Return to Video

Főhajtás az ápolók előtt

  • 0:01 - 0:05
    Betegként általában
    megjegyezzük az orvosaink nevét,
  • 0:06 - 0:09
    viszont a nővérekét gyakran elfelejtjük.
  • 0:10 - 0:11
    Én emlékszem egyre.
  • 0:11 - 0:14
    Néhány éve emlőrákom volt,
  • 0:14 - 0:17
    és valahogy sikerült egész jól
    átvészelnem a műtéteket
  • 0:17 - 0:19
    és a kezelés elejét.
  • 0:20 - 0:22
    El tudtam rejteni, hogy mi történik.
  • 0:22 - 0:24
    Igazából senkinek se kellett tudnia róla.
  • 0:24 - 0:27
    Elkísérhettem a lányom iskolába,
  • 0:27 - 0:29
    eljárhattam vacsorázni a férjemmel,
  • 0:29 - 0:30
    átverhettem az embereket.
  • 0:31 - 0:33
    Aztán beutaltak kemóra,
  • 0:33 - 0:35
    és ez megijesztett,
  • 0:35 - 0:39
    mert tudtam, hogy a testem minden egyes
    haj- és szőrszála ki fog hullani
  • 0:39 - 0:42
    a kiírt kemoterápia fajtájából adódóan.
  • 0:42 - 0:45
    Többé már nem tehettem úgy,
  • 0:45 - 0:47
    mintha mi sem történt volna.
  • 0:47 - 0:49
    Féltem.
  • 0:49 - 0:52
    Tudtam, milyen, ha mindenki
    kesztyűs kézzel bánik az emberrel,
  • 0:52 - 0:55
    és csak normálisnak akartam magam érezni.
  • 0:55 - 0:57
    Egy kanült ültettek a mellkasomba.
  • 0:57 - 1:00
    Elmentem az első kemoterápiára,
  • 1:00 - 1:02
    és érzelmi roncs voltam.
  • 1:02 - 1:05
    Joanne, az ápolónőm, belépett az ajtón,
  • 1:05 - 1:09
    nekem pedig minden porcikám azt súgta,
    hogy keljek fel abból a székből,
  • 1:09 - 1:11
    és oldjak kereket.
  • 1:11 - 1:14
    De Joanne teljesen úgy kezelt,
    mintha régi barátok lettünk volna.
  • 1:15 - 1:17
    Aztán megkérdezte:
  • 1:17 - 1:19
    "Hol csináltattad a melírt?"
  • 1:19 - 1:20
    (Nevetés)
  • 1:20 - 1:22
    Én pedig azt gondoltam: szórakozol velem?
  • 1:22 - 1:27
    Tényleg a hajamról akarsz beszélgetni,
    amikor mindjárt kihullik az egész?
  • 1:27 - 1:28
    Elég mérges voltam,
  • 1:29 - 1:31
    és azt kérdeztem: "Tényleg? Haj?"
  • 1:32 - 1:34
    Ő pedig vállat vont, és azt válaszolta:
  • 1:34 - 1:35
    "Vissza fog nőni."
  • 1:36 - 1:40
    Abban a pillanatban kimondta azt,
    ami felett én elsiklottam:
  • 1:40 - 1:43
    hogy egyszer az életem
    újra visszatér a normális kerékvágásba.
  • 1:43 - 1:45
    Ő tényleg hitt benne.
  • 1:45 - 1:47
    Így hát, én is.
  • 1:48 - 1:51
    Amikor valaki a rákkal küzd,
  • 1:51 - 1:54
    a hajhullás miatt aggódni
    először butaságnak tűnhet,
  • 1:54 - 1:58
    de nem csak arról van szó,
    hogy az embert a kinézete zavarja.
  • 1:58 - 2:02
    Attól tart, hogy mindenki kivételes
    tapintattal fog bánni vele.
  • 2:03 - 2:06
    Joanne hat hónap után először
    éreztette velem, hogy normális vagyok.
  • 2:06 - 2:08
    Beszéltünk a pasiügyeiről,
  • 2:08 - 2:11
    beszéltünk a lakáskeresésről New Yorkban
  • 2:11 - 2:14
    és a kemoterápiára való reakciómról,
  • 2:14 - 2:16
    így ömlesztve.
  • 2:16 - 2:18
    Sokat tűnődtem rajta:
  • 2:18 - 2:23
    honnan tudta ennyire ösztönösen,
    hogyan szóljon hozzám?
  • 2:23 - 2:27
    Joanne Staha
    és az iránta érzett csodálatom
  • 2:27 - 2:31
    indított el az utamon az ápolók világába.
  • 2:31 - 2:34
    Néhány évvel később
    felkértek egy projektre,
  • 2:34 - 2:36
    melynek célja az ápolók
    munkájának elismertetése.
