Aktív téli álom a túlzott bőség korában | Dr. Zoltán Szűcs | TEDxBekescsaba

Életenergiánk fenntartásához nélkülözhetetlen a táplálékégetés, de nem közömbös, hogy mit használunk energiaforrásként. A ketogén diétával zsírégetésre hangolt szervezet hatékony, tiszta üzemanyaggal működik. A táplálkozási ketózis csökkenti a szervezet oxidatív terhelését, lassítja az öregedést, és fékezi az idős kort megkeserítő gyulladásos-degeneratív betegségeket. Az előadó szerint az időszakos táplálkozási ketózis gyógyszer a tartós bőség ártalmaira. Emésztőszervi sebészként 47 évesen (közel) mindent elért, amit egy vidéki orvos elérhet. Genetikai örökségét már továbbadta (három gyermekéből kettő már nagykorú), tehát biológiai szempontból (csaknem) felesleges kenyérpusztító. Illetve kenyeret éppen nem pusztít, mert pusztán önös érdekből még tovább szeretne élni. Kiszolgált testét túlélési üzemmódba állította azzal a nem titkolt szándékkal, hogy még sok évig használja. Mértékkel, de rendületlenül pusztítja a közösségi erőforrásokat, mielőtt átadná alkatrészeit az enyészetnek. A luxus években ugyanakkor kitartó önképzéssel és ismeretterjesztéssel próbálja magát hasznossá tenni. Például ezzel az előadással, melyben elmagyarázza, hogyan lehet meghekkelni az öregedés vastörvényeit.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx-rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

Mint tudjátok, ennek a rendezvénynek
a mottója az életminőség,

úgyhogy rögtön így bevezetésként
szeretném nektek elmesélni,

hogy a brit tudósok szerint
hogyan lehet sokáig élni,

és a következő előadásokban
pedig arról fogtok majd értesülni,

hogy ezt hogyan lehet
minőséggel is föltölteni.

Szóval bevezetésként megosztanám veletek,
hogy én hónapok óta téli álmot alszom.

Kívülről talán aktívnak tűnök,

de belülről pontosan úgy működök,
mint egy szunnyadó mormota.

Tegnap csináltam egy vizelettesztet,

amelyen ott éktelenkedik
egy jó nagy lila folt.

Úgy tűnik, mintha beteg lennék,
valójában teljesen egészségesen működöm,

csak éppen koplalok, az anyagcserém
úgy működik, mintha koplalnék.

De miért teszem, és hogyan csinálom?

Erről szeretnék nektek beszélni most.

De mindenekelőtt csapjunk
a tudományos lecsóba,

és lássuk, hogy hogyan működünk,
hogyan termeljük az életenergiát!

Három táplálékunk van, mint tudjátok:
fehérje, szénhidrát és zsír.

Ezek lebontásából
apró darabkákat készítünk,

és abban az esetben,
ha energiára van szükségünk,

ezeket az apró alkatrészeket
begyűrjük egy darálóba.

A darálóból kihullott táplálékelektronok
egy spéci futószalagra kerülnek,

amit úgy nevezünk, hogy légzési lánc.

E légzési láncon végigzarándokló
elektronok energiájával

föltöltünk bizonyos Duracell elemeket,

és lényegében ezekkel
az elemekkel működünk.

Szóval lényegében így működik
az az apró varázslatos kis hőszivattyú,

ami a sejtjeinket hajtja.

Ez rendben is van, de mi van akkor,
amikor özönlenek a kalóriák,

és nem tudunk eleget eltüzelni belőlük?

Ilyen esetben raktározásra kényszerülünk,

és ennek a raktározásnak a karmestere,
az irányítója az inzulin nevű hormonunk.

Az inzulin bőség idején
a fölös kalóriákat raktárak felé tereli.

A fölösleges fehérjékből
cukrokat készítünk,

mert fehérjéből gyakorlatilag
semmit nem tudunk raktározni.

Cukorból már tudunk egy fél napi
gyenge mennyiséget félrerakni,

De az összes többi fölöslegből
zsírt kell készítenünk,

mielőtt belefulladnánk a cukorszirupba.

Tehát megismételném,
hogy a zsírraktáraink forrása

a fölösleges cukor vagy szénhidrát.

Ez rendben is van, tehát bőség idején
cukrokat égetünk, zsírokat raktározunk,

zsírból pedig gyakorlatilag
korlátlan mennyiséget el tudunk pakolni.

