ám sokan vannak, köztük szakemberek is...

sok mindent nem értenek,

és mindenki azt kívánja,
bármilyen intézkedést léptetnek is életbe,

az bár egy héttel hamarabb történne.

Nagy tapasztalatunk van

az innovatív eszközök kapcsán,

ez az, ahol az alapítvány

antitesteken és oltásokon dolgozik,

és kívül esik a magánszektoron,

így aztán képesek vagyunk semleges módon
együtt dolgozni minden kormánnyal,

és cégeket kiválasztani.

Különösen, ha nullszaldós a termék,

ki kapja az erőforrásokat?

Nincs erre piaci jelzés.

A szakértőknek kell kimondaniuk,
melyik antitest,

melyik védőoltás érdemes gyártásra,

mert ezek gyártására
korlátozott lehetőségünk van,

és több cég együttműködésében történik,
ami normál esetben sosem fordulna elő,

hogy egy cég kifejleszti,

majd több cég gyártóegységét használva,

maximálisan sokszorosítsák
a legjobb választást.

E dolgokat én koordinálnám,

ám szükségünk van egy vezetőre,
aki naprakész,

gyakorlatias,

példamutatóan viselkedik,

és ösztönzi a fejlesztések követését.

CA: Ön mesteri diplomata, kétségtelenül,

ahogy ezekről a dolgokról beszél.

Megértem, ha kényelmetlenül érzi magát.

Ám rendszeresen beszél Anthony Faucival,

aki a legtöbb vélekedés szerint
igen bölcsen szól a témában.

Milyen mértékben lehetetlenítik őt el?

Nem játszhatja
teljes mértékben a szerepet,

amelyre képes lenne
jelen körülmények között.

BG: Dr. Fauci mindenhol megjelent,
ahol lehetősége volt adásba kerülni,

és bár realisztikus dolgokat állított,

tekintélye megrekedt egy szinten.

Így szólalhat fel.

A Járványügynek kellene
a fő szószólónak lennie.

Nem feltétlenül szükséges,

ám a korábbi egészségügyi krízisek során

a Járványügy szakemberei

szólaltak fel.

Őket erre képezték ki,

így aztán kissé szokatlan,
milyen nagy mértékben kellett

Faucira támaszkodnunk
a Járványügy helyett.

Fauci lehetne az, aki kiváló kutató,

tapaszalt, különösen a védőoltások terén.

Valahogy ő lett az,
aki elmondja az általános tanácsokat,

a járványügyi ajánlásokat,

és ezket megfelelően elmagyarázza,

közben elismeri:

"Oké, a járvány visszatérhet,

ezért kell úgy viselkednünk."

Fantasztikus,
hogy engedték őt szóhoz jutni.

CA: Néha.

Lássuk a következő kérdést.

Nina Gregory kérdése:
"Miként áll ön és alapítványa

azon etikai kérdéshez, hogy mely országok
kapják meg először a védőoltást,

feltéve, hogy találnak egyet?"

Kihasználhatná ezt a pillanatot, Bill,

hogy beszéljen arról,
hol tartanak a vakcinakutatásban,

és mely kulcsfontosságú dolgokat
vegyük számításba,

ha követjük a kapcsolódó híreket.

BG: Ha beválnak,

a három legkorábbi védőoltásunk:

a Moderna, amelyet sajnos
nehezen lehet sokszorosítani,

így ha ez beválik, elsősorban
az Egyesült Államokat célozza,

aztán ott az AstraZeneca,
amely Oxfordból származik,

végül a Johnson and Johnson.

Ezek a legkorábbi oltásaink.

Az állatkísérletek eredményei

jól néznek ki, ám nem véglegesek,

kérdéses, hogy az időseknél beválik-e,

és a következő hónapokban
emberre vonatkozó adataink is lesznek.

Ezt a hármat a hatékonysági
és biztonsági vizsgálat fogja korlátozni.

Fogjuk tudni gyártani őket,

de nem annyit, amennyit szeretnénk.

Még az év vége előtt
képesek lehetünk a gyártásukra.