  • 2:37 - 2:39
    Joanne-nal kezdtem,
  • 2:39 - 2:42
    és több mint száz ápolóval
    találkoztam országszerte.
  • 2:42 - 2:47
    Öt éven keresztül készítettem riportokat,
    fotókat és felvételeket ápolókról
  • 2:47 - 2:50
    egy könyvhöz és egy dokumentumfilmhez.
  • 2:51 - 2:53
    Amerikát átszelő utat
    terveztünk csapatommal,
  • 2:53 - 2:55
    amely olyan helyeket ejtett útba,
  • 2:55 - 3:00
    ahol országunk legnagyobb
    közegészségügyi problémáival küzdenek:
  • 3:00 - 3:04
    elöregedés, háború, szegénység, börtön.
  • 3:05 - 3:06
    El is mentünk a helyekre,
  • 3:06 - 3:09
    ahol a legtöbb olyan beteget kezelik,
  • 3:09 - 3:12
    akik hasonló problémákkal küzdenek.
  • 3:12 - 3:15
    Majd megkértük a kórházakat
    és az intézményeket,
  • 3:15 - 3:18
    hogy jelöljenek olyan ápolókat,
    akik a legjobban képviselnék őket.
  • 3:19 - 3:22
    Az egyik első nővér, akivel találkoztam,
    Bridget Kumbella volt.
  • 3:22 - 3:24
    Bridget Kamerunban született,
  • 3:24 - 3:26
    négy gyermek közül ő volt a legidősebb.
  • 3:26 - 3:30
    Édesapja munka közben leesett
    a negyedik emeletről,
  • 3:30 - 3:32
    és komoly hátsérülést szenvedett.
  • 3:32 - 3:36
    Sokat beszélt neki arról, milyen,
    amikor valaki ágyhoz van kötve,
  • 3:36 - 3:39
    de nem részesül megfelelő ápolásban.
  • 3:39 - 3:43
    Ez ösztönözte nővéri pályára Bridgetet.
  • 3:44 - 3:46
    Most Bronxban dolgozik,
  • 3:46 - 3:49
    és igazán sokféle beteggel törődik,
  • 3:49 - 3:51
    akik különböző helyzetűek
  • 3:51 - 3:53
    és eltérő vallásúak.
  • 3:53 - 3:56
    Annak szentelte a munkáját,
  • 3:56 - 4:01
    hogy megértse a kulturális különbségek
    fontosságát az egészségügyben.
  • 4:02 - 4:06
    Mesélt nekem egy betegéről,
    egy indián páciensről,
  • 4:06 - 4:10
    aki egy rakás tollat
    akart bevinni az intenzívre.
  • 4:11 - 4:14
    Ő ebben talált spirituális megnyugvást.
  • 4:14 - 4:16
    Bridget kiállt mellette,
  • 4:16 - 4:19
    mert a betegek különböző vallásúak,
  • 4:19 - 4:23
    ebből kifolyólag eltérő tárgyak
    hoznak nekik megnyugvást.
  • 4:23 - 4:26
    Legyen az egy megszentelt rózsafüzér
    vagy egy szimbolikus toll,
  • 4:26 - 4:28
    mindet támogatni kell.
  • 4:29 - 4:31
    Ő Jason Short.
  • 4:31 - 4:34
    Jason otthoni betegápolással foglalkozik
    az Appalache-hegységben,
  • 4:34 - 4:38
    és az édesapja által működtetett benzinkút
    és szerelőműhely mellett nőtt fel.
  • 4:39 - 4:43
    Így autókat szerelt a közösségben,
    ahol most ápolóként dolgozik.
  • 4:44 - 4:45
    Amikor főiskolára járt,
  • 4:45 - 4:49
    az ápolói munka egyáltalán
    nem számított férfiasnak,
  • 4:49 - 4:51
    ezért évekig kerülte.
  • 4:51 - 4:53
    Rövid ideig teherautókat vezetett,
  • 4:53 - 4:56
    de az életútja mindig
    az ápolás felé terelte.
  • 4:58 - 5:00
    Mivel az Appalache-hegységben dolgozik,
  • 5:00 - 5:04
    Jason olyan helyekre jár,
    ahová mentőautó nem tudna eljutni.
  • 5:04 - 5:08
    Ezen a képen tönkrement út mellett áll.
  • 5:08 - 5:11
    A hegytetőn lévő bánya
    elárasztotta az utat,
  • 5:11 - 5:14
    és az egyetlen mód, hogy Jason
    eljusson a tüdőbeteg pácienséhez,
  • 5:14 - 5:17
    aki a fenti házban lakik,
  • 5:17 - 5:21
    hogy terepjárójával árral
    szemben hajt át a patakon.
