-
Title:
Hogy jobban beszéljünk a szerelemről
-
Description:
A szerelembe esünk. Lesújt ránk, összetör, elbódít. Égünk a vágytól. A szerelem megőrjít és belebetegszünk. A szívünk fáj, majd összetörik. Az író Mandy Len Catron szerint az, hogy így beszélünk a szerelemről, annak megtapasztalására is hatással van. Ebben a beszédben, ami szól mindazoknak, akik valaha is érezték már őrülten szerelmesnek magukat, Catron a szerelem egy másik metaforájára hívja fel a figyelmünket, ami talán több örömhöz - és kevesebb fájdalomhoz - juttathat minket.
-
Speaker:
Mandy Len Catron
-
Rendben, szóval ma arról beszélnék,
ahogy a szerelemről beszélünk.
-
Legfőképpen pedig
-
arról beszélnék, hogy mi a gond azzal,
ahogy a szerelemről beszélünk.
-
Legtöbbünk valószínűleg
jópárszor lesz szerelmes
¶
-
élete során,
-
és az angol nyelvben az "esés" metaforáját
-
használjuk leggyakrabban
az élmény leírására.
-
Nem tudom, ti hogy vagytok vele,
-
de én, mikor ezt a metaforát hallom,
-
egy rajzfilmjelenetet képzelek el,
-
amint egy ember
-
gyanútlanul sétál a járdán,
-
egyszer csak meglepetésszerűen
beleesik a csatornába,
-
melynek nyitva hagyták a fedelét.
-
Azért képzelem el így,
mert az esés nem ugrás.
-
Az esés véletlen,
-
irányíthatatlan.
-
A jóváhagyásunk nélkül történik.
-
És bizony
-
legtöbbször így beszélünk
egy új kapcsolatról is.
-
Író vagyok és irodalomtanár,
¶
-
vagyis a szavakból élek.
-
Mondhatnánk úgy is, hogy azért fizetnek,
hogy bebizonyítsam: számít a nyelv.
-
Szeretném bebizonyítani,
-
hogy a szerelem jellemezésére
használt metaforák
-
túlnyomó része
-
problémás.
-
Tehát a szerelembe esünk.
¶
-
Lesújt ránk.
-
Összetör.
-
Elalélunk.
-
Égünk a vágytól.
-
A szerelem megőrjít,
-
megbetegít minket.
-
A szívünk fáj,
-
utána meg összetörik.
-
Metaforáink a szerelem élményét
az erőszakkal vagy a betegséggel
-
teszik egyenlővé.
-
-
-
Minket pedig áldozatként állítanak be,
-
akik az előre nem látott, elkerülhetetlen
következményektől szenvednek.
-
A kedvencem a "szerelemmel sújtva",
-
ami a "sújt", ige határozói igeneve.
-
És ha kinyitunk egy szótárat...
-
-
azt látjuk, hogy jelenthet
"súlyos megpróbáltatás"-t
¶
-
és "nagy szerelmet" is.
-
Hajlok arra, hogy a "sújt" igét
összefüggésbe hozzam
-
egy sajátos szöveggel: az Ótestamentummal.
-
Csak a Kivonulás könyvében
16 utalást találunk a lesújtásra,
-
mellyel a Bibliában a dühös Isten
bosszújára utalnak.
-
-
Itt ugyanazt a szót használjuk
a szerelem leírására,
¶
-
mint amivel a sáskajárás
mibenlétét jellemezzük.
-
-
-
Szóval, hogy is történt ez?
¶
-
Miért kezdtük el a szerelmet a fájdalommal
és a nagy szenvedéssel azonosítani?
-
És miért beszélünk úgy erről a
látszólag jó élményről,
-
mintha az áldozatai lennénk?
-
Ezek nehéz kérdések,
-
de nekem van pár elméletem.
-
És az átgondolásukhoz
-
egy jellemző metaforára
szeretnék koncentrálni,
-
mely szerint a szerelem őrültség.
-
Amikor először kezdtem kutatni
a romantikus szerelmet,
¶
-
mindenhol az őrültség
metaforáiba botlottam.
-
A nyugati kultúra történetének nyelve
-
a szerelmet a szellemi
korlátoltsággal teszi egyenlővé.
-
Csak néhány példa:
-
William Shakespeare:
-
"A szerelem merő bolondság."