Most mindaddig rendben ment
ez a raktározási stratégia,

ameddig az időszakos téli ínségek idején
föléltük a fölöslegünket.

De utóbb valami elromlott,
kitaláltuk a hűtőszekrényt,

földművelésre tértünk,

és gyakorlatilag beleragadtunk
a cukorégető, zsírraktározó üzemmódba.

De mi a gond a tartós bőséggel?

Bőség idején ugye az inzulin megpróbálja
a fölös kalóriákat betermelni a sejtekbe,

de ott már így is fulladásig telt ház van,

ezért az inzulin egyre nagyobb
ellenállással szemben

végzi a raktározó munkáját.

A hasnyálmirigy segítségére
még több inzulint küld,

és ennek az a vége, hogy egy idő után
egy rakás inzulin kering a véredben,

ami praktikusan ebben a zsírkészítő,
zsírraktározó üzemmódban

állítja meg az anyagcserénket.

Tehát gyakorlatilag
a folyamatos zsírraktározás miatt

a legkevesebb kalóriát elfogyasztva is
zsírt fogsz belőle készíteni.

Két kanál levesből az egyik
zsír formájában fog hasznosulni.

Szóval ezt nevezzük
inzulinrezisztenciának,

ezt az anyagcsere-állapotot.

Olyan bőségbetegségeket fog csinálni,
mint a zsírmáj vagy pedig elhízás stb.

Ez a bizonyos dulakodó üzemmódunk

évtizedeken keresztül alattomban
lappang a felszín alatt,

de aztán egyszer csak győz a túlerő,

és a cukor mindent eláraszt,
félresöpri az inzulint,

és ezt az állapotot nevezzük a milliók
károsodását okozó cukorbetegségnek.

Szóval így alakul ki bennünk
a kalóriatöbblet miatti,

tehát a tartós bőség miatti
túlsúly és cukorbetegség.

De nem magyaráztam még meg,
hogy miért pusztulunk el ezektől.

Egy picit gondoljunk vissza erre
a bizonyos energiatermelő gépsorunkra.

A kazán, mint minden energiagép,

valamelyest termel melléktermékeket,
van károsanyag-kibocsátása.

A miénket úgy hívjuk,
hogy oxidatív szabadgyök.

Úgy keletkezik,
hogy erről a légzési láncról

időnként leszédül egy-egy elektron,

és a gellert kapott elektronok

utána ördögi pusztításba
kezdenek a környezetükben.

A gépsor mellett
antioxidánsokat halmozunk fel,

mégpedig éppen azért, hogy ezt
az oxidatív pusztítást megfékezzük.

Szóval az energiatermelés
mindig jár egy kis korommal.

Bőség idején pedig rengeteget kormolunk,

ugyanis áradnak a kalóriák,
torlódnak ezek a bizonyos elektronok,

és egyre több leszédül
az energiatermelő gépsorunkról.

Ezek a leszédült oxidatív gyökök
kimerítik az antioxidáns-kapacitásainkat,

és fokozatosan egyre nagyobb
szöveti sérüléseket okoznak.

S mivel szoktunk a sérülésekre reagálni?

Bizony gyulladással.

A krónikus bőség tehát
tartós gyulladásokat okoz,

ami fokozatosan
az egész testünket fölemészti.

Íme néhány közismert bőségbetegségünk.

Ezekben senyvedünk manapság,

és ugye mindegyiknek valahol a hátterében
ott lapul ez a bizonyos tartós bőség.

Nos, hogyha nem szerepelsz a listán,
akkor sajnos el kell, hogy szomorítsalak,

hogy idővel jó eséllyel ott leszel te is.

Ha azt hiszed, hogy majd
az orvostudomány segít,

akkor orvosként sajnos
még jobban el kell szomorítsalak,

hogy azt gondolom,
hogy nem fogunk tudni segíteni.

A tartós bőség ugyanis
krónikus betegségeket okoz,

és a krónikus azt jelenti,
hogy a bőség zavara, a betegség elhúzódik,

emiatt gyakorlatilag úgy fogalmazhatnék,
hogy orvosilag gyógyíthatatlan.

Ami krónikus, orvosilag gyógyíthatatlan.

De tulajdonképpen
visszatérve a légzési láncra,

nem beszéltem még egy betegségről,
nem szerepelt az előző listán,

és ez a rettegett betegségünk
szintén kapcsolódik a bőséghez.