  • 5:22 - 5:25
    Aznap, amikor elkísértem,
    leszakadt a kocsi első lökhárítója.
  • 5:26 - 5:29
    Másnap reggel felkelt,
    az emelőre tette a kocsit,
  • 5:29 - 5:31
    megjavította a lökhárítót,
  • 5:31 - 5:33
    és elindult a következő betegéhez.
  • 5:34 - 5:37
    Láttam, hogy Jason hatalmas együttérzéssel
  • 5:37 - 5:40
    gondozta ezt a páciensét,
  • 5:40 - 5:45
    és újra letaglózott,
    mennyire bensőséges az ápolók munkája.
  • 5:46 - 5:49
    Amikor megismertem
    Brian McMilliont, még kezdő volt.
  • 5:49 - 5:52
    Nem sokkal azelőtt
    tért vissza egy bevetésről,
  • 5:52 - 5:56
    és még nem szokott vissza
    a San Diegó-i életébe.
  • 5:56 - 6:00
    A németországi ápolói
    tapasztalatairól mesélt,
  • 6:00 - 6:04
    és arról, milyen ellátni a közvetlenül
    a harctérről érkező katonákat.
  • 6:04 - 6:08
    Gyakran Brian volt az első,
    akit először megláttak,
  • 6:08 - 6:10
    amikor kinyitották a szemüket a kórházban.
  • 6:10 - 6:13
    És amikor ránéztek az ágyon fekve,
  • 6:13 - 6:15
    végtagok nélkül,
  • 6:15 - 6:17
    elsőnek azt kérdezték:
  • 6:17 - 6:21
    "Mikor mehetek vissza?
    Magukra hagytam a bajtársaimat."
  • 6:22 - 6:24
    Brian pedig azt válaszolta:
  • 6:24 - 6:25
    "Nem mész sehová.
  • 6:25 - 6:27
    Már eleget tettél, testvérem."
  • 6:28 - 6:33
    Brian nemcsak ápoló,
    hanem harcedzett katona is.
  • 6:33 - 6:35
    Emiatt különlegesen alkalmas arra,
  • 6:35 - 6:40
    hogy azonosuljon a gondozott veteránokkal,
    és segítse őket a gyógyulásban.
  • 6:42 - 6:43
    Ő Stephen nővér,
  • 6:43 - 6:47
    aki a Villa Loretto idősotthont
    működteti Wisconsinban.
  • 6:47 - 6:52
    Az élet leforgásának minden állomását
    végigkövethetjük az otthonában.
  • 6:52 - 6:54
    Kiskorában farmon szeretett volna élni,
  • 6:54 - 6:59
    így amikor lehetőség nyílik rá, hogy
    állatokat fogadjon be helyi farmokról,
  • 6:59 - 7:02
    lelkesen hazaviszi őket.
  • 7:02 - 7:06
    Tavasszal pedig ezek az állatok
    kicsinyeket hoznak világra.
  • 7:06 - 7:12
    Stephen nővér állatterápiára használja
    a kiskacsákat, a gidákat és a bárányokat
  • 7:12 - 7:15
    a Villa Loretto lakói számára,
  • 7:15 - 7:18
    akik noha néha nem emlékeznek
    a saját nevükre,
  • 7:18 - 7:22
    mégis örömöt lelnek benne,
    ha kisbárányt tarthatnak a kezükben.
  • 7:23 - 7:25
    Amikor Stephen nővérnél jártam,
  • 7:25 - 7:27
    el kellett hagynunk a Villa Lorettót,
  • 7:27 - 7:29
    hogy leforgathassuk története egy részét.
  • 7:29 - 7:31
    Mielőtt elindultunk,
  • 7:31 - 7:33
    bement egy haldokló beteg szobájába.
  • 7:34 - 7:37
    Föléhajolt, és azt mondta neki:
  • 7:37 - 7:39
    "Mára el kell mennem itthonról,
  • 7:40 - 7:41
    de ha Jézus hív téged,
  • 7:41 - 7:42
    kövesd őt.
  • 7:42 - 7:45
    Menj haza Jézushoz!"
  • 7:45 - 7:48
    Ott álltam, és arra gondoltam:
  • 7:48 - 7:50
    ez volt életemben az első alkalom,
  • 7:50 - 7:54
    hogy láttam, miként lehet kimutatni
    valakinek a feltétlen szeretünket azzal,
  • 7:54 - 7:55
    hogy útjára engedjük.
  • 7:56 - 7:58
    Nem kell annyira görcsösen ragaszkodni.
  • 7:59 - 8:03
    Több életet láttam a Villa Lorettóban,
  • 8:03 - 8:08
    mint bárhol máshol egész életemben.