-
az "Ahogy tetszik" szerint.
-
Friedrich Nietzsche:
-
"A szerelemben mindig
van valamennyi őrület."
-
"Olyan őrülettel nézek szembe
a szerelemben -- "
-
-
a nagy filozófus,
Beyoncé Knowles szavai.
¶
-
-
Életemben először húsz
évesen lettem szerelmes,
¶
-
és a kapcsolat az elejétől
fogva eléggé viharos volt.
-
Plusz, az első pár évben
távkapcsolatként működött,
-
így én nagyon nagyon jó és rettentően
rossz pillanatok közt ingáztam.
-
Egy jelenetre különösen jól emlékszem.
-
Egy dél-amerikai szálló egyik
szobájának ágyán ültem,
-
és figyeltem, ahogy a szeretett
személy épp kisétál az ajtón.
-
Késő volt,
-
majdnem éjfél,
-
korábban összevesztünk a vacsoránál,
-
és mikor visszamentünk a szobánkba,
-
ő bedobálta a cuccait
egy táskába és kiviharzott.
-
Bár arra már nem emlékszem,
miről is vitatkoztunk,
-
arra nagyon is emlékszem, mit éreztem,
mikor láttam őt elmenni.
-
22 éves voltam, először jártam
fejlődő országban,
¶
-
és teljesen egyedül voltam.
-
Még egy teljes hetem volt a hazaútig,
-
tudtam a város nevét, ahol megszálltunk,
-
és annak a városnak a nevét,
ahonnan majd a repülőm hazaindul,
-
de fogalmam sem volt, hogy közlekedjek.
-
Nem volt útikönyvem és pénzem is alig,
-
és nem beszéltem spanyolul.
-
Egy kalandvágyóbb személy
¶
-
ezt lehetőségként is felfoghatta volna,
-
de én ledermedtem.
-
Csak ültem ott.
-
Aztán zokogni kezdtem.
-
De a pánik ellenére
-
egy kis hang a fejemben azt mondta,
-
"Hű. Ez drámai volt.
-
Úgy tűnik, jó vagyok
ebben a szerelem-dologban."
-
-
Mert egy részem a nyomort is
érezni akarta a szerelemben.
¶
-
És bár ez most furcsának hangzik
számomra, de 22 évesen
-
drámai élményekre vágytam,
-
és abban a pillanatban irracionális,
mérges és feldúlt voltam,
-
és furcsamód
-
úgy gondoltam, ez igazolja
azokat az érzéset,
-
melyeket a fiú iránt tápláltam.
-
Azt hiszem, egy bizonyos szinten
őrültnek is akartam érzeni magam,
¶
-
mert úgy hittem, így működik a szerelem.
-
Ezen nem kéne meglepődnöm,
-
hiszen a Wikipédia szerint
-
nyolc film,
-
tizennégy dal,
-
két album és egy regény létezik
"Őrült szerelem" címmel.
-
Félórával később a fiú
visszajött a szobába.
¶
-
Kibékültünk.
-
Még egy, többnyire boldog hetet
töltöttünk együtt utazgatva.
-
Aztán, mikor hazaértem,
-
azt gondoltam: "Ez olyan
szörnyű és olyan jó volt.
-
Biztos igaz szerelem."
-
Az első szerelemtől elvártam,
hogy őrületnek érezhessem,
-
és persze meg is felelt az elvárásnak.
-
De az, hogy így szerettem -
-
hogy a jól-létem teljes mértékben
az érzelem viszonzásán alapult -
-
nem volt jó se nekem,
-
se neki.
-
De felteszem, hogy így találkozni
a szerelemmel nem szokatlan.
¶
-
Legtöbbünk tényleg kicsit őrültnek
érzi magát az első időszakban.
-
Valójában még tudományos kutatás is
megerősíti, hogy ez szinte normális,
-
mert kémiai szinten
-
a szerelmet és az őrületet
nehéz megkülönböztetni.
-
Ez a valóság.
-
Ez az 1999-es kutatás vérképeket használt,
¶
-
hogy bizonyítsa: a friss
szerelmesek szerotonin szintje
-
nagyon hasonló volt
azoknak a szintjéhez,
-
akiket rögeszmés-kényszeres
személyiségzavarral diagnosztizáltak.
