A Nagy Bumm, sötét anyag, sötét energia és a kultúránk | Hervé Dole | TEDxHECParis

E rendkívül változatos világban élve könnyű elfelejteni, hogy világmindenségünknek csak 5%-át értjük. A 95%-a még fölfedezésre vár. A tudománynak, művészetnek, kultúránknak és világképünknek ugyanaz a szerepe. Hervé Dole asztrofizikus és a Paris-Saclay Egyetem oktatója. Részt vesz a 2022-ben fölbocsátandó Euclid nevű űrprogramban, melynek célja a a világmindenségben lévő sötét anyag és sötét energia tulajdonságainak jobb megértése, valamint az univerzum mélyén lévő klaszterok képződésének tisztázása. Hervé dolgozott a NASA infravörös csillagvizsgálója fejlesztésén. A Paris-Sud Egyetem alelnöke, a tudomány népszerűsítéséért, a tudomány és társadalom, művészet és kultúra terület felelőse 2016–2020 között.

Oktató- és tudományos munkáján kívül Hervé lelkesen népszerűsíti az asztrofizikát különböző médiákban.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

A Franciaországba 2018 nyarán érkezett
önállótlan, hajléktalan menekültek ügyében

a francia kormány fölkérte az egyetememet,

hogy közülük hetvennek
nyújtson menedékszállást.

Afganisztániak, szomáliaiak, eritreaiak,
csádiak, maliak stb. voltak.

Egyetemem elnöke úgy döntött,

hogy tegyük örömtelivé – amennyire
lehet – a tartózkodásukat.

Együttesen rendezvények
szervezését határoztuk el,

hiszen csak három hétig
tartózkodtak nálunk.

Rendezzünk csillagpartit! – mondtam.

Mi a csillagparti?

Kellemes esemény: távcsövek vannak,

emberek, csillagnézés, persze, éjjel;

bolygókat, csillagokat figyelünk meg,

vitatkozunk a világról meg mindenről.

Kirobbanó siker volt.

Megosztottuk szeretetünket, eszméinket,
megosztottuk bizonyítékainkat;

eszmét cseréltünk a világról.

Elképesztő esemény volt.

Kapcsolatot létesítettünk egymással,

amely kezdetben hiányzott,
hiszen nem ismertük egymást.

Mitől oly különleges a köztünk
és a csillagok közti kapcsolat?

Szerintem a kíváncsiság s a kultúra miatt.

Annyira mohón kíváncsiak voltunk egymásra,

annyira meg kellett osztanunk
a kultúráról sok mindent,

hogy rögtön kialakult a kapcsolat.

Bennünket a kultúra
és a kíváncsiság tesz emberré.

A csillagparti alatt asztrofizikusként
nyilván jelen voltam, hogy segítsek,

bemutassam a csillagokat és a bolygókat,

és hamarosan efféle kérdések merültek föl:
"Honnan jöttünk?

Miből állnak a bolygók?

Miből áll a világegyetemünk?

Világegyetemként, bolygóként, galaxisként
honnan származunk? Honnan van az élet?"

Nagyjából e fő kérdéseket
teszi föl magának az emberiség

mióta világ a világ: honnan jöttünk?

Asztrofizikusként és egyetemi oktatóként

nagy örömömre szolgált részt vennem

az Európai Űrügynökség Planck nevű
nagy űrmissziójában,

amelyben megfigyeltük
az univerzum első fényét,

hogy választ leljünk az efféle kérdésekre.

Honnan jöttünk? Mennyi idős az univerzum?

Miből áll az univerzum?

Ez a pompás kép mutatja
az univerzum első fénysugarát.

Ezt kozmikus mikrohullámú
háttérsugárzásnak nevezik.

Ma este nem leszek túl műszaki;

ez az első fény,

amelyet a Nagy Bumm után

több részletben sugárzott a világegyetem.

Mintha a világegyetem
gyerekkorában készült kép lenne.

A kép egyszerűen fantasztikus.

Ez a korai világmindenség legjobb képe.

Sokat megtudhatunk belőle.

A világmindenségről készült
milliónyi matematikai modellt

összevetettük a képpel.

Számos lenyűgöző eredményhez jutottunk.

Az egyiket be is mutatom.

Ez az univerzum mai tudásunk szerinti
kétnapos állapotát mutatja.

Az univerzum valójában sűrű energia,

de ma ezzel nem foglalkozunk.

A mai összetétele ilyen.

Ezt hívjuk kozmikus tortának,

vagy mivel Franciaországban vagyunk,
kozmikus camembert-nek.

Maradjunk a franciánál.

A világegyetem 70%-a sötét energia.

Fogalmunk sincs, mi az,

de úgy gondoljuk, hogy miatta
tágul gyorsulva a világegyetem.

Órákat beszélhetnék erről,
de ma nyilván nem fogok.

Aztán negyedrésznyi sötét anyagból áll.

A sötét anyagról sem tudjuk, hogy micsoda,

de elég biztos, hogy létezik,

mert vonzza és alakítja
a látható galaxisokat.

