YouTube

Got a YouTube account?

New: enable viewer-created translations and captions on your YouTube channel!

Hungarian subtitles

← Mit tanított az írásról a lassú olvasás?

Get Embed Code
33 Languages

Showing Revision 10 created 01/11/2020 by Csaba Lóki.

  1. Egyszer nagyon régen élt egy önző óriás,
  2. akinek gyönyörű kertje
    az egész vidék csodálatát kivívta.
  3. Egy este az óriás arra ért haza,
  4. hogy sok gyerek játszik a kertjében,
  5. amire elöntötte a harag.
  6. "Az én kertem az enyém!"
  7. Ezt mondta.
  8. Majd hatalmas falat húzott köré.
  9. Az önző óriást Oscar Wilde írta 1888-ban.

  10. Majdnem száz év elteltével az óriás
  11. végleg gyerekkorom Brooklynjába költözött.
  12. Vallásos családban nevelkedtem,
  13. a Biblián és a Koránon nőttem fel.
  14. A vallásos és szórakoztató irodalom
    olvasásával töltött idő
  15. jóval túllépte a tévézését.
  16. Mára nincs olyan nap,
  17. hogy testvéreim vagy én
    ne a lakás valamely zugában olvasnánk,
  18. olykor keservesen,
  19. mert nyaranta New Yorkban
    a tűzcsap kitört,
  20. és az irigységtől gyötörve hallhattuk,
  21. ahogy barátaink lent pancsolnak.
  22. Felhőtlen zsivajuk
    meg sem állt nyitott ablakunkig.
  23. De rájöttem, hogy minél mélyebben
    merülök bele a könyvekbe,
  24. minél tovább rágódom az egyes mondatokon,
  25. a külvilág zaja annál
    kevésbé ér el hozzám.
  26. Így hát testvéreimmel ellentétben,
    akik a lapokon végigsuhantak,
  27. én lassan olvastam,
  28. nagyon lassan.
  29. Olyan gyerek voltam, akinek ujjai
    végigsimultak a szavak alatt,

  30. addig, amíg le nem szoktattak róla:
    a nagyok már nem használják ujjaikat.
  31. Harmadikban kezünket
    össze kellett fonni a padon,
  32. és csak lapozáshoz használhattuk őket.
  33. Tanárnőnk nem volt szigorú.
  34. Az 1970-es években az volt a célja,
  35. hogy olvasási készségünk meghaladja
  36. az évfolyam kereteit.
  37. A minél gyorsabb olvasást követelték meg.
  38. A lakásom csendjében viszont,
    messze a tanári pillantástól,
  39. a szavak alatt végigsimíthattam ujjaimat.
  40. Az önző óriás pedig újra elmesélte,
  41. miként verték át a kertjébe
    beszökő gyerekek,
  42. miként épített magas falat,
  43. amely távol tartotta őket.
  44. A szürke tél azonban betoppant kertjébe,
  45. és nem moccant el onnan.
  46. Minden újraolvasásnál valami
    újat tanultam a kemény kövesútról,
  47. ahol a kertből száműzött gyerekek
  48. kényszerültek játszani,
  49. az egy napon felbukkanó
    vajszívű kisfiúról,
  50. és magáról az óriásról.
  51. Talán szavai nem haraggal voltak telve.
  52. Talán együttérzést kívántak volna,
  53. megértést.
  54. "Az én kertem az enyém."
  55. Később hallottam John Gardnerről íróról,

  56. aki ezt "fiktív álomnak"
  57. vagy az "álomfikciónak" hívta.
  58. Aztán ráébredtem,
    ilyenkor belebújok a könyvbe,
  59. a szereplőkkel vagyok,
  60. a szerző teremtette világba
    kaptam meghívást.
  61. Gyerekként tudtam,
    hogy a történetet ízlelgetni kell,
  62. apránként élvezni darabjait,
  63. hogy egyes szerzők hónapok,
    talán évek alatt írták meg őket.
  64. Olvasóként feladatom –
  65. különösen annak, aki egy napon
    író szeretne lenni –
  66. e narratíva tisztelete.
  67. Jóval a kábeltévé
    vagy az internet, telefon előtt

