Az autók jövője

A General Motors alelnöke, Larry Burns bemutat egy következő generációs autótervet: ügyes, testreszabható (és számítógép támogatott) hidrogénmeghajtású járművek, amelyek tétlenségük idején visszaszolgáltatják az energiát az áramhálózatba.

Az emberek szeretik az autóikat.

Lehetővé teszik, hogy oda és akkor
menjünk, amikor csak akarunk.

Az autók a szórakozás és a művészet

egy formáját alkotják,

a tulajdonos büszkeségei.

Az autókról dalokat írunk.

Prince írt egy kiváló dalt:
"Kis Piros Corvette".

Nem azt írta, hogy "Kis piros laptop"
vagy "Kis piros porszívó".

Ő egy autóról írt.

Az egyik kedvencem mindig is ez volt:

"Szeretkezz a egy Chevy Van-ben"

mert ilyen járművem volt
egyetemista koromban.

Amikor piackutatást végzünk
szerte a világban, azt látjuk,

hogy az emberek nagy része törekszik arra,

hogy autót birtokoljon –

750 millió embernek van autója manapság.

Azt mondják, hű, az sok.

De tudják mit?

Ez csak a népesség 12 százaléka.

Igazán fel kell tennünk a kérdést:

Fenn tud tartani a világ ennyi autót?

Ha az elkövetkező 10, 15, 20 év
előrejelzéseit nézzük,

úgy néz ki, hogy a világ parkolója

megközelítőleg 1,1 milliárd járművet
lesz képes befogadni.

Ha egymás után raknánk őket,
és a Föld köré tekernénk,

az 125-ször érné körbe a Földet.

Na most, gépkocsi-technológia terén
nagy előrelépést tettünk

az elmúlt 100 évben.

Az autók tisztasága, biztonságossága
és hatékonysága drámaian megnőtt,

és sokkal megfizethetőbbek,
mint 100 évvel ezelőtt.

De egy valami biztos:

a gépkocsik alapvető DNS-e
még mindig ugyanaz.

Ha lehetőségünk lenne most feltalálni
az autót, mintsem 100 évvel ezelőtt,

tudatában a termékünkhöz
kapcsolódó problémáknak

és a mai technológiáknak,

mit tennénk?

Valami olyat akartunk, ami megfizethető.

Az üzemanyagcella jónak tűnt:

tizedannyi annyi mozgó rész,

üzemanyagcellás meghajtórendszer,
mint belső égésű motor,

és csak vizet bocsát ki.

Ki akartuk használni Moore törvényét

az elektronikus vezérlők
és a szoftver terén,

és összekapcsolt autókat akartunk.

Így elkezdtük újra feltalálni
az elektrokémiai motort,

az üzemanyagcellát,

ami hidrogént használ energiaforrásként.

Az első az Autonomy volt.

Az Autonomy mutatta meg,
hogy merre szeretnénk haladni.

Megalkottuk az üzemanyagcellás
meghajtórendszer összes kulcskomponensét.

Aztán volt egy Hy-Wire-ral
hajtható Autonomynk,

amit tavaly mutattunk be
ezen a konferencián.

A Hy-Wire a világ első
üzemanyagcellás motorja,

és ezt folytattuk a Sequellel.

A Sequel tényleg egy igazi autó.

Ha meg tudnánk mutatni a videót –

(Futurisztikus zene)

(Az autó újrafeltalálása)

(Videó) Örömömre szolgál,
hogy bemutathatom a Sequelt.

[Gyorsulás]

[Cirkálás]

[Kormányzás]

[Fékezés]

De az igazi kulcskérdés,
amely önöket is foglalkoztatja:

Honnan fog jönni a hidrogén?

És másodszor, mikor lesznek
elérhetőek ezek az autók?

Vegyük először a hidrogént.

A hidrogén előnye abban rejlik,
hogy sok különböző forrásból származhat:

fosszilis energiahordozókból,

az elektromosság előállításának
bármely formájából,

beleértve a megújulóakat.

És jöhet bioüzemanyagból is.

Ez elég izgalmas.

A cél, hogy minden helyi közösség
kihasználja a környezete adta erőt

a hidrogén előállításában.

Sok hidrogént állítunk elő manapság.

Azért termeljük,
hogy benzinből ként nyerjünk –

amit kissé ironikusnak találok.

Előállítják a műtrágyaiparban

és a vegyiparban.

A hidrogén termelése mögött

remek üzleti haszon húzódik meg.

De ez azt sugallja, hogy tudjuk,
hogyan állítsuk elő,

hogyan termeljük költséghatékonyan,

hogyan kezeljük biztonságosan.

Elemzésünk alapján

lenne egy-egy töltőállomás

az Egyesült Államok
100 legnagyobb városában,

és úgy helyeznénk el a töltőállomásokat,

hogy sose legyünk 3 km-nél messzebb tőlük.

