Mi a tudat? – Michael S. A. Graziano

A teljes leckét lásd: https://ed.ted.com/lessons/what-is-consciousness-michael-s-a-graziano

P.S. agyi stroke-ot szenvedett, amely károsította jobb agyféltekéjét, így nem érzékelt semmit, ami teste bal oldalán történt. Ha valaki labdát dobna teste bal oldala felé, talán kitérne előle, ám nem érzékelné a labdát vagy azt, hogy miért tett kitérő mozdulatot. Honnan ered a tudat? Michael Graziano megvizsgálja a kérdést, amely évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat és filozófusokat.

Lecke: Michael S. A. Graziano, rendezte: TED-Ed

Íme, két kép ugyanarról a házról.

Van egy nyilvánvaló
különbség a kettő között,

ám e páciens, P.S. számára

a két kép tökéletesen egyformának látszik.

P.S.-t agyi érkatasztrófa érte,
amely károsította jobb agyféltekéjét,

így semmit nem érzékel,
ami a bal oldalán történik.

De annak ellenére, hogy nem észlelt
különbséget a két ház között,

amikor kutatók megkérdezték,
melyikben lakna szívesebben,

azt választotta, amelyik nem égett –

nemcsak egyszer, hanem újra meg újra.

P.S. agya továbbra is feldolgozta

az összes elé kerülő információt.

Mindkét képet látta

és meg tudta állapítani a különbséget,

egyszerűen nem tudta, hogy meg tudja.

Ha valaki labdát dobna
teste bal oldala felé,

talán kitérne előle.

Ám nem érzékelné a labdát,
és nem tudná,

miért tett kitérő mozdulatot.

P.S. betegsége,

az ún. neglekt szindróma,

fontos különbségre mutat rá
az agyi információ-feldolgozás

és az általunk érzékelt
információ-feldolgozás között.

A különbség: a tudat.

Tudatában vagyunk mind a külvilágnak,
mind belső világunknak –

éppúgy tudatában vagyunk egy képnek,

mint saját magunknak,
amint egy képet nézünk,

vagy mint legbensőbb
gondolatainknak és érzelmeinknek.

Honnan ered a tudat?

Tudósok, teológusok és filozófusok

évszázadok óta próbálnak
a kérdés végére járni,

anélkül hogy megegyezésre jutnának.

Az egyik újabb elmélet szerint

a tudat az agy pontatlan képe
saját tevékenységéről.

Az elmélet megértésében segít,

ha pontos képünk van arról,

hogyan dolgozza fel agyunk
az érzékszerveinktől érkező infót.

Az érzékszervi benyomások alapján

az agy modelleket épít,

amelyek a világ tárgyainak és eseményeinek

folyton frissülő, egyszerűsített leírásai.

Minden, amit tudunk, e modelleken alapul.

A modellek sosem írják le
tárgyuk minden egyes részletét,

csak annyit, amennyi alapján agyunk
meghatározhatja a megfelelő reakciót.

Pl. a látórendszerünkbe
mélyen beépült egyik modell

a fehér fényt mint színtelen
ragyogást írja le.

A valóságban viszont a fehér fény

az összes látható színű,

más-más hullámhosszú fényekből áll.

Fényérzékelésünk helytelen
és túlságosan leegyszerűsített,

de elég ahhoz, hogy boldoguljunk.

Hasonlóképpen,
agyunk modellje a testünkről

számon tartja végtagjaink elrendezését,

ám nem nem figyel az egyes sejtekre
vagy akár izmokra,

mert a mozgás megtervezéséhez
szükségtelen ilyen mélységű adat.

Ha agyunk nem modellezné pontosan
testünk méretét, alakját

és pillanatnyi mozgását,

könnyen sérülést okozhatnánk magunknak.

Az agynak szüksége van modellekre
saját magáról is.

Például,

agyunk képes odafigyelni
konkrét tárgyakra és eseményekre.

Irányítja is, hogy mire figyel,

egyik tárgyról a másikra fókuszál,

belső és külső történésekre,

szükségleteink szerint.

Az összpontosítás képessége nélkül

nem tudnánk felmérni a veszélyeket,
megebédelni vagy egyáltalán: működni.

A hatékony összpontosítás érdekében

agyunknak modelleznie kell
saját figyelmét is.

86 milliárd idegsejt van egymással állandó
kölcsönhatásban, ezért lehetetlen,

hogy agyunk modellje saját
információ-feldolgozásáról

teljesen leírja önmagát.

Ám mint testünk

vagy a fehér fény modelljének,

ennek sem kell teljesnek lennie.

Bizonyosságunk, hogy átélünk valamely
metafizikai, szubjektív élményt

származhat agyunk egyik modelljétől,

amely leegyszerűsített formában leírja,
mit jelent infót értelmezni

koncentráltan és mélyen.

Tudósok már elkezdték kutatni,

hogyan modellezi magát agyunk.

Az MRI-kutatások segíthetnek meghatározni
az ebben részt vevő hálózatokat.

E kutatások összehasonlítják
az agyműködés mintázatát,

amikor tudatában vagyunk egy ingernek,
pl. egy képnek, és amikor nem.

Az eredmények szerint a képi
érzékelést végző területek

működésbe lépnek, akár tudatában
van az alany a képnek, akár nincs,

ám egy további hálózat
csak akkor lép működésbe,

amikor az alany tudatában van a képnek.

A neglekt szindrómás betegeknél,
mint pl. P.S.-nél,

gyakran károsodott e hálózat egyik része.

A hálózat kiterjedtebb károsodása
néha vegetatív állapothoz vezethet,

a tudatosság minden jele nélkül.

E bizonyítékok közelebb
visznek ahhoz, hogy megértsük,

hogyan épül a tudat az agyba,

ám még sokat kell tanulnunk.

Például az,

hogyan dolgoznak fel konkrét infókat

a tudathoz kötődő hálózatok idegsejtjei,

a jelenlegi technikával nem tárható fel.

A tudat kérdéseit tudományosan vizsgálva

új utakat nyitunk az emberi identitás
megismerése felé.