  68. emberek adták tovább emlékezetük,
    tájékozódtak történeteken keresztül.
  69. Ez az egyik legkorábbi
    kapcsolatteremtő technológiánk.
  70. A történetben volt valami,
  71. amely Nílus mentén
    megmozgatta az egyiptomiakat,
  72. a halott-tartósítás
    jobb módjának története
  73. Tutanhamon maradványait
    a 21. századba mentette át.
  74. Több mint kétmillió évvel ezelőtt,
  75. amikor az első emberek
    kőeszközök készítésébe kezdtek,
  76. valaki megszólalt: "Mi lenne, ha...?"
  77. A másik pedig fejébe véste a történetet.
  78. Mindegy, hogy szavakkal,
    gesztusokkal, rajzzal fejezték ki,
  79. az emlékezet továbbvitte:
  80. a kalapácsütés történetért kiáltott.
  81. A világ zajosabb lett.

  82. Hordozható magnótól
  83. elértünk walkmanig, CD-lejátszóig,
  84. iPodig,
  85. bármilyen zenéig, bármikor.
  86. Gyerekkorom négy tévécsatornájától
  87. elértünk a végtelennek tűnő
    kábeltévéig és a streamelésig.
  88. Ahogy pedig a technológia térben
    és időben egyre gyorsabban mozgat,
  89. a történetet látszólag megszűnik,
  90. úgy értem, kiszorul a narratívából.
  91. De még ha a történtet iránti
    elköteleződésünk változik is,
  92. a könyv körül lévő felhajtás átterelődik
    az Instragramra, a Snapchatre,
  93. emlékezzünk az ujjaink feletti szavakra.
  94. Emlékezzünk a történetre,
    formájától függetlenül,
  95. amely mindig elvisz oda,
    ahol álmunkban sem járnánk,
  96. olyan embereket mutat be,
    akikkel álmunkban se találkoznánk,
  97. és a világ olyan szeletét,
    amelyről másképp lemaradnánk.
  98. Ahogy a technológia rohanásra sarkall,
  99. én lassítva jobban érzem magam.
  100. A szavak alatt futó ujjaim elvezettek
  101. a minden korosztályhoz
    szóló írói világhoz.
  102. A könyveket apránként kell élvezni,
  103. ízlelgetni őket.
  104. A világ mélyreható
    vizsgálatának szeretete,

  105. és annak, ahogyan teljes
    lényem elmerül benne,
  106. hogy ezáltal láthatom
    narratívák sokrétűségét,
  107. ajándéknak bizonyult számomra,
  108. hiszen a feláldozott drága idő
  109. megtanított mindenre,
    amit tudnom kellett az írásról.
  110. Az írás pedig mindarra, amit tudnom
    kellett világok teremtéséről,
  111. ahol láttathatjuk és hallathatjuk magunk,
  112. ahol az élmények megerősítésre lelnek,
  113. és történetemet mások is
    olvashatják és hallhatják,
  114. szikrát gyújtva bennük,
    ami köteléket teremt köztünk,
  115. párbeszédet.
  116. Végül pedig nem ennyi az egész –
  117. kiutat találni a világ
    keltette magányosságból,
  118. hogy azt távozásunk előtt
    ne hagyjuk érintetlenül?
  119. Kőből kalapács, emberből múmia,
  120. gondolatból történet, –
    és mindebből emlék.
  121. Néha azért olvasunk,
    hogy megértsük a jövőt.

