Return to Video

Ami Klin: Új lehetőség az autizmus korai diagnosztizálására

  • 0:01 - 0:03
    Mindig is az volt a tervem,
  • 0:03 - 0:06
    hogy élőben tanulmányozzam a társas bevonódást,
  • 0:06 - 0:10
    hogy átérezzem mások érzéseit, gondolatait,
  • 0:10 - 0:15
    céljait, késztetéseit, amikor együtt vagyok velük.
  • 0:15 - 0:21
    Kutatóként pedig mindig meg akartam mérni azt a ráhangolódást,
  • 0:21 - 0:23
    a másik ember érzékelőképességét, ami olyan gyorsan létre tud jönni,
  • 0:23 - 0:26
    akár egyetlen szempillantás alatt.
  • 0:26 - 0:28
    Az ember ösztönösen megérzi a másik érzéseit.
  • 0:28 - 0:29
    Már azelőtt megértjük egy cselekedet célját,
  • 0:29 - 0:32
    hogy az bekövetkezne.
  • 0:32 - 0:34
    Állandóan azon vagyunk,
  • 0:34 - 0:37
    hogy valaki belső lényének tárgyává váljunk.
  • 0:37 - 0:40
    Állandóan ezt tesszük. Ettől nem tudunk szabadulni.
  • 0:40 - 0:42
    Ez annyira fontos, hogy azokat a bizonyos eszközöket,
  • 0:42 - 0:44
    amelyeket önmagunk és a környező világ megértéséhez
  • 0:44 - 0:48
    használunk, mind ez a beállítottság formálja.
  • 0:48 - 0:51
    Ízig-vérig társas lények vagyunk.
  • 0:51 - 0:54
    Nos, az autizmus témájába úgy csöppentem bele, hogy
  • 0:54 - 0:58
    egy, a felnőtt autisták számára kialakított otthonban laktam.
  • 0:58 - 1:01
    A lakók többsége szinte egész addigi életét
  • 1:01 - 1:05
    kórházak krónikus osztályain töltötte. Ez rég volt.
  • 1:05 - 1:09
    Számukra az autizmus lesújtó volt.
  • 1:09 - 1:13
    Súlyos értelmi korlátaik voltak.
  • 1:13 - 1:16
    Nem beszéltek. De ami a leglényegesebb,
  • 1:16 - 1:20
    nagyon elszigetelődtek
  • 1:20 - 1:23
    a körülöttük lévő világtól, a környezetüktől
  • 1:23 - 1:25
    és az emberektől.
  • 1:25 - 1:28
    És tényleg, ha bemegyünk egy autisták számára
  • 1:28 - 1:32
    fenntartott iskolába, akor igencsak nagy zajjal találjuk magunkat szemben,
  • 1:32 - 1:38
    van zűrzavar, jövés-menés, matatás bőven,
  • 1:38 - 1:41
    de mindenki csak magában ügyködik.
  • 1:41 - 1:46
    Talán a világítást nézik a plafonon,
  • 1:46 - 1:49
    vagy magányosan üldögélnek a sarokban,
  • 1:49 - 1:52
    vagy éppenséggel a szokásos kényszeres ringatózásukba feledkeznek
  • 1:52 - 1:57
    a sehová nem vezető önstimuláló mozgásokkal.
  • 1:57 - 2:00
    Nagyon, de nagyon elszigeteltek.
  • 2:00 - 2:04
    Ma már tudjuk, hogy az autizmus
  • 2:04 - 2:07
    sérülés, annak a bizonyos ráhangolódásnak a sérülése,
  • 2:07 - 2:10
    amiről beszélek.
  • 2:10 - 2:12
    Ezek túlélési készségek.
  • 2:12 - 2:14
    Ezek olyan túlélési készségek, amelyeket
  • 2:14 - 2:16
    a törzsfejlődés sok százezer éve hagyott
  • 2:16 - 2:19
    örökül.
  • 2:19 - 2:24
    A csecsemők végtelenül törékenyen jönnek a világra.
  • 2:24 - 2:26
    Gondozójuk nélkül nem maradnának életben,
  • 2:26 - 2:28
    így érthető, hogy a természet megajándékozta őket
  • 2:28 - 2:32
    ezekkel a túlélési mechanizmusokkal.
  • 2:32 - 2:34
    Figyelnek a gondozójukra.
