Mi az élet értelme? És más abszurd kérdések – Nina Medvinskaya

Nézd meg a teljes videót: https://ed.ted.com/lessons/is-life-meaningless-and-other-absurd-questions-nina-medvinskaya

Albert Camus-t mindenhol erőszak vette körül gyermekkorában. Hazájában, Algériában mindennaposak voltak a viszályok. Apja elesett az első világháborúban. A második világháború pusztítását látva Camus kétségbe esett. Mi értelme a vérontásnak és a szenvedésnek? Ha a világ értelmetlen, értékes lehet-e az életünk? Nina Medvinskaya Camus abszurd filozófiáját járja körül.

Nina Medvinskaya videója, rendezte Avi Ofer.

Albert Camus-t gyermekkorában
mindenhol erőszak vette körül.

Hazájában, Algériában
gyakoriak voltak a viszályok

a helyiek és a francia gyarmatosítók közt.

Apja elesett az I. világháborúban,

őt pedig alkalmatlannak találták,
hogy harcoljon a másodikban.

Franciaországban a tuberkulózissal küzdve,

és a háború pusztítását ellenzéki
újságíróként látva, Camus elcsüggedt.

Nem látta a vég nélküli öldöklés
és szenvedés értelmét.

Feltette a kérdést:
Ha a világ értelmetlen,

értékes-e az emberi élet?

Több kortársa is hasonlóan gondolkodott:

ők új filozófiai irányzat,
az egzisztencializmus képviselői voltak.

Az egzisztencialisták szerint
az ember tiszta lappal születik,

az értelmes élet megteremtése
a káoszban egyéni felelősség.

Camus elutasította ezt a gondolatmenetet.

Szerinte mindannyian
közös emberi természettel születünk,

amely egyesít, és közös célokat ad nekünk.

Az egyik ilyen cél az értelem keresése
a világ önkényes kegyetlensége ellenére.

Az értelmet kereső emberiséget,
és a világ néma közönyét

két kirakósdarabként látta,

amelyek összeillesztését
alapvetően abszurdnak találta.

Ez az ellentét lett
Camus abszurd filozófiájának alapja,

amely szerint az élet
alapvetően hiábavaló.

Az élet hiábavalósága

Camus korai munkássága,

az ún. abszurd ciklus központi kérdése.

A ciklus legismertebb darabja,
Camus első regénye,

kiábrándító választ kínál.

A Közöny egy érzéketlen fiatalember,
Meursault története,

aki mindent értelmetlennek tart.

Nem sír az anyja temetésén,

segít a szomszédjának megalázni egy nőt,

erőszakos bűncselekményt is elkövet,
mégsem érez bűntudatot.

Számára a világ értelmetlen,
az erkölcsi ítéletnek nincs benne helye.

Ez a szemlélet megmérgezi a viszonyt

Meursault és a fegyelmezett
társadalom között, amelyben él;

lassan elidegenedik mindenkitől,
egészen a regény tetőpontjáig.

Kitaszított főszereplőjével ellentétben,
Camus-t ünnepelték őszinteségéért.

A Közöny meghozta számára a hírnevet,
és tovább dolgozott művein,

amelyek az élet értékét kutatták
az abszurd világban,

több írása is visszakanyarodott
ugyanahhoz a filozófiai kérdéshez:

Ha az élet valóban értelmetlen,

vajon az öngyilkosság
az egyetlen értelmes cselekedet?

Camus válasza határozott nem.

Talán nem tudjuk megmagyarázni,
miért igazságtalan a világ,

de ha mégis az életet választjuk,

akkor élhetjük át az igazi szabadságot.

Camus az egyik leghíresebb esszéjében
járja körül a témát,

amelynek középpontjában
Sziszüphosz görög mítosza áll.

Sziszüphosz király becsapta az isteneket,

ezért arra ítélték, hogy örökké
sziklát görgessen föl a hegyre.

A büntetés azért olyan kegyetlen,
mert a feladat értelmetlen,

de Camus szerint az egész
emberiség ebben a helyzetben van.

Ha elfogadjuk életünk hiábavalóságát,

csak akkor nézhetünk szembe büszkén
az abszurd világgal.

Ahogy Camus írja: mikor a király úgy dönt,
hogy folytatja reménytelen küldetését,

boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt.

Camus kortársai nem értettek
egyet a hiábavalósággal.

Az egzisztencialisták közül
sokan támogatták az erőszakos forradalmat,

a rendszer megdöntését,
amely megfoszt minket az értelmes élettől.

Camus második sorozatával,
a lázadásciklussal felelt erre.

A lázadó ember c. műve a lázadást kreatív,

nem destruktív cselekedetként írja le.

Camus szerint
a hatalomért folytatott küzdelem

csak vég nélküli erőszakhoz vezet.

A fölösleges vérontást úgy kerülhetjük el,

ha közös emberi természetünk
megértésére törekszünk.

Sajnos ezzel a békés megközelítéssel

nem aratott nagy sikert
író- és filozófustársai között.

A viták ellenére

Camus elkezdte addigi leghosszabb
és legszemélyesebb művét:

Az első ember című önéletrajzi regényt.

A regény egy új sorozat
első darabja lett volna,

a szeretetciklusé.

1960-ban azonban Camus
autóbalesetben meghalt,

erre csak annyit mondhatunk,
hogy értelmetlenül és abszurdan.

Bár a szeretetciklus soha nem készült el,

az abszurd- és a lázadásciklusok
ma is megtalálják útjukat az olvasókhoz.

Az abszurd gondolata a világirodalom,

a 20. századi filozófia
és a popkultúra része lett.

Camus továbbra is megbízható társ
a bizonytalan időkben.

Gondolatai bátorságot adhatnak,
hogy küzdjünk az értelmetlen világban,

és ne adjuk fel.