Ám hogy a 3. fázis sikeres lesz-e,

és hogy az év vége előtt meglesz-e,

ezzel kapcsolatban nem lennék optimista.

A 3. fázis során vizsgálják meg
igazán a biztonsági profilt

és a hatékonyságot,

ám azok is el fognak kezdődni.

Van további négy-öt védőoltás,
másfajta megközelítéssel,

amelyek nagyjából három-négy
hónap lemaradásban vannak:

Novavax, Sanofi, Merck.

Ezek közül soknál mi finanszírozunk
gyártási kapacitást –

néhány igen összetett tárgyalás
most is folyik ezzel kapcsolatban –,

hogy legyenek gyárak, amelyek
a szegényebb országoknak gyártanak,

alacsony és közepes bevétellel.

A jól sokszorosítható termékek esetében,

mint az AstraZeneca
és a Johnson and Johnson,

azokra összpontosítunk,

amelyek olcsók,

és felépíthetünk egy gyárat,
ahol 600 millió adagot gyárthatunk le.

Jó néhány védőoltásban van tehát

lehetőség.

Nem jósolok semmit az év vége előttre.

Ez a legjobb eset,

és néhány termékre szűkült a kör,

ahol tipikusan magas a hibaarány.

CA: Bill, ha ön

és az alapítványa nem lennének képben,

akkor a piaci dinamika oda vezetne,

hogy amint feltűnne
egy ígéretes védőoltásjelölt,

a gazdagabb országok összeharácsolnák

az összes elérhető kezdeti ellátmányt –

kell egy kis idő, hogy legyártsák,

és aztán semmi nem maradna
a szegényebb országoknak –,

ám azzal, hogy önök

gyártási felelősséget
és gyártókapacitást biztosítanak

e néhány védőoltásjelöltnek,

lehetővé teszik, hogy e korai védőoltások

szegényebb országokba is eljussanak?

Jól gondolom?

BG: Ez nem csak rólunk szól, de igen,

központi szerepet töltünk be
egy általunk létrehozott,

járványügyi felkészüléssel
foglalkozó koalícióval – CEPI – együtt,

és az európai vezetők egyetértésével.

Szakembereink megvizsgálják e termékeket,

aztán megkérdezik:
"Hol van a világon egy gyár,

amelynek van kapacitása ezt legyártani?

Melyikbe kellene
ilyen korán pénzt befektetnünk?

Mely ponton kellene

a befektetést más gyárba mozgatnunk?"

Ugyanis a magánszektorból néhányan,

akik igazán értik a dörgést,

nekünk dolgoznak,

bíznak bennünk e témában,

és sok mindent, különösen a gyártásra
vonatkozó dolgokat, mi koordináljuk.

Általában azt feltételeznék: az Államok
globális problémaként kezeli a helyzetet,

és részvételre törekszik.

Ám mindeddig semmilyen lépés nem történt.

Kongresszusi és kormánytagokkal
egyeztetek arról,

hogy ha a következő pénzügyi támogatási
törvényjavaslat átmegy,

annak egy százalékát fordíthatnák
azon eszközökre,

amelyek az egész világon segítenének.

Lehetséges tehát,

ám szerencsétlen helyzet,

és ezt az üres teret,

amihez a világ nincs szokva,

sokan próbálják betölteni,
köztük az alapítványunk is,

valamiféle stratégiával,

amely a szegényebb országokat is érinti,

amelyek nagy halálozási aránnyal
és számos negatív hatással küzdenek,

beleértve önnön egészségügyi
rendszerük túlterheltségét.

A legtöbb halálra a fejlődő
országokban számíthatunk,

hiába fordult elő sok haláleset
Európában és az Egyesült Államokban.

CA: Bárcsak légy lehetnék a falon,

hogy halljam, ahogy Melindával
erről beszélnek,

ezek miatt az etikai...
mondjuk, bűnök miatt,

amelyeket vezetők követnek el,
akik ennél okosabbak kellene legyenek,

mert az egy dolog, hogy nem modellezik
a maszkviselést,

ám az egy másik, hogy amikor a világ
egy közös ellenséggel néz szembe,

akkor nem vállalnak szerepet,

nem lépnek fel mint emberiség,

és helyette...

felgyorsítják a nemzetek közt folyó,
igen méltatlan tolongást,

amely a vakcináért folyik például.