  • 2:34 - 2:38
    Életük első napjaitól, heteitől
  • 2:38 - 2:41
    jobb szeretnek a csecsemők emberi hangokat hallani,
  • 2:41 - 2:43
    mint egyszerűen csak a környezet hangjait.
  • 2:43 - 2:45
    Szívesebben néznek emberekre, mint tárgyakra,
  • 2:45 - 2:47
    és ha emberre néznek,
  • 2:47 - 2:50
    akkor is leginkább a szemébe, mert
  • 2:50 - 2:54
    a szem tükrözi a másik ember belső világát,
  • 2:54 - 2:56
    olyannyira, hogy inkább olyan emberre néznek, aki visszanéz rájuk,
  • 2:56 - 3:01
    semmint olyasvalakire, aki csak bámul valahová.
  • 3:01 - 3:03
    Szóval, figyelnek a gondozójukra.
  • 3:03 - 3:05
    A gondozó megpróbálja megérteni a csecsemőt.
  • 3:05 - 3:09
    És ebből a közös megerősítő koreográfiából
  • 3:09 - 3:13
    ered egy csomó dolog, ami fontos az értelmi fejlődésben,
  • 3:13 - 3:18
    a társas intelligenciában, a társas gondolkodásban.
  • 3:18 - 3:20
    MIndig úgy gondolunk az autizmusra,
  • 3:20 - 3:25
    mint ami valamikor az élet folyamán alakul ki.
  • 3:25 - 3:31
    Ez nem így van, Ez az élet indulásakor kezdődik.
  • 3:31 - 3:35
    Ahogyan a csecsemők ráhangolódnak a gondozójukra, hamar felismerik,
  • 3:35 - 3:39
    hogy van ott valami a fejben,
  • 3:39 - 3:41
    valami nagyon fontos --
  • 3:41 - 3:45
    láthatalan, nem lehet látni -- ami tényleg életbe vágó,
  • 3:45 - 3:46
    és ezt a dolgot úgy nevezik, hogy figyelem.
  • 3:46 - 3:49
    Idejekorán megtanulják, még mielőtt akár egyetlen
  • 3:49 - 3:52
    szót is kimondanának, hogy fel tudják kelteni a figyelmet,
  • 3:52 - 3:58
    és odaírányíthatják valahová, hogy megkapják, amit akarnak.
  • 3:58 - 4:01
    Szintén megtanulják követni a másik ember pillantását,
  • 4:01 - 4:03
    mert amire néz az ember,
  • 4:03 - 4:07
    arra gondol egyben.
  • 4:07 - 4:09
    És hamarosan kezdik megtanulni a dolgok jelentését,
  • 4:09 - 4:13
    mert ha valaki ránéz valamire,
  • 4:13 - 4:15
    vagy valaki rámutat valamire,
  • 4:15 - 4:18
    akkor az nem csupán az irányra vonatkozóan ad számukra fogódzót,
  • 4:18 - 4:20
    hanem egyúttal arra is, hogy az mit jelent a másik számára,
  • 4:20 - 4:23
    és hogy viszonyul hozzá, és elég hamar
  • 4:23 - 4:27
    elkezdik felépíteni az értelmezések rendszerét,
  • 4:27 - 4:30
    éspedig azokat az értelmezéseket, amelyek a
  • 4:30 - 4:32
    a társas érintkezések birodalmából származnak.
  • 4:32 - 4:34
    Azok olyan értelmezések, amelyeket
  • 4:34 - 4:38
    a közös élmények során szereznek.
  • 4:38 - 4:45
    Ez itt egy 15 hónapos kislány,
  • 4:45 - 4:49
    autista.
  • 4:49 - 4:52
    Olyan közel megyek hozzá, hogy kb. 5 centire lehetek
  • 4:52 - 4:56
    az arcától, és rám se hederít.
  • 4:56 - 4:58
    Képzeljék el, mi lenne, ha ezt Önökkel tenném,
  • 4:58 - 5:00
    és 5 centire megközelíteném az arcukat.
  • 5:00 - 5:02
    Valószínűleg két dolgot tennének, ugye?
  • 5:02 - 5:06
    Visszahőkölnének. Rendőrt hívnának. (Nevetés)
  • 5:06 - 5:08
    Valamit biztos csinálnának, mert szó szerint lehetetlenség
  • 5:08 - 5:11
    megsérteni valaki személyes terét
  • 5:11 - 5:12
    anélkül, hogy erre reagáljon.
