Hogyan növekedjünk fel - Családra van szükség, nem összejövetelekre

Ebben a leckében arról beszélünk, hogyan segítsük az embereket felnövekedni Krisztusban.
Elöször is meg kell tudnunk, hogy a körülöttünk lévő emberek valóban újjászülettek-e.
A csecsemőnek tejre van szüksége.
Ha nem születtek újjá, akkor valami erőteljesebbre van szükségük, mint a tej.
Vérre van szükségük. Jézus Krisztus vérére van szükségük és az evangéliumra, hogy valóban újjászülessenek.

Miután újjászülettek és van gyümölcse, akkor többre van szükségük, mint csak az összejövetelek. Egy családra van szükségük, valakire aki meghívja őket az otthonába és időt tölt velük...aki ott van...válaszol a kérdéseikre...aki segít, amikor nehéz...aki felemeli őket, amikor elbuknak...aki imádkozik értük, amikor imára van szükségük.

Hallgasd meg ezt a leckét és legyél ott valóban a következő generáció számára!

Új vagy eseteleg és nincs ott senki a közeledben?
Akkor imádkozz, hogy Isten vezessen oda a megfelelő emberekhez, akik majd ott lesznek a számodra....

Nézd meg a többi videót is ebben a sorozatban:
https://www.youtube.com/watch?v=IEC3XyYaUIA&list=PL1dZjuSO2AOGVJ1i4s7oWy4SXbRhXwwOS

Isten áldjon

Torben Søndergaard

Jézus hívása

Üdvözöllek a 24-es leckében:
Hogyan nőljünk fel.

A múlt alkalommal a különböző
szellemi szintekről beszéltünk a Bibliában.

Beszéltünk arról, hogy
csecsemők és újszülöttek,

hogyan nőljünk fel
és hogyan legyünk hitben gyermekek,

majd hogyan legyünk
szellemi szülők.

Ki kell mennünk és megtalálni
a békesség emberét, ahogy Jézus is mondta,

amit már megnéztünk ebben
a sorozatban "Jézus hívása" címmel.

Amikor megtaláljuk a békesség emberét,

akkor tudnunk kell, hogyan osszuk
meg vele az evangéliumot,

hogy valóban újjászülessenek.

De segítenünk is kell
nekik felnőni.

Segítenünk kell nekik, hogy
érettek legyenek Krisztusban.

Mint a családban is, amit látunk
egy családban is...

A családban kell legyenek csecsemők.

A természetes földi családban.

De nem maradhatnak
mindig csecsemők.

Fel kell nőniük.

Idővel pedig annyira fel kell
hogy nőljenek,

hogy elhagyják az otthont és ki kell
menjenek és saját családot alapítsanak.

Most meg már nem csak szülők vagyunk,
hanem nagyszülők is.

Úgy ahogy a földi világunkban is,
Isten ugyanezt akarta a szellemi világban is.

Amikor ma megnézem az egyházat,
csak azt akarom modani:

Annyira szomorú, hogy mennyire
messzire mentünk el attól,

amit Isten szánt nekünk,

mennyire kevesek azok, akik
valóban felnőnek és jó gyümölcsöt látnak

a mindennapi életükben.

Annyira sok ember van ma
a gyülekezetekben, akik csak,

szomorú ezt mondani, folytatják, hogy
szellemi csecsemők maradjanak egész életükben.

Miért?
Miért van ez így?

Lehet hogy hiányzik
a tanítványozás?

Hiszem, hogy ez az egyik ok.

De az igazság az, hogy...

sok ember a gyülekezetben,
nem született még újjá.

Olvasok egy részt a könyvemből
"Jézus hívása" címmel, ebből a fejezetből.

"Amikor egy személy valóban újjászületett,
azt meg fogod látni az életében.

Lesz gyümölcs az életében és ez megmutatja,
hogy új tereremtéssé lett.

Amikor van gyümölcs az illető életében,

akkor tejre van szüksége, hogy
felnőljön és éretté legyen,

de ha a gyümölcs nincs ott, az azt jelenti,
hogy nem született az illető újjá,

sokkal többre van szükségük, mint tej."

