Another Look at Comparative Advantage

Comparative advantage explains why people trade and what goods they should trade. To illustrate the concept of comparative advantage, we ask: Should Martha Stewart iron her own shirts? Even if Martha Stewart has an absolute advantage in ironing shirts, her opportunity cost is simply too high! We’ll go over the concepts of absolute advantage and opportunity cost in depth using more examples, too.
Ready to test your knowledge? We introduce several homework questions in this video and we’ll cover the answers in another video in this section.
Microeconomics Course: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics

Ask a question about the video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/comparative-advantage-definition-opportunity-cost#QandA

Next video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/comparative-advantage-trade-homework

- Engedjék meg, hogy meséljek Önöknek a Tazmán szigetről! Megközelítőleg 130 mérföldre helyezkedik el

Ausztrália délkeleti partjainál. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a tengerszint alacsony volt, Tazmánia

Ausztrália részét képezte. Ebben a korban, a régészeti leletekben feljegyezték, hogy

a tazmánok halásztak és csonteszközöket alkalmaztak. Megközelítőleg 10.000 évvel ezelőtt az emelkedő

vízszint Tazmániát Ausztráliától elválasztotta és legalább 3 kisebb szigeten az

elszigetelt emberi népesség teljesen kihalt. Tazmániában 4.000

vadász, gyűjtögető maradt minden kapcsolat nélkül az emberiséggel.

Elvesztettek minden technológiát, amit egykor birtokoltak, nem volt több halászat, nem voltak többé csonteszközök. Elvesztették, majd

Elmulasztották az új találmányokat is, mint a kőeszközök, halászháló és a tűz, amelyet alkalmaztak

Ausztráliában. Amikor az európaiak 1462-ben felfedezték a tazmánokat, úgy vélték, hogy

ez a szélsőséges elszigeteltség egy legegyszerűbb "anyagi kultúrát" hozott létre az egész

modern világban. Emberi kapcsolatok nélkül néhány sziget népessége lecsökkent, a

mások el is tűntek. Legtöbbünk szerencséjére az emberi együttműködés idővel elterjedt.

Ahogyan azt a jelen videokból is látjuk, hatalmas haszonhoz jutunk

a specializációból és a kereskedelemből. Egyik oka ennek az előnyös együttműködésnek, amit a

közgazdászok viszonylagos versenyelőnynek hívnak. Két dolog, ami meglepő a komparatív

előnyben: először is, már csupán azzal, hogy átrendezzük, ki mit csinál, több terméket tudunk készíteni

a specializáció révén a kereskedelemben, még akkor is, ha senki sem lesz jobb az egyes

munkafázisokban. De a második megközelítés a kedvencem. Ha valamiben jobbá válsz, az

nyilván előnyös számodra is, de előnyös számomra is, még akkor is, ha a

termelőképességem, egyáltalán nem változott. Hadd mutassam meg, hogy működik!

Ez legjobban egy egyszerű példával mutatható be két ember példáján, Bobbal és Ann-el, akik csak

két terméket termelnek, banánt és halat. Itt van mindaz, amit Bob termelni tud, ha teljes idejét arra szánja,

hogy csak egy terméket állítson elő. Bob vagy 10 banánt képes összegyűjteni vagy 10 halat tud fogni.

Ann vagy 10 banánt tud termelni vagy 30 halat tud kifogni, tehát mondjuk mindketten megosztják az időt,

amit a banán és a hal előállításával töltenek. Bob és Ann öt-öt banánt szüretel

Bob 5 halat Ann pedig 15 halat fog ki, összességében ezáltal 10 banánt

és 20 halat termelnek. Ti matek-varázslók biztosan láttok egy nyilvánvaló utat

ennek az összesnek a növelésére. Ha Bob csak banánt és Ann pedig csak halat termel, akkor

az végösszeg 10 banánra és 30 halra emelkedik. Tehát csak az által, hogy újrarendezzük, hogy ki mit csinál

több végterméket kapsz, és talán azt gondolod, hogy ez a következtetés az előzőleg bemutatott

munkamegosztás eredménye, de tévedsz. Kulcsfontosságú

a munkamegosztásba az, hogy a dolgozók egyénileg eredményesebbek, amikor

specializálódnak, ugyanakkor ebben a forgatókönyvben sem Bob, sem Ann nem lett jobb

a banán vagy hal termelésben. Csak azáltal, hogy újrarendeztük, hogy ki milyen feladatot hajtson végre

megnövelte az össztermelést. A kulcs annak megértéséhez, hogy ez hogyan működik,

az az ún. lehetőség-költség. Bobnak választania kell, hogy banánt szed, vagy halat fog. Amikor

banánszedést választ, lényegében felad egy halat, Bob tehát magával kereskedik.