  • 5:12 - 5:16
    Önkéntelenül is így teszünk, gondoljunk csak bele.
  • 5:16 - 5:17
    Ez a testünk bölcsessége. Ennek semmi köze
  • 5:17 - 5:22
    a nyelvhez. A testünk ezt magától tudja,
  • 5:22 - 5:25
    és ez már régóta ismert.
  • 5:25 - 5:28
    Ez a dolog nem csupán az emberre jellemző.
  • 5:28 - 5:31
    Ez megvan néhány rokonunknál is,
  • 5:31 - 5:33
    mert ha majomként
  • 5:33 - 5:35
    egy másik majmot bámulunk,
  • 5:35 - 5:39
    és az a másik feljebb van a rangsorban,
  • 5:39 - 5:42
    és ezt fenyegetésnek veszi,
  • 5:42 - 5:45
    akkor nem számíthatunk hosszú életre.
  • 5:45 - 5:50
    Szóval valamit, ami más fajoknál túlélési mechanizmus,
  • 5:50 - 5:53
    ami nélkül egyszerűen nem tudnának élni,
  • 5:53 - 5:56
    kapcsolatba hozunk az emberi lényekkel,
  • 5:56 - 6:00
    és társas lényként egyszerűen e szerint kell cselekednünk.
  • 6:00 - 6:03
    Ez a kislány most rám sem hederít, és én annyira közel vagyok hozzá,
  • 6:03 - 6:05
    azt gondolnánk, hogy talán lát minket,
  • 6:05 - 6:07
    talán hall minket.
  • 6:07 - 6:09
    Néhány perc múlva elmegy a szoba sarkába,
  • 6:09 - 6:15
    és talál egy szem M&M cukorkát.
  • 6:15 - 6:19
    Tehát én nem tudtam felkelteni az érdeklődését,
  • 6:19 - 6:22
    de valami, egy tárgy igen.
  • 6:22 - 6:24
    Namármost, legtöbbünkben világosan elkülönül egymástól
  • 6:24 - 6:29
    a tárgyak világa és az emberek világa.
  • 6:29 - 6:33
    Ennek a kislánynak ez a határ nem olyan világos,
  • 6:33 - 6:37
    és az emberek világa nem vonzza annyira,
  • 6:37 - 6:38
    mint amennyire mi szeretnénk.
  • 6:38 - 6:40
    Idézzék fel, hogy rengeteg dolgot
  • 6:40 - 6:42
    tanultunk úgy, hogy osztoztunk a tapasztalatokban.
  • 6:42 - 6:46
    Ezzel a kislánnyal az történik éppen,
  • 6:46 - 6:50
    hogy tanulási folyamata pillanatról pillanatra egyre inkább eltér ettől,
  • 6:50 - 6:54
    ahogyan egyre jobban elszigeteli magát másoktól.
  • 6:54 - 6:57
    Olykor feltételezzük, hogy az agy determinisztikus,
  • 6:57 - 6:59
    hogy az agy határozza meg, hogy mi lesz belőlünk.
  • 6:59 - 7:02
    De valójában az agy is aszerint alakul, hogy mik vagyunk,
  • 7:02 - 7:06
    és miközben a kislány viselkedése távolodik
  • 7:06 - 7:09
    a társas érintkezés birodalmától, ez történik
  • 7:09 - 7:15
    az értelmével, és ez történik az agyával.
  • 7:15 - 7:20
    Az autizmus a leginkább genetikusan meghatározott
  • 7:20 - 7:24
    az összes fejlődési rendellenesség közül,
  • 7:24 - 7:27
    agyi rendellenesség.
  • 7:27 - 7:29
    Jóval a gyerek születése
  • 7:29 - 7:32
    előtt alakul ki.
  • 7:32 - 7:36
    Tudjuk, hogy az autizmusnak nagyon széles spektruma van.
  • 7:36 - 7:38
    Vannak olyan egyének, akik teljesen
  • 7:38 - 7:41
    értelmi fogyatékosok, de vannak, akik tehetségesek.
  • 7:41 - 7:44
    Vannak olyanok, akik egyáltalán nem beszélnek.
  • 7:44 - 7:46
    Vannak olyanok, akik túlságosan is sokat beszélnek.