Amikor az illető újjászületett,

ezt néztük meg múlt alkalommal,
akkor az illetőnek tejre van szüksége.

De ha az illető nincs teljesen
újjászületve,

akkor sokkal erőteljesebb
dologra van szükségük, mint tej.

Mi az?
Vér.

Jézus vére.
Újjá kell hogy szülessenek.

Mert amikor újjászületnek,

akkor megváltozik az életük,

nem kintről befelé,
hanem belülről kifelé.

1János 3.6-10 ezt mondja:

" Aki őbenne marad, az nem vétkezik:

aki vétkezik, az nem látta őt,
és nem is ismeri őt

Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket:

aki az igazságot cselekszi, az igaz,
mint ahogyan ő is igaz.

Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van,

mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva.

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy
az ördög munkáit lerontsa.

Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt,

mert az ő magja van benne,

és nem vétkezhet,
mert az Istentől született.

Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei
és az ördög gyermekei:

aki nem cselekszi az igazságot,
nem az Istentől van,

és az sem, aki nem szereti a testvérét."

Amit itt látunk...
a Biblia nagyon tisztán leírja

hogy aki valóban újjászületett
az nem vétkezik.

Ott van bennük Isten magja,
és nem tudnak bűnt elkövetni.

Azt is olvassuk, hogy szeretik a testvéreiket,
akik szintén újjá vannak születve.

Ha ezek a dolgok hiányoznak
az illető életéből,

ha az emberek bűnben élnek,

ha nincs bennük szeret, hogy
más hívőkkel együtt legyenek....

MIért? Miért hiányzik ez?

Lehet hogy azért, mert nem
születtek teljesen újjá?

Tudod a fát a gyümölcséről
ismerhetjük meg.

Ha ez nincs ott,

az hogy vágyunk a szent életre,
és a vágy hogy szeressük a testvéreinket

és más emberekkel együtt legyünk
ez hiányzik az illető életéből,

akkor nem tudsz egy ilyen valakit tanítványozni
hogy éretté váljon. Miért?

Mert nincsenek még újjászületve.

Ezért amikor arról beszélünk, hogy
hogyan neveljünk fel gyerekeket,

amivel kezdenünk kell,
az az evangélium.

Vissza kell mindig mennünk az evangéliumhoz,
és egyszerűen tartani a dolgokat.

Hírdessük az evangéliumot, még azoknak
is, akik a gyülekezetekbe járnak.

Még azoknak is, akik
a kis közösségekbe járnak.

Mert ha van egy személy, és azt
látod, hogy valami hiáynzik az életéből,

és ami hiányzik, az csak megmutatja,
hogy mi a méllyebb probléma.

És mi az?

Az a gyökér.

Tudod megismerhetjük a fát
a gyümölcséről.

Ha a fa, például narancsot terem

és te azt akarod, hogy a fa
például almát teremjen,

az nem az, hogy leveszed az összes
narancsot a fáról

és azt mondod a fának:
Hagyd abba, ne teremj több narancsot!

Mostantól teremj inkább almát!
Mi baj veled te fa?

Nem. A fa azt termi, amilyen fa.

A narancsfa narancsot fog teremni.

Az alamafa almát fog teremni.

A fa azt termi, amilyen fa.

Ugyanez a helyzet az emberekkel.

Ha van egy illető,
aki bűnben él,

és van valaki aki nem vágyik
arra, hogy közösségben legyen,

akkor bátorítalak téged...

mielőtt mélyebbre mész, jó mélyre
és próbálod őket tanítványozni,

és kihúzni őket és:
Állj le ne kövedd el több bűnt.

Gyerünk járj közösségbe.

Gyerünk csináld ez, vagy azt....

mert ebben el fogsz fáradni,

inkább szánj rá időt és ülj le velük,
és oszd meg az evangéliumot.

Mert amikor valóban megkapják ezt az életet...
Halleluja!