Biztosra veszem, az utókor
keményen ítélkezik majd efölött.

Ez visszataszító.

Nem? Tévedek valamiben?

BG: Nos, nem minden fekete vagy fehér.

Az Egyesült Államok messze több pénzt tett

a védőoltás utáni kutatásba,

mint bármely más ország,

és az a kutatás nem korlátozott.

Nincs jogdíjszerűség, ami azt mondaná:
"Ha használja a pénzünket,

fizessen jogdíjat az Egyesült Államoknak."

A kutatások finanszírozása

mindenkinek elérhető.

A gyárak finanszírozása
csak az Egyesült Államok számára.

Amitől ez az egész nehéz, hogy más
globális egészségügyi probléma esetén

az Egyesült Államok
vezető szerepet játszik:

a himlő és a gyermekbénulás
felszámolásában,

olyan partnerekkel, mint a CDC, a WHO,
a Rotary, az UNICEF, a mi alapítványunk.

Tehát a világ... a HIV kapcsán,

Bush elnök vezetése alatt, bár
kétoldalú alapokon nyugodott,

a PEPFAR hihetetlen dolgokat tett.

Életek tízmillióit mentette meg.

Tehát a világ mindig is
az Egyesült Államoktól várta,

hogy legalábbis vezető szerepet tölt be,

pénzügyi és stratégiai vonalon, aztán:
hogyan alapítunk gyárakat a világ számára,

még ha a cél csupán megakadályozni,
hogy a fertőzés visszajusson az Államokba,

vagy segíteni a világgazdaság
helyreállítását,

ami jó az amerikai munkahelyeknek,

hogy van kereslet az Államokon kívül.

Tehát a világ egyfajta...

tudják, nagy a bizonytalanság,
mely dolog fog beválni,

és ott a kérdés:" Ki itt a főnök?"

A legrosszabb dolog
a WHO-ból való kilépés,

ez a nehézség remélhetőleg
orvoslásra kerül

a későbbiekben valamikor,

mert szükségünk van

a WHO koordinálására.

CA: Nézzünk egy másik kérdést.

Ali Kashani: "Látott bárhol a világon
olyan modellt,

amely különösen sikeresen
kezelte a járványt?"

BG: Nos, bámulatos,
hogy a korai intézkedéseken túl

mindenképp vannak továbbiak, ahol
a pozitív tesztet produkálókat fogjuk,

figyeljük a pulzoximétert,

ami a vér oxigénnel való
telítettségét méri,

egy igen olcsó eszköz,

és így igen korán kórházba
kerülhetnek a fertőzöttek.

Furcsa mód a betegek
a dolgok súlyosbodásáról nem tudnak.

Érdekes pszichológiai oka van ennek,
amibe most nem megyek bele.

Németországban igen alacsony
a halálozási arány,

amit ilyesfajta ellenőrzésekkel értek el.

Aztán a kórházba kerülve

rájöttünk, hogy a lélegeztetőket,
bár jó szándékkal,

de valójában túlzott mértékben
és rosszul alkalmaztuk

a járvány korai fázisában.

Az orvosok ma sokkal tapasztaltabbak
a kezelés kapcsán.

A legtöbb ezek közül világszerte ismert.

A pulzoximéter használata
korai jelzésként

valószínűleg széles körben elterjed,

ám a németek élen jártak vele.

Most a dexametazon – szerencsére
olcsó, szájon át bevehető –

gyártása futtatható fel.

Ez is világszerte el fog terjedni.

CA: Bill, szeretném megkérdezni,

ön személy szerint hogy élte meg
ezt az egész folyamatot?

Mert bár szenvedélye
és jó szándéka a téma kapcsán

teljesen egyértelműnek tűnik bárkinek,
aki csak egy percet is eltöltött önnel,

furcsa mód mégis születtek az ön szerepe
kapcsán őrült összeesküvés-elméletek.

