Főhajtás az ápolók előtt
-
0:01 - 0:05Betegként általában
megjegyezzük az orvosaink nevét, -
0:06 - 0:09viszont a nővérekét gyakran elfelejtjük.
-
0:10 - 0:11Én emlékszem egyre.
-
0:11 - 0:14Néhány éve emlőrákom volt,
-
0:14 - 0:17és valahogy sikerült egész jól
átvészelnem a műtéteket -
0:17 - 0:19és a kezelés elejét.
-
0:20 - 0:22El tudtam rejteni, hogy mi történik.
-
0:22 - 0:24Igazából senkinek se kellett tudnia róla.
-
0:24 - 0:27Elkísérhettem a lányom iskolába,
-
0:27 - 0:29eljárhattam vacsorázni a férjemmel,
-
0:29 - 0:30átverhettem az embereket.
-
0:31 - 0:33Aztán beutaltak kemóra,
-
0:33 - 0:35és ez megijesztett,
-
0:35 - 0:39mert tudtam, hogy a testem minden egyes
haj- és szőrszála ki fog hullani -
0:39 - 0:42a kiírt kemoterápia fajtájából adódóan.
-
0:42 - 0:45Többé már nem tehettem úgy,
-
0:45 - 0:47mintha mi sem történt volna.
-
0:47 - 0:49Féltem.
-
0:49 - 0:52Tudtam, milyen, ha mindenki
kesztyűs kézzel bánik az emberrel, -
0:52 - 0:55és csak normálisnak akartam magam érezni.
-
0:55 - 0:57Egy kanült ültettek a mellkasomba.
-
0:57 - 1:00Elmentem az első kemoterápiára,
-
1:00 - 1:02és érzelmi roncs voltam.
-
1:02 - 1:05Joanne, az ápolónőm, belépett az ajtón,
-
1:05 - 1:09nekem pedig minden porcikám azt súgta,
hogy keljek fel abból a székből, -
1:09 - 1:11és oldjak kereket.
-
1:11 - 1:14De Joanne teljesen úgy kezelt,
mintha régi barátok lettünk volna. -
1:15 - 1:17Aztán megkérdezte:
-
1:17 - 1:19"Hol csináltattad a melírt?"
-
1:19 - 1:20(Nevetés)
-
1:20 - 1:22Én pedig azt gondoltam: szórakozol velem?
-
1:22 - 1:27Tényleg a hajamról akarsz beszélgetni,
amikor mindjárt kihullik az egész? -
1:27 - 1:28Elég mérges voltam,
-
1:29 - 1:31és azt kérdeztem: "Tényleg? Haj?"
-
1:32 - 1:34Ő pedig vállat vont, és azt válaszolta:
-
1:34 - 1:35"Vissza fog nőni."
-
1:36 - 1:40Abban a pillanatban kimondta azt,
ami felett én elsiklottam: -
1:40 - 1:43hogy egyszer az életem
újra visszatér a normális kerékvágásba. -
1:43 - 1:45Ő tényleg hitt benne.
-
1:45 - 1:47Így hát, én is.
-
1:48 - 1:51Amikor valaki a rákkal küzd,
-
1:51 - 1:54a hajhullás miatt aggódni
először butaságnak tűnhet, -
1:54 - 1:58de nem csak arról van szó,
hogy az embert a kinézete zavarja. -
1:58 - 2:02Attól tart, hogy mindenki kivételes
tapintattal fog bánni vele. -
2:03 - 2:06Joanne hat hónap után először
éreztette velem, hogy normális vagyok. -
2:06 - 2:08Beszéltünk a pasiügyeiről,
-
2:08 - 2:11beszéltünk a lakáskeresésről New Yorkban
-
2:11 - 2:14és a kemoterápiára való reakciómról,
-
2:14 - 2:16így ömlesztve.
-
2:16 - 2:18Sokat tűnődtem rajta:
-
2:18 - 2:23honnan tudta ennyire ösztönösen,
hogyan szóljon hozzám? -
2:23 - 2:27Joanne Staha
és az iránta érzett csodálatom -
2:27 - 2:31indított el az utamon az ápolók világába.
