Hogyan forradalmasítják a nők Ruandát?

Agnes Binagwaho 1996-ban, a népirtás utáni időszakban tért haza Ruandába. Fontolgatta, hogy a rettenetes pusztítás láttán elhagyja az országot, de a közösségében élő nők példája maradásra és arra ösztönözte, hogy segítsen az újjáépítésben. Ma már és örül, hogy maradt. Binagwaho a lelkesítő előadásában Ruanda egészségügyi minisztereként végzett munkájáról beszél, és beszámol az országban a nők oktatása terén elindított kezdeményezéséről, amelynek nagyszabású célja a legmagasabb szintű nemi egyenlőség kialakítása világszerte.

Két évvel a tuszik ellen elkövetett
1994-es népirtás után

tértem haza Ruandába.

Az ország teljesen fel volt dúlva.

A gyerekek, akiket a kórházakban kezeltem,

rendszeresen haltak meg
gyógyítható betegségekben,

mert nem volt felszerelés
vagy gyógyszer a megmentésükre.

Nagy volt a kísértés,
hogy összepakoljak és elfussak.

De meghánytam-vetettem magamban.

Mivel szívügyem a társadalmi igazságosság,

és mivel összesen csak öt gyerekorvos volt

több millió gyerekre Ruandában,

úgy döntöttem, maradok.

Akik miatt a maradás mellett döntöttem,

volt néhány fantasztikus ruandai nő,

akik átélték és túlélték a népirtást.

Legyőzték a hihetetlen fájdalmat
és szenvedést.

Néhányan nemi erőszakban fogant
gyermeket neveltek.

Mások AIDS-ben haldokoltak,

és megbocsátottak az elkövetőknek,
akik szándékosan fertőzték meg őket,

fegyverként használva az AIDS-t
és a nemi erőszakot.

Az ő példájuk ösztönzött.

Ha ők képesek erre,

én is képes vagyok itt maradni,
és megtenni a tőlem telhetőt.

Ezek az asszonyok voltak valójában

a béke és a megbékélés aktivistái.

Utat mutattak az ország újjáépítésében,

hogy egy nap a gyerekeinknek
és az unokáinknak legyen egy hely,

amelyet büszkén az otthonuknak mondhatnak.

Gondolják végig,

milyen változást hozott az országunknak
ez a megváltozott gondolkodás?

Mára Ruandában

a legmagasabb a nők aránya a parlamentben.

(Taps)

Várjanak, amíg elmondom, hány százalék...

61 százalék!

(Taps)

Mára a mi védőoltás-kampányunk a legjobb,

és egyik sikerünk, hogy a lányok
93%-a be van oltva HPV ellen,

(Taps)

és ezzel védettek a méhnyakrákkal szemben.

Ebben az országban ez az arány 54%.

(Nevetés)

75%-kal csökkentettük
a gyermekhalandóságot,

és 80%-kal az anyák halálozási arányát.

A 2000-es évek elején

minden nap kilenc nő halt meg

szülés és terhesség során.

Ma ez a szám kettő körül van.

Ez a feladat még nincs teljesítve.

Még sok a teendőnk.

A kettő még mindig túl sok.

De hogy ezeket az eredményeket
amiatt értük-e el,

mert sok nő van

döntéshozó helyzetben?

Szerintem igen.

(Nevetés)

Van egy tanulmány

(Taps)

a fejlődő világról, amely kimutatja:

ha javítjuk a nők helyzetét,

javul a közösségük helyzete is.

Akár 47%-os csökkenés lehet
a gyermekhalandóságban.

Még ebben az országban is,

ahol most vagyunk, ez igaz.

Patricia Homan tanulmánya azt állítja,

ha a nők és a férfiak

egyenlő mértékben lennének jelen
az állami törvényhozásban,

14,5%-kal csökkenne a gyermekhalandóság

Amerikában!

Tudjuk, hogy a nők

vezető pozíciókban
kamatoztatva képességeiket

a rájuk bízott népesség egészének
felemelésén dolgoznak.

Képzeljék el, mi történne,

ha a világon mindenhol
egyenlőség lenne nők és férfiak között.

Milyen óriási előnyök származnának belőle?

Hmm?

Ó, igen.

(Taps)

Mert általában

más a vezetői stílusunk:

mi befogadóbbak,

empatikusabbak,

és gondoskodóbbak vagyunk
a kisgyerekekkel.

Ezzel változást lehet elérni.

Sajnos ez az ideális világ nem létezik,

és a vezető pozíciókban lévő
férfiak és nők közötti különbség

túl nagy.

A legtöbb szakmában a nemi egyenlőtlenség
teljesen normálisnak számít,

még a világegészségügyben is.

Rájöttem, ha előtérbe helyezzük
a nők oktatását,

azzal jobbá tesszük az életüket,

valamint a közösségük jólétére
is előnyösen hat.