Most érdeklődtem a Zignal nevű cégnél,

amely közösségi felületeket vizsgál.

Azt mondják, a mai napig,
azt hiszem, csak a Facebookon

négymilliónál is több poszt született,

amely önt kapcsolatba hozza a vírusról
szóló valamely összeesküvés-elmélettel.

Olvastam, hogy egy szavazás szerint
a republikánusok 40 százaléka úgy hiszi,

hogy az ön által forgalomba hozandó oltás

valahogy egy mikrochipet juttatna belénk,
hogy kövesse a mozgásunkat.

Képtelen vagyok elhinni ezt az eredményt.

Néhányan elég komolyan veszik ezt,

páran közülük még a Fox News-on
és hasonló helyeken is leközölték ezt,

páran elég komolyan veszik ezt ahhoz,

hogy szörnyű fenyegetésekkel
és hasonlókkal álljanak elő.

Úgy tűnik, ön sikeresen
lerázza magáról ezt,

de ugyan ki más volt már
hasonló pozícióban?

Hogyan kezeli ezt a helyzetet?

Ugyan miféle helyen élünk,

hogy ilyesfajta álhírek terjedhetnek?

Mit tehetünk, hogy helyrehozzuk ezt?

BG: Nem tudom pontosan.

Az összeesküvés-elméletek

újdonság.

A Microsoft persze mindig is
megosztó volt,

de legalább a valóságtól
nem rugaszkodtunk el.

Többször omlott össze
a Windows a kelleténél?

Tényleg voltak bizalmi problémáink.

Viszont legalább tudtam, miről van szó.

Amikor a mostani felmerült, bevallom,

viccelődni szándékoztam róla.

Azt mondták, ez nem lenne helyes,

mert a helyzet komoly.

Arra késztetné az embereket,
hogy ne akarják beoltatni magukat.

Na most, ha egyszer meglesz a védőoltás,

az olyan lesz, mint a maszk:

fontos, hogy minél többen éljenek vele,

különösen, ha meggátolja az átvitelt,

mert akkor a védőoltás
széleskörű alkalmazása

igen kedvező a közösség szempontjából.

Kissé elakadtam hát,

fogalmam sincs, mit mondjak vagy tegyek,

mert ez az összeesküvés-elmélet
újdonság a számomra,

és mit mondhatnék,

amellyel nem támasztom alá a dolgot?

Onnantól, hogy a Fox News
egyik kommentátora, Laura Ingraham

arról beszélt, hogy én mikrochipelem
az embereket,

a felmérés nem is meglepő,
hiszen ezt hallhatták

tévében is.

Ez igen vad dolog.

Az emberek nyilván egyszerűbb
magyarázatra vágynak,

mint hogy virológiát tanuljanak.

CA: A TED

politikailag semleges,

de hiszünk az igazságban.

Azt mondom: Laura Ingraham,

jön Bill Gatesnek egy bocsánatkéréssel
és vonja vissza, amit mondott.

Tegye meg.

Bárki, aki néz most minket,

és azt hiszi, ez az ember érintett
bármiféle összeesküvés-elméletben,

az forduljon orvoshoz.

Maguk bolondok.

Elegen ismerjük Billt régóta,

és látjuk, milyen szenvedéllyel
viseltetik e dolog iránt, hogy tudjuk,

maguknak elment az eszük.

Tegyék túl magukat ezen,

és hagyják, hadd koncentráljunk
a valós problémára: a járvány megoldására.

Komolyan.

Ha bárkinek van ötlete itt a chatben,

egy pozitív javaslat,
hogyan lehetne megszabadulni

az összeesküvés-elméletektől,

mert ezek egymásból táplálkoznak.

"Ó, én azért mondom ezt,
mert benne vagyok a konspirációban",

vagy ilyesmi.

Hogyan térjünk vissza egy olyan világba,

ahol az információ megbízható?

Jobban kell teljesítsünk ennek kapcsán.

Van még kérdés a nézők részéről?

