Ez Sian Ka'an.

Tulumtól délre, Mexikó karibi partjainál,

szövetségi természetvédelmi terület,

az UNESCO világörökség része,

bolygónk egyik leggazdagabb élőhelye.

De amikor 2010-ben először látogattam ide,

szörnyülködve néztem,
és teljesen összezavarodtam,

hogyan áraszthatta így el
a szemét a partot.

Hamarosan rájöttem, hogy a világ
összes részéről van itt szemét.

Az első utam óta évente
többször is visszatértem,

és meglátogattam Sian Ka'ant
a szülőhazámban,

hogy dolgozzak ezzel a szeméttel.

Eddig

58 különböző országból
és területről, hat kontinensről

azonosítottunk be szemetet,

ami mind ennek a mexikói
paradicsomnak a partjaira sodródott.

Habár biztosan nem tudom,
hol dobták el a terméket,

néha a címke alapján
azonosítani tudom, hol gyártották.

Piros jelöli azokat az országokat, ahonnan
a Sian Ka'anban talált szemét származik.

Mint ezek a haiti vajas dobozok,
minden formában és méretben,

és jamaikai vizespalackok.

Nem meglepő, hogy sok minden
a szomszédos karibi országokból érkezett,

de igazából mindenhonnan.

Itt különböző országokból származó
vizespalackokat láthatnak.

Az irónia ebben,
hogy sok minden, amit találok,

tisztítószer és szépségápolási termék,

mint ez a cikk az Egyesült Államokból,

ami történetesen műanyagok
védelmére készült.

(Nevetés)

Sampon Dél-Koreából,

fehérítő Costa Ricából

és egy norvég WC-tisztító.

Ezek a darabok pedig mindenki
számára ismerősek,

vagy legalábbis remélem,
hogy ismerik a fogkeféket.

(Nevetés)

Konyhai eszközök.

Játékok.

Műanyagszemét-égetés nyomaira is bukkanok,

ami rákkeltő füstöt bocsát a levegőbe.

Meg szokták kérdezni,
mi a legérdekesebb dolog, amit találtam –

eddig ez a műláb volt az.

A háttérben láthatják
azt a kis kék kupakot.

Amikor megtaláltam,

egy kis remeterák otthona volt.

Annyira aranyos.

(Nevetés)

(Nevetés)

Ezeket a lenyűgöző

és egyben ijesztő tárgyakat –

mindnek megvan a saját története –

használom fel röpke életű
környezeti műalkotásaimhoz.

Az egész 2010 februárjában
kezdődött ezzel a képpel,

mikor először voltam Sian Ka'anban.

Észrevettem, hogy túlnyomórészt
ez a kék szín van jelen a műanyagok közt.

A lila a legritkább szín –
olyan számomra, mint az arany.

De a kék a legelterjedtebb,

tehát gyűjtöttem kékeket,

és ezt a kis összeállítást
készítettem a kék ég

és a kék karibi víz előtt.

Amikor lefotóztam,
és megnéztem az első próbaképet,

mintha villám csapott volna belém.

Tudtam, hogy vissza kell jönnöm ide,

hogy installációk egész sorozatát
készítsem el ezen a helyen,

és lefotózzam őket.

Ez annak a munkának szolgált vázlatául,

amit három évre rá készítettem el.

Nem sejtettem, hogy 10 év múlva,

majdnem egy évtizeddel később,
még mindig ezen fogok dolgozni.

De a probléma nem szűnt meg.

Tehát mutatok még pár képet a sorozatból,

amit így hívok: "Partra mosva:
egy szemetes táj átalakítása".

Ne feledjék, hogy nem festem a szemetet.

Összegyűjtöm
és szín szerint rendezem

ugyanazon a parton, ahol találtam.

Ez az én kis szeméthalmom,
ahogy 2015-ben láttam,

az első "Museo de la Basura",

vagyis "Szemétmúzeum" c. kiállítás után.

Szándékom foglalkozni ezzel a szeméttel,

magasztalni,

piedesztálra emelni

és kiállítani.

Mindannyian láttunk
iszonyú képeket állatokról,

akik a hasukban lévő
műanyagtól pusztultak el.

Nagyon fontos, hogy tényleg lássuk őket,

és megértsük az egészet.

Azzal, hogy esztétikus – egyesek szerint
szép – összeállításokat készítek

a világ szemetéből,

próbálom megfogni azok figyelmét,

akik érzéketlenné váltak
a világ borzalmaival szemben,

és más szemszögből értetem meg velük,
mi történik a világban.

Egyesek szerint a nagy
csendes-óceáni szemétsziget

kétszer akkora, mint Texas területe,

de azt mondják, nehéz észrevenni,

mert inkább a szmogra hasonlít.

Tehát az alkotásaimmal

próbálom ábrázolni,
mi történik a környezetünkkel,

és láthatóvá teszem a láthatatlant.

A projekt elindításakor
kulcsfontosságú kérdés volt,

hogy mit tegyek a szeméttel,
miután kész vagyok?

Néhányan azt mondták,
hogy ezek a sérült holmik,

mivel átszelték az óceánt,
és ki voltak téve a természeti elemeknek,

kárt okozhatnak
az újrahasznosítási folyamat során.

A hulladéklerakó szintén
nem tűnt jó választásnak.

Aztán végre kezdett derengeni,

hogy miután én és az a sok ember
azon fáradozik,

hogy összegyűjtsük, rendszerezzük
és megtisztítsuk a szemetet,

talán meg kellene tartanom őket.

Tehát ez a terv:

használni és újrahasználni végtelenül,

hogy még több alkotás készülhessen,

és hogy a közösségeket is bevonjam
a környezeti műalkotásba.

Ez egy közösségi műalkotásra példa,
amit múlt évben készítettünk

a Sian Ka'anban található
Punta Allen helyi fiataljaival.

A közösségi munkának
kulcsfontosságú része a parttisztítás

és az ismeretterjesztő programok.

És ahogy növekszik
a projekt körüli közösség,

és növekszik a szemétkollekcióm,

hiszek abban, hogy egyre nagyobb
lesz az elért hatás is.

Az évek alatt

kicsit a szemétkollekcióm
megszállottjává váltam.

Bőröndökbe pakolom őket, és utazom velük.

Nyaralásra is magammal viszem őket.

(Nevetés)

Legutóbbi munkámban

próbáltam megtörni a fotók
kétdimenziós hatását.

Nagyon lelkesedem ezért az új munkáért.

Élő műveknek látom őket,

amelyek idővel átváltoznak
és növekednek majd.

Jóllehet azt kívánom a legjobban,
hogy kifogyjak abból a nyersanyagból,

ami a munkám alapját képezi,

még nem járunk ott.

Így a projektem új fázisában

tervezem a közösségi munka folytatását,

és hogy szélesebb skálán
végezzem a saját munkám,

mert a probléma hatalmas.

Nyolcmillió tonna műanyag
éri el az óceánt minden évben,

rombolva az ökoszisztémát.

Épp, ahogy most beszélek,
szó szerint ömlik a műanyag a vízbe.

Ez a projekt segítségkérés
és cselekvésre való felszólítás is egyben.

Egészségünk és jövőnk

elválaszthatatlanul összefonódik
az óceánjainkkal.

A projektem neve: "Partra mosva:
egy szemetes táj átalakítása",

de igazából engem változtatott meg.

Újra átgondoltam
saját viselkedésem és fogyasztásom.

És ha bárki másnak is
segít tudatosabbá válni,

akkor már megérte.

Köszönöm szépen.

(Taps)