3 lépés, hogy megakadályozzuk a kiégést távmunka során

A túl sok képernyőidő, a túl sok videóhívás és a túl kevés határ mindannyiunk számára megnehezíti az otthoni munkát. Morra Aarons-Mele, egy podcast műsorvezetője és író, őszinte tanácsokat oszt meg arról, hogy mit tanulhatunk az introvertált emberektől energiánk és határaink védelméről.

Azt hihetjük, a távmunka
minden introvertált álma:

saját otthonunkban,
számítógép mögött rejtőzünk,

talán éppen pizsamában.

De az igazság az,

hogy sok introvertált számára
a távmunka rémálom.

[TED: Ahogyan dolgozunk]

[Készült a Dropbox támogatásával]

Most, hogy a járvány
sokunkat elűzött irodáinkból,

a távmunka új uralma alatt sínylődünk:

túl sok képernyőidő;

a munka és az otthon
közötti határok hiánya;

végtelen videóhívások.

Mindaz, ami megnehezíti a távmunkát
az introvertált emberek számára,

mindenki számára megnehezíti.

Gyakran a távmunka
legrosszabb része a videóhívás.

Kamera előtt lenni szereplést jelent.

A meggondolatlan tevezés azzal járhat,

hogy nyolc órán át szerepelünk.

Nincsenek árnyalatok, amelyek segítenek
megítélni a terem hangulatát.

A test nélküli fejek bámulása a képernyőn

csak a valós emberi kapcsolatok
halvány utánzatát kínálja.

A szorongás ezt csak tovább rontja.

Ha kamera van az arcunkban,

az valóban kiválthat szorongást.

Energia kell a jelenléthez.

Tehát a távmunka kezelésének
kulcsa az energia megőrzése.

Először is, figyeljünk a rituálékra
és a rutinra.

Bármennyire is utáltuk az ingázást,

ez a rituálé meghúzta a határt
a munka és az otthon között.

És szükségünk van erre.

Sokunk számára azok a kis szünetek,
amelyeket beépítettünk a munkanapba –

egy csésze kávé elfogyasztása
vagy beszélgetés a munkatárssal –

szintén megszűntek.

Én az efféle rituálék során
szedem össze magam,

öltöm fel a munkahelyi énemet

és kerülök megfelelő állapotba ahhoz,

hogy a munkába vágjak.

Hogyan tudjuk megteremteni
e szüneteket és határokat otthon?

A lényeg: szándékosan cselekedni.

Használhatunk zenét vagy fényeket,

beszélgethetünk egy jót egy baráttal.

A nap bizonyos órájában
sétálhatunk egyet a háztömb körül,

légzési vagy nyújtási
gyakorlatot végezhetünk,

mielőtt leülnénk –

bármi is szükséges ahhoz,
hogy meghatározzuk az átmenetet

a munka és az otthon között.

Másodszor, kezelnünk kell ütemünket,
helyünket és terünket.

Gondolhatunk erre úgy,
mint az energiát igénylő interakciók

váltogatása olyanokkal,

amelyek energiával töltenek fel.

Tervezhetünk kevesebb videókonferenciát,

hisz ne feledjük,
ezek szereplést jelentenek.

Tervezhetünk szabadidőt vagy feltöltődési
időt a szereplések után.

Oprah ezt teszi,

mint sok más introvertált
előadó és vezérigazgató.

Figyelembe vehetjük a napszakokat.

Gondoljuk végig, általában mikor van
elég energiánk a szerepléshez,

a többi időt pedig szenteljük
a nyugodt munkának.

Ami a helyet illeti,
használjuk a munkaterületet úgy,

hogy egészséges határokat szabjunk.

Még akkor is, ha az asztalunk
a konyhában van,

rendezzük úgy, mintha munkaterület lenne.

Ha térre van szükségünk,
töltsünk némi időt egyedül,

még a gyerekektől is távol.

Ez kulcsfontosságú,
hogy elkerüljük a kiégést.

Végül pedig, ha vezetők vagyunk,

különleges szerepünk van abban,

hogy az alkalmazottak megóvják
saját ütemüket, helyüket és terüket.

Kezeljük a helyzetet videóhívások közben.

Még távolról is a beszédes
extrovertáltak dominálnak.

Hogy mindenkinek teret biztosítsunk,

szervezzük meg a napirendet,

határozzuk meg az előadások szabályait,

és lehetőleg mellőzzük az ötletbörzéket.

Az ötletbörze szorongást válthat ki,

és feszültté teheti az introvertáltakat.

Ehelyett hozzunk létre egy közös teret,
ahol az emberek ötletelhetnek

még az ötletbörzék előtt.

Videóhívások helyett inkább telefonáljunk.

Kutatások azt mutatják, hogy több érzelmet
és árnyalatot közvetítünk

hangon keresztül.

Próbálkozzunk aszinkron kommunikációval

bonyolultabb vagy kényesebb ügyek esetén.

Ezt az ötletet ellophatjuk
Robert Glazer szerzőtől:

rögzítsünk hangjegyzetet vagy videót,
amelyben elmagyarázzuk álláspontunkat,

és küldjük el kollégánknak.

Így a saját tempójuk szerint
válaszolhatnak és reagálhatnak.

A mostani rengeteg kihívás mellett

lehetőségeink is vannak.

A távmunka nem fog eltűnni,

ezért ne csak a régi szokásokat
és régi vállalati kultúrát vigyük át

a távmunkába.

Hozzunk létre valami jobbat.

Kezdésképp

kérdezzük meg az introvertáltakat,
milyen lenne az ideális napjuk,

és vegyünk példát róluk.