-
-
Igen, az alacsony szerotonin szintet
¶
-
pedig a szezonálisan jelentkező
mániás pszichózishoz és a
-
depresszióhoz kötik.
-
Tehát van rá bizonyíték,
-
hogy a szerelmet a hangulat és a
viselkedés megváltozásához kötjük.
-
És más tanulmányok is megerősítik,
-
hogy a legtöbb kapcsolat így kezdődik.
-
A kutatók szerint az alacsony
szerotoninszint
¶
-
összefügg a szerelem tárgyával
kapcsolatos megszállott gondolatokkal,
-
ami olyan, mintha valaki
tábort vert volna az agyunkban.
-
A többség így érez,
mikor először lesz szerelmes.
-
De a jó hír, hogy ez
nem mindig tart sokáig -
-
általában pár hónaptól
pár évig terjed.
-
Mikor visszajöttem dél-amerikai utamról,
¶
-
sok időt töltöttem egyedül a szobámban,
-
az e-mailjeimet nézegetve,
-
várva, hogy hírt kapok a szeretett fiútól.
-
Úgy döntöttem, hogy ha a barátaim nem
tudják megérteni beteges ragaszkodásomat,
-
akkor nem is kell a barátságuk.
-
Így már nem jártam el velük.
-
És ez valószínűleg életem egyik
legboldogtalanabb éve volt.
-
De azt hiszem, szinte kötelességként
éltem meg a szomorkodást,
-
mert ha rosszul éreztem magam,
-
akkor bizonyítottam a szerelmemet.
-
És ha bizonyítani tudtam,
-
akkor előbb-utóbb biztos,
hogy egymás mellett kötünk ki.
-
-
hiszen nincs univerzális szabály,
-
mely előírja, hogy a sok
szenvedésért nagy jutalom jár,
-
de a szerelemben mintha
mégis szabályként kezelnénk.
-
Szerelemmel kapcsolatos élményeink
a biológián és a kultúrán alapulnak.
¶
-
A biológia azt sugallja, a szerelem jó,
-
hiszen a kémiai jutalom
szétárad az agyunkban,
-
és azt is sugallja, hogy fájdalmas,
mikor egy veszekedés, szakítás után
-
megvonja tőlünk ezt a doppingot.
-
Igazából - és ezt talán már hallották -
-
a kémiai folyamatok szintjén
-
egy szakítás nagyban hasonlít
a kokainmegvonás tüneteihez,
-
ami nekem elég biztatóan hangzik.
-
-
És persze itt a kultúra, ami nyelvezetével
¶
-
tovább formálja és erősíti
a szerelemről alkotott képet.
-
Emiatt a fájdalom, a függés,
-
az őrület metaforáit használjuk.
-
Ez egy érdekes körforgás.
-
A szerelem erős és néha fájdalmas is,
-
és ezt szavakban
és történetekben fejezzük ki,
-
de szavaink és történeteink miatt
-
el is várjuk, hogy erős
és fájdalmas érzés legyen.
-
Számomra érdekes, hogy mindez
egy olyan kultúrában történik,
¶
-
mely az egész életre szóló
monogámiát pártolja.
-
Mintha mindkét végletet akarnánk:
-
azt akarjuk, hogy a szerelem legyen őrült,
-
de tartson egész életünkben.
-
Ami szörnyen hangzik.
-
-
-
vagy a kultúránkon, vagy az
elvárásainkon kell változtatnunk.
-
Képzeljük el, milyen lenne, ha kicsit
kevésbé passzívan állnánk ehhez.
-
Ha asszertívabbak, nyitottabbak,
nagylelkűbbek lennénk,
-
és ahelyett, hogy "beleesnénk" valakibe,
-
inkább "belépnénk" egy kapcsolatba.
-
Tudom, hogy sokat kérek,
-
de igazából nem én vagyok
az első, aki ezt javasolja.
-
"Metaforák melyekkel együtt élünk"
című könyvükben
-
a nyelvész Mark Johnson és George
Lakoff érdekes megoldást kínál
-
erre a problémára,
-
nevezetesen metaforáink megváltoztatását.
-
Szerintük a metaforák ténylegesen hatással
vannak arra, ahogy a világot érzékeljük,
-
és még jövőbeni tetteinket is
képesek befolyásolni,
-
lásd az önbeteljesítő jóslatokat.