  • 7:46 - 7:48
    Vannak olyanok, akiket ha megfigyelünk
  • 7:48 - 7:51
    az iskolában, azt látjuk, hogy az iskola kerítése mellett futnak
  • 7:51 - 7:54
    egész nap, ha engedik nekik,
  • 7:54 - 7:56
    és vannak, akiket nem lehet visszatartani attól, hogy odajöjjenek hozzánk,
  • 7:56 - 7:58
    és megpróbáljanak állandóan, lankadatlanul lefoglalni,
  • 7:58 - 8:02
    de gyakran valami rémes módon teszik ezt,
  • 8:02 - 8:06
    anélkül, hogy észrevennék magukat.
  • 8:06 - 8:10
    Ez valójában sokkal gyakoribb, mint ahogyan azt régebben gondoltuk.
  • 8:10 - 8:11
    Amikor elkezdtem foglalkozni ezzel a területtel, azt gondoltuk, hogy
  • 8:11 - 8:14
    10 ezer emberből 4 autista,
  • 8:14 - 8:16
    hogy ez egy nagyon ritka állapot.
  • 8:16 - 8:20
    Most már tudjuk, hogy kb. minden századik.
  • 8:20 - 8:25
    Milliók vannak körülöttünk autisták.
  • 8:25 - 8:28
    Ez sokba kerül a társadalomnak.
  • 8:28 - 8:32
    Csak az USA-ban olyan 35-80 milliárd dollár,
  • 8:32 - 8:35
    és tudják, hogy ezen összegek javarészét
  • 8:35 - 8:37
    kamaszokra és főleg felnőttekre fordítják,
  • 8:37 - 8:39
    akik súlyosan fogyatékosak, olyan személyekre, akiknek személyre szabott
  • 8:39 - 8:41
    teljes körű gondoskodásra van szükségük,
  • 8:41 - 8:44
    nagyon intenzív ellátásra, és ezeknek a szolgáltatásoknak a
  • 8:44 - 8:48
    költsége akár évi 60-80 ezer dollárra is rúghat.
  • 8:48 - 8:52
    Ezek azok az egyének, akik kimaradtak a korai kezelésből,
  • 8:52 - 8:56
    mert most már tudjuk, hogy az autizmus önmagát gerjeszti,
  • 8:56 - 8:59
    és az autisták fokozatosan letérnek a tanulás útjáról,
  • 8:59 - 9:01
    ahogyan azt említettem az imént.
  • 9:01 - 9:04
    Ha idejében fel tudnánk ismerni ezt az állapotot,
  • 9:04 - 9:08
    és be tudnánk avatkozni és kezelni tudnánk
  • 9:08 - 9:10
    -- mondhatom, talán ez a dolog az, ami
  • 9:10 - 9:13
    megváltoztatta az életemet az elmúlt 10 évben --
  • 9:13 - 9:17
    az a vélemény, hogy akkor jelentősen enyhíthetjük
  • 9:17 - 9:19
    ezt az állapotot.
  • 9:19 - 9:21
    Van tehát egy időszak, ami alatt sikeresen beavatkozhatunk,
  • 9:21 - 9:24
    mert az agy csak addig fogékony,
  • 9:24 - 9:26
    és ez az időszak, az
  • 9:26 - 9:27
    első három életév.
  • 9:27 - 9:31
    Ez a lehetőség nem vész el végképp. Nem vész el.
  • 9:31 - 9:34
    Ám észrevehetően csökken.
  • 9:34 - 9:38
    Míg nálunk átlagban 5 éves kor körül
  • 9:38 - 9:40
    diagnosztizálják az autizmust,
  • 9:40 - 9:42
    a hátrányos helyzetűek között viszont,
  • 9:42 - 9:45
    azok között, akik nem jutnak el a klinikákra,
  • 9:45 - 9:48
    a parasztok, a kisebbség körében
  • 9:48 - 9:51
    a diagnózist még később állítják fel,
  • 9:51 - 9:53
    és ez majdnem olyan, mintha azt mondanám,
  • 9:53 - 9:56
    hogy arra kárhoztatjuk az ilyen közösségeket,
  • 9:56 - 10:00
    hogy a köztük élő autisták sokkal súlyosabb állapotba kerüljenek.
  • 10:00 - 10:03
    Úgy érzem hát, hogy ez bioetikai kötelességünk.
