Egy ősi kő, mely megváltoztatja, hogy mit gondoljunk az élet eredetéről

Mikor és hogyan keletkezett az élet a Földön? Sokáig vélték úgy a tudósok, hogy hárommilliárd évvel ezelőtt bukkant föl az óceánból, míg egy asztrobiológus, Tara Djokic csapatával váratlan felfedezést nem tett a Nyugat-ausztráliai-sivatagban. Érdemes meghallgatni, hogy egy vulkáni hőforrásnál talált ősi kőzet hogyan változtatta meg az élet eredetéről alkotott felfogásunkat.

A Föld 4,6 milliárd éves,

míg az emberélet
általában rövidebb 100 évnél.

Mit törődünk bolygónk történetével,

amikor a távoli múlt annyira
összemérhetetlen a mindennapi élettel?

Amennyire tudjuk,

a Föld az egyetlen bolygó
Naprendszerünkben,

amelyen fellelhetők az élet nyomai,

és ahol a körülmények megfelelők
az emberi élet számára.

Miért épp a Föld?

Tudjuk, hogy egyedi a Föld
a lemeztektonika tekintetében;

hogy folyékony víz van a felszínén;

és hogy oxigénben gazdag a légköre.

De ez nem volt mindig így.

Ezt onnan tudjuk, hogy ősi sziklák őrzik
a Föld planetáris fejlődésének

jelentős mozzanatait.

Az ősi sziklák tanulmányozására
az egyik legjobb hely

a Nyugat-ausztráliai Pilbara.

Az itteni sziklák 3,5 milliárd évesek,
és az egyik legrégibb bizonyítékát őrzik

az élet jelenlétének.

Ha az élet korai formájára gondolunk,
sokszor talán

egy sztegoszauruszt képzelünk el,

vagy egy halat, amint
kivonszolja magát a szárazföldre.

De a korai élet, amiről beszélek,

egyszerű mikroszkopikus élet,
mint a baktériumé,

kövületei gyakran maradtak meg
a sztromatolitnak nevezett

réteges sziklaszerkezetekben.

Ezek azok az egyszerű életformák,
amikkel szinte mindig találkozunk

a Föld első hárommilliárd évéből
származó fosszilis rekordban.

A fajok csupán pár százezer évre
követhetők vissza

a fosszilis rekordban.

A fosszilis rekordból tudjuk,

hogy a bakteriális élet olyan
3,5 - 4 milliárd évvel ezelőtt

vetette meg igazán a lábát.

Az ennél korábbi sziklák
vagy nem maradtak fönn,

vagy jelentősen deformálódtak
a lemeztektonika következtében.

Tehát hiányzik egy darab a kirakósból,

pont az, hogy mikor és hogyan
keletkezett az élet a Földön.

Ez itt ismét Pilbara ősi vulkáni tájképe.

Nem sejtettem, hogy kutatásunk egy másik
fogódzóval is hozzá fog járulni

az élet eredete rejtvényéhez.

Ekkor voltam itt először terepen,

egy egész hetes, hosszú
térképezési projekt vége felé,

amikor valami egészen különös
dologba ütköztem.

Nos, ami talán leginkább egy
köteg gyűrött öreg sziklának tűnik,

azok valójában sztromatolitok.

És ennek a buckának a közepén
volt egy kicsiny, különös kő,

nagyjából gyermekökölnyi.

Hat hónap telt el, mire
megvizsgáltuk mikroszkóp alatt,

mikor az egyik akkori mentorom,
Malcom Walter

felvetette, hogy a szikla
gejzeritre emlékezteti.

A gejzerit olyan kő, amely kizárólag

hőforrások tavacskájában
vagy annak szélén keletkezik.

Hogy értsék a gejzerit jelentőségét,

pár évszázadot vissza kell
repítenem önöket.

Charles Darwin 1871-ben
azt írta barátjának,

Joseph Hookernek, egy levélben:

"És ha az élet néhány kis
meleg tavacskában alakult ki,

különféle vegyi anyagok jelenlétében,

melyek készen álltak bonyolultabb
változásokra?

Nos, ismerünk ilyen meleg tavacskákat.
Hőforrásnak nevezzük őket.

Az ilyen környezetben
jelen van a forró víz,

kioldja az ásványi anyagokat
a sziklákból, amelyeken áttör.

Ez az oldat keveredik
szerves összetevőkkel,

és amolyan vegyi üzemet hoz létre,

melyről a kutatók kimutatták, hogy képes
egyszerű sejtstruktúrák előállítására,

ami az első lépés az élet felé.

Száz évvel Darwin levele után

mélytengeri hidrotermális kürtőket,
forró kürtőket fedeztek fel az óceánban.

