A szeretet és meghittség gyógyító ereje | Dr. Dean Ornish | TEDxBerkeley

Dr. Dean Ornish személyes belső titkairól mesél, és arról, hogyan javíthatjuk egészségünk az életmódunkkal, ha nem kívülről várjuk a boldogságot és a gyógyítást. Orvosi kutatásokkal és saját tapasztalatokkal támasztja alá a magány és depresszió legyőzésének belső módszerét, mely során az elmét és a testet erősítjük.
Dean Ornish a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem Megelőző Orvostudományi Kutatóintézete alapítója és elnöke, klinikus orvosprofesszor. Dr. Ornisht az elmúlt 125 év legsikeresebb öregdiákjai között tüntette ki a Texasi Egyetem. A LIFE szerkesztői pedig úgy vélték: generációja 50 legbefolyásosabb személyisége közé tartozik. A Forbes magazin szerint "a világ első hét tanára" közé tartozik.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Az utóbbi 40 évben
egy sor kutatást vezettem,

melyek rámutattak, hogy az étrend-
s az életmódváltozás mekkora jelentőségű,

pl. a teljesen növényi étrend,

amely természeténél fogva
alacsony zsiradék- és cukortartalmú,

a stresszoldó technikák,
beleértve a meditációt és a jógát,

a kímélő gyakorlatok és az ún.
pszichoszociális segítségnyújtás,

vagy még egyszerűbben:

"Egyél jót, mozogj többet,
stresszelj kevesebbet, szeress jobban!"

Ebből jön létre az ún. életmódorvoslás,

amely életmódváltással
nemcsak elősegíti kórok megelőzését,

hanem kezeli és gyakran
vissza is fordítja a betegségeket.

Az utóbbi 40 évben

e csúcstechnikájú, drága, modern
tudományos intézkedésekkel igazoltuk,

mennyire hatékonyak lehetnek

ezek a régi eszközök.

Minél több betegséget tanulmányoztunk,

minél több mögöttes biológiai
mechanizmust vizsgáltunk,

annál több okkal magyarázhatjuk
e változások hatékonyságát,

és azt, milyen gyorsan hatnak.

Ezek az eredmények millióknak
nyújtanak reményt s új lehetőséget.

De ma a legfontosabb járványra
szeretnék koncentrálni,

a magányosság, az elszigeteltség
és a depresszió járványára.

50 éve gyökeres társadalmi
változás történt.

Akkoriban az emberek zöme nagycsaládban
élt, ahol rendszeresen találkoztak;

munkahelyüket legalább 10 évre
biztonságban tudták,

akárcsak munkatársaik;
így megismerték egymást;

környékükön 2-3 nemzedékkel éltek együtt;

rendszeresen jártak
templomba vagy zsinagógába.

A legtöbb mai ember
életéből ezek hiányoznak.

A kutatások egyik haszna,
hogy fölkelti a tudatosságot,

a tudatosság nekem mindig
az első lépés a gyógyítás felé.

Tanulmányok sorából tudjuk,

hogy a magányosak, depressziósak
és elszigeteltek megbetegedése

és idő előtti halála
háromszor-tízszer valószínűbb

szinte minden oknál fogva,

összevetve azokkal, akik szeretetben,
kapcsolatban és közösségben élnek.

Nem ismerek az orvoslásban bármi mást,
aminek ekkora hatása lenne.

Ennek egyik oka, hogy családban

vagy két-három nemzedék
együttesében felnőni azt jelenti,

hogy ismernek minket.

Nem csak Facebook profilunkat
vagy vázlatos életrajzunkat.

Tudják, mikor toltunk el
valamit; szem előtt vagyunk.

Ismerik hajtóerőnket, nehézségeinket.

Tudjuk, hogy tudják, ők meg tudják,
hogy tudjuk, hogy tudják,

és van valami elemi ősi abban,
ahogy így látnak bennünket.

Ez olyasmi, mint James Cameron
Avatar c. filmjében: "Látlak".

Ez valójában afrikai szólás.

Nagyon lényeges, hogy az embert
teljes valójában, hibáival együtt lássák.

De ez még mind nem elég.