  • 8:09 - 8:13
    Manapság bonyolult időket élünk,
    ami az egészségügyi ellátást illeti.
  • 8:13 - 8:18
    Könnyű szem elől téveszteni,
    hogy nemcsak az számít, mennyit élünk,
  • 8:18 - 8:19
    hanem az is, hogyan élünk.
  • 8:20 - 8:24
    Az életmentő technológiák fejlődésével
  • 8:24 - 8:27
    egyre nehezebb döntéseket
    kell majd meghoznunk.
  • 8:27 - 8:30
    Ezek a technológiák
    sokszor életeket mentenek,
  • 8:30 - 8:34
    de van, amikor csak meghosszabbítják
    a fájdalmakat és a haláltusát.
  • 8:36 - 8:39
    Hogy kellene helyesen evezni
    ezeken a vizeken?
  • 8:39 - 8:41
    Minden segítségre szükségünk lesz.
  • 8:42 - 8:45
    A nővéreknek különleges
    kapcsolatuk van a betegekkel,
  • 8:45 - 8:48
    mert sok időt töltenek az ágyuk mellett.
  • 8:49 - 8:52
    Ez idő alatt bensőséges viszony alakul ki.
  • 8:55 - 8:57
    Idén nyáron, augusztus 9-én,
  • 8:57 - 8:59
    édesapám szívinfarktusban elhunyt.
  • 9:01 - 9:02
    Édesanyámat ez nagyon lesújtotta:
  • 9:02 - 9:06
    nem tudta elképzelni az életét nélküle.
  • 9:07 - 9:09
    Négy nappal később elesett,
  • 9:09 - 9:11
    eltörte a medencecsontját,
  • 9:11 - 9:13
    műtétre volt szüksége,
  • 9:13 - 9:16
    és az életéért kellett küzdenie.
  • 9:17 - 9:19
    Újra a másik oldalon,
  • 9:19 - 9:22
    az ápolást kapók oldalán találtam magam,
  • 9:22 - 9:23
    ezúttal az édesanyám miatt.
  • 9:24 - 9:27
    A testvéreimmel mellette
    maradtunk az intenzíven
  • 9:27 - 9:29
    az elkövetkező három napban.
  • 9:30 - 9:33
    Ahogy próbáltuk meghozni
    a helyes döntéseket,
  • 9:33 - 9:35
    és anyukám kívánságai szerint cselekedni,
  • 9:36 - 9:39
    azt vettük észre,
    hogy a nővérek tanácsaira támaszkodunk.
  • 9:40 - 9:42
    Ők pedig ez alkalommal sem
  • 9:42 - 9:43
    hagytak cserben minket.
  • 9:45 - 9:49
    Hihetetlen módon megérezték,
    hogyan kellett gondozni anyukámat
  • 9:49 - 9:52
    az élete utolsó négy napjában.
  • 9:52 - 9:55
    Megnyugvást hoztak neki,
    és enyhítették a fájdalmait.
  • 9:56 - 10:02
    Arra biztattak minket a testvéremmel,
    hogy adjunk rá egy szép hálóinget,
  • 10:02 - 10:03
    neki már rég nem számított,
  • 10:04 - 10:05
    de nekünk mégis sokat jelentett.
  • 10:07 - 10:13
    Tudták, mikor ébresszenek fel,
    hogy ott lehessek az utolsó leheleténél.
  • 10:14 - 10:16
    És tudták, meddig hagyjanak vele egyedül,
  • 10:16 - 10:18
    miután meghalt.
  • 10:19 - 10:23
    Fogalmam sincs, honnan tudják az ilyesmit,
  • 10:23 - 10:24
    ezt viszont igen:
  • 10:24 - 10:28
    végtelenül hálás vagyok,
    hogy újra utat mutattak nekem.
  • 10:29 - 10:30
    Nagyon szépen köszönöm.
  • 10:30 - 10:32
    (Taps)
Title:
Főhajtás az ápolók előtt
Speaker:
Carolyn Jones
Description:

Carolyn Jones öt éven keresztül készített riportokat, fotókat és felvételeket ápolókról Amerika-szerte, és olyan helyeket látogatott meg, ahol az ország legnagyobb közegészségügyi problémáival küzdenek. Beszédében személyes történeteket oszt meg az ápolók megingathatatlan elkötelezettségéről, és azokat a mindennapi hősöket dicséri, akik az egészségügy első soraiban harcolnak.

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
Project:
TEDTalks
Duration:
10:48
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for A tribute to nurses
Péter Pallós accepted Hungarian subtitles for A tribute to nurses
Péter Pallós edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses
Show all

Hungarian subtitles

Revisions