  • 10:03 - 10:06
    A tudomány már megvan,
  • 10:06 - 10:09
    de mit ér, ha nem jut el az áldása a közösséghez,
  • 10:09 - 10:13
    egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak,
  • 10:13 - 10:15
    hogy elszalasszuk a lehetőséget,
  • 10:15 - 10:18
    mert az autista gyerekekből autista felnőttek lesznek,
  • 10:18 - 10:22
    és tapasztaljuk, hogy azzal, hogy bizonyos dolgokat időben meg tudunk adni ezeknek
  • 10:22 - 10:24
    a gyerekeknek, ezeknek a családoknak,
  • 10:24 - 10:27
    egy egész életre vagyunk hatással
  • 10:27 - 10:31
    a gyerek, a család, és -- tágabban -- a közösség számára.
  • 10:31 - 10:34
    Így látjuk mi az autizmust.
  • 10:34 - 10:37
    Száznál több azoknak a géneknek a száma, amely összefüggésbe hozható
  • 10:37 - 10:39
    az autizmussal. Azt gondoljuk, hogy valójában
  • 10:39 - 10:43
    300 és 600 között lesz az autizmusért felelős gének száma,
  • 10:43 - 10:47
    és sokkal inkább genetikai rendellenességről van szó, mint egyszerűen a génekről.
  • 10:47 - 10:51
    Valóban felmerül itt a kérdés,
  • 10:51 - 10:55
    ha az autizmusnak annyi különböző oka van,
  • 10:55 - 10:58
    hogyan válik a hajlam
  • 10:58 - 11:01
    azzá a bizonyos szindrómává? Mert ha az olyanok, amilyen én is vagyok,
  • 11:01 - 11:04
    bemennek a gyerekszobába,
  • 11:04 - 11:07
    felismerik az autista gyereket.
  • 11:07 - 11:09
    Hogyan jutunk el a sokféle októl
  • 11:09 - 11:12
    a szindrómáig, ami bizonyos egységességet mutat?
  • 11:12 - 11:15
    És a válasz az, ami a kettő között van,
  • 11:15 - 11:18
    a fejlődés.
  • 11:18 - 11:21
    Valóban nagyon érdekes számunkra
  • 11:21 - 11:24
    az az első két év, mert azok a hajlamok
  • 11:24 - 11:26
    nem szükségszerűen alakulnak autizmussá.
  • 11:26 - 11:29
    Az autizmus önmagát hozza létre.
  • 11:29 - 11:34
    Ahol képesek vagyunk közbeavatkozni azokban a bizonyos életévekben,
  • 11:34 - 11:36
    esetleg gyengíteni tudjuk néhányuknál, és Isten tudja,
  • 11:36 - 11:40
    talán meg is előzhetjük másoknál.
  • 11:40 - 11:42
    Hogyan tehetjük meg?
  • 11:42 - 11:45
    Hogyan jutunk el a ráhangolódásig,
  • 11:45 - 11:49
    hogyan léphetünk be egy másik ember személyiségébe?
  • 11:49 - 11:52
    Emlékszem, amikor azzal a 15 hónapossal kapcsolatot teremtettem,
  • 11:52 - 11:54
    az járt az eszemben:
  • 11:54 - 11:57
    "Hogyan jutunk be az ő kis világába?
  • 11:57 - 12:01
    Gondol vajon rám? Gondol vajon a többiekre?"
  • 12:01 - 12:06
    Igen, nehéz ezt megtenni, tehát ki kell dolgozni
  • 12:06 - 12:09
    ennek a technikáját. Tulajdonképpen egy testbe kell belépni.
  • 12:09 - 12:13
    Az ő szemével kell nézzük a világot.
  • 12:13 - 12:16
    És az elmúlt évek során kidolgoztuk ezeket
  • 12:16 - 12:20
    az új technológiákat, amelyek alapja a szemmozgások követése.
  • 12:20 - 12:22
    Pillanatról pillanatra láthatjuk,
  • 12:22 - 12:25
    hogy mivel van a gyermek elfoglalva.
  • 12:25 - 12:28
    Ez itt a munkatársam, Warren Jones, akivel
  • 12:28 - 12:31
    kifejlesztettük ezeket a módszereket, ezeket a tanulmányokat
  • 12:31 - 12:33
    az elmúlt 12 év alatt,
  • 12:33 - 12:36
    Itt egy vidám 5 hónapos,
  • 12:36 - 12:42
    ez egy 5 hónapos fiúcska, aki olyan dolgokat nézeget,
  • 12:42 - 12:45
    amiket az ő világából hoztunk ide,
  • 12:45 - 12:47
    az anyukáját, a gondozót, de azokat az élményeit is,
  • 12:47 - 12:52
    amelyekkel a bölcsiben találkozna.
