A dzsungel - Isten igéje (második rész)
Az édesapám, Walter Jackson, ahogy
elköltözött Dél-Amerikába a Szurinami dzsungelbe
az 1960-as években, azt jelentette,
hogy mindent hátrahagy, amit ismer.
Folyóvíz, lehúzható WC,
elektromos áram, autók, élelmiszer...stb.
Még mielőtt az egész családom elköltözött
a dzsungelbe, egy kis munkát kellett elvégezni.
Az édesapám és egy kollégája, akit
szintén Isten hívott el erre a munkára,
először jó pár napig egy kenuban utaztak a folyón,
hogy elérjék a dzsungelnek azt a részét,
ahol a Wayana indiánok éltek.
6 hónapot töltöttek ott egy sátorban lakva,
hogy megtisztítsanak egy sávot a leszálló pályának
és helyet készítsenek, ahol majd a család lakik.
Amikor a leszállópálya elkészült,
akkor egy kisebb repülőgép biztosította
a ki- és bejárást a dzsungelből.
Mind a misszionáriusoknak, mind az étel
és gyógyszer utánpótlásnak.
Az egyik legnagyobb kihívás az édesapám számára,
az anyanyelve, az angol
és a holland nyelv hátrahagyása volt, amit
azért tanult meg, hogy megoszthassa
az evangéliumot a hollandul
beszélő szurinami emberekkel.
Most a szüleimnek egy teljesen
új nyelvet kellett megtanulniuk.
Egy olyan nyelvet, melyben nincs ABC
és amit még nem írtak le,
vagyis nincsenek sem iskolák, sem kurzusok
vagy bármi más segítség, hogy meg lehessen tanulni.
A Wayana nyelvben semmi
közös sincs az angollal vagy hollanddal.
Tudták, hogy ez lesz a helyzet a dzsungelbe költözés előtt,
ezért édesapám egy kurzust végzett el,
ahol azokat a szükséges dolgokat tanították meg,
ami az előtte állo feladatokhoz szükséges.
Az iskola neve:
"A nyelvek nyári iskolája"
Ott azt tanították, hogy a leíratlan nyelv
hangjait és szavait halgassa meg.
Hogy el tudja dönteni és
értelmesen le tudja őket írni,
egy standard fonetikus ABC-t használva.
Az a folyamat, ahogy megfejtették és leírták ezt a nyelvet
egy hatalmas feladat volt a missziós csoport számára.
Az édesapám hamarosan talált egy segítőt,
akivel össze is barátkozott.
Olympia
A törsz sámánja
Az édesapám és Olympia órákat töltöttek együtt.
Édesapám rámutatott dolgokra,
Olympia megmondta a Wayana szót.
Fa, föld, víz, hal...stb.
Ez 2 teljes évig tartott.
A végén pedig volt egy kézzel írott
nagy mennyiségű anyaga,
egy könyv amely tökéletes képes szótár,
és a komlikált nyelvtan magyarázata volt.
Az idő múlásával Olympia megfigyelte édesapámat,
ahogy angol szövegből olvas.
Úgy hívta ezt hogy:
"Beszélővé tenni a papírt"
Azután hogy hallotta, hogy
a "könyv angolul beszél"
arra vágyott, hogy
a papírt beszéljen az ő nyelvén is.
Ez volt az a motiváció,
amire szükség volt ahhoz,
hogy később az indiánok
meg akarjanak tanulni írni és olvasni.
És hogy igazából megértsék, hogy
a papírt Isten igéjét beszéli el.
Amint leírták a nyelvtant és
egy alap szótárat megfejtettek
az édesapám elkezdett kis részleteket
lefordítani Isten Igéjéből,
a Márk evangéliumából.
Az első szavak amikről a "papír beszélt"
azok Isten szavai voltak.
Amikor az édesapám ezeket a szavakat elolvasta
az indiánoknak a saját nyelvükön
Wayana
akkor nagyon motiváltak lettek,
hogy megtanuljanak írni és olvasni.
Amíg az édesapám volt a fordító, addig
az indiánok írni olvasni tanítása családi feladat volt.
Az édesanyám a nőket tanította,
az édesapám pedig a férfiakat.
A testvérei pedig a gyerekeket tanították.
Ezek a lelkes tanulók gyorsan megértették
a fonetikus jelképeket,
amelyek a szóformáláshoz vezettek,
majd a mondatokhoz, majd fejezetekhez.
Nemsokára pedig saját maguk
olvasták Isten Igéjét.
Az egyik fiatalembern, akit Dávid bátyám tanított olvasni,
volt a leggyorsabb tanuló,
később pedig vezető lett a Wayanak gyülekezetben.
Ez a folymat, hogy leképezünk egy idegen nyelvet,
leírni az ABC-t, lefordítani Isten Igéjét
az adott nyelvre, sokszor megtörtént a földön.
Azért, hogy az emberek olvashassák Isten igéjét
a saját nyelvükön.
Cirill és Metód ugyanezt a feladatot kapták
a 800-as években,
amikor a szláv népeknek elkészítették a saját
ábécéjüket és írott nyelvüket.
Majd később lefordították az Újszövetséget,
zsoltárokat, és az Ószövetség néhány részét.
A glagoljica nevű ábécé elődje
a ciril ábécé, amelyet még ma is használnak.
Mint Macedóniában, ahol én és a feleségem Lynn
élünk és szolgálunk.
Nagyon nagyon tisztelem Cirilt és Metódot,
azért a munkáért, amit elvégeztek.
És megfogták ezt a munkát és irott nyelvet és
Isten igéjét adták a szláv népeknek.
Úgyanúgy az apukámat is tisztelem, kinek elhívása
hogy ugyanazt az ajándékot adja egy sokkal kisebb népnek.
A Wayana indiánoknak.
Nagy büszkeség és hála Istennek, hogy az apukámat
egy modern kori Cirilnek mondhatom.
Ez az édesapám fényképe a nyelvtankönyvvel
amit maga írt.
Hálás vagyok Irwin és Doris Shown-ért, akik
Wayana nyelvre fordították az egész Újszövetséget,
és teljesen befejezték az 1970-es évek végén.
Tavaly, miután évtizedek teltek el hűséges munkában,
befejezték az Ószövetség utolsó könyvét is.
Most a Wayanaknak le lett fordítva
a teljes Biblia.
Hallgassátok meg Tom Shownt a fiúkat,
ahogy bejelenti a Biblia teljes fordítása elkészültét
a Wayanaknak a saját nyelvükön.
A Wayanaknak most az internet is a rendelkezésükre áll
és ezt a bejelentést a Wayanak
Facebookon kapták meg.
Szóval a mai napon az a kis törzs
kb 2000 indián,
elolvashatja és gyönyörködhet Isten igéjében.
"a papír beszél"
Az ő nyelvükön.
A korai időkben időbe tellett mire elfogadták
Isten "papírjának" teljes üzenetét.
A következő alkalommal megnézzük, hogy Isten
hogyan gondoskodott egy kritikus áttörésről
ami ajtót nyitott az indiánoknak, hogy
megértsék a Jó Hírt.