Ez az oka annak, hogy az életemet
most már az oktatásnak szentelem.

Ez teljes összhangban van

az egyenlőség és a társadalmi
igazságosság iránti törekvéseimmel,

mert ha nagyobb hozzáférést akarunk
az egészségügyi szolgáltatásokhoz,

először növelni kell a hozzájutást
az egészségügyi oktatáshoz.

Ezért barátokkal és partnerekkel
gyönyörű egyetemet építettünk

Észak-Ruanda vidéki területén.

Arra oktatjuk a hallgatóinkat,

hogy minőségi, méltányos,
és holisztikus gondoskodást nyújtsanak

mindenki számára, egytől-egyig,

a kiszolgáltatottakra, különösen
a nőkre és gyerekekre ügyelve,

akik történelmileg a sor végén állnak.

Vezetőkké képezzük őket,

vezetői és érdekképviseleti
készségeket tanítunk nekik,

hogy aztán változást tudjanak elérni
abban a társadalomban,

ahol majd élnek,

hogy olyan egészségügyi rendszereket
építhessenek,

amelyek majd helyben
gondoskodhatnak a rászorulókról.

Ez tényleg nagy változást jelent.

Mert jelenleg

az orvosképzés, például,

városi intézményekben zajlik,

a minőségi egészségügyi szolgáltatásokra
és a klinikai szaktudásra összpontosít,

amelyeket majd kórházakban hasznosítanak.

Nálunk is a minőségi klinikai
szaktudás a fő szempont,

de mi bioszociálisan közelítjük meg
a páciens betegségét,

hogy kezelését a közösségében végezzék,
ahol az emberek élnek,

és csak szükség esetén kerüljön kórházba.

Ráadásul,

a négy-hét évig tartó
nagyvárosi klinikai képzés után

a diplomás fiatalok nem akarnak
visszamenni vidékre.

Ezért építettük a Globális
Egészségügyi Egyenlőség Egyetemet,

ami a Partnerek az Egészségügyben,
azaz az UGHE kezdeményezése

Észak-Ruanda vidéki területén.

(Taps)

A mi diákjaink

meg fogják változtatni a világot.

Mindenhonnan jönni fognak hozzánk –
ez globális egyetem –,

és az egyetemi képzés
ingyenes lesz a hallgatóknak,

egyetlen feltétellel:

elesettek közösségét kell szolgálniuk

hat-kilenc éven át szerte a világon.

A fizetésüket megtartják
maguknak és a családjuknak,

de a tőlünk kapott tudást minőségi
kórházi szolgáltatásokra fogják fordítani.

különös tekintettel
a rászoruló közösségekre.

Ennek érdekében

már az elején megállapodást
írnak alá, hogy ezt vállalják:

kötelező érvényű megállapodást.

Nekünk nem kell pénz.

A pénzt működtetnünk kell.

De ők ezt mindenkinek elérhető
minőségi szolgáltatásra váltják.

Ehhez, természetesen,

nagyon oda kell figyelnünk
a nemi egyenlőségre.

Ezért minden évfolyamunkon,
egyetemi kurzusunkon

a nők aránya minimum 50%.

(Taps)

Büszkén mondhatom,

hogy az öt hónapja indult orvosegyetemen

a beiratkozottak 70%-a lány.

(Taps)

Ezzel tiltakozunk az ellen,

hogy ma földrészünkön a nőknek
kevésbé érhető el az orvosi képzés.

Hiszek a nők oktatásában.

Ezért nagyra becsülöm az afrikai nőket,
akik bejárják a világot,

hogy tanuljanak, fejlesszék
képességeiket és tudásukat.

De remélem, hogy mindezt
visszahozzák Afrikába,

hogy gyarapítsák a földrészt,

és hogy megerősítsék a kontinenst,

mert biztos vagyok benne,

hogy egy erősebb Afrika
a világot is megerősíti.

(Taps)

23 évvel ezelőtt

visszatértem Ruandába.

a szétvert Ruandába,

amely még most is szegény ország,

de amelyre fényes jövő vár.

Boldog vagyok, hogy visszamentem,

akkor is, ha voltak nagyon nehéz napok,

és akkor is, ha néha le voltam sújtva,
mert nem találtam a megoldást,

és emberek haltak meg,

vagy mert nem haladtak eléggé a dolgok.

De büszke vagyok, hogy hozzájárultam
a közösségem fejlődéséhez.

Ez nagy örömmel tölt el.

Kedves afrikai nők a diaszpórában,

ha most hallotok engem,

soha ne feledkezzetek meg szülőhazátokról!

Amikor készen álltok rá, gyertek haza!

Én hazatértem.

Az életem így vált teljessé.

Szóval, gyertek haza!

Köszönöm.

(Taps)