-
2:31 - 2:34Néhány évvel később
felkértek egy projektre, -
2:34 - 2:36melynek célja az ápolók
munkájának elismertetése. -
2:37 - 2:39Joanne-nal kezdtem,
-
2:39 - 2:42és több mint száz ápolóval
találkoztam országszerte. -
2:42 - 2:47Öt éven keresztül készítettem riportokat,
fotókat és felvételeket ápolókról -
2:47 - 2:50egy könyvhöz és egy dokumentumfilmhez.
-
2:51 - 2:53Amerikát átszelő utat
terveztünk csapatommal, -
2:53 - 2:55amely olyan helyeket ejtett útba,
-
2:55 - 3:00ahol országunk legnagyobb
közegészségügyi problémáival küzdenek: -
3:00 - 3:04elöregedés, háború, szegénység, börtön.
-
3:05 - 3:06El is mentünk a helyekre,
-
3:06 - 3:09ahol a legtöbb olyan beteget kezelik,
-
3:09 - 3:12akik hasonló problémákkal küzdenek.
-
3:12 - 3:15Majd megkértük a kórházakat
és az intézményeket, -
3:15 - 3:18hogy jelöljenek olyan ápolókat,
akik a legjobban képviselnék őket. -
3:19 - 3:22Az egyik első nővér, akivel találkoztam,
Bridget Kumbella volt. -
3:22 - 3:24Bridget Kamerunban született,
-
3:24 - 3:26négy gyermek közül ő volt a legidősebb.
-
3:26 - 3:30Édesapja munka közben leesett
a negyedik emeletről, -
3:30 - 3:32és komoly hátsérülést szenvedett.
-
3:32 - 3:36Sokat beszélt neki arról, milyen,
amikor valaki ágyhoz van kötve, -
3:36 - 3:39de nem részesül megfelelő ápolásban.
-
3:39 - 3:43Ez ösztönözte nővéri pályára Bridgetet.
-
3:44 - 3:46Most Bronxban dolgozik,
-
3:46 - 3:49és igazán sokféle beteggel törődik,
-
3:49 - 3:51akik különböző helyzetűek
-
3:51 - 3:53és eltérő vallásúak.
-
3:53 - 3:56Annak szentelte a munkáját,
-
3:56 - 4:01hogy megértse a kulturális különbségek
fontosságát az egészségügyben. -
4:02 - 4:06Mesélt nekem egy betegéről,
egy indián páciensről, -
4:06 - 4:10aki egy rakás tollat
akart bevinni az intenzívre. -
4:11 - 4:14Ő ebben talált spirituális megnyugvást.
-
4:14 - 4:16Bridget kiállt mellette,
-
4:16 - 4:19mert a betegek különböző vallásúak,
-
4:19 - 4:23ebből kifolyólag eltérő tárgyak
hoznak nekik megnyugvást. -
4:23 - 4:26Legyen az egy megszentelt rózsafüzér
vagy egy szimbolikus toll, -
4:26 - 4:28mindet támogatni kell.
-
4:29 - 4:31Ő Jason Short.
-
4:31 - 4:34Jason otthoni betegápolással foglalkozik
az Appalache-hegységben, -
4:34 - 4:38és az édesapja által működtetett benzinkút
és szerelőműhely mellett nőtt fel. -
4:39 - 4:43Így autókat szerelt a közösségben,
ahol most ápolóként dolgozik. -
4:44 - 4:45Amikor főiskolára járt,
-
4:45 - 4:49az ápolói munka egyáltalán
nem számított férfiasnak, -
4:49 - 4:51ezért évekig kerülte.
-
4:51 - 4:53Rövid ideig teherautókat vezetett,
-
4:53 - 4:56de az életútja mindig
az ápolás felé terelte. -
4:58 - 5:00Mivel az Appalache-hegységben dolgozik,
-
5:00 - 5:04Jason olyan helyekre jár,
ahová mentőautó nem tudna eljutni. -
5:04 - 5:08Ezen a képen tönkrement út mellett áll.
-
5:08 - 5:11A hegytetőn lévő bánya
elárasztotta az utat, -
5:11 - 5:14és az egyetlen mód, hogy Jason
eljusson a tüdőbeteg pácienséhez, -
5:14 - 5:17aki a fenti házban lakik,
-
5:17 - 5:21hogy terepjárójával árral
szemben hajt át a patakon. -
5:22 - 5:25Aznap, amikor elkísértem,
leszakadt a kocsi első lökhárítója. -
5:26 - 5:29Másnap reggel felkelt,
az emelőre tette a kocsit, -
5:29 - 5:31megjavította a lökhárítót,
-
5:31 - 5:33és elindult a következő betegéhez.
