A komancsok utolsó törzsfőnöke és egy birodalom bukása

Egy késő éjszaka 1871-ben lovascsapat lepett meg egy alvó katonai tábort. A támadók magukkal vittek hetven lovat, majd köddé váltak. A rajtaütést egy fiatal törzsfőnök, Quanah Parker vezette. Ez volt az utolsó támadás abban a Texas határain hosszan zajló összeütközés-sorozatban, amely az őslakos indiánok és az Egyesült Államok hadserege között dúlt. Ki volt ez a bátor harcos? Dustin Tahmahkera a komancsok utolsó törzsfőnökének életéről beszél.

A teljes lecke angol nyelven itt található: https://ed.ted.com/lessons/the-last-chief-of-the-comanches-and-the-fall-of-an-empire-dustin-tahmahkera

Lecke: Dustin Tahmahkera
Rendezte: Tomás Pichardo-Espailla

Egy éjjel 1871-ben lovascsapat
lepett meg egy alvó katonai tábort.

Néhány perc leforgása alatt
mindent felforgattak, és kitört a pánik.

Magukkal vittek hetven lovat,
majd köddé váltak.

Egy fiatal törzsfőnök,
Quanah Parker vezette őket,

és ez volt a legfrissebb esemény

abban a Texas határain zajló
összeütközés-sorozatban,

mely a nemené vagy más néven
komancs őslakosok

és az Egyesült Államok hadseregének
katonái között dúlt,

akik azért jöttek, hogy ellopják a komancs
földeket a fehér telepesek számára.

A konfliktus már évtizedek óta tartott.

Ezt a hadjáratot épp
Ranald MacKenzie ezredes vezette.

MacKenzie nyár elejétől a tél
beálltáig követte Quanah-t.

De Quanah is figyelte az ezredest,

és minden alkalommal, amikor
sikerült megközelítenie az indiánokat,

azok nyomtalanul tűntek el
a végeláthatatlan pusztaságban.

A terület akkoriban már majdnem
kétszáz éve a komancsoké volt:

bölényre vadásztak, és ezért
a síkság különböző részeire költözködtek.

Legyőzték a dél felől támadó
spanyolokat és mexikóiakat,

a keletről érkező amerikaiakat,
akik az ő földjeiken akartak letelepedni,

és visszavertek számos őslakos törzset is,
akik le akarták igázni őket.

A Komancs Birodalom nem egységes,
központilag irányított állam volt,

hanem kisebb csoportok alkották,
melyeknek megvoltak a maguk vezetői.

Azonban minden csapat
híres volt rettenthetetlen lovasairól.

Kiválóan lovagolt minden férfi,
nő és gyermek.

Lovas harcosként messze felülmúlták
a többi indián törzset

és az amerikai telepeseket.

Ennek volt köszönhető,
hogy viszonylag kevés emberrel

hatalmas területet mondhattak magukénak.

A fénykorban létszámuk kb. 40 000 fő volt.

A Parker–Mackenzie összecsapás idején
viszont már csak 4-5000.

Quanah 1848 táján született a nokoni
komancsok törzsfőnöke, Peta Nocona

és Cynthia Ann Parker
legidősebb gyermekeként.

Anyját, fehér telepesek gyermekét,
a komancsok elrabolták,

köztük nőtt fel,
és felvette a Naduah nevet.

Quanah tízéves lehetett, mikor
az amerikaiak rajtaütöttek a falujukon,

és elhurcolták az anyját és a húgát.

Quanah és az öccse

egy másik komancs csoportnál,

a kwahadi komancsoknál
keresett menedéket.

Az ezt követő években Quanah vezetőként
és harcosként is nevet szerzett magának.

Húszas évei elején járhatott,
mikor megszökött egy Weakeah nevű lánnyal,

magára haragítva ezzel befolyásos apját
és sok más törzsi vezetőt.

Egy évig voltak szökésben.

Ez idő alatt sokan csatlakoztak hozzájuk,

akik Quanah-t már rendkívül fiatalon
paraibónak, vagyis vezetőnek tekintették.