Ezek is vegyi üzemek.

Ez a Tonga-szigetek mentén,
a Csendes-óceáni tűzgyűrűn fekszik,

1100 méterrel a tengerfelszín alatt,
az óceánban.

A fekete füst, amit felszállni látunk
a kéményszerű struktúrákból,

szintén ásványokban gazdag folyadék,

amelyből baktériumok táplálkoznak.

A mélytengeri kürtők felfedezése óta

az életet szeretik
az óceánokból származtatni.

Jó ok van erre:

a mélytengeri kürtők
jól ismertek az ősi kőzetrekordban.

Úgy tartják, hogy a Földet
egy világóceán borította,

és csak igen kicsiny
része volt szárazföld.

Annak eshetősége, hogy a mélytengeri
kürtők gyakoriak voltak a korai Földön,

jól összevág azzal, hogy az élet eredetét

az óceánban kell keresnünk.

Azonban...

Pilbarán végzett kutatásaink
egy másmilyen alternatívát

vetnek fel és támasztanak alá.

Három év után végre ki tudtuk mutatni,

hogy a mi kis kövünk valóban gejzerit.

Ez pedig nemcsak azt sugallja,
hogy léteztek hőforrások

a mi 3,5 milliárd éves
pilbarai vulkánunkban,

de bizonyítékot is találtunk rá
a Föld geológiai rekordjában,

hogy volt élet a szárazföld hőforrásaiban

hárommilliárd évvel ezelőtt.

És így, geológiai szemszögből
Darwin meleg tavacskája

észszerű jelölt az élet eredetére.

Persze még mindig vita tárgya,
hogyan keletkezett az élet a Földön.

Valószínűleg az is lesz mindig.

De az világos, hogy virágzott,

egyre újabb formái jelentek meg,

és egyre bonyolultabbá vált.

Végül elérkezett az ember korszakához,

ahhoz a fajéhoz, amely kérdéseket
tesz fel saját létezéséről

és magáról az életről:

Létezik-e olyan kozmikus társadalom,
mely arra vár, hogy kapcsolatba kerüljünk,

vagy egyedül vagyunk?

Ehhez a rejtvényhez ugyancsak adnak
fogódzót az ősi kőzetrekordok.

Bizonyítékaink vannak rá,

hogy kb. 2,5 milliárd évvel ezelőtt
a baktériumok oxigént kezdtek termelni,

valahogy úgy, ahogy manapság a növények.

A geológusok úgy említik
az ezt követő időszakot,

mint a "nagy oxidációs eseményt".

Erre utal az úgynevezett
sávos vasércformáció,

ez általában több száz méter vastag
kőzetcsoportokban figyelhető meg,

olyan kanyonokban előbukkanva,

amelyek a Nyugat-ausztráliai
Karijini Nemzeti Parkon keresztül

vájtak utat maguknak.

A szabad oxigén megjelenése két jelentős
változást tett lehetővé bolygónkon.

Először is: az összetett
élet kifejlődését.

Az életnek oxigénre van szüksége,
hogy nagy és összetett legyen.

Ózonréteget is létrehozott,
ami megvédi a modern életet

a Nap ultraibolya sugárzásának
káros hatásaitól.

Meglepő fordulatként a mikrobiális élet
utat nyitott az összetett élet számára,

és lényegében feladta
hárommilliárd éves egyeduralmát

a bolygó felett.

Mi, emberek manapság leásunk
a fosszilis komplex élet után,

majd elégetjük tüzelőként.

Ezzel szén-dioxiodot juttatunk
a légkörbe fölös mennyiségben,

és mikrobiális elődeinkhez hasonlóan

alapvető változásokat kezdünk
előidézni bolygónkon.

Ennek egyik következménye
a globális felmelegedés.

Sajnos a nem várt fordulat
az emberiség pusztulását jelentheti.

Lehetséges, hogy azért nem kerülünk
kapcsolatba másutt létező élettel,

más intelligens lénnyel,

mert ha egyszer kialakul az értelmes élet,

gyorsan megsemmisíti önmagát.

Ha a kövek beszélni tudnának,

szerintem azt mondanák:

a földi élet értékes.

A Föld és az élet közti,

nagyjából négymilliárd éves,

érzékeny és bonyolult
együttfejlődés eredménye,

amelyben az ember csak
a legutolsó pillanatban jelent meg.

Ez az információ kalauzként
és előrejelzésként is szolgálhat,

vagy magyarázat lehet arra, miért tűnik
oly magányosnak a galaxisnak ez a része.

Használjuk arra, hogy legyen valami képünk

az örökségről, melyet
magunk mögött akarunk hagyni

azon a bolygón, amit
otthonunknak nevezünk!

Köszönöm.

(Taps)