Használhatja az idejét banán szedésre, vagy eladhatja azt az időt halászatra és a

kereskedelem költsége halanként egy banán. Ez Bob lehetőség-költsége. Ugyanez

vonatkozik Ann esetere is, de Ann előállítási költsége banánonként három hal.

Annyi idő alatt míg Ann termel egy banánt, három halat foghatott volna.

Saját magával elcserélt egy banánt három halért.

Tehát Bob csak egy haltól esik el azért, hogy termeljen egy banánt, de Ann elmulaszt

3 halat, azért hogy 1 banánt termeljen. Ann lehetőség-költsége egy banán termelése esetén

magasabb, mint Bobé. Ann javíthat a saját helyzetén, ha a banánokat kevesebb,

mint 3 halért tudja megszerezni és Bob javíthat a helyzetén, ha halat tud szerezni kevesebb, mint

egy banánért. Tegyük fel, hogy Ann elad 2 halat Bobnak 1 banánért. Mindketten nyernek, és ha

Ann akar egy banánt, akkor vagy szed saját magának és elmulaszt három halat vagy

fog csak 2 halat és elcseréli Bobbal. Ann előnyben részesíti az alacsony-költség opciót és

így cserél. Bob is az alacsony-költség opciót preferálja. Ahelyett, hogy feladna egy egész

banánt, hogy fogjon egy halat, el tudja cserélni a banánt 2 halra, így most csak

egy fél banánt ad fel egy halért cserébe. Láthatod, tehát, hogy ha Anna jobb is mindenben

az a történeten semmit nem változtat. Ann még mindig előnyben van a cserét követően, mert

a halak száma amiről Ann lemond, hogy szedjen egy banánt saját magának, nagyobb,

mint a halak száma, amit ki kell fognia és Bobnak adni annak érdekében, hogy Bobtól szerezzen egy banánt.

Most tekintsünk be egy ellentmondásba: mi történik, ha Ann-nek

jobban megy a halászás. Tételezzük fel, hogy most már 40 halat képes kifogni. Nyilvánvalóan

ez jó Ann-nek, de ez azt is jelenti, hogy egy banán megtermelése saját részre most már többe kerül.

Most négy halat kell beáldoznia minden egyes megtermelt banánért.

Azáltal, hogy jobb halásszá vált, Ann viszonylag rosszabb banánszedő lett és

ez a tény segít Bobnak. Ez az ok az, amiért Ann hajlandó több halat cserélni

minden egyes banánért, amit Bobtól kap. Tehát, bár Bob termelői képessége nem változott,

most már több halat kap a banánjaiért. A viszonylagos versenyelőny

gyönyörű dolog: nem számítanak a képességeim, még mindig tudok neked segíteni, még ha te

jobb is vagy mindenben. Minél jobban különbözünk egymástól,

annál több az előnye az egymással való cserének. Térjünk vissza a való világba.

A legtöbb ember számára a versenyképesség azt jelenti, hogy mi mindannyian

a munkaidőnk legnagyobb részét azzal a munkával töltjük, ami hasznosítja mindannyiunk viszonylagos

tehetségét. Honnan tudod, hogy mi az, amiben viszonylag jó vagy? Amiért megfizetik

a munkádat, ez elmondja neked. A versenyelőny a fő erő, ami arra hajt minket,

hogy használjuk tehetségünket azokban a munkakörökben, amelyekben a legjobbak vagyunk. Ezért van az, hogy akik jók

matekban, hajlamosak mérnökké válni, és azok, akik jó grafikai érzékkel rendelkeznek, hajlamosak

művészekké válni. A szakosodás és a kereskedelem kulcsszerepet játszanak az elmozdulásban a szegénységtől

a jólétbe. Szörnyen szegények lennénk nélkülük, de ez önmagában nem magyarázza meg

jólétünk teljes mértékét. A modern világ másik fontos vonása az

innováció. Társadalmunkban tobzódnak az innovációk. Ez az innovácionizmus

lehetetlen lenne specializáció és kereskedelem nélkül, ugyanakkor a specializáció és a kereskedelem

nem garantálja az innovaciókat. Ez a témája a következő videónak.