Return to Video

A történetek a The New Yorker ikonikus címlapjai mögött

  • 0:01 - 0:03
    24 évvel ezelőtt
  • 0:03 - 0:04
    művészeti szerkesztőnek hívtak
  • 0:04 - 0:06
    a The New Yorker magazinhoz,
  • 0:06 - 0:10
    hogy megújítsak
  • 0:10 - 0:15
    egy akkorra már kissé
    begyepesedett intézményt,
  • 0:15 - 0:18
    új művészeket hozzak a laphoz,
  • 0:18 - 0:21
    és hogy megpróbáljam lehozni
    a magazint az elefántcsont-tornyából,
  • 0:21 - 0:25
    hogy közvetlenebb kapcsolatba
    kerüljön a jelennel.
  • 0:25 - 0:27
    Testhezálló feladat volt ez,
  • 0:27 - 0:32
    mert mindig is lenyűgözött,
    ahogy egy kép
  • 0:32 - 0:34
    – egy egyszerű rajz –
  • 0:34 - 0:38
    képes villámként keresztülvágni
    a nap mint nap látott a képek sokaságán,
  • 0:39 - 0:41
    ahogy képes megragadni a pillanatot,
  • 0:41 - 0:46
    ahogy kristálytisztán össze tud foglalni
    egy társadalmi folyamatot vagy eseményt,
  • 0:46 - 0:51
    oly módon, ahogy arra
    a szavak nem képesek –
  • 0:51 - 0:55
    s ahogy mindezt a lényegére
    csupaszítva ábrázolhatja.
  • 0:56 - 0:58
    Úgyhogy elmentem a könyvtárba,
  • 0:58 - 1:04
    és megnéztem az első borítót,
    amelyet Rea Irvin rajzolt 1925-ben –
  • 1:04 - 1:08
    a rajzon egy piperkőc vizsgál
    egy lepkét a monokliján át.
  • 1:09 - 1:12
    Ezt a figurát Eustace Tilley
    néven emlegetjük.
  • 1:12 - 1:16
    S akkor rájöttem, hogy mialatt
    a magazin hírnevet szerzett
  • 1:16 - 1:22
    alapos kutatásaiért
    és hosszú riportjaiért,
  • 1:22 - 1:25
    a humor egy része
    valahol menet közben elveszett,
  • 1:25 - 1:29
    mert bár ma gyakran az orrát fennhordó
    piperkőcnek látjuk Eustace Tilleyt,
  • 1:29 - 1:33
    1925-ben,
  • 1:33 - 1:36
    amikor Rea Irvin először
    megrajzolta az alakját,
  • 1:36 - 1:39
    ezt egy humoros magazin
    keretein belül tette,
  • 1:39 - 1:41
    hogy szórakoztassa a korabeli fiatalokat,
  • 1:41 - 1:44
    vagyis a dübörgő húszas évek flapperjeit.
  • 1:45 - 1:46
    A könyvtárban
  • 1:46 - 1:51
    olyan képeket találtam, amelyek
    pontosan megragadták a korszellemet
  • 1:51 - 1:54
    a nagy gazdasági világválság idején.
  • 1:54 - 1:58
    A képek nemcsak azt mutatták meg,
    hogyan öltöztek az emberek,
  • 1:58 - 2:00
    vagy hogy milyen autót vezettek,
  • 2:00 - 2:03
    de azt is, hogy min mulattak,
  • 2:03 - 2:05
    miféle előítéleteik voltak.
  • 2:05 - 2:08
    S mindebből tényleg kirajzolódott,
  • 2:08 - 2:11
    milyen érzés lehetett
    az 1930-as években élni.
  • 2:12 - 2:15
    Megkerestem tehát néhány kortárs művészt,
  • 2:15 - 2:18
    például Adrian Tomine-t.
  • 2:18 - 2:21
    Gyakran keresek meg írókat –
  • 2:21 - 2:23
    képregényrajzolókat, gyerekkönyvírókat –
  • 2:23 - 2:26
    olyan témákkal, hogy például
  • 2:27 - 2:29
    milyen érzés a metrón utazni,
  • 2:29 - 2:31
    vagy milyen a Valentin-nap,
  • 2:31 - 2:33
    mire ők vázlatokat küldenek.
  • 2:33 - 2:37
    Amint a vázlatot jóváhagyja
    a főszerkesztő,
  • 2:37 - 2:38
    David Remnick,
  • 2:39 - 2:41
    sínen van az ügy.
  • 2:41 - 2:43
    Nagyon szeretem,
  • 2:43 - 2:49
    hogy a rajzok nem mondják meg,
    mit gondoljunk.