Minden 40 km-en elhelyeznénk
egyet az autópályán,

és úgy tűnik, hogy ez átszámítva
12 ezer töltőállomást jelent.

Ha mindegyik 1 millióba kerülne,
az már körülbelül 12 milliárd dollár.

Ez sok pénz.

Ez az Alaszkai Csővezeték
költségének felét tenné ki,

ha azt ma építenénk.

De ami valódi izgalommal tölt el minket,
az az otthoni töltés jövőképe,

hasonlóan például a laptop
vagy a telefon feltöltéséhez.

Szóval elég izgatottak vagyunk
a hidrogén jövőjét illetően.

Azt gondoljuk, hogy nem az a kérdés,
hogy lesz-e, hanem hogy mikor.

Azt tűztük ki magunk elé –

és nagy lépéseket teszünk,
hogy elérjük ezt a célt –

hogy hidrogénen és üzemanyagcellán
alapuló meghajtórendszert készítsünk,

kivitelezve és jóváhagyva,

amely versenybe léphet
a belső égésű motorral.

Fel szeretnénk váltani
a belső égésű motorokat

és ezt tennénk a megfizethetőség,

a teljesítmény és tartósság jegyében.

Ezt szeretnénk elérni 2010-re.

Eddig még semmit sem láttunk
a fejlesztés során,

ami arra utal, hogy ez lehetetlen.

Igazából azt gondoljuk,
hogy a jövő eseményvezérelt lesz.

Mivel nem tudjuk megjósolni a jövőt,

szeretnénk időnket annak a jövőnek
a megteremtésére fordítani.

Nagyon kíváncsivá tett az a tény,

hogy az autóink és teherautóink
az idő 90 százalékában tétlenek:

csak állnak a parkolókban.

Általában nem több, mint 30 méterre
parkolnak a tulajdonostól.

Na most, hogyha a gépkocsi
energiatermelési képességét vesszük,

és ezt összehasonlítjuk az Egyesült
Államok áramhálózatával,

kiderül, hogy az autók
négy százalékában lévő teljesítmény

megegyezik az USA áramhálózatáéval.

Ez egy óriási energiatermelési képesség,

egy mozgó energiatermelési képesség.

A hidrogén és az üzemanyagcellák
pedig lehetővé teszik,

hogy autóinkat és teherautóinkat
parkolás során

áramfejlesztésre használhassuk.

Már volt szó rajszerű mikrohálózatokról,

Képzeljük el a végső rajhálózatot -

Ahol az összes tétlen processzor
és álló kocsi

a globális áramhálózat része lenne
a számítási képesség érdekében.

Ezt a feltevést
nagyon izgalmasnak találjuk.

Az autó tehát készülékké válik –

nem árucikk értelemben,

hanem egy készülék,
ami mozgó energiaforrás,

információs, számítástechnikai
és kommunikációs platform,

és közlekedési eszköz is egyben.

Mindennek a kulcsa az,
hogy megfizethetővé

és izgalmassá tegyük,

hogy olyan ösvényre tereljük,
ahol pénzt kaphatunk érte.

És igen, nagyon nagy utat kell megtennünk.

Sokan az mondják:

Hogy tudsz aludni éjjel,

amikor egy ilyen hatalmas
problémával küzdesz?

Azt mondom: akár egy csecsemő;
kétóránként felsírok.

(Nevetés)

Igazából e konferencia témája

rámutatott a végrehajtás
egyik kulcspontjára,

és ez a kapcsolatok és a közös munka.

Köszönöm szépen.

(Taps)

Chris Anderson: Larry, - várj,
Larry, várj egy percet.

Annyi mindent tudnék kérdezni.

Csak egyet szeretnék.

Lehet, hogy tévedek,

de azt érzékelem, hogy manapság
a nyilvánosság szemében

a GM nem annyira tekinti komolynak
ezeket a környezeti problémákat,

mint néhány Japán versenytársad,
vagy akár a Ford.

Komolyan gondolod,

és nem csak, ha a fogyasztó is úgy látja,

ha a döntéshozók is köteleznek rá,
akkor valósul ez meg?

Tényleg megpróbáljátok
kézbe venni a dolgokat?

Larry Burns: Teljes mértékben
komolyan gondoljuk.

Már több mint egy milliárd
dollárunk van benne,

szóval csak remélni tudom,
hogy komolyan vesznek,

ha ennyi pénzt ráköltünk.

Másodszor pedig
üzleti szempontok vezérelnek.

Őszinte leszek;

az üzleti növekedés
lehetősége vonz minket.

E problémák megoldása nélkül
képtelenek lennénk növekedni.

Az autóipar növekedése
fenntarthatósági kérdésekbe ütközik,

ha nem oldjuk meg a problémákat.

Az egyszerű stratégiai elv szerint:

Tedd meg, mielőtt más
teszi meg helyetted.

Ha mi látjuk ezt a lehetőséget,
akkor mások is fogják.

És mi akarunk lenni az elsők,
akik ezt megteremtik, Chris.