-
Johnson és Lakoff új hasonlatot
kínál a szerelem megértéséhez:
¶
-
egy közös művészi alkotáshoz hasonlítják.
-
Számomra ez egy nagyon
szimpatikus megközelítés.
-
A nyelvészek szerint a metaforák
okozatokkal rendelkeznek,
-
ami lényegében a metafora által
ébresztett asszociációk
-
és gondolatok összességének
figyelembevételét jelenti.
-
Johnson és Lakoff mindenre kitérnek,
-
ami egy művészi munka
alkotásához szükséges:
-
erőfeszítés, kompromisszum,
türelem, közös célok.
-
Ezek a fogalmak szépen beleillenek
abba a kulturális rendszerbe,
-
amit egy hosszútávú kapcsolat feltételez,
-
de más kapcsolatoknál is
remekül működnek,
-
legyen az rövidtávú, alkalmi,
többpartnerű, nem monogám, aszexuális,
-
hiszen ez a metafora sokkal
összetettebb gondolatokat ébreszt
-
a szerelem tapasztalásáról.
-
Tehát ha a szerelem
egy közös művészi alkotás,
¶
-
akkor a szerelem egy esztétikai élmény.
-
A szerelem megjósolhatatlan,
-
a szerelem kreatív,
-
a szerelem kommunikációt
és fegyelmet kíván,
-
frusztráló és érzelmileg kimerítő.
-
És benne van az öröm és a fájdalom is.
-
Végeredményben minden
szerelem élménye más.
-
-
soha nem merült fel bennem,
hogy többet kérhetnék a szerelemtől,
-
hogy nem muszáj akármit elfogadnom,
amit a szerelem felkínál nekem.
-
Mikor a 14 éves Júlia
először találkozik...
-
Vagy mikor a 14 éves Júlia
nem lehet együtt Rómeóval,
-
akivel négy napja találkozott,
-
nem csalódottnak vagy
szomorúnak érzi magát.
-
Mit is csinál?
-
Meg akar halni.
-
Igaz?
-
És emlékeztetőül,
a darabnak ezen a pontján,
-
a harmadik felvonásban,
-
Rómeó nem halott.
-
Életben van,
-
egészséges,
-
csak száműzték a városból.
-
Értem én, hogy a 16. századi Verona
nem azonos napjaink Észak-Amerikájával,
-
de mikor először olvastam ezt a darabot,
-
szintén 14 évesen,
-
értettem Júlia szenvedését.
-
A szerelem átformálása olyan dologgá,
amit én teremthetek azzal, akit csodálok,
¶
-
ahelyett, hogy csak úgy megtörténne velem,
-
mindenféle befolyás
vagy jóváhagyás nélkül,
-
felszabadító.
-
De attól még nehéz.
-
A szerelem még így is lehet
őrjítő és lesújtó néha,
-
és mikor nagyon bosszús vagyok,
-
emlékeztetnek kell magam:
-
az én dolgom ebben a kapcsolatban,
hogy beszéljek a partneremmel arról
-
mit szeretnék vele megteremteni.
-
És ez sem könnyű.
-
De sokkal jobb, mint az alternatíva,
-
amit őrületként érzékelünk.
-
A szerelem eme változata nem arról szól,
hogy elnyerjük vagy elveszítjük a másikat.
¶
-
Inkább azt követeli meg,
hogy bízzunk a partnerünkben,
-
és beszéljünk vele akkor is,
mikor a bizalom nehéznek tűnik,
-
ami nagyon egyszerűnek hangzik,
-
de valójában forradalmi, radikális tett.
-
Azért ilyen, mert abbahagyhatjuk
a saját magunkról való gondolkodást,
-
és hogy mit nyerünk vagy
vesztünk a kapcsolatban.
-
Ehelyett arra gondolunk,
hogy mit tudunk felkínálni.
-
Ebben a változatban mondhatjuk:
-
"Figyelj, nem nagyon tudunk együttműködni.
Talán ez mégse lesz jó így."
-
Vagy, "Ez a kapcsolat rövidebb
volt, mint ahogy elterveztem,
-
de attól még szép volt."
-
A közös művészi alkotásban az a szép,
¶
-
hogy nem magát fogja lefesteni,
lerajzolni vagy megformázni.
-
A szerelem eme változata megengedi,
hogy mi döntsünk el, hogy néz ki.
-
-