  • 2:49 - 2:51
    Viszont elgondolkodtatnak,
  • 2:51 - 2:56
    mert a művész valójában –
  • 2:56 - 2:57
    ez szinte kirakósjáték;
  • 2:57 - 2:59
    ő tehát megrajzolja a pontokat,
  • 2:59 - 3:02
    de a képnek az olvasó fejében
    kell összeállnia.
  • 3:02 - 3:06
    Hogy megértse Anita Kunz rajzát,
    itt balra,
  • 3:06 - 3:09
    vagy ezt itt jobbra, Tomer Hanukától,
  • 3:09 - 3:12
    az olvasónak fel kell fedeznie
    az apró különbségeket.
  • 3:12 - 3:15
    És mindez...
  • 3:16 - 3:19
    Nagyon izgalmas látni,
  • 3:19 - 3:25
    ahogy az olvasó bevonódik...,
  • 3:26 - 3:30
    ahogy ezek a képek tényleg
    megragadják a sztereotípiákat –
  • 3:30 - 3:32
    játszanak velük.
  • 3:32 - 3:33
    Amikor megértjük a képet,
  • 3:33 - 3:37
    a sztereotípiák újrarendeződnek
    a fejünkben.
  • 3:38 - 3:41
    A képek nem feltétlenül
    embereket ábrázolnak,
  • 3:41 - 3:43
    néha érzéseket.
  • 3:43 - 3:45
    Szeptember 11. után
  • 3:46 - 3:49
    azon a ponton voltam,
  • 3:49 - 3:50
    mint mindenki más,
  • 3:50 - 3:55
    hogy nem tudtam, hogyan kezeljem,
    amin épp keresztülmegyünk.
  • 3:55 - 4:01
    Úgy éreztem, egyetlen kép sem
    ragadhatja meg a pillanatot,
  • 4:01 - 4:03
    és egy teljesen fekete borítót terveztem,
  • 4:03 - 4:05
    mintha nem is lett volna címlap.
  • 4:05 - 4:09
    Beszéltem erről a férjemmel,
    a képregényíró Art Spiegelmannal.
  • 4:09 - 4:13
    Megemlítettem, hogy fekete
    címlapot szeretnék javasolni,
  • 4:13 - 4:15
    mire azt mondta:
    "Ha fekete címlapot akarsz,
  • 4:15 - 4:19
    miért nem csinálsz egy borítót
    az ikertornyok sziluettjével,
  • 4:19 - 4:21
    feketével fekete háttéren?"
  • 4:21 - 4:22
    Leültem tehát rajzolni,
  • 4:22 - 4:24
    és amint megláttam a rajzot,
  • 4:25 - 4:26
    végigfutott a hideg a hátamon,
  • 4:26 - 4:28
    és rájöttem,
  • 4:29 - 4:32
    azzal, hogy megtagadjuk a képkészítést,
  • 4:32 - 4:37
    módot találtunk arra,
    hogy megragadjuk a veszteséget,
  • 4:37 - 4:39
    a gyászt
  • 4:39 - 4:40
    és a hiányt.
  • 4:42 - 4:46
    Fontos tanulságot vontam le
    a folyamat közben:
  • 4:46 - 4:52
    néha a leginkább sokatmondó képek
  • 4:52 - 4:55
    a lehető legkevesebb eszközzel
    érik el a hatást.
  • 4:56 - 4:59
    Egyetlen kép ezer szóval felér.
  • 4:59 - 5:03
    Ez itt Bob Staake rajza,
  • 5:03 - 5:07
    amely rögtön Barack Obama
    elnökké választása után jelent meg,
  • 5:08 - 5:11
    és történelmi pillanatot ragadott meg.
  • 5:11 - 5:14
    Ám az ilyesmit nem lehet előre tervezni,
  • 5:14 - 5:15
    egy ilyen rajzhoz az kell,
  • 5:15 - 5:21
    hogy hagyjuk a művészt átélni az érzést,
    amelyet mindannyian érzünk
  • 5:21 - 5:23
    az események közepette.
  • 5:23 - 5:27
    2016 novemberében,
  • 5:27 - 5:30
    az elnökválasztás idején,
  • 5:30 - 5:33
    ezzel a rajzzal álltunk elő,
  • 5:33 - 5:37
    ez a lapszám a választás hetében
    került a standokra.
  • 5:37 - 5:38
    (Nevetés)
  • 5:38 - 5:41
    Tudtuk, hogy lesznek,
    akik így éreznek majd,
  • 5:41 - 5:42
    (Nevetés)
  • 5:42 - 5:45
    amikor bejelentik a választási eredményt.
  • 5:46 - 5:49
    Amikor megtudtuk a végeredményt,
  • 5:51 - 5:52