Vezetésével a kwahadi csoport sikeresen
megmenekült az amerikai katonáktól,

és folytathatták szokásos életmódjukat.

Az 1870-es évek elején a keleti parton
megnőtt a bölénybőr iránti kereslet,

és a vadászok néhány év leforgása alatt
több millió bölényt mészároltak le.

Ez idő tájt történt, hogy amerikai
csapatok rajtaütöttek a falujukon.

1400 lovuk nagy részét megölték,
a többit magukkal vitték.

Bár megfogadta, hogy soha
nem adja meg magát, Quanah tudta,

hogy bölények és lovak nélkül
a komancsokra télen biztos éhezés vár.

Így 1875-ben Quanah és a kwahadi csoport

bevonultak az oklahomai
Fort Sill rezervátumba.

A vadászó-gyűjtögető életmód után

nem volt könnyű megszokni
a rezervátumban a földművelést.

Az Egyesült Államok kormánya
élelmet és eszközöket ígért,

de amit ténylegesen adtak,
gyalázatosan kevésnek bizonyult.

Quanah politikai befolyása
hirtelen meggyöngült.

Azokkal ellentétben, akik régebb óta
éltek már rezervátumokban,

nem volt sem vagyona, sem hatalma.

Quanah azonban itt is
meglátta a lehetőséget.

A rezervátumhoz hatalmas
füves terület is tartozott –

teljesen hasznavehetetlen a komancsoknak,
de tökéletes a marhatenyésztőknek.

Quanah először titokban

elkezdte jó pénzért bérbe adni
a gazdáknak ezeket a területeket.

Végül megállapodást kötött az amerikai
kormánnyal a bérleti jogokat illetően.

Ez állandó bevételt jelentett
a rezervátumban élő komancsoknak.

Ennek köszönhetően Quanah befolyása
a rezervátumban megnőtt,

és mivel tevékenységét
a kományhivatalnokok is elismerték,

nagyobb fejadagokat
tudott biztosítani a közösségnek,

iskola- és lakóházépítéseket
kezdeményezett,

valamint ő lett a rezervátum
három törzsi bírájának egyike.

Mivel a kormánynak elege lett abból,
hogy ennyi törzsfőnökkel egyeztessen,

elhatározták, hogy egy vezetőt neveznek ki
az összes komancs törzs élére.

Ilyen tisztség nem volt
a rezervátum előtt.

Ennek ellenére sok komancs
támogatta Quanah kinevezését,

épp úgy, ahogy régen az idősebb
törzsfőnökök támogatták abban,

hogy szervezze meg a támadást
az amerikaiak ellen.

Még korábbi ellenfele,

Ranald MacKenzie is
támogatta a kinevezést.

Quanah hollywoodi filmekben szerepelt,
és amerikai politikusokkal barátkozott.

Még Theodore Roosevelt
beiktatásán is felvonult lovával.

Hosszú hajfonatait
viszont sosem vágatta le.

Támogatta az Őslakosok Vallási Mozgalmát
és a pejotl kaktusz fogyasztását.

Édesanyja után
felvette a Quanah Parker nevet.

Megpróbálta felkutatni
az édesanyját és a húgát.

Megtudta, hogy mindketten meghaltak
nem sokkal azután, hogy elhurcolták őket.

Quanah alkalmazkodott – újra és újra:
az élet új rendjéhez, új szerepkörökhöz

és a többség számára
elfogadhatatlannak tűnő körülményekhez.

Bár neki is voltak kritikusai,

halála után a komancsok
csak úgy hívták: "a nagyfőnök".

Ezzel utaltak arra, hogy ő volt
a törzs hivatalosan megválasztott feje.

Elismerték, mint utolsó
komancs törzsfőnököt,

a kulturális megmaradás
és alkalmazkodás példaképét.

A komancs nemzetség
ma ebben a szellemben néz a jövőbe

több mint 16 000 bejegyzett taggal
és számtalan leszármazottal.