Keselyűk: Az ökoszisztéma savköpő, pestispusztító hősei – Kenny Coogan

Teljes lecke: https://ed.ted.com/lessons/vultures-the-acid-puking-plague-busting-heroes-of-the-ecosystem-kenny-coogan

Afrika füves pusztáin egy tuberkulózisban szenvedő gazella az utolsót lélegzi. Az állat teteme a víz megfertőzésével fenyeget, de a keselyűnek ez nem probléma, hanem lakoma. Mivel vasgyomrával képes megemészteni a fertőzött húst és a hulladékot, a keselyűk létfontosságúak a veszélyes kórokozók eltávolításában az ökoszisztémából. Kenny Coogan feltárja a sivatag takarító személyzetének fontosságát.

Lecke: Kenny Coogan
Rendezte: Katarina Jukić.

Mauritánia füves pusztáin

egy tuberkulózisban szenvedő gazella
utolsó lélegzetét veszi.

Egy kis medence közelében összeomolva

az állat teteme
a víz megfertőzésével fenyeget.

De a sivatag takarító brigádjának
ez a test nem probléma, hanem lakoma.

Az akár tíz kilogrammot is elérő

és majdnem háromméteres
szárnyfesztávolsággal rendelkező

füles keselyű a tetem
vitathatatlan királya.

E madár hatalmas csőre és erőteljes nyaka

könnyen áttör a kemény bőrön
és az izomszöveten,

nyílásokat hagyva, hogy
a gyengébb keselyűk is lakmározhassanak.

Ez a hatalmas verseny túl veszélyes
az apró egyiptomi keselyű számára.

Habár szárnyfesztávolsága
csak 180 centiméter,

ez a keselyű a portugáliai családi
fészekből vándorolt Afrikába,

a feláramló meleg levegőt használva arra,
hogy akár órákig a magasban maradjon.

De érkezéskor az étkezési sorrend
vége felé találja magát.

Szerencsére a nagy méret hiányát
intelligenciájával pótolja.

Egy őrizetlen struccfészket
fedez fel a közelben,

tele óriási, de feltörhetetlen tojásokkal.

Egy hatalmas kő segítségével felnyitja
a tojást egy kiérdemelt ebédért –

habár miután a nagyobb madarak elmentek,
vissza fog térni a gazellához.

Karvalykeselyűk vannak magasan
a lenti zűrzavar felett.

11 000 méter feletti
magasságban vitorlázva

ezek a madarak magasabbra repülnek,
mint bármely más állat.

Ebben a magasságban nem látják
az egyes tetemeket,

de a többi keselyű látványa
elvezeti őket a lakomához.

Toll nélküli fejük segít szabályozni

a hirtelen hőmérséklet-emelkedést
ereszkedés közben –

és tisztán tartja őket, amikor
belemarnak a bomló gazellába.

A tetemet néhány óra alatt lecsupaszítják,

jóval azelőtt, hogy a rothadó hús
megfertőzné az ivóhelyet.

És a tuberkulózisnak esélye sincs
megfertőzni a keselyűket.

Ezek a madarak fejlesztették ki
a legerősebb gyomorsavat az állatvilágban,

lehetővé téve, hogy megbetegedés
nélkül emésszék meg

a beteg tetemeket és hulladékot.

Valójában az olyan fajok, mint
a hegyvidéki szakállas saskeselyű,

annyira savas gyomorral rendelkeznek,

hogy képesek megemészteni a legtöbb
csontot mindössze 24 óra alatt.

Ez a képesség segít a kisebb keselyűknek,
hogy trágyát adjanak az étrendjükhöz,

míg a nagyobb keselyűk akár három napos
fertőzött húst is képesek elfogyasztani.

Savas gyomruk megvédi őket
az élő állatoktól is:

savas hányásuk
elijeszti a legtöbb ragadozót.

E vasgyomrok alapvetőek
az olyan kórokozók eltávolításában

Afrika ökoszisztémájából,
mint a kolera, anthrax és a veszettség.

Habár a keselyűk könnyen megemésztik
a természetes hulladékot,

az ember alkotta vegyszerek
már egy másik történet.

A Diclofenac egy általánosan használt
gyógyszer szarvasmarhák részére Indiában,

de végzetes a keselyűkre nézve.

És mivel a helyi vallási hiedelmek
tiltják a marhahús fogyasztását,

a dögevők gyakran fogyasztanak
szarvasmarhákat.

Az 1990-es évek óta a gyógyszer,

a villanyoszlopok fenyegetéseivel
és az élőhelyek elvesztésével együtt

hozzájárult a régió keselyűpopulációjának
a 95%-os hanyatlásához.

A közeli Afrikában az orvvadászok
szándékosan mérgezik a tetemeket,

hogy a madarak ne hívják fel a hatóságok
figyelmét a helyzetükre.

Egy mérgezett tetem
akár ötszáz keselyűvel is végezhet.

Manapság az összes keselyűfaj
több mint 50%-a veszélyeztetett.

Azokban a régiókban,
ahol a keselyűk kihaltak,

a tetemek háromszor annyi
idő alatt bomlanak le.

Ezek a tetemek megfertőzik az ivóvizet,

míg a vad kutyák és patkányok beviszik
a betegségeket az emberi közösségekbe.

Az ázsiai és afrikai keselyűválság
veszettségjárványhoz vezetett Indiában,

ahol a fertőzések évente nagyjából
húszezer ember halálát okozzák.

Szerencsére néhány közösség már rájött,
hogy a keselyűk mennyire fontosak.

A természetvédők sikeresen betiltottak
olyan gyógyszereket, mint a Diclofenac,

míg más kutatók a keselyűközösség
újratelepítésén dolgoznak

szaporító programokon keresztül.

Egyes régiók
még keselyűéttermeket is nyitottak,

ahol a gazdák biztonságosan elhelyezhetik
a gyógyszermentes állatállományt.

Egy kis segítséggel a keselyűk
képesek lesznek folytatni a szerepüket

bolygónk egészségének megőrzésében –
életté alakítva a halált és pusztulást.