-
5:34 - 5:37Láttam, hogy Jason hatalmas együttérzéssel
-
5:37 - 5:40gondozta ezt a páciensét,
-
5:40 - 5:45és újra letaglózott,
mennyire bensőséges az ápolók munkája. -
5:46 - 5:49Amikor megismertem
Brian McMilliont, még kezdő volt. -
5:49 - 5:52Nem sokkal azelőtt
tért vissza egy bevetésről, -
5:52 - 5:56és még nem szokott vissza
a San Diegó-i életébe. -
5:56 - 6:00A németországi ápolói
tapasztalatairól mesélt, -
6:00 - 6:04és arról, milyen ellátni a közvetlenül
a harctérről érkező katonákat. -
6:04 - 6:08Gyakran Brian volt az első,
akit először megláttak, -
6:08 - 6:10amikor kinyitották a szemüket a kórházban.
-
6:10 - 6:13És amikor ránéztek az ágyon fekve,
-
6:13 - 6:15végtagok nélkül,
-
6:15 - 6:17elsőnek azt kérdezték:
-
6:17 - 6:21"Mikor mehetek vissza?
Magukra hagytam a bajtársaimat." -
6:22 - 6:24Brian pedig azt válaszolta:
-
6:24 - 6:25"Nem mész sehová.
-
6:25 - 6:27Már eleget tettél, testvérem."
-
6:28 - 6:33Brian nemcsak ápoló,
hanem harcedzett katona is. -
6:33 - 6:35Emiatt különlegesen alkalmas arra,
-
6:35 - 6:40hogy azonosuljon a gondozott veteránokkal,
és segítse őket a gyógyulásban. -
6:42 - 6:43Ő Stephen nővér,
-
6:43 - 6:47aki a Villa Loretto idősotthont
működteti Wisconsinban. -
6:47 - 6:52Az élet leforgásának minden állomását
végigkövethetjük az otthonában. -
6:52 - 6:54Kiskorában farmon szeretett volna élni,
-
6:54 - 6:59így amikor lehetőség nyílik rá, hogy
állatokat fogadjon be helyi farmokról, -
6:59 - 7:02lelkesen hazaviszi őket.
-
7:02 - 7:06Tavasszal pedig ezek az állatok
kicsinyeket hoznak világra. -
7:06 - 7:12Stephen nővér állatterápiára használja
a kiskacsákat, a gidákat és a bárányokat -
7:12 - 7:15a Villa Loretto lakói számára,
-
7:15 - 7:18akik noha néha nem emlékeznek
a saját nevükre, -
7:18 - 7:22mégis örömöt lelnek benne,
ha kisbárányt tarthatnak a kezükben. -
7:23 - 7:25Amikor Stephen nővérnél jártam,
-
7:25 - 7:27el kellett hagynunk a Villa Lorettót,
-
7:27 - 7:29hogy leforgathassuk története egy részét.
-
7:29 - 7:31Mielőtt elindultunk,
-
7:31 - 7:33bement egy haldokló beteg szobájába.
-
7:34 - 7:37Föléhajolt, és azt mondta neki:
-
7:37 - 7:39"Mára el kell mennem itthonról,
-
7:40 - 7:41de ha Jézus hív téged,
-
7:41 - 7:42kövesd őt.
-
7:42 - 7:45Menj haza Jézushoz!"
-
7:45 - 7:48Ott álltam, és arra gondoltam:
-
7:48 - 7:50ez volt életemben az első alkalom,
-
7:50 - 7:54hogy láttam, miként lehet kimutatni
valakinek a feltétlen szeretünket azzal, -
7:54 - 7:55hogy útjára engedjük.
-
7:56 - 7:58Nem kell annyira görcsösen ragaszkodni.
-
7:59 - 8:03Több életet láttam a Villa Lorettóban,
-
8:03 - 8:08mint bárhol máshol egész életemben.