Aria Bendix New Yorkból:

"Ön mit ajánlana azoknak,
akik csökkentenék

a megfertőződés kockázatát,
miközben nőnek az esetszámok?

BG: Nagyszerű, ha olyan állásuk van,

hogy otthon maradhatnak, és online
megbeszélések révén végezhetik munkájukat,

sőt, akár társadalmi
tevékenységük egy részét is,

tudják, én például videóhívásokon
beszélek sok barátommal.

Vannak európai barátaim,
ki tudja, mikor látom őket,

ám rendszeresen hívjuk egymást.

Ha többé-kevésbé elszigetelten élnek,

nem kockáztatnak sokat,

ha viszont sok más emberrel találkoznak

munka vagy társasági élet céljából,

az növeli a kockázatot,

és különösen azon közösségekben,
ahol az esetszám növekszik,

még ha nem is lesz kötelező,

remélhetőleg a mobilitást jelző számok
azt mutatják, hogy az emberek reagálnak,

és minimalizálják az otthonukon kívüli
kapcsolatok számát.

CA: Bill, azon gondolkodom, beszélne-e

röviden a jótékonyságról.

Nyilvánvalóan az alapítványa
nagy szerepet játszik ebben,

ám a jótékonyságról,
úgy általában, beszélne?

Tudja, belevágott ebbe
a Giving Pledge nevű kampányba,

bevont rengeteg milliárdost,

akik ígéretet tettek, hogy nettó vagyonuk
felét jótékonysági célra ajánlják

még életükben, vagy haláluk után.

Ezt nagyon nehéz megtenni.

Nagyon nehéz ilyen sok pénzről lemondani.

Csak ön, azt hiszem,

mióta a "The Giving Pledge" beindult...

Mikor is? 10 éve vagy valahogy úgy,
nem vagyok biztos benne...

ám szerintem azóta
az ön nettó vagyona megduplázódott,

annak ellenére, hogy ön a világ
egyik első számú jótékonykodója.

Vajon alapjában véve nehéz
hatékonyan adakozni,

hogy jobbá tegyük a világot?

Vagy a világ adományozóinak,

különösen az igazán gazdagoknak,

egyszerűen csak be kellene ütemezniük,

valahogy így: "Íme a nettó vagyonom
egy százaléka minden évben,

amely, ahogy öregszem,

talán növekedni fog.

Ha komolyak a szándékaim,

adakoznom kell... meg kell találjam
valahogy a módját,

hogy hatékonyan tegyem."

Igazságtalan és bolond ez a kérdés?

BG: Nos, nagyszerű lenne
emelni a mértéket,

és a célunk mind a Gates Alapítvánnyal,
mind a The Giving Pledge kampánnyal,

hogy segítsünk másoknak olyan ügyet
találni, amelyhez kötődnek.

Érzelmi alapon adományozunk.

Igen, a számok fontosak,

ám rengeteg ügy van a nagyvilágban.

Látnak valakit, aki beteg,

vagy nem kap szociális juttatásokat,
és így választanak.

Felfigyelnek valamire, ami révén
csökkenthető a rasszizmus.

Szenvedéllyel viseltetnek az ügy iránt,
így oda adakoznak.

Természetesen

pár adakozási mód nem válik be.

Növelnünk kell
az emberbarátok ambíciószintjét.

Ott a közös jótékonykodás,

amit a TED az Audacious Project révén
próbál elősegíteni,

és van négy-öt másik csoport,
amely összehozza a jótékonykodókat,

ami nagyszerű,

mert egymástól tanulnak,

önbizalmat merítenek egymásból,

és úgy érzik: "Hé, beadok valamit,
és a négy másik is bead valamennyit,

így nagyobb hatást érek el",

és remélhetőleg még akkor is
jól szórakoznak, ha kiderül,

hogy az a bizonyos ajándék nem vált be,

ám ettől még nem állnak le.

Jótékonykodás, igen,

szeretném látni, hogy a mérték növekszik,

és hogy vannak emberek, akik belevágnak,

ez nagyszerű,

ez kiteljesedés,

választanak egy rokont,
aki önökkel együtt csinálja.