Akkor nem lesz szükségük senki
másra maguk körül, aki noszogat:

Gyerünk! Szent életet kell élned!
Gyerünk! Közösségbe kell járnod!

Emlékszem erre.

19 éves voltam, amikor
Istennek adtam az életemet.

Én voltam az első a családomban,
aki Istennek adta az életét.

Nem volt se család se barát körülöttem.

Egy keresztény barátom volt.
Senki más nem volt.

Azonnal, anélkül hogy valaha
gyülekezetbe jártam volna,

amikor újjászülettem,
az első dolog, ami történt...

Mi volt az?

Az amit olvasunk.

Az első dolog, ami történt, hogy nem
tudtam többé folyamatosan vétkezni.

Nem tudtam. Nem tudtam azokat
a dolgokat megtenni, amiket szoktam

ami bűn volt, csak éreztem belül.

Isten magja bennem volt.

Nem tudtam tovább bűnt elkövetni.

Tudtam magam miatt és nem azért,
hogy valaki mutogasson nekem és azt mondja:

Hé, ezt nem szabad megtenned.
Ezt kell tenned. Meg ezt kell csinálnod.

Nem. Nem volt erre szükségem. Miért?
Mert a mag már bennem volt.

Isten ott volt.

Ahogy azt előbb is olvastuk.

A másik dolog ez volt: Vágytam
az új családommal a kapcsolatra.

Közösségre vágytam.

Egy olyan srác, mint én újjászületett
és vágyott a közösségre,

többre volt szükségem, mint heti egy nap...

csak bemenni és találkozni,
a vasárnap nem volt elegendő.

Többre volt szükségem.

Szentül akartam élni,
de az elején elbuktam

rossz dolgokat tettem,
és kárhoztatás alatt voltam,

és szükségem volt valakire körülöttem,

többre mint egy nap egy héten,

és adott Isten valakit az életembe.

Adta az apósomat,

aki a szellemi apám lett,
aki ott volt nekem.

Az apósom segített
nekem felnőni.

Amit nem tette meg:

Soha nem ült le velem és mondta:

Torben, most egy tanítás következik.
Ezen a héten erről beszélünk,

a következő héten arról beszélünk,
az azt követő héten meg amarról...

Nem. Az én tanításom,
az a tanítás, amit átadott, tejet adott nekem,

ült ott mellettem a kanapén.

Ott ültem a Bibliámmal,
és nagyon éhes voltam.

Sok kérdést tettem fel:
Mi van ezzel? Mi van azzal?

Ezzel mi újság?
Az meg micsoda?

Amikor küzdöttem,
mindig ott volt velem.

Amikor kételkedtem és
kérdéseket tettem fel, ő ott volt.

Erre van egy újszülött
hívőnek szüksége.

Nem csak arra van szükségük,
hogy egy összejövetelen részt vegyenek.

Családra van szükségük.

A hét minden napjának minden órájában...

valaki ott kell legyen, aki
kész az életét megosztani velük.

Így látjuk meg, ahogy a gyerekek
felnőnek és erősek lesznek.

Az 1Korithus 4.14-16-ban
azt mondja Pál:

"Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket,
hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet.

Ha tanítómesteretek
sok ezer volna is a Krisztusban,

atyátok azonban nincs sok:

mert az evangélium által én vagyok
a ti atyátok a Krisztus Jézusban.

Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim."

Sok tanító mester van, vagy vezető,
mondjuk így, ma az egyházban.

De nem sok atya létezik.

Pál valóban atya volt
egy pár ottani ember számára,

és bátorítalak téged, hogyha arról van szó, hogy
hogyan neveljünk fel embereket Krisztusban,

amikor az illető újszülött,
és megtapasztalja Krisztust,

akkor többre van szükségük,
mint csak egy összejöveteli meghívás.

Vágynak a közösségre.
Szenttül akarnak élni.

Szükségük van valakire, aki
őértük van ott,

valaki aki megosztja
velük az életét,

valaki aki szereti őket.

Többre van szükségük, mint csak
egy meghívásra a gyülekezetbe.

Szükséges meghívni őket egy kávéra,
vagy áthívni őket vacsorára.