Kutatásaim során megkérdeztem
az alanyokat: "Miért dohányzik?

Miért eszi agyon magát? Miért iszik,
dolgozik túl sokat, és használ szert?

Viselkedése egészségkárosító!"
Rám néztek, s azt mondták:

"Nem érti. Fogalma sincs róla,
hogy ezek nem egészségkárosítók.

Nagyon is helyénvalók,
mert segítenek megbirkózni

a magánnyal, depresszióval,
elszigeteltséggel."

Ilyeneket mondanak:
"Egy csomag cigiben 20 barátom van.

Mindig kéznél vannak, nem úgy, mint más.

Ha elveszi őket tőlem,
ugyan mi más marad?"

"Az étel tölti ki az űrt." "A zsír bevonja
az idegeket, és enyhíti a fájdalmat."

vagy: az alkohol vagy a szerek
"enyhítik a fájdalmat".

Ezért van opioidjárvány,
amely része az egész ügynek.

Vagy videójátékok is enyhítik a fájdalmat.

Ugyanúgy működnek

a társadalmilag elfogadhatóbb
fájdalomenyhítő módok.

Nem elég, ha csak tájékoztatást nyújtunk,

és csak a viselkedésre összpontosítunk.

A mélyebben gyökerező ügyekre
kell összpontosítanunk,

mert ezek a tartós hatásúak.

Saját életem kapcsán
kezdtem ezek után érdeklődni,

mikor gólya voltam
a houstoni Rice Egyetemen,

s az öngyilkosságig menően
depressziós voltam.

Majdnem öngyilkos lettem.

Ugyan nem szerepelt a tanrendben,
de kiderült, hogy egyetemeink közül

a miénken a legmagasabb
az egy főre jutó öngyilkosságok száma.

Nemcsak azért lettem öngyilkosjelölt,
mert butának éreztem magam,

hanem mert mindent csakis így fogadtam:

"Na és? Nagy ügy! Kit érdekel?
Nem számít! Miért zavartassam magam?"

meg hasonlóképpen.

A súlyos depresszió
valódi torzító tényező,

ahogy Steve Jobs említette.

Azaz, először azt hisszük,
hogy világosan látjuk a dolgokat.

A dolgok pocsékak, mindig úgy
mennek majd, akárcsak a múltban,

és ha az ellenkezőjét hisszük,
csak kábítjuk magunkat.

Ez a depresszió ismérve;

ebből következik a gyámoltalanság
és reménytelenség.

Ez az a hiedelem, hogy a dolgok
mindig rosszul mennek.

A régi mondás szerint,

amikor a diák készen áll,
megjelenik a tanár.

Életemet végül Szatcsidananda szvámi

ökumenikus lelki tanító mentette meg.

Arra tanított, hogy rossz helyen keresem
az egészségemet és a jólétemet.

Szerette a vicces szójátékokat.

Mikor kérdezték: "Hindu vagy?",
azt felelte: "Nem, hanem nondu."

Segített megtanulnom,
honnan jön a béke és egészség.

Ennek szemszögéből fogok
mai témánkról beszélni,

mert teljes kultúránk,
reklámiparunk arra tanít,

hogy az egészség nem belőlünk,
hanem külső forrásból ered.

Szerezz több cuccot, érj el több
eredményt, pénzt, mindenből többet, –

akkor majd boldog leszel!

Ezzel az a baj, hogy ha egyszer ezt
a szemléletet tesszük magunkévá,

bármi lehet, mégis
rosszul érezzük magunkat.

Ha több cuccom lenne, akkor boldog lennék!

A megszerzés előtt nyilván
boldogtalanok vagyunk.

Ha más szerzi meg, nem mi,
boldogtalanok vagyunk.

Zéró összegű játszmában, ember embernek
farkasa világban érezzük magunkat,

minél többet szerzünk, annál kevesebb jut.

Ha sosem szerzünk, ostobák vagyunk,

ha szerzünk, pillanatnyilag
az megtévesztő:

"Megvan, az enyém!",
de az érzés általában nem tartós.

Többnyire a "Na és most?" követi.

Páciensem mondta: "Még a megmászott
hegyről elém táruló látványt sem élvezem,

mert kémlelem a következő hegyet",

vagy: "És? Nem nyújt olyan tartós
élményt, mint gondoltam."