    fogalmunk sem volt, mihez kezdjünk.
  • 5:52 - 5:58
    Bob Staake akkor ezt a rajzot küldte be,
  • 5:59 - 6:02
    s ezzel rátapintott valamire.
  • 6:02 - 6:04
    Megint az volt a helyzet,
  • 6:04 - 6:10
    hogy nem tudtuk, mi következik.
  • 6:10 - 6:13
    Úgy éreztük, nem tudjuk, hogyan tovább,
  • 6:13 - 6:14
    de mégis továbbmentünk,
  • 6:14 - 6:20
    és ezzel a címlappal jelentünk meg
    Donald Trump megválasztása után,
  • 6:20 - 6:24
    a Women's March idején
  • 6:24 - 6:25
    szerte az USA-ban.
  • 6:26 - 6:28
    Ez alatt a 24 év alatt
  • 6:28 - 6:33
    több mint 1000 címlapot láttam
    életre kelni hétről hétre,
  • 6:33 - 6:35
    és gyakran kérdik, melyik a kedvencem,
  • 6:35 - 6:37
    de nem tudnék egyet kiválasztani,
  • 6:37 - 6:43
    mert leginkább arra vagyok büszke,
    mennyire különbözik
  • 6:43 - 6:44
    egyik címlap a másiktól.
  • 6:44 - 6:48
    Ez a közreműködő művészek
    változatos tehetségének
  • 6:48 - 6:51
    és hátterének köszönhető.
  • 6:52 - 6:53
    Most pedig
  • 6:53 - 6:55
    már Oroszország kezében vagyunk,
  • 6:55 - 6:56
    úgyhogy –
  • 6:57 - 6:58
    (Nevetés)
  • 6:58 - 7:00
    Barry Blitt értelmezésében
  • 7:00 - 7:06
    Eustace-ból
    Eustace Vlagyimirovics Tilley lett.
  • 7:06 - 7:11
    A lepke pedig nem más,
    mint a döbbent Donald Trump,
  • 7:11 - 7:12
    ahogy a szárnyait verdesi
  • 7:12 - 7:16
    és próbálja kitalálni, hogyan tartsa
    kordában a pillangóhatást.
  • 7:16 - 7:22
    Rea Irvin 1925-ös híres logóját
  • 7:22 - 7:23
    pedig cirill betűkkel írtuk.
  • 7:24 - 7:28
    Amit a jelenlegi helyzetben
    igazán izgalmasnak tartok,
  • 7:28 - 7:31
    az az, ahogy...
  • 7:32 - 7:37
    Tudják, a sajtószabadság demokráciánk
    nélkülözhetetlen összetevője.
  • 7:37 - 7:40
    És az átszellemült vagy épp humoros
    rajzokból kitűnik,
  • 7:40 - 7:45
    hogy a művészek képesek
    megragadni az eseményeket
  • 7:45 - 7:47
    úgy, ahogy azt csak egy művész teheti;
  • 7:48 - 7:53
    kezében mindössze tussal és vízfestékkel,
  • 7:53 - 7:59
    hogy ily módon a kulturális párbeszéd
    részesévé váljon.
  • 7:59 - 8:04
    Mindez a kultúra középpontjába
    helyezi a művészeket,
  • 8:04 - 8:06
    vagyis pont oda, ahol szerintem
    lenniük kell.
  • 8:07 - 8:10
    Mert a jelen pillanatban leginkább
    egy jó karikatúrára van szükségünk.
  • 8:10 - 8:12
    Köszönöm.
  • 8:12 - 8:16
    (Taps)
Title:
A történetek a The New Yorker ikonikus címlapjai mögött
Speaker:
Françoise Mouly
Description:

Ismerkedjenek meg Françoise Moulyval, a The New Yorker művészeti szerkesztőjével. Az elmúlt 24 évben Mouly döntései befolyásolták, mi kerül a magazin címlapjára, kezdve az ikertornyok fekete háttéren fekete ábrázolásával a szeptemberi 11-i terrortámadást követően, egészen addig, amikor Eustace Tilleyt, a magazin ikonikus piperkőc figuráját oroszos módon rajzolták újra. Képekben gazdag visszatekintésében Mouly megmutatja, ahogy egy egyszerű rajz keresztülvághat a nap mint nap látott képek áradatán, és megragadhatja egy adott pillanat hangulatát és szellemiségét.

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
Project:
TEDTalks
Duration:
08:29

Hungarian subtitles

Revisions