-
8:09 - 8:13Manapság bonyolult időket élünk,
ami az egészségügyi ellátást illeti. -
8:13 - 8:18Könnyű szem elől téveszteni,
hogy nemcsak az számít, mennyit élünk, -
8:18 - 8:19hanem az is, hogyan élünk.
-
8:20 - 8:24Az életmentő technológiák fejlődésével
-
8:24 - 8:27egyre nehezebb döntéseket
kell majd meghoznunk. -
8:27 - 8:30Ezek a technológiák
sokszor életeket mentenek, -
8:30 - 8:34de van, amikor csak meghosszabbítják
a fájdalmakat és a haláltusát. -
8:36 - 8:39Hogy kellene helyesen evezni
ezeken a vizeken? -
8:39 - 8:41Minden segítségre szükségünk lesz.
-
8:42 - 8:45A nővéreknek különleges
kapcsolatuk van a betegekkel, -
8:45 - 8:48mert sok időt töltenek az ágyuk mellett.
-
8:49 - 8:52Ez idő alatt bensőséges viszony alakul ki.
-
8:55 - 8:57Idén nyáron, augusztus 9-én,
-
8:57 - 8:59édesapám szívinfarktusban elhunyt.
-
9:01 - 9:02Édesanyámat ez nagyon lesújtotta:
-
9:02 - 9:06nem tudta elképzelni az életét nélküle.
-
9:07 - 9:09Négy nappal később elesett,
-
9:09 - 9:11eltörte a medencecsontját,
-
9:11 - 9:13műtétre volt szüksége,
-
9:13 - 9:16és az életéért kellett küzdenie.
-
9:17 - 9:19Újra a másik oldalon,
-
9:19 - 9:22az ápolást kapók oldalán találtam magam,
-
9:22 - 9:23ezúttal az édesanyám miatt.
-
9:24 - 9:27A testvéreimmel mellette
maradtunk az intenzíven -
9:27 - 9:29az elkövetkező három napban.
-
9:30 - 9:33Ahogy próbáltuk meghozni
a helyes döntéseket, -
9:33 - 9:35és anyukám kívánságai szerint cselekedni,
-
9:36 - 9:39azt vettük észre,
hogy a nővérek tanácsaira támaszkodunk. -
9:40 - 9:42Ők pedig ez alkalommal sem
-
9:42 - 9:43hagytak cserben minket.
-
9:45 - 9:49Hihetetlen módon megérezték,
hogyan kellett gondozni anyukámat -
9:49 - 9:52az élete utolsó négy napjában.
-
9:52 - 9:55Megnyugvást hoztak neki,
és enyhítették a fájdalmait. -
9:56 - 10:02Arra biztattak minket a testvéremmel,
hogy adjunk rá egy szép hálóinget, -
10:02 - 10:03neki már rég nem számított,
-
10:04 - 10:05de nekünk mégis sokat jelentett.
-
10:07 - 10:13Tudták, mikor ébresszenek fel,
hogy ott lehessek az utolsó leheleténél. -
10:14 - 10:16És tudták, meddig hagyjanak vele egyedül,
-
10:16 - 10:18miután meghalt.
-
10:19 - 10:23Fogalmam sincs, honnan tudják az ilyesmit,
-
10:23 - 10:24ezt viszont igen:
-
10:24 - 10:28végtelenül hálás vagyok,
hogy újra utat mutattak nekem. -
10:29 - 10:30Nagyon szépen köszönöm.
-
10:30 - 10:32(Taps)
- Title:
- Főhajtás az ápolók előtt
- Speaker:
- Carolyn Jones
- Description:
-
Carolyn Jones öt éven keresztül készített riportokat, fotókat és felvételeket ápolókról Amerika-szerte, és olyan helyeket látogatott meg, ahol az ország legnagyobb közegészségügyi problémáival küzdenek. Beszédében személyes történeteket oszt meg az ápolók megingathatatlan elkötelezettségéről, és azokat a mindennapi hősöket dicséri, akik az egészségügy első soraiban harcolnak.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 10:48
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for A tribute to nurses | ||
Péter Pallós accepted Hungarian subtitles for A tribute to nurses | ||
Péter Pallós edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses | ||
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses | ||
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses | ||
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses | ||
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses | ||
Beáta Szabó edited Hungarian subtitles for A tribute to nurses |