Félelem nélkül az önkényuralom ellen

Hogyan lépjünk fel az önkényuralommal szemben? Mit jelent a félelemnélküliség? Ebben az erőteljes előadásban Szvjatlana Cihanouszkaja, az egyszerű családanyából lett politikus elmeséli, hogyan tett hihetetlen kísérletet arra, hogy legyőzze Belarusz hosszú idő óta hatalmon lévő autokrata vezetőjét az ország 2020-as elnökválasztásán. Élénk képet fest arról, hogyan fordultak a kisebb tiltakozások nagyszabású, békés tüntetésekbe, és megosztja velünk felemelő elgondolását a félelemnélküliség és a szabadság közötti kapcsolatról. Előadása azt üzeni, hogy mindannyian képesek vagyunk kiállni az igazságért – csak összefogva kell megtennünk.

2020. augusztus 12-én

két csapat lány indult tüntetni
Belarusz fővárosában,

Minszkben.

Fehér ruhába öltözve,

mezítláb mentek ki az utcára.

Délelőtt

néhányan a városközpontban lévő
Komarovszkij piachoz mentek.

Később a nap folyamán

a másik csoport virággal a kézben

a hősi emlékmű örökmécsesénél gyülekezett.

Megfogták egymás kezét,

és elkezdtek énekelni
egy belarusz altatódalt,

közben pedig várták
a rendőrautók érkezését.

Tudták, hogy a rendőrök
így fogják elvinni őket:

mezítláb, virággal a kezükben.

Tudták, hogy beviszik őket a rendőrségre,

megverik és megpróbálják megalázni őket.

Mégis folytatták.

Az idén valami megváltozott Belaruszban,

a több mint kilencmillió lakosú országban,

amelyet 1994 óta
önkényuralmi vezető irányít.

Ezek a fiatal nők a meghamisított
választási eredmények ellen tiltakoztak

néhány nappal a választás után.

Kisebb megmozdulásaik gyorsan nagyszabású,

békés női tüntetéshullámmá
nőtték ki magukat

országszerte.

Pár napon belül

több százezren vonultak utcára,

és a tüntetések azóta is folytatódnak,

az országban soha nem látott
méreteket öltve.

Mindez annak ellenére,

hogy az elnök újraválasztottnak
hirdette ki magát,

több mint tízezer embert tartanak fogva,

több százat megkínoztak,

legalább hatan meghaltak.

Sokakban felmerül, hogy miért most
emel szót a belarusz nép.

Mi készteti őket arra, hogy hétről hétre
az utcára vonuljanak

a példátlan rendőri erőszak

és az állam törvénytelensége ellenére?

A leggyakrabban azt a választ hallom,

hogy az emberekben már nincs félelem,

és ezt együtt értük el.

Mert a félelem az egyének reakciója.

Az elszigeteltségből táplálkozik.

A félelem nem válogat:

férfiak, nők, gyermekek, idősek –

mindannyian érzünk félelmet,

de csak addig,
amíg magunkra vagyunk utalva.

A félelemnélküliséghez két ember kell.

Csak akkor működik,
ha és amikor kiállunk egymásért.

Ha kiállunk egymásért, hogy szomszédunk,

munkatársunk, barátunk
bátorságot merítsen.

És akkor ők is ki fognak állni értünk.

Sokat foglalkoztak

az augusztus 20-i elnökválasztáson
betöltött szerepemmel:

hogy miként léptem a férjem,
Szjarhej helyébe, amikor bebörtönözték,

és világossá vált, hogy a hatóságok
megtagadják tőle, hogy jelölt legyen;

hogy miként nyertem meg
jogszerűen a választást,

és lettem a demokratikus Belarusz
megválasztott vezetője,

de a hivatalos eredmények szerint
csak 10%-ot értem el,

és száműzetésbe kényszerültem
a gyermekeimmel együtt;

hogy miként folytatom a harcot
azokért, akik rám szavaztak,

akiknek hangját
a rezsim el akarja fojtani;

és hogy mennyire nem ismerem a félelmet.

De gyakran voltak pillanatok,
amikor féltem,

és ki akartam szállni.

Megfenyegettek,

és el akarták hitetni velem,
hogy egyedül vagyok ebben a harcban.

De minél több városba látogattam el,

annál többen jelentek meg a gyűléseken,

és annál kevesebb félelem volt bennem.

A választás előtti napokban

60 ezren jöttek el Minszkben,
hogy kifejezzék támogatásukat,

és többé már nem féltem.

Sosem akartam
semmi ilyesmivel foglalkozni.

Sosem politizáltam,

és sosem akartam jelölt lenni.

Anya és feleség akartam lenni.

A sors és az emberek akarata

emelt ebbe a tisztségbe.

Kötelességtudattal és büszkén fogadom el.

Nem fogom feladni.

Ki fogok állni az emberekért,
mert ők is kiállnak értem.

Bátorságunk az egységből születik.

A szolidaritásunkból fakad az erőnk.

Most már értem,
hogy a félelemnélküliség elkötelezettség.

Döntés, melyet minden egyes nap meghozunk.

Felelősség, melyet vállalunk –

felelősség egymás iránt.

E tekintetben nem különbözöm
belarusz honfitársaimtól.

Támogatásuk érzékelhető.

Szolidaritásuk egyre nő.

Ha ketten vagyunk,

merészek vagyunk.

Ha százan vagyunk, bátrak vagyunk.

Ha több ezren vagyunk,

nem ismerünk félelmet.

És amikor már több tízezren vagyunk,

legyőzhetetlenné válunk.

Köszönöm.