Aztán maradt még kb. 5%, amelyről tudunk,

amelyet látunk;

ez közönséges anyag, mint önök vagy én,

a bolygók, csillagok és minden más.

Összesen 5%-ról tudjuk, hogy anyag.

Hogy képesek tudósok, legyenek
bármilyen kiválóak is, számszerűsíteni –

amiről tudjuk, azt könnyű, –

azt, amit nem tudunk?

Hogy sikerül?

Hogyan számszerűsítjük? Hiszen mondtam,
nem tudjuk megindokolni, igaz-e.

Mondok egy analógiát.

A helyiségben levegő van.

Ha így legyeznek, érzik.

Belélegzik, élvezik a levegőt.

Látták már bármelyik levegőrészecskét?

Láttak már oxigén-

szén-dioxid

vagy nitrogénmolekulát? N₂-t, úgy értem.

Szerintem soha.

De tudják, hogy van levegő.

Érzik, bár sosem látták.

Mi ugyanezt tesszük.

Sosem láttuk sem a sötét anyagot,
sem a sötét energiát.

De varázslatos tudományos eszközünk van:

az állapotegyenlet.

Az állapotegyenlet kifejezi

valaminek a nyomása
és sűrűsége közti viszonyt.

Megmérhetjük a levegő
nyomását és sűrűségét.

Hiszik vagy sem,

megmérhetjük a sötét energiának
a világegyetemre kifejtett nyomását,

ebből pedig a sűrűségét.

Ugyanezt elvégezhetjük
a sötét anyaggal is.

Onnan származnak ezek a számok.

De ez még mindig
nem mondja meg, hogy mik ezek,

és ez a fő kérdése
a modern asztrofizikának,

kozmológiának és eredettudománynak.

Ezért hozunk létre most Európában,

szintén az Európai Űrügynökséggel
itt, Paris-Saclay-ben űrprogramot,

amely szemléletünket
teljesen forradalmasítani fogja.

A program neve Euclid.

A jövő évtizedben milliárdnyi galaxist

pillanthatunk meg az égbolton.

Noha e képek nem válaszolják meg,
mi a sötét anyag vagy sötét energia,

de azt igen,

hogy egyrészt mi a sötét energia hatása
a világegyetem tágulására,

és másrészről mi a sötét anyag hatása

az anyagszerkezet kialakulásában.

Ehhez példa nélküli hatalmas
kamerát építünk,

amelyet az űrbe szándékozunk fölbocsátani.

Látják, mekkorát?

600 millió pixel – akkora.

Nagy áttörés lesz, hogy megértsük,

mi lehet a sötét anyag és sötét energia,

mikor összevetjük
az eredményeket a modellekkel.

Beszéltem a Nagy Bummról,
sötét anyagról, sötét energiáról.

Mi az összefüggés
eme izgalmas tudományos témák

és mai mindennapi életünk között?

Szerintem a kapcsolat az,
hogy az eredmények és a ragyogó képek,

amelyeket a nyilvánosság
s a tudomány rendelkezésére bocsátunk...

azt hiszem, ez a következő dia –,

ihletre ad lehetőséget.

Ahogy említettem,
az ember mindig az eredetét keresi:

honnan jöttünk?

Ez a kép a Marson készült.

Így néz ki a Mars napnyugtakor.

Itt egy picurka pötty –

talán nem is látják, de ott van –,

az a bolygónk.

A Marsról nézve bolygónk picurka pötty.

Ezek a csodás képek, melyeket látunk,

a tudománytól származnak,

és tanulmányozzuk őket,
hogy jobban értsük az univerzumot,

és nagyobb erőnk legyen a világegyetemről
alkotott elképzelésünk fejlesztésére,

valamint világképünk további alakítására.

Ebben a vonatkozásban a tudomány épp
oly értékes, mint a művészet és a kultúra,

mert a művészet és a kultúra
is világképet közvetít.

Mi a világ?

Mi benne a helyünk?

Milyennek kell lennie a világnak?

Mi a tét?

Számomra a tudomány, kultúra és művészet

világképről alkotott jellemzői ugyanazok.

Amit a tudományról említettem,

ugyanaz mozgatja az emberi gondolkodást,
a művészetet és a kultúrát.

Így tehát a művészetnek,

tudománynak és kultúrának
ugyanazok a jellemzői.

Csupán fogékonynak, kreatívnak...

és...

kreatívnak kell lennünk; ennyi elég.

Elég bonyolult, hogy egyeztessük
ezeket a jellemzőket.

Ettől kezdve a tudományról,
kultúráról és művészetről

nem mint a társadalom vagy a világ
külön-külön részéről kell gondolkodnunk,

de vita közben ugyanarról beszélünk.

Ha legközelebb az égre pillantanak,

az éjszakai égboltra: bolygókra,
csillagokra nyári éjszakákon,

talán a sötét anyagra,
sötét energiára, tudományra gondolnak,

de egyben a művészetre, kultúrára,
kreativitásra, fogékonyságra és...

a kozmikus camembert-re.

Köszönöm.

(Taps)