Az ismertetője az, hogy a légzési lánc
tönkremegy. De miért?

Ugyanis a légzési láncra,
ha visszaemlékeztek,

innen származnak a kártékony
oxidatív szabadgyökök,

természetesen éppen ez a bizonyos
kazánház lesz az első, ami elpusztul.

S van egy betegségünk,
aminek pont ez a lényege.

Elpusztul ez a bizonyos hőszivattyú,
tönkremegy a légzési lánc,

és a sejtek ezért kínjukban
egy ősi erjesztéses,

tejsavas erjesztéses üzemmóddal
próbálják ezt túlélni.

S van egy betegség. Melyik ez?
Van-e tippje valakinek?

(Közönségből): Rák.

Így igaz, a rákbetegségről beszélek.

Ezerféle rákunk lehet tetőtől talpig,
de mindegyikben van egy közös pont;

a ráksejtek fatüzeléssel kínlódó
légzési rokkantak,

mert ez a bizonyos légzési lánc
elpusztult bennük.

A légzési lánc sérülése egyébként
rendre visszaköszön a bőség betegségeiben.

Itt van például az Alzheimer-kór.

Manapság úgy is hívják,
hogy hármas típusú diabétesz, de miért?

Diabétesz az a cukorbaj.

Azért hívják cukorbajnak,
harmadik típusú cukorbajnak,

mert az idegsejtekben a hosszas,
évtizedes cukorégető üzemmódtól

szintén tönkremegy
az a bizonyos légzési lánc.

Az idegsejt az bizony egy kényes jószág,

és nem tud erre a bizonyos ősi,
ócska fatüzelésre visszaváltani,

ezért mellesleg nincs is idegrákunk,

az idesejt nem tud elrákosodni,
helyette egyet tud: elpusztul.

Ebből lesz a szellemi leépülés.

Szóval a bőség betegségei mögött
rendre ott találjuk

ezt a bizonyos folyamatosan
áradó kalóriatengert.

Logikus a feltételezés,

hogy akkor az időszakos koplalás
ezzel szemben segíthet.

Miközben erre az előadásra
készülni kezdtem,

például feleségem
egy érdekes történetet mondott.

Nemrégiben megismert valakit,
akit évekkel korábban

egy gyógyíthatatlan rákbetegséggel
küldtek haza az orvosai.

A hölgy nem adta föl, egy jó hónapos,
nagyon szigorú koplalást, böjtöt tartott.

Ma sem találják a daganatát.

Nos, nem gondolom,
tehát nem javasolnám senkinek

ezt az önkényes,
eléggé erőszakos gyógymódot,

de azt jelzi, hogy valami
a koplalás körül lehet.

A tudományos adatok
pedig éppen erre utalnak,

és itt térünk rá
erre a bizonyos meglepire.

Van egy olyan gyógymód, ami úgy néz ki,
hogy elnyújtja az életünket,

ez pedig az időszakos koplalás.

De hogyan működünk a szűkösebb időkben?

Az ínség igazi mesterei
a téli álmot alvó állatok,

érdemes megnézni, hogy ők hogy csinálják.

Ugye a saját zsírtartalékaik
felhasználásával

élik túl a hosszas, szűkös időket.

A zsír elbontásából apró,
pici tüzelőanyag-pelleteket,

ún. ketonokat, ketontesteket készítenek,
és ezek eltüzelésével élnek túl,

a legfőbb nyugalmi fogyasztó,
a szív és az agy

imádja ezeket a bizonyos ketonokat.

Fehérje, szénhidrát és zsír mellett

tehát ez a bizonyos keton
az a negyedik titkos tápanyagunk,

ami ínség idején átsegít bennünket.

Ketózisnak azt nevezzük,
amikor a vérünkben ketonok keringenek,

és ugye meglepetésre a ketózis

az egy egészséges zsíranyagcserét kísérő
egészséges anyagcsere-állapotunk.

Szóval a tesztemen az a lila pötty
az azt jelenti, hogy ketózisban vagyok,

és az nem egészségtelen, azt jelzi,
hogy koplaló üzemmódban működik a testem.

Na most a táplálkozási ketózis
az egy nagyon-nagyon egészséges állapot.

Tehát gyakorlatilag a túlélési anyagcsere
éhezéssel gyógyít, ezt tudjuk.