  122. Máskor pedig, hogy megértsük a múltat.
  123. Olvasunk, hogy elvesszünk,
    felejtsük jelenünk nehéz terhét,
  124. és hogy emlékezzünk az előttünk élőkre,
  125. akiknek még terhesebb jelenük volt.
  126. Ugyanezért írok én is.
  127. Mielőtt Brooklynba jöttünk, családom
    a dél-karolinai Greenville-ben élt,

  128. a Nicholtownnak nevezett
    szegregált lakóközösségben.
  129. Mindannyian azok leszármazottjai vagyunk,
  130. akiknek tilos volt
    az írni-olvasni tanulás.
  131. Gondoljanak bele:
  132. a betűkből alkotott szavak
    megértésének veszélye,
  133. maguknak a szavaknak a veszélye,
  134. az írni-olvasni tudók
    és történeteik veszélye.
  135. Annak ellenére viszont,
    hogy halállal fenyegettek,
  136. mert ragaszkodtunk narratívánkhoz,
  137. történetünk túlélt,
  138. hiszen alatta még másik történet is van.
  139. Ez pedig mindig is így volt.
  140. Amióta kommunikálunk,
  141. a narratíva rétegekre épül,
  142. történet alatt történet,
    alatta egy másik és így tovább.
  143. Így marad továbbra is életben a történet.
  144. Amint rájöttem, hogy miként függ össze
    és kapcsolódik egymáshoz az,

  145. ahogyan megtanultam írni-olvasni
  146. egy majdnem némaságra ítélt nép között,
  147. történetem nagyobbnak,
    ősibbnek, mélyebbnek láttam,
  148. mint amekkora én magam lehetek.
  149. Emiatt pedig folytatódni fog.
  150. A majdnem néma nép között voltak,

  151. akik sohasem tanultak meg olvasni.
  152. Leszármazottjaik, nemzedékek
    a rabszolgaság után,
  153. ha elég jómódúak,
  154. főiskolára, egyetemre mennek.
  155. Páran, mint nagyanyám és testvéreim,
    már beleszületnek az olvasásba,
  156. hiszen a történelem súlyát nem cipelik.
  157. Páran, mint anyám is,
  158. felkérezkedtek Fortuna szekerére,
  159. és búcsút intettek a Délnek.
  160. Ezen belül viszont másik történet is van:

  161. azoké, akik elmentek és akik maradtak,
  162. magukkal cipelve a narratíva történelmét,
  163. tudva, hogy az íráson kívül másképp
    is ragaszkodhatnak hozzá,
  164. hogy egy hosszú nap után
    tornácukon vagy verandájukon ülve
  165. lassú mesélésbe foghatnak gyerekeiknek.
  166. Tudták, hogy elénekelhetik
    a gyapotszedés rekkenő hőségében
  167. vagy dohánybetakarításkor,
  168. hogy igeként hirdethetik,
    és paplanjukba varrhatják a meséket,
  169. a fájdalmas történeteket
    vidámmá alakítják,
  170. és a nevetés száműzi belőlük
    az ország történelmét,
  171. amely újra és újra megpróbálta
  172. kisajátítani testüket,
  173. lelküket
  174. és történetüket.
  175. Gyerekként megtanultam elképzelni,

  176. hogy egy láthatatlan ujj
    miként terel egyik szóról a másikra,
  177. egyik mondatról a másikra,
  178. a tudatlanságtól a megértésig.
  179. Noha a technológia előre iramlik,

  180. én továbbra is lassan olvasok,
  181. tudva, hogy a szerző munkáját
    és a történet ki nem csorbuló erejét
  182. tiszteletben tartom.
  183. Az olvasásom lassúsága kiszűri a zajt,
  184. és emlékeztet azokra, akik előttem éltek,
  185. akik először tanulták meg,
    hogyan tartsák kordában a tüzet,
  186. és körbeállták lángját,
  187. fényét és hőjét az új erőnek.
  188. Lassan olvasok, hogy emlékezzek
    az önző óriásra,
  189. ahogyan végül lebontotta a falat,
  190. és hagyta kertjében
    szabadon futkározni a gyerekeket.
  191. Lassan olvasok, hogy tisztelettel
    adózzak őseimnek,
  192. akik egyáltalán nem olvashattak.
  193. Nekik is körbe kellett állniuk a tüzet,
  194. az álmaikról, reményeikről, jövőjükről
  195. óvatosan beszélni.
  196. Amikor olvasunk, írunk vagy mesélünk,
  197. beállunk abba a körbe,
  198. amely soha többé nem szakad meg.
  199. A történet ereje tovább él.
  200. Köszönöm.

  201. (Taps)