Másik páciensem ezt mondta:

"A cél elérését követő csalódás akkora,

hogy mindig megbizonyosodom:
egyidejűleg még tucatnyi feladatom van."

De a szvámitól megtanultam,
és ez minden spirituális hagyomány része,

hogy a béke és az egészség már jelen van,

nem kell megszereznünk, mivel már megvan,

és e gyakorlatok célja: meditáció, jóga,

ima vagy bármi, amit csinálunk,

nem az, hogy meghozzák a béke
és a jólét érzését, hanem az,

hogy testünket-lelkünket megnyugtassák,

hogy érezzük, ami már bennünk van.

Lehet, hogy ez szóelemzésnek
és szemantikának hangzik,

de ez a világon mindent megváltoztat,

mert ha ezt kívülről kell megszereznünk, –

mint mikor az orvosin depressziós lettem,

mert azt hittem, sosem jutok be
az orvosi karra, és egyedül maradok, –

akkor az a baj, hogy ha szerintünk
ezt kívülről kell várnunk,

mindenkinek hatalma van fölöttünk,
akinek már megvan az, amire mi vágyunk.

Míg szorongást, nyugtalanságot,
bosszúságot érzek, mondhatom:

"Mit teszek, ami zavarja a bennem lévőt?",

s ez erőt ad nekem, mert tudok tenni érte.

Máskülönben mindenkinek
hatalma van fölöttem.

Mikor testünket-lelkünket megnyugtatjuk, –

ha pillanatokra is, – érezzük

meditáció vagy bármi más közben,
hogy megnyugtatjuk lelkünket,

és békésebbnek érezzük magunkat.

Ne feledjük, hogy az érzés nem
a meditációból származik: már ott volt.

Azt tettük, hacsak ideiglenesen is,
hogy a zavaró tényezőt eltávolítottuk.

Amikor lelkünket megnyugtatjuk,

hallani kezdjük belső
tanítónkat, belső gurunkat,

belső bölcsességünket,
belső halk hangunkat,

bárhogy is nevezzük.

Az a hang ébreszt ezzel hajnali háromkor:

"Dean, figyelj ide!

Valamit nem teszel,
ami pedig érdekedben állna."

Vagy: "Gondolj csak
erre a kreatív dologra!"

Minden kutatásom
ugyanarra a belső helyre vezetett,

innen aztán visszafejtettem,

hogy meggyőződjem
belső megérzéseim helyességéről.

Mikor hozzászokunk a belső hanghoz,

akkor a legzsúfoltabb napon
is kapcsolódhatunk hozzá,

ha elcsendesedünk és befele figyelünk.

A másik dolog, ami az elménk
elcsendesedésekor történik,

megtapasztaljuk a transzcendens állapotot.

Természetesen egyik szinten
különállók vagyunk,

vannak önök és vagyok én,
de másik szintet tekintve

mind részei vagyunk valami nagyobbnak,
ami összeköt mindenkit.

Bármilyen névvel is illetjük,

azzal korlátozzuk a kimondhatatlan,
korlátlan, végtelen tapasztalatot,

ezt az összekapcsolódást, az egységet.

Ezt Aldous Huxley "perennial philosophy,"
vagyis „örök filozófia” néven említi.

Minden vallásban fellelhető,

s ha már senki nem áldozza fel magát
vallási szertartással stb.,

a szeretet, együttérzés, önfeláldozás,
empátia és megbocsájtás

ugyanonnan a transzcendens
helyről származik.

Mikor a valóságban hozzánk
hasonlóakkal találkozunk,

akkor az együttérzés
természetesebben alakul ki.

Ha ezt erőltetjük,

akkor megzavarja belső békénket,
és megbetegszünk.

Az ókori szerzetesek, rabbik,
papok, szerzetesek és apácák

nem azért fedezték fel
ezt a megközelítést,

hogy gyógyítsák az érelzáródást
vagy a vérnyomást.

Erre is képesek, de ezek
erős átformáló eszközök.

Megszabadítanak a szenvedéstől
itt és most.

