A szoftver, amely embert juttatott a Holdra - Matt Porter és Margaret Hamilton

Teljes lecke: https://ed.ted.com/lessons/the-software-that-sent-humans-to-the-moon-matt-porter-and-margaret-hamilton

Az Apollo-11 holdexpedíciója az űrhajósok, a földi irányítás, a szoftver és a hardver integrált rendszerként történő tökéletes együttműködésére épült. E rendszer egyik eleme sem lehetett volna sikeres egy mérnök, Margaret Hamilton munkája nélkül. Ki volt ez az úttörő személyiség? Matt Porter és Margaret Hamilton bemutatja, hogyan fejlesztette ki egy nő és csapata azt a szoftvert, amely embert juttatott a Holdra.

Lecke: Matt Porter és Margaret Hamilton, rendezte: TOTEM Studio.

1969. július 20-án
délután négy óra körül

az emberiség pár percre volt
a holdra szállástól.

Mielőtt azonban az űrhajósok
megkezdték a végső ereszkedést,

vészjelzés érkezett.

Valami túlterhelte
a fedélzeti számítógépet,

és veszélyeztette a landolást.

A Földön Margaret Hamilton
lélegzet-visszafojtva figyelt.

Az ő vezetésével fejlesztették ki
az úttörő jelentőségű fedélzeti szoftvert.

Tudta, hogy a küldetésben
nincs helye hibának.

Az utolsó pillanatban fellépő
vészhelyzet kezelése azonban bizonyította,

hogy szoftvere pontosan úgy működik,
ahogy megtervezte.

Hamilton 1936-ban Paoliban, Indianában
született. Mindig is kíváncsi típus volt.

Az egyetemen matematikát
és filozófiát tanult,

majd kutató lett az MIT-n,

hogy fizetni tudja a mesterképzését.

Itt találkozott először számítógéppel,

amikor a kialakulóban lévő káoszelmélet
kutatását támogató szoftveren dolgozott.

Ezt követően az MIT
Lincoln Laboratóriumában

szoftvert fejlesztett ki
ellenséges repülőgépek felderítésére

az amerikai légvédelem
megteremtése érdekében.

Amikor azonban tudomására jutott,
hogy a kiváló mérnök, Charles Draper

segítséget toboroz
a holdra szállás programjához,

azonnal bekapcsolódott a munkába.

A NASA arra kérte fel Drapert
és 400 mérnökből álló csapatát,

hogy alkossák meg az első digitális
repülésvezérlő számítógépet,

az "Apollo Guidance Computer"-t.

Az eszköz feladata az volt,
hogy a pilótáktól kapott adatok alapján

vezérelje, navigálja

és felügyelje az űrhajót.

Akkoriban a számítógépek megbízhatatlanok
és teremnagyságúak voltak.

Az Apollo vezérlőjének azonban
hibátlanul kellett működnie,

alig 0,1 négyzetméternyi helyen.

Draper két csapatot hozott létre:

az egyik a hardvert,
a másik a szoftvert készítette.

Hamilton csapata a fedélzeti
repülésvezérlő szoftvert fejlesztette ki

mind a parancsnoki,
mind a leszálló egység számára.

Ennek a munkának, melyre Hamilton
megalkotta a "szoftvermérnök" kifejezést,

hihetetlenül nagy tétje volt.

Emberi életek múltak azon,
hogy minden program tökéletesen működik-e.

Margaret szoftverének gyorsan
kellett észlelnie a váratlan hibákat,

és valós időben kellett
helyreállítania a működést.

Nehéz volt azonban ilyen rugalmas
programot írni, mivel a korai szoftverek

csak előre meghatározott sorrendben
tudták elvégezni a feladatokat.

E probléma megoldása céljából

Margaret úgy írta meg a programot,
hogy "aszinkrón" legyen,

vagyis hogy a szoftver fontosabb feladatai
félbeszakítsák a kevésbé fontosakat.

Csapata minden feladathoz
egyedi prioritást rendelt,

hogy minden feladat elvégzése
a megfelelő sorrendben

és a megfelelő időben történjen –
függetlenül a váratlan fejleményektől.

Ez áttörést hozott,

és Margaret rájött, hogy szoftvere
aszinkrón módon is segítheti

az űrhajósok munkáját.

Megtervezte a prioritásjelzőt,

amely félbeszakítja
az űrhajósok szokásos feladatait,

ha vészhelyzetre kell figyelmeztetnie.

Az űrhajósok ekkor egyeztetnek
a földi irányítóközponttal,

hogy mi a legcélszerűbb megoldás.

Ez volt az első olyan
repülésvezérlő szoftver,

mely közvetlen és aszinkrón kommunikációt
egyaránt lehetővé tett a pilótával.

Ennek köszönhető, hogy vészjelzés érkezett
közvetlenül a holdra szállás előtt.

Buzz Aldrin gyorsan rádöbbent a hibájára –

véletlenül bekapcsolta a randevúradart,

amelynek a hazatérésben
volt fontos szerepe,

de a hiba miatt folyamatosan használta
a számítógép értékes erőforrásait.

Szerencsére az Apollo Guidance Computer
alkalmas volt a probléma kezelésére.

Túlterhelés esetén a szoftver
csak azokat a programokat engedélyezte,

amelyek a legfontosabb feladatokat végzik,

például a landoláshoz szükségesek.

A prioritásjelző felkínálta a pilótáknak
a választási lehetőséget,

hogy leszálljanak-e vagy sem.

Az utasítás szinte az utolsó pillanatban
érkezett meg a földi irányítástól.

Az Apollo-11 holdexpedíciója
az űrhajósok, a földi irányítás,

a szoftver és a hardver integrált
rendszerként való együttműködésére épült.

Hamilton felbecsülhetetlen módon járult
hozzá a mérnökök és tudósok munkájához,

akik lelkesen dolgoztak Kennedy elnök
célján, hogy ember lépjen a Holdra.

Hamilton életmentő munkája
jóval túlmutatott az Apollo-11-en.

Az emberes Apollo-küldetések számára írt
szoftvere soha nem tartalmazott hibát.

Az Apollo-programban végzett
munkája után céget alapított,

amely az általa kidolgozott
modellező nyelv segítségével

áttörést ért el a rendszer-
és szoftverfejlesztés területén.

2003-ban a NASA az eddigi legnagyobb
pénzjutalommal ismerte el teljesítményét

az egyének jutalmazásának történetében.

És 47 évvel azután, hogy szoftvere
először navigált űrhajósokat a Holdra,

Hamilton megkapta az Elnöki
Szabadság Érdemrendet,

amiért forradalmasította
a technológiáról való gondolkodásunkat.