És erre bátorítalak,
hogy ezt tedd meg.

Amikor elkezdessz emberekkel dolgozni...

és meglátod, ahogy Krisztushoz térnek,

nyisd ki az otthonodat.

Hívd meg őket vacsorára.

Ülj le velük a kanapéra.
Beszélj nekik az életről.

Válaszold meg a kérdéseiket, mert sokrszor
az emberek nem kapnak válaszokat a gyülekezetben.

Tudom, amikor friss hívő voltam
és ott ültem a jövendőbeli apósom házában,

nem adott le egy tanítást,
ahogy már mondtam,

hanem megválaszolta az éppen
aktuális kérdéseimet.

Tudod, ezzel küzdök.
Mi van ezzel?

Meg azzal?
És a többi dolog?

És ő sokkal többet is adott,
minthogy megválaszolta

az éppen aktuális kérdéseimet,

majd nem kezdett bele egy 45 perces prédikációba,

egy olyan dologról, ami
nem működött az életemben.

De azt akarom mondani, hogy ez nem mindig
könnyű, a megfelelő embereket megtalálni,

olyan személyeket, akik érettek,
akik másoknak segíteni akarnak.

Nem könnyű a gyülekezeten kívül,
vagy a gyülekezeten belül.

Emlékszem pár évvel ezelőtt, egy városban
voltam és Krisztushoz vezettem párakat.

Nem volt gyülekezet abban a városban,
de volt egy kis csoport

egy keresztény csoport.
Hat főből álló összejövetel.

Egy pár friss hívőt próbáltam
oda bevinni abba a csoportba,

de nem volt egyszerű, mert abban
a csoportban 6 hívő volt,

és amikor rájuk néztem, abból
kettő csodálatos volt,

szerették Jézust, tűzben égtek,
és mindig ez jött ki belőlük.

A másik kettő közömbös volt,
hogy: kik ezek?

Ők jók, és nem rosszak,
de szeretik Jézust úgyhogy rendben van.

De aztán volt kettő, aki
a méregnél is rosszabb volt.

Két nagyon vallásos ember, akik minden
életet kiszednek egy friss hívőből.

Nagyon nehéz volt a számomra, mert hogyan
vigyek be hívőket ebbe a csoportba,

szerettem volna, ha megismerkednek
azzal a kettővel,

vagy a másik kettővel,
de nem a harmadik csapattal.

Ez nem egyszerű.

Mióta ezeket megtapasztaltam,
leálltam azzal...

hogy csak embereket gyülekezetbe elviszek,

mert sohasem tudhatom,
kivel találkoznak a gyülekezetben.

Ahelyett, hogy csak azt mondom:
Gyere el az összejövetelre

és hagyom, hogy mindekit
megismerjenek

mert az első,
akit elvittem gyülekezetbe

a rossz emberekkel
ismerkedett meg,

olyanokkal, akik langyos keresztények voltak

a végén elmentek a városba
és az a lány visszaesett újra,

mert kimentek és iszogattak.

Annyi mindent látunk ma.

Jobb ha ahellyett, hogy
gyülekezetbe visszük az embereket

egy két embernek bemutatjuk őket,
akik tűzben égnek.

És remélem, hogy ez te vagy,
aki tűzben égsz.

És időt szakítassz, hogy
emberekkel találkozzál.

Ha te nem tudsz, akkor keress valakit
aki ezt az életet éli, aki tűzben van,

és próbáld meg ezeket a friss
hívőket bemutatni nekik.

Valaki aki segíteni tud,
valaki, aki segíteni tud nekik

aki segít nekik a növekedésben.

Hiszem, hogy ennek így kellene
lennie mindannyiunk számára.

Tudom, hogy ez nem mindig egyszerű,
mert kivel kapcsolódjunk össze,

de újra és újra azt látom,
hogy Isten kezében tartja a dolgokat.

Ha nincs senki a számomra,

akkor imádkozz, hogy Isten küldjön valakit,
a megfelelő embert hozzájuk.