Mi Melindával mindketten élvezzük,
hogy együtt csinálhatjuk ezt,

együtt tanulhatunk.

Néhány családban még
a gyerekeket is bevonják.

Néha a gyerekek szorgalmazzák.

Ha sok pénzük van,

egy millió dollár még mindig sok pénz,

ám ha milliárdjaik vannak,

százmilliókat kellene adakozniuk.

Valahogy elbűvölő,
hogy a személyes kiadásokat tekintve

a korábbi szinten maradnak.

Ez társadalmilag meglehetősen helyénvaló.

Fel kell futtatniuk az adakozásukat,

különben csak a végrendeletük lesz,

nem fogják tudni alakítani,
vagy hasonlóképp élvezni az adakozást.

Így anélkül...

nem szeretnénk kötelezővé tenni,

ám mi mindketten szeretnénk
inspirálni a jótékonykodókat,

hogy a múltban tapasztaltnál
jelentősen gyorsabban

lássák meg a szenvedélyt
és a lehetőségeket,

mert legyen az faji, fertőzéssel
vagy szociális problémával kapcsolatos,

a jótékonyság hozta újítás
gyorsan terjed és tehet egy ügyért,

és ha beválik, kormánytámogatással
az eredmény megsokszorozható,

Isten látja: szükségünk van megoldásokra,

szükségünk van reményre és haladásra,

az elvárások igen magasak,

hogy igen nehéz problémákat oldjunk meg.

CA: A legtöbb emberbarátnak,
még a legjobbaknak is,

nehezükre esik minden évben lemondani
nettó vagyonuk egy százalékáról,

ám a világ leggazdagabbjai gyakorta
nagyszerű befektetési lehetőségekhez

férnek hozzá.

Sokan közülük 7-10 százalékkal
gyarapítják vagyonukat évente.

Az a helyzet, nem,
ha vagyona felét valóban

jótékony célra fordítaná,

egy ponton be kell tervezze,
hogy évente lemondjon

vagyona öt, hat, hét,
nyolc vagy 10 százalékáról?

Logikusan nem ennek kellene történnie?

BG: Néhányan, mint például Chuck Feeney,

jó példával járnak előttünk,
és minden pénzüket eladományozzák.

Melindával mi is szoktunk arról beszélni,
emeljük-e adakozásunk mértékét.

Ahogy említette is,
különböző befektetések révén

igen szerencsések voltunk.

A technológiai befektetések
jól jövedelmeztek

még idén is,

ami egyike az igen nagy ellentmondásoknak,

melyek ma jellemzik a világot.

Szerintem elvárják, hogy felgyorsítsunk,

és van is miért felgyorsítani,

és a kormány nem minden igényt vesz észre.

Rengeteg kormányzati pénz van a világon,

ám segíteni jóra fordítani,

segíteni megtalálni a megfelelő helyeket
nem kíván erőfeszítést,

és ha az emberek segítenék
a fejlődő világot,

nincsenek kormányok,

amelyek a GDP 15 százalékáért
csekket nyomtatnának,

és a küszködés általában,
már csak gazdasági területen,

még a járvány nélkül is,

tragikus.

Öt év visszalépés

ezen országok fejlődésében,

és néhány esetben olyan súlyos a helyzet,
hogy maga az ország stabilitása

kérdőjeleződik meg.

CA: Nos, Bill,

minden tiszteletem az öné
és Melindáé azért, amit tettek.

Egy keskeny ösvényen járva

próbálnak egy csomó mindennel
zsonglőrködni,

rengeteg időt fordítanak
a világ egészének jobbá tételére,

rengeteg pénzt

és szenvedélyt tesznek bele...

Ez csodálatos,

és igazán hálás vagyok, hogy velünk volt.

Nagyon köszönöm,

és őszintén, idén az ön képességeire

és forrásaira nagyobb szükség lesz,
mint bármikor azelőtt,

szóval sok szerencsét.

BG: Nos, köszönöm.

Élvezem a munkát, optimista vagyok,
szóval köszönöm, Chris.