  • 12:52 - 12:54
    Meg akarjuk ragadni azt a világot
  • 12:54 - 12:55
    és behozni a laboratóriumunkba,
  • 12:55 - 12:59
    de ebből a célból ki kellett dolgozzuk
  • 12:59 - 13:02
    ezeket a nagyon kifinomult mérési eljárásokat
  • 13:02 - 13:05
    annak megállapítására, hogy embereket, csecsemőket,
  • 13:05 - 13:08
    újszülötteket mennyire köti le a világ
  • 13:08 - 13:10
    pillanatról pillanatra,
  • 13:10 - 13:13
    hogy mi fontos számukra, és mi nem.
  • 13:13 - 13:16
    Szóval, kidolgoztuk azokat a méréseket,
  • 13:16 - 13:20
    és amit itt látnak, azt mi úgy nevezzük, hogy a figyelemfolyam.
  • 13:20 - 13:22
    Látnak egy videót,
  • 13:22 - 13:24
    -- ott, azok között a kockák között kb. 1 másodperc az eltérés --
  • 13:24 - 13:27
    és hogy 35 átlagosan fejlődő 2 éves
  • 13:27 - 13:29
    mit néz rajta,
  • 13:29 - 13:32
    és kimerevítünk egy kockát.
  • 13:32 - 13:35
    Ez az, amit egy tipikus gyerek csinál.
  • 13:35 - 13:39
    Itt, ezen a rögzített felvételen, a zöld mutatja az autista kétéveseket.
  • 13:39 - 13:43
    Így ezen a kockán, az átlagos gyerekek
  • 13:43 - 13:46
    ezt nézik:
  • 13:46 - 13:49
    egy fiúcska arcán megjelenő érzelmet,
  • 13:49 - 13:51
    amint az egy egy kislánnyal verekszik éppen.
  • 13:51 - 13:54
    Mit csinálnak az autista gyerekek?
  • 13:54 - 13:57
    A forgóajtóra fókuszálnak,
  • 13:57 - 13:59
    ahogy az nyílik és záródik.
  • 13:59 - 14:02
    Állítom, hogy ez az eltérés,
  • 14:02 - 14:02
    amit itt látunk,
  • 14:02 - 14:06
    nem csak a mi 5 perces kísérletünkben fordul elő.
  • 14:06 - 14:09
    Ez pillanatról pillanatra így van az ő igazi életükben is,
  • 14:09 - 14:12
    és másképp formálódik az értelmük,
  • 14:12 - 14:15
    másképp specializálódik az agyuk,
  • 14:15 - 14:19
    mint az átlagos kortársaiké.
  • 14:19 - 14:22
    Elloptunk egy ötletet
  • 14:22 - 14:25
    gyermekorvos barátainktól,
  • 14:25 - 14:27
    a fejlődési diagram koncepcióját.
  • 14:27 - 14:29
    Tudják, elviszik a gyereket a gyerekorvoshoz,
  • 14:29 - 14:33
    és ott megmérik a gyerek súlyát és magasságát.
  • 14:33 - 14:36
    Elhatároztuk, hogy megrajzoljuk a társas kapcsolódás
  • 14:36 - 14:38
    fejlődési diagramját,
  • 14:38 - 14:41
    és megfigyeltük a gyerekeket a születésüktől,
  • 14:41 - 14:47
    és itt, az x tengelyen látják a hónapokat: kettő, három, négy,
  • 14:47 - 14:51
    öt, hat, kilenc, egészen kb. 24 hónapos korig,
  • 14:51 - 14:54
    és ez itt azt mutatja, hogy a megfigyelési idő
  • 14:54 - 14:55
    hány százalékában fókuszálnak az emberi szemre,
  • 14:55 - 14:58
    és ez itt a fejlődési diagramjuk.
  • 14:58 - 15:01
    Efölött indul, szeretik az emberi szemet,
  • 15:01 - 15:03
    és nagyjából állandó marad.
  • 15:03 - 15:07
    Van egy kis növekedés az első hónapokban.
  • 15:07 - 15:09
    Most nézzük, mi történik azokkal a babákkal,
  • 15:09 - 15:12
    akik autisták lesznek.