Ez tette velem is.
Amikor megnézem a saját életemet,

nem volt senki, aki segíthetett volna,
aki gondoskodott volna rólam,

de aztán Isten adta
az apósomat.

Ez nem a véletlen műve volt.
Isten intézte ezt így.

Isten gondoskodott róla.

Emlékszem egy éjszaka egy
prófétai alkalmon voltunk.

A próféta szólt az apósomhoz: Neked 3 lányod van
Neked van egy fiad.

Azt válaszolta: nem, három lányom van.
Neked van egy fiad.

Nem, három lányom van.
Neked van egy fiad.

Nem, három lányom van.
Neked van egy fiad.

Olyan mintha a fiad lenne,
és az a feladatod, hogy ott legyél a számára.

És tudta hogy kiről
is beszél.

Rólam.

Isten elhívta az apósomat,
hogy legyen ott a számomra.

Az aposóm nem volt
nagyon nagy szolgáló.

Nem olyan valaki, aki gyülekezetekben
prédikál, és mindenhová elmegy.

Ez nem az, amire szükséged van,
és a többi embernek sem erre van szüksége.

Nem nagy szolgálókra van szükségünk,
akiknek nincs ideje az emberekkel foglalkozni.

Olyan emberekre van
szükség, akiknek van idejük.

Olyan emberekre van szükség, akik
csak tovább adják, amit Istentől kaptak.

Erről többet is megosztok a könyvemben:
"Jézus hívása" címmel,

ahol arról beszélek, hogy
hogyan legyünk ott az emberek számára.

Ha nekünk nincs ott senki,
mit tehetünk,

és hogyan imádkozzunk, hogy Isten
vezessen oda valakihez.

Azt akarom mondani:
amikor tanítványozással kezdünk foglalkozni,

a legjobb tanítványozás az, amikor
családdá és barátokká válunk emberek számára.

Ott lenni mások számára, főleg
azoknak, akik friss hívők.

Különösen azok számára, akik
nemrég jutottak hitre.

A legjobb tanítás, ahogy felnevelhetsz
más embereket

csak annyi, hogy leülsz velük
egy kanapéra, vagy egy kávé mellett

meghallgatod az életüket,
a történeteiket,

és a küzdelmeiket, hogy
éppen most mivel harcolnak,

mivel küzdenek,

milyen kérdéseik vannak,

mit is olvastak mostanság a Bibliában
ezen a héten, amit nem értenek

legyél ott a számukra
és válaszold meg a kérdéseiket.

Majd imádkozz velük,
és segíts nekik.

Így nevelünk fel embereket.

Nem azzal, hogy elhívjuk őket egy összejövetelre,
ahol hallanak egy 45 perces tanítást.

Nem. Hívd meg őket az otthonodba.
Menj el hozzájuk.

Legyél ott a számukra.

Bátorítalak, ha
ezt elkezded

bárki aki ezt elkezdi,
amikor embereket ér el,

és időt szakítunk erre újra meg újra,
akkor nem kellenek a nagy szolgálók.

Nem kell pásztornak lenned,
aki mindent megcsinál.

Ez olyan dolog, amit te és én is
meg tudunk csinálni, bárki.

Tudunk segíteni az embereknek.
Tudunk róluk gondoskodni.

Ezt így kell csinálni.

Légy elérhető. Szeresd az embereket.
Fektess beléjük. Tölts velük időt.

Így tudjuk felnevelni az embereket.

Majd pedig meglátod
a gyümölcsöt az életükben.

A következő alkalommal egy olyan videót csinálok,
hogy "Kedves pásztorok és vezetők"

mert a következő alkalommal veletek szeretnék
beszélni, akik pásztorok és vezetők vagytok.

Nem vagyok az egyház ellen.

De szeretnélek
kihívás elé állítani.

Kihívást intézek feléd, hogy
valóban Jézus elhívásában legyél

és add ezt át a gyülekezeti tagoknak

és lássuk meg Isten munkáját
ott ahol éppen vagy.

Már várom a legközelebbi találkozót

Sziasztok!

Jézus hívása