De én például utálok éhezni,
nem szeretem az üres tál látványát,

ezért aztán nagyon fontos azt tudnom,
és nektek is nem árt tudni,

hogy létezik egy olyan spéci étrend,

ami ezt a bizonyos
túlélési üzemmódot meghívja.

És ez az a bizonyos ketogén diéta,

amiről mostanában talán
egyre többet hallani.

A ketogén étrend átveri
a hormonrendszerünket.

Olyan üzenetet közvetít, mintha éheznénk,
és zsírbontásra kényszerülnénk.

Ezt úgy teszi, hogy bőséges
zsiradékok mellett

kevés, de minőségi fehérjét fogyasztunk,
és egészen minimális szénhidrátot.

Tehát a ketogén diéta kulcsa
a szénhidrátok erőteljes megvonása.

Az ábrán látható kétgyermekes anyuka
tíz hónap alatt jutott el A-ból B-be,

mindenféle önsanyargatás és éhezés nélkül.

És nem csalás, nem ámítás, nem fotoshop,

egyszerűen egy okos
táplálkozási ketózissal.

Aki nem hiszi,
az Instagram-oldalát felkeresheti.

Szóval a táplálkozási ketózis
és ketogén étrend működik.

De sokkal több, mint egy egyszerű,
okos fogyókúra.

Ugyanis az említett tudományos adatok
a táplálkozási ketózisra vetítve is

folyamatosan azt hozzák
vissza, hogy működik.

Nézzük például ezt a kutatást,

ahol cukorbetegeket próbáltak
ketogén diétával gyógyítani.

Az érintett betegek egy év során

60%-ukban eldobálták
fokozatosan a cukorgyógyszereiket,

és praktikusan meggyógyultak.

Mindeközben mellesleg
vagy nem mellesleg le is fogytak anélkül,

hogy bármiféle megszorítást
kellett volna tegyenek,

egyszerűen az ajánlott diétát
kellett tartsák.

Az összes anyagcsere-értékük
mindeközben javult,

de a tudományos adatoknál
sokkal fontosabb az,

hogy ezek az emberek láthatóan örülnek,
és jól élik meg ezt a változást,

nagyon elégedettek azzal,
amit elértek egy év alatt.

Szóval a táplálkozási ketózis egy csomó
bőségbetegségre működni látszik.

De hogy csináljuk a gyakorlatban?

Sokan azt hiszik,
hogy ez egy extrém diéta,

ahol merőkanállal esszük a zsírt.

Nos, nem.

Az étrendi piramisunk alapját

az egészséges, vitaminokban, ásványokban,
rostokban és antioxidánsokban bővelkedő

zöldségfélék képezik.

Mellettük természetesen ott vannak
az egészséges zsírok, olajok,

ezek nyújtják a kalóriáink zömét,

de ezek olyannyira energiadús ételek,
hogy meglepően kevés elegendő belőlük.

Nekem például 15-20 deka
a napi zsírszükségletem,

amit már a reggeli kis tejszínes kávém
gyakorlatilag felében fedez.

Innentől kezdve mondhatni
már csak az élvezetért eszek.

Az említett zöldségek mellett

némi minőségi húst, halételeket,
esetleg olajos magvakat.

Szóval ezzel a diétával
mindenféle önsanyargatás nélkül

túlélési üzemmódban működik
a testem, zsírokat bontok.

És ami a legmeglepőbb,
hogy a zsírbontás miatt

teljesen független vagyok,

vagy jóformán független
vagyok az étkezéstől.

Ez azt jelenti, hogy akár napokra
elhagyhatom az étkezést,

ugyanis soványságom ellenére még bennem is
kb. két hétre való zsírtartalék lapul.

Szóval ezzel az étrenddel
én kifejezetten jól érzem magam,

s nem tudom ugyan,
hogy mennyit fogok élni,

mennyire nyújtja el az életemet,
de azt jól töltöm.

Az egészségem abban nyilvánul meg,
hogy elmúlt a migrénem,

a téli időszakot
betegség nélkül töltöttem,

és gyakorlatilag egészségben
várom a tavaszt.

A testösszetételem
ma véletlen éppen megmértük,

teljesen rendben van,

s tulajdonképpen pontosan
ugyanannyit tudok sportolni, bicajozni,

mint évekkel ezelőtt.

Szóval számomra
az aktív életvitel az ezt jelenti,

miközben belülről
gyógyító téli álmot alszom.

Köszönöm a figyelmet.

(Taps)