40 éve hallottam először erről
másodéves orvostanhallgató koromban.

Tíz súlyos szívbeteg nőt és férfit

szállásoltam el egy szállodában
egy hónapra.

Egyikük idősebb homofób fogorvos volt.

Az egyik fiú meleg volt.

Az idősebb férfi szörnyű dolgokat
vágott a fiatalabb társa fejéhez,

aki hasonló hangnemben visszabeszélt,
így heves vita alakult ki közöttük.

Az egyik nitroglicerint vett be,

a másik demerolt szedett
mellkasi fájdalomra,

és mindketten ajtót
csapkodva elvonultak.

Azt hittem, mindketten meghalnak, és itt
véget ér rövid kutatói pályafutásom.

(Nevetés)

Ezért közbeszóltam: „Tápláljátok
a mellkasi fájdalmat okozó erőt,

ettől szívinfarktust kaphattok,
és belehaltok a gyűlöletbe.

Ez nem valami bölcs dolog
a ti érdeketekben sem,

főleg a ti érdeketekben.”

Szeretetteljesebbek és megértőbbek lettek,

és megszűnt a mellkasfájdalmuk.

A szenvedés talán a lehetőség
életünk átalakítására.

Mikor Nelson Mandelát 16 év után
kiengedték a börtönből,

a hosszú szabadságmenetén
megkérdezték tőle:

"Haragszik a börtönőreire?"

Azt válaszolta:
„Elvették a legszebb éveimet,

de ha gyűlölöm őket, akkor még mindig
fogva tartják a szívem.”

A gyógyítás összekovácsol minket.

A meghittség a gyógyítás alapja.

A gyógyítás a teljesség
kialakítására utal.

A "jóga” a szanszkrit egyesülés,
egység szóból ered, –

nagyon régi dolgokat fedezünk fel újra –,

ellentétben a "másokkal".

Ha különbözőnek látjuk az embereket,
csak másságukat észleljük,

akkor lesznek mexikói erőszakosok,
és muszlim terroristák,

és mindazok a förtelmes dolgok,

melyek a valóság
félreértelmezésből származnak.

De mikor a transzcendens
állapotban vagyunk,

az együttérzés, szeretet
és gondoskodás természetesen jön.

Kettős nézet jellemez minket,
van különálló szintünk,

de a másik szinten nem vagyunk különállók.

Tanárom a James folyón templomot épített

Charlottesville mellett.

Fénynyaláb tört fel,
és fényszóróval találkozik,

minden vallás oltárát megvilágítja,

jelképezve, hogy igazság egy van,
de elérésének különböző útjai léteznek.

Átsegít több tévedésen,

melyeket rég kutatok.

Pl. ilyen mondásokat: "Tovább élek
vagy csak hosszabbnak tűnik,

ha életmódot és étrendet váltok?,
Jó szórakozás vagy valóban hasznos nekem?"

"Csak úgy lehet 100 évig élni,

hogy csak olyasmit teszünk, ami elveszi
a kedvünk attól, hogy 100 évig éljünk."

Változatok egy témára.

Pedig tartalmasan ez segít élni.

Az általam elismert spirituális oktatók –
a dalai láma, a szvámi és mások –

boldogan élnek.

Jó érzéssel tölt fel a közelükben lenni.

Ha van értelme és kellemes,
akkor fenntartható.

Egyetemi éveim alatt megtanultam

mindenben meglelni a lényeget,

de azt is, hogy választásaimnak
értelmet adjak.

Ennek egyik megvalósítási módja,

hogy azt választom, hogy nem teszek
semmit, ami egyébként szokványos.

Ezért szoktam mondani:
"Ha csak növényekkel táplálkoznak,

akkor visszafordíthatják a szív- és
cukorbetegségük, prosztatarákjuk,

módosíthatják génkifejeződéseiket,
megnyújthatják telomerjeiket,

és a sejöregedés is visszafordítható.

Minél több betegséget
és mechanizmust tanulmányozunk,

annál jobban megbizonyosodunk erről",

mire azt mondják: "Istenem,
nem ehetek azt, amit akarok?"

"Azt tesznek, amit akarnak,

de minden vallás ad étkezési útmutatót.