  • 15:12 - 15:14
    Valami egészen más.
  • 15:14 - 15:18
    Itt fenn indul, de azután hirtelen zuhan.
  • 15:18 - 15:21
    Nagyon olyan, mintha azzal a reflexszel jöttek volna a világra,
  • 15:21 - 15:25
    ami az emberek felé fordítja őket, de azután ez eltűnt.
  • 15:25 - 15:28
    Szinte olyan, mintha meglenne az inger
  • 15:28 - 15:31
    de nincs hatása arra, hogy mi történjék
  • 15:31 - 15:35
    a mindennapi életben.
  • 15:35 - 15:41
    Namármost azt gondoltuk, hogy azok az adatok annyira meggyőzőek
  • 15:41 - 15:44
    bizonyos értelemben, hogy látni akartuk, mi történt
  • 15:44 - 15:47
    az első hat hónapban, mert ha kapcsolatba kerülnénk
  • 15:47 - 15:49
    egy két és egy három hónapossal,
  • 15:49 - 15:53
    nagyon meglepődnénk, hogy mennyire szociálisak ezek a babák.
  • 15:53 - 15:56
    És amit az élet első hat hónapjában látunk,
  • 15:56 - 16:02
    hogy ez a két csoport nagy könnyen elkülöníthető.
  • 16:02 - 16:05
    És az ilyen méréseket használva, és sok egyebet,
  • 16:05 - 16:09
    amitket kitaláltunk, a mi tudományunk valóban
  • 16:09 - 16:12
    korán azonosítani tudja ezt az állapotot.
  • 16:12 - 16:15
    Nem szükséges megvárni az autista viselkedést,
  • 16:15 - 16:18
    ami a második életévben jelentkezik.
  • 16:18 - 16:21
    Ha megnézzük azokat a dolgokat, amelyeket az evolúció fenntartott,
  • 16:21 - 16:25
    és a fejlődésben korán előjönnek,
  • 16:25 - 16:28
    azokat, amelyek már az élet első hetétől elérhetők,
  • 16:28 - 16:30
    át tudnánk tolni az autizmus felismerését
  • 16:30 - 16:32
    azokra az első hónapokra,
  • 16:32 - 16:36
    és ezzel foglalkozunk most.
  • 16:36 - 16:39
    Létre tudjuk hozni a remek technológiát
  • 16:39 - 16:43
    és a kiváló módszereket, hogy felismerjük a gyerekeket,
  • 16:43 - 16:46
    de ez nem ér semmit, hacsak nincs hatásunk arra,
  • 16:46 - 16:50
    hogy mi történjék velük ténylegesen a társadalomban.
  • 16:50 - 16:52
    Természetesen szeretnénk ezekkel az eszközökkel
  • 16:52 - 16:55
    felfegyverezni azokat, akik a tűzvonalban vannak,
  • 16:55 - 16:57
    kollégáinkat, az alapellátásban dolgozó orvosokat,
  • 16:57 - 17:00
    akik megvizsgálnak minden gyereket,
  • 17:00 - 17:02
    és úgy kell átalakítanunk a technikát,
  • 17:02 - 17:05
    hogy azt használni tudják a praxisukban,
  • 17:05 - 17:08
    mert sok gyereket kell megvizsgálniuk.
  • 17:08 - 17:10
    És ezt általánossá akarjuk tenni,
  • 17:10 - 17:12
    hogy egyetlen gyerek se maradjon ki belőle,
  • 17:12 - 17:14
    de az morálisan elfogadhatatlan lenne,
  • 17:14 - 17:19
    ha nem biztosítanánk egyúttal megfelelő infrastruktúrát
    a beavatkozáshoz,
  • 17:19 - 17:20
    a kezeléshez.
  • 17:20 - 17:23
    Tudnunk kell együttműködni a családokkal,
  • 17:23 - 17:26
    támogatni azokat, velük együtt végigküzdeni
  • 17:26 - 17:30
    az első néhány évet. Képeseknek kell lennünk, hogy valóban
  • 17:30 - 17:34
    eljussunk az általános szűréstől a kezelés elérhetőségének általánossá tételéhez,
  • 17:34 - 17:37
    mert a kezelések meg fogják változtatni az
  • 17:37 - 17:41
    érintett gyerekek és családok életét.
  • 17:41 - 17:45
    Ha azon gondolkodunk, hogy mit tudunk tenni
  • 17:45 - 17:49
    azokban az első években,
  • 17:49 - 17:51
    azt tudom mondani,
  • 17:51 - 17:54
    mivel már olyan régen dolgozom a témában,
  • 17:54 - 17:57
    hogy az ember úgy érzi, szinte megfiatalodik.
  • 17:57 - 18:01
    Úgy érzi, hogy annak a tudománynak, amin dolgozott,
  • 18:01 - 18:04
    tényleges valós hatása van,
  • 18:04 - 18:07
    amennyiben valóban képes megelőzni azokat a bizonyos jelenségeket,
  • 18:07 - 18:11
    amelyek elindítottak ezen a pályán.
  • 18:11 - 18:14
    Azt gondoltam akkoriban, hogy ez kezelhetetlen állapot.
  • 18:14 - 18:18
    Ma már másképp gondolom. Sok mindenen tudunk változtatni.
  • 18:18 - 18:21
    Nem meggyógyítani akarjuk az autizmust.
  • 18:21 - 18:24
    Nem ez a célunk.
  • 18:24 - 18:26
    Abban akarunk biztosak lenni,
  • 18:26 - 18:28
    hogy azok az autisták megszabadulnak
  • 18:28 - 18:33
    az idővel kialakuló lesújtó következményektől,
  • 18:33 - 18:36
    a súlyos értelmi fogyatékosságtól, a beszéd hiányától,
  • 18:36 - 18:39
    a mélységesen mély elszigetelődéstől.
  • 18:39 - 18:42
    Tényleg úgy gondoljuk, hogy az autistáknak
  • 18:42 - 18:44
    különleges világszemléletük van.
  • 18:44 - 18:48
    Szükségünk van a másságra, és ők egészen kiválóan tudnak dolgozni
  • 18:48 - 18:50
    azokon a területeken, amely az erősségük:
  • 18:50 - 18:53
    előre látható helyzetekben, meghatározható helyzetekben.
  • 18:53 - 18:57
    Mivelhogy ők inkább megismerik a világot,
  • 18:57 - 19:01
    semmint hogy megtanulnák, hogy hogyan működjenek benne.
  • 19:01 - 19:04
    De ez erősség abban az esetben, ha pl.
  • 19:04 - 19:06
    műszaki területen dolgoznak.
  • 19:06 - 19:08
    Olyanok is vannak közöttük, akiknek hihetetlen
  • 19:08 - 19:10
    művészi képességeik vannak.
  • 19:10 - 19:12
    Azt akarjuk, hogy ezeket kibontakoztathassák.
  • 19:12 - 19:15
    Azt akarjuk, hogy a következő generáció autistái
  • 19:15 - 19:18
    ne csak képesek legyenek kifejezni erősségüket,
  • 19:18 - 19:20
    de beteljesíthessék is azokat.
  • 19:20 - 19:24
    Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps)
Title:
Ami Klin: Új lehetőség az autizmus korai diagnosztizálására
Speaker:
Ami Klin
Description:

Az autista spektrumhoz tartozó betegségek korai diagnosztizálása minden érintett életét megkönnyítheti, de az okok sokfélesége ezt hihetetlenül nehézzé teszi. A TEDxPeachtree keretében Ami Klin ismertet egy módszert a korai felismerésre, ami szemmozgás megfigyelésével méri a csecsemők kapcsolatteremtő készségét, és megbízhatóan jelzi előre az autizmus kialakulásának kockázatát. (A felvételt a TEDxPeachTree eseményen készült.)

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
Project:
TEDTalks
Duration:
19:44
Krisztian Stancz approved Hungarian subtitles for A new way to diagnose autism
Krisztian Stancz edited Hungarian subtitles for A new way to diagnose autism
Krisztian Stancz edited Hungarian subtitles for A new way to diagnose autism
Laszlo Kereszturi commented on Hungarian subtitles for A new way to diagnose autism
Laszlo Kereszturi commented on Hungarian subtitles for A new way to diagnose autism
Melissa Csikszentmihályi commented on Hungarian subtitles for A new way to diagnose autism
Maria Ruzsane Cseresnyes commented on Hungarian subtitles for A new way to diagnose autism
Melissa Csikszentmihályi accepted Hungarian subtitles for A new way to diagnose autism
Show all

Hungarian subtitles

Revisions