Sokszor különböznek: egyik szerint
ehetünk ezt, de azt nem,

vagy a hét egyes napjain
vagy napszakokban mást.

Isten összezavarodott? Nem tudom."

De bármilyen jótékony belső hatása legyen
a kiválasztott diétának és életstílusnak,

csak maga az elhatározás, hogy nem eszünk
valamit, amit egyébként megehetnénk,

jelentőséget ad döntésünknek.

Ha van értelme, akkor fenntartható.

Mivel a mögöttes biológiai
folyamatok annyira dinamikusak,

a legtöbben gyorsan regenerálódnak,

ha átfogalmazzák a változtatások értelmét:

halálfélelemről az élet élvezetére.

Az öröm, élvezet és jó érzés fenntartható,

még a kapcsolatokban is.

Rámakrisna dél-indiai szent
mondta 100 éve:

„Áshatunk sok sekély kutat,
és soha nem érjük el a vizet,

vagy áshatunk egy mély kutat,
és elérjük a vízforrást."

Pl. mi 20 éve vagyunk
együtt a feleségemmel.

Előtte jártam találkákra másokkal,
és nagyon élveztem.

De elhatároztuk, hogy elkötelezett
monogám kapcsolatban élünk.

Lehet ez ismét labda vagy rablánc?
Bármelyik lehet.

Vagy kialakíthatunk egy áldott
helyet és biztonságérzetet?

Csak olyan mértékben lehetünk
meghitt kapcsolatban,

amennyire meg tudjuk nyitni
szívünk, és esendőnek mutatkozunk,

és ennek feltétele, hogy biztonságban
érezzük magunkat.

Az évek során biztosabbak leszünk,
és megerősödik az egymás iránti bizalmunk.

Mint ahogy a hagyma rétegei lefejthetők,
annál bensőségesebb kapcsolatba kerülünk,

és minél meghittebb, annál kéjesebb,

amit előtte nem is sejtettem.

Tehát a sok különböző személy helyett

teljesen más élményt élek át
ugyanazzal a személlyel.

Minél közelebb kerülök hozzá,
annál szórakoztatóbb.

Mikor találkánk van,

akkor nem az előző élményt
próbáljuk felidézni,

bármennyire csodálatos volt is.

„Tiszta lappal” kezdünk minden alkalommal.

Készen állunk minden lehetőségre,
nagy fokú szabadságot ad.

Nem igyekszünk kialakítani valamit,
hanem tesszük, ami épp jólesik,

mert ha tenni akarunk,
akkor az nem lesz eredeti.

Bízzunk egymásban annyira,
hogy nyitottan fogadjunk bármit.

Legtöbbször elsöprőbb erejű
élvezetben van részünk,

mint amilyenben bármelyikünk
valaha már részesült.

Nem is csak kicsit más, hanem egészen
más több év együttlét után is.

Mert sokkal mélyebben átéljük,
ettől meghittebb és élvezetesebb.

Nem erkölcsi megfontolás, hanem más teszi
még kellemesebbé és szórakoztatóbbá?

Mint a vegetáriánus étkezés,
mely jót tesz a Földnek,

lassítja a globális felmelegedést és mást.

De ennél fontosabb, hogy tisztábban
gondolkozunk, energikusabbak vagyunk,

kevesebb alvással is beérjük,
javul együttlétünk minősége,

agyunk új idegsejtekkel bővül,

és mérhetően nagyobb lesz.

Sokkal többet nyerünk,
mint amennyit feladunk.

Számomra csodálatos a művészet,
a tudomány, a szeretkezés, minden;

képesek vagyunk előítéletek nélkül élni,

nyitottak lehetünk minden
lehetőségre és teljesen szabadok.

Az utánzás és az újítás nem ugyanaz.

Ha kellemes, akkor fenntartható.

Sokkal többet nyerünk,
mint amennyiről lemondunk.

Nem az élethossz függ ettől,
hanem az életminőség.

Rájöttem, hogy az ősi
spirituális tanítások

örömérzést adnak, ezért maradtak fenn.

Köszönöm a lehetőséget,
hogy ezt elmondhattam önöknek